//Medvegyev visszatért
„Medvegyev tehát az a politikus, akire a szankciók által meghatározott új körülmények között szükség lehet” #moszkvater

Medvegyev visszatért

MEGOSZTÁS

Látványosan aktivizálódott az utóbbi időben Dmitrij Medvegyev. S nem csupán aktívabb lett, de határozottan keményebbé vált a hangneme is. A rendszeren belüli liberálisokhoz közel álló politikusból héjává nemesült át. Vajon miért e fordulat, és a megnövekedett aktivitás? Talán úgy érzi, hogy a háború miatt arculatváltásra van szükség, hogy a szűk elitben maradhasson. Vagy éppen a mostani turbulens időkben látta meg a lehetőséget arra, hogy visszatérjen a csúcsra?

„Medvegyev tehát az a politikus, akire a szankciók által meghatározott új körülmények között szükség lehet” #moszkvater
„Medvegyev tehát az a politikus, akire a szankciók által meghatározott új körülmények között szükség lehet”
Fotó:EUROPRESS/Ekaterina Shtukina/Sputnik/AFP

Új arcát mutatja a háború kirobbanása óta Dmitrij Medvegyev. Az egykori orosz kormányfő és elnök, a Nyugat egykori kedvence atomháborúval fenyegetett, Joe Bident demens bácsinak nevezte, és Leonyid Brezsnyevhez hasonlította, majd lebegtette, hogy az orosz hadsereg meg sem áll a lengyel határig. Ezek valóban fenyegetések, de attól még pusztán szavak. Az üzeneteinek a lényege, hogy Oroszország nem viccel, az érdekeit, ha kell, mindenáron megvédi. Medvegyev fenyegetéseinek tehát kellő súlya van, de nem kell azokat szó szerint venni.

„Ez az üzengetés egyébként jól illusztrálja, hogy milyen feszült a helyzet, mennyire megromlott a viszony a Nyugat és Oroszország között”

Medvegyev nagyon érdekes „jelenség”. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy egészen a közelmúltig – én azt mondanám, hogy a tavalyi, Ukrajnáról szóló, nagy visszhangot kiváltó cikke megjelenéséig – alapvetően a hatalmon belüli liberálisok arcának tartották. Mostanra pedig 180 fokos fordulatot vett. Úgy is fogalmazhatnék – bár nem szeretnék kegyeletsértő lenni –, hogy átvette a nemrég elhunyt, kemény megmondó emberként ismert Vlagyimir Zsirinovszkij helyét. Hasonlókat mond, mint Zsirinovszkij mondott, és hasonló intenzitással. Rengeteget nyilatkozik, ír, nagyon-nagyon aktív az orosz közösségi médiában is. S hogy miért pont ő?

„Medvegyev nagyon jól megérezte, hogy változik az orosz politika. Megbillent a korábbi egyensúly a liberálisok és a <szilovikok>, a hatalomban az „erő” általi kormányzás és az erőszakszervezetek képviselői között az utóbbiak javára”

A háború kitörésével a „szilovikok” még inkább fölénybe kerültek. Medvegyev a stílusváltás, és a már említett ominózus Ukrajna-cikk írása előtt éppen kiesőfélben volt a hatalom legbelső köreiből, s úgy tűnt, kikerül a lehetséges Putyin-utódok közül is. Nagyon sokan arról beszéltek, hogy Medvegyevnek vége, eltűnik… Ez a mostani, hozzá képest kemény retorika tehát magyarázható azzal a felismeréssel is, hogy váltania kellett annak érdekében, hogy az orosz politikai elit szűk körében maradhasson.

„Másfelől jegyezzük meg, hogy Medvegyev alelnöksége a nemzetbiztonsági tanácsban ebben a háborús helyzetben felértékelődött”

S nem kizárt az sem, hogy az orosz kommunikációs stratégák úgy gondolkodnak, jó dolog, ha éppen a Nyugat kedvence, a liberális Medvegyev, a nemzetbiztonsági tanács alelnöke erősíti meg ugyanazokat a kemény üzeneteket, amelyeket egyébként az utóbbi időben alapvetően Szergej Lavrov orosz külügyminisztertől hallhatunk. Utóbbi ebben a felállásban egyébként most tipikusan a „rossz zsaru” szerepét játssza el. Medvegyev beemelése pedig ebbe a kommunikációs stratégiába azt üzeni a Nyugat felé, hogy lám-lám, még a nagy kedvencetek is ezt mondja… Mindez természetszerűen erősíti azt az üzenetet, hogy Oroszország nem viccel, megunta, hogy nem fogadják el egyenrangú partnernek.

Dmitrij Medvegyev természetesen nem elszabadult hajóágyú. A kommunikációjának a megnövekedett intenzitását motiválhatja a hatalom belső köreiben maradás vágya, ám ez csak a legfelsőbb körökkel egyeztetve működhet.

„Ő a hatalmon belüli liberálisok arcaként több helyen, és több pozícióban bizonyította már a lojalitását Putyinhoz”

Ne felejtsük el, hogy nyolc évig a miniszterelnöke volt, az úgynevezett tandem idején pedig váltotta az elnöki poszton. Így egyértelműen bízik benne. S rá is érvényes – ami az elmúlt nagyjából 20 év alatt bebizonyosodott -, hogy Putyin az embereit megvédi, nem dobja el.

De nézzük, hogy a jelenlegi helyzetben Medvegyevnek milyen esélyei lehetnek? Vannak olyan értesülések, miszerint ismét az elnöki apparátus élére kerülhet, míg mások szerint folyamatosan marginalizálódik, és a mostani megnövekedett aktivitása kétségbeesett kísérlet a belső körben maradásra.

„Mindenek előtt szögezzük le, hogy mindig is ott volt, és most is ott van Putyin lehetséges utód jelöltjei között. Már csak azért is, mert Putyin bízik benne, és elnökként van tapasztalata”

Medvegyev esélyeit növeli, hogy ismertsége elvitathatatlan. Természetesen ezzel együtt magas az elutasítottsága is, ám a hozzá kötődő népszerűtlen lépések, így a nyugdíj reform, fokozatosan elfelejtődnek. Előnye az is, hogy távolságot tart az egymással birkózó nagy erőcsoportoktól, a Kreml úgynevezett bástyáitól, miközben élvezi Putyin bizalmát. Nem „szilovik”, a nemzetbiztonsági tanácsban éppen Nyikolaj Patrusev egyfajta ellensúlya. Nem is a klasszikus értelemben vett liberális, és nem is technokrata. Medvegyev a hatalmi párt, az Egységes Oroszország vezetője, van saját befolyási zónája, vannak emberei a kormányzók között, és a társadalmi struktúrákban is.

„Medvegyev tehát az a politikus, akire a szankciók által meghatározott új körülmények között szükség lehet”

Ehhez az is kell, hogy kemény kirohanásaival elhatárolódjon az orosz-amerikai kapcsolatok hozzá köthető, ám ma nem igazán aktuális újraindításától. Ezt meglehetős érzelmekkel demonstrálja, ám politikai rugalmasságát a helyzet megváltozásával még megmutathatja. Ismertsége sok vetélytársával szemben potenciálisan a nyilvános politikai térben tartja. S ami talán a legfontosabb, adott esetben kompromisszumos figurája lehet a rendszeren belüli liberálisok (sziszlib) és az erőszakszervezetek képviselőinek (szilovikok) megbékítésének. Mostani látványosan megnövekedett aktivitása alapvetően arról árulkodik, hogy elérkezettnek látja az időt a visszatérésre a nyilvános politikai térbe.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.