Leginkább időt akar nyerni a napokban előbb Kijevben, majd Brüsszelben bemutatott „győzelmi tervével” Volodimir Zelenszkij. Arra azért talán még az ukrán elnök sem számít, hogy ezalatt megfordíthatja a háborút, ám érthető módon szeretne a jelenleginél kedvezőbb feltételek mellett tárgyalóasztalhoz ülni. A háború intenzív szakaszának minden bizonnyal területvesztéssel történő lezárását pedig úgy adná el győzelemként, ha Ukrajnát meghívnák a NATO-ba, vagy legalábbis ezzel egyenértékű biztonsági garanciákat kapna. Az utóbbi időben – tévesen – egyre inkább lebecsült Zelenszkij sok tekintetben rémisztő rendezési terve Moszkvát hozná kellemetlen helyzetbe, de egyelőre inkább a háború eszkalációjától tartó Nyugatot izzasztja meg. A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.
Már a nyár vége óta ígérte „győzelmi tervének” a bemutatását Volodimir Zelenszkij. Előbb a sajtón keresztül szivárogtak ki a nagy rendezési elképzelésekből részletek, majd szűk körben beszélt erről az ENSZ Közgyűlésének mentén, hogy aztán elővezette azt a radában és bemutassa az Európai Tanácsban. E turné csúcsa az Ukrajna segítését célzó úgynevezett ramsteini formátum ülése lett volna, ezt azonban keresztülhúzta a Milton hurrikán floridai tombolása. Végül egy hét késéssel Joe Biden mégis ellátogatott Németországba, ám a ramsteiniek csak az amerikai választások után fognak összejönni.
„Ettől függetlenül az ukrán kártyák kiterítését annak ellenére várta a világ közvéleménye, hogy az előzetesen megismert részletek után nagy meglepetésre nem számíthattak”
Az már a terv bemutatása előtt kiderült, hogy az úgynevezett Zelenszkij-formulának az új helyzethez és a nyugati szövetségesek változó hangulatához igazított újracsomagolásáról van szó, a béketervről történt átkeresztelése pedig inkább csak marketing fogás. Valljuk be, ez az, amihez Zelenszkij a legjobban ért. De azért az ukrán elit politikai érzékét sem szabad alábecsülni, hiszen a „győzelmi terv” pontjainak megfogalmazásából a vegyes nyugati fogadtatás ellenére is kiderül, hogy a Bankován nagyon is jól látják, mit akar a Nyugat hallani, és hogyan lehet ebből a helyzetből a legtöbbet kihozni.
„Erősítenünk kell magunkat, és rá kell kényszerítenünk Oroszországot, hogy minden partnerrel együtt üljön tárgyalóasztalhoz”
– fogalmazta meg hangzatosan a terv fő célját Volodimir Zelenszkij. E szép szavak mögé nézve azonban már sokkal pőrébb kép tárul elénk. Az ukrán szempontból egyre romló katonai helyzetben Kijev akár a feszültség növelésével is olyan helyzetet akar teremteni, amelyben a Nyugat csak úgy nem tud kihátrálni mögüle. Azzal azért a „győzelmi” retorika ellenére az ukrán elnöki irodában is tisztában vannak, hogy ez a terv nem változtat azonnal a harctéri helyzeten, reményeik szerint hosszú távon azonban akár segíthet Ukrajnának kimeríteni Oroszországot. Így pedig már talán könnyebb lesz leülni tárgyalni. Ehhez persze mindenek előtt több erőforrást kell biztosítani a háború folytatásához, és nagyobb mozgásteret adni Kijevnek az egyre fejlettebb nyugati eszközök használatakor. S ha már elkerülhetetlenül le kell majd ülni tárgyalni, akkor a jó eséllyel súlyos komromisszumokat, a területvesztést el lehet takarni a NATO-tagsággal, vagy valami ehhez hasonlóval.
„Első pillantásra ez a terv eléggé primitívnek és vágyvezéreltnek tűnik, ám ha belemélyedünk a részleteibe, akkor ukrán szempontból eléggé átgondolt, jó érzékkel igyekszik összesimítani a nyugati és az ukrán érdekeket, és inkább nevezhetjük ijesztőnek, amely nemcsak Oroszországot készteti akár nem tervezett válaszlépésekre, de a zsarolástól sem visszariadva Kijev nyugati támogatóit is nehéz, mondhatjuk kínos helyzetbe hozza”
De nézzük a részleteket! Zelenszkij rögtön azzal indít, hogy Ukrajnát minél gyorsabban meg kell hívni a NATO-ba. Az ukrán elnök ennek kapcsán „megértően” megjegyezte, hogy ez a jövő kérdése, ám egy éles fordulattal hozzátette azt is, hogy egy azonnali meghívás megmutatná az orosz elnöknek, hogy a geopolitikai számításai hibásak. S hogy mennyire a tagságra, mint eladható geopolitikai győzelemre épít Kijev, azt mutatja, hogy Zelenszkij ezt a témát később sem engedte el. Nemes egyszerűséggel megzsarolta a Nyugatot. Emlékeztetett arra, hogy ellenkező esetben Ukrajna atomfegyver kifejlesztésével tudja csak garantálni a biztonságát.
„No, éppen ez hiányzik még a Nyugatnak, amely azért tisztában lehet azzal is, hogy Kijev már 2019-es megválasztása óta a tűzben tartja ezt a vasat – Zelenszkij a háború kitörése előtti napokban a müncheni biztonságpolitikai fórumon is meglebegtette, hogy Ukrajna felmondja a Budapesti Memorandumot -, és nemcsak beszél, de tényleg heteken belül képes lehet az első atombomba előállítására”
A második pont az ukrán védelem visszafordíthatatlan megerősítéséről, és a háború áthelyezéséről szól orosz mélységi területekre. Ennek a pontnak van egy titkos függeléke is, és ki tudja, ebben mit kér még Kijev a nagy hatótávolságú rakéták mellett. Ez vonatkozik a harmadik pontra is, amely azt célozza, hogy helyezzenek el Ukrajna területén egy átfogó, nem nukleáris csomagot a további orosz agresszió elrettentésére. Itt feltehetően alapvetően a légvédelemről van szó, de azért ne legyünk naivak, ez nehezen képzelhető el Nyugati kezelő személyzet ukrajnai megjelenése nélkül. Talán nem véletlen, és az ezzel kapcsolatos nyugati óvatosságot hivatott puhítani, hogy ezzel párhuzamosan ukrán kiszivárogtatásra felerősödtek az háborúba orosz oldalon belépő észak-koreai katonák megjelenéséről szóló hírek. Az ilyen lépések egyértelműen a háború eszkalációját veszélyeztetnék, és oly mértékben tovább rontanák Moszkva és a Nyugat viszonyát, hogy tárgyalásokról rövid időn belül szó sem lehetne, Washington pedig a választások eredményétől függetlenül nem tudna kihátrálni az egyre élesedő proxy háborúból.
„Kijev éppen erre alapoz, a háború elhúzásához rövid távon elengedhetetlen anyagi támogatást és fegyvereket pedig még az új elnök beiktatása előtt szeretné megkapni”
A negyedik pont Ukrajna stratégiai és gazdasági potenciáljára vonatkozik, amelynél szintén van egy titkosított rész. Azt azonban Zelenszkij kifejtette, hogy egyebek mellett Ukrajna természeti erőforrásainak – például az uránium, a titán és a lítium – közös felhasználásáról van szó. Emellett Kijev az Oroszország elleni nemzetközi szankciók fokozására szólít fel, hogy aláássák a képességét az agresszió fenntartására. Nem lehet nem észrevenni, hogy az Ukrajna további támogatásában óvatos republikánusok is lényegében erről beszélnek. Adnának hitelt Ukrajnának, biztosítékként azonban rátennék a kezüket az ország javaira, mindenek előtt a stratégiai fontosságú ásványkincsekre.
„Megint arról van tehát szó, hogy bent tartsák az Egyesült Államokat, érdekeltté tegyék a konfliktus folytatásában. Méghozzá szó szerint minden áron”
A háború utáni biztonsági struktúrára koncentráló ötödik pont ismét egy felajánlkozás az Egyesült Államoknak, és egészen pontosan azt jelenti, hogy Ukrajna tehermentesíti Európában az amerikai erőket, és így biztosítja Washington befolyásának fenntartását. Persze úgy, hogy az Ukrajnának is jó legyen. Ez az elképzelés ugyanis amellett, hogy tovább erősíti a kevésbé atlanti elkötelezettségű országokkal szemben a London-Varsó-Kijev tengelyt, feltételezi Ukrajna belépését a NATO-ba, méghozzá egy erős hadsereg megőrzésével. Mint Zelenszkij fogalmazott, Kijev nagy és tapasztalt katonai erővel büszkélkedhet, amely erősítheti a NATO-t, és az európai kontinens biztonságát. Egészen pontosan a háború után elképzelhetőnek nevezte, hogy az Európában állomásozó egyes amerikai katonai kontingenseket ukrán egységekkel váltsák fel.
„Végre kell hajtanunk a győzelmi tervet, és így rákényszerítjük Oroszországot arra, hogy ott legyen a békecsúcson, és készen álljon a háború befejezésére”
– összegzett Volodimir Zelenszkij, egyben konkrétan is megnevezve, hogy így 2025-ben véget lehet vetni a háborúnak. S hát ez az, amit a nyugati blokkban egyre inkább akarnak hallani. Azt persze már nem, hogy ezért áldozni kell, és akár a háború eszakációját is kockáztatva még intenzívebben támogatni kell Ukrajnát. Mert erről van szó, és ezt a nyugati vezetők többsége érti is. Ezért reagáltak meglehetős visszafogottsággal a nagy „győzelmi tervre” még az egyébként elkötelezett uniós politikusok is. A csúcs zárónyilatkozatából valahogy ki is maradt ez az egész. Jó eséllyel azért, mert Brüsszelben is az amerikai választások eredményére várnak. Kijev azonban megtette, amit megtehetett. Emelte a téteket, ezzel megizzasztva a nyugati döntéshozókat, akik majd a többször elhalasztott következő ramsteini találkozón mondhatják meg, mennyire hajlandók elmenni az eszkalációban. Pénzt biztosan kap Kijev, de búcsúzóul Biden akár a nagy hatótávolságú rakéták orosz területek elleni használatára is rábólinthat. Egy dolgot azonban már most kijelenthetünk, ha az ukrán ötleteknek akár csak a fele is megvalósul, akkor tárgyalásokra nem számíthatunk 2025-ben sem.
(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.)