León, a lengyel profi

2025. aug. 07.

#moszkvater

MEGOSZTÁS

Wilfredo León pályafutása nem csak sporttörténeti szempontból izgalmas, a politikai dimenziói miatt is figyelemre méltó. Bár a Kubában született, Lengyelországban letelepedett röplabdázó nem aktív politikai szereplő, az élete több ponton is találkozott a politika és a sport állami irányításának kérdéseivel. A világ egyik legjobban fizetett röplabdázója beszél lengyelül, tiszteli választott hazája kultúráját, gyermeke is lengyel állampolgár. Wilfredo León a lengyel politikai narratívákban a nemzeti integráció pozitív példája. A négyszeres Bajnokok Ligája-győztes, olimpiai ezüstérmes kubai-lengyel játékos július 31-én ünnepli a 32. születésnapját.

Szilágyi László írása a #moszkvater.com számára

„Wilfredo León őstehetség, tizennégy éves és tíz hónapos korában debütált a kubai válogatottban. Hazája válogatottjával vb-ezüstéremig jutott. Képes 138 kilométer/órás szervát ütni, ami világcsúcs-közeli teljesítmény. Rugalmassága rendkívüli, 3,7 méter fölé képes ugrani amikor a csapata támad. A fizikai adottságai, munkamorálja és technikai képzettsége révén minden idők egyik legjobb röplabdázója. Sokat nyertek vele a lengyelek”
Fotó:EUROPRESS/Mauro PIMENTEL/AFP

A kubai sportpolitika áldásos tevékenységének több nemzet, köztük Magyarország is haszonélvezője volt az elmúlt két-három évtizedben. A havannai születésű Carlos Pérez és a matanzasi Ivo Luis Díaz a magyar férfi kézilabda-válogatott és a Veszprém oszlopos tagja volt a kilencvenes évek végétől. Olimpiai negyedik helyezést értek el a 2004-es athéni olimpián. Mindkét játékos azért menekült el a hazájából, mert Kubában a kapitalizmus térnyeréseként értékelte a sport- és állami vezetés, ha egy játékos külföldön tervezi megvalósítani a szakmai elképzeléseit. Az idegenlégiós és a profi lét tiltása miatt disszidált a két sportoló, és jelentősen gazdagította a magyar kézilabdát klub és válogatott szinten egyaránt.

„A lengyel élsport is profitált a kubai politika merevségéből”

Napjaink egyik legjobb röplabdázója, Wilfredo León Santiago de Cubában látta meg a napvilágot, de 2012-ben elhagyta hazáját, mert a kubai sportvezetés tiltotta a külföldi profi karriert. Leónt a magánélet Lengyelországba szólította, de előtte orosz és olasz klubokban játszott. A Zenit Kazannyal négyszer nyerte meg a Bajnokok Ligáját. A látványos eredmények nem a friss levegőnek voltak köszönhetők.

„Wilfredo León őstehetség, tizennégy éves és tíz hónapos korában debütált a kubai válogatottban. Hazája válogatottjával vb-ezüstéremig jutott. Képes 138 kilométer/órás szervát ütni, ami világcsúcs-közeli teljesítmény. Rugalmassága rendkívüli, 3,7 méter fölé képes ugrani amikor a csapata támad. A fizikai adottságai, munkamorálja és technikai képzettsége révén minden idők egyik legjobb röplabdázója. Sokat nyertek vele a lengyelek”

A lengyel állampolgárságot 2015-ben kapta meg. A nemzetközi szabályok szerint várnia kellett, így csak 2019-től játszhatott a lengyel válogatottban. Azóta a lengyelek kulcsembere. A tokiói olimpián ezüstéremhez segítette a nem feltétlenül a röplabda-kultúrájukról ismert lengyeleket, majd 2023-ban Európa-bajnoki ezüstérmes lett. Ő a legjobban fizetett játékos jelenleg Európában. A 2024-25-ös szezonban 1,5 millió euró volt a nettó fizetése. A fizetésén túl jelentős bevételekre tett szert a szponzori szerződéseknek és egyéb díjazásoknak köszönhetően, így tavaly 80 millió euróra becsülték a vagyonát.

Visszakanyarodva a kezdetekre, amikor 2019-ben végre pályára léphetett a lengyel válogatottban, sokan nemcsak sportolóként, hanem a lengyel nyitottság és befogadás szimbólumaként is tekintettek rá. Nem véletlenül. León beszél lengyelül, tiszteli a lengyel kultúrát, gyermeke is lengyel állampolgár. A politikai narratívákban ő a pozitív példa a nemzeti integrációra. Lengyelország lehetőséget adott neki a fejlődésre. Ezzel akarva-akaratlanul a sportolói szabadság és emberi méltóság kérdéseinek jelképes figurájává vált.