„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Ilja Grascsenkov
– Egészen más politika konstrukció rajzolódott ki az alkotmány módosításának a bejelentésekor. Aztán jött a hirtelen váltás. Nem gondolja, hogy Putyin kicsit túlcselezte magát?
– Kezdettől fogva két verzió volt. Aztán Putyin egy mozdulattal keresztülhúzta mindezt, hogy kiszámíthatatlanságával kezében tartsa a kezdeményezést. Így a következő években is ő mozgatja a szálakat, közben pedig eldönti, hogy melyik forgatókönyv mellett dönt.
– Miért indította ilyen korán a politikai átmenet elindítását?
– Mert azt gondolta, minél tovább vár, annál kisebb tere marad manőverezni. A társadalomban egyre inkább az a kép alakult ki Putyinról, hogy megöregedett, beteg, elvesztette a kezdeményezést, és lassan olyan lesz, mint Brezsnyev. Egyrészt ezzel a húzással ennek vetett ezzel véget, másrészről láthatóan egyre inkább idegesítette, hogy a környezete egy bizonyos szcenáriót rá akar erőltetni.
– Milyen lehetséges forgatókönyvekről beszélhetünk?
– Az első, és leginkább nyilvánvaló, hogy Putyin élete végéig elnök marad. Ezt elsősorban a környezetében lévő „szilovikok” támogatják. Ezek a tábornokok ugyanis az üzletemberekkel ellentétben a hatalmukat nem igazán tudják enélkül átmenteni. Putyin számukra a befolyásuk, a státusuk megtartását jelenti. A másik lehetséges forgatókönyv, hogy Putyin 2024-ben nem indul újra, és az Államtanács élén tartja a „nemzet atyjaként” irányítja az országot. Ezt a verziót egyáltalán nem lehet kizárni most sem.
– Ez esetben a kulcskérdés, hogy ki lehet az utód?
– Putyin számára a legkomfortosabb megoldás Dmitrij Medvegyev lenne. Vele az a gond, hogy miként lehet visszajuttatni a hatalomba. Az exkormányfő ugyanis eléggé lejáratódott a társadalom szemében. De nem kedveli az elit sem. Medvegyevet úgy lehetne helyzetbe hozni, ha Putyin 2024 előtt lemondana, s alelnök híján ez esetben a Nemzetbiztonsági Tanács alelnökét, azaz Medvegyevet választások nélkül ki lehetne nevezni.
– S van még harmadik szcenárió is?
– Igen, ami azért meglehetősen toxikus. Eszerint Putyin lelép a színről, örökös szenátorként a háttérből, vagy a duma elnökeként a hatalmi párton keresztül irányít. Ezt azonban én nem látom járható útnak.
– S melyiket tartja a legvalószínűbbnek?
– A legegyszerűbb, ha Putyin a lehető legtovább elnök marad.
Vlagyimir Putyiun és Dimitrij Medvegyev a Kremlben, egy megbeszélésük után 2020. március 15-én
Fotó_EUROPRESS/ Dmitry ASTAKHOV/SPUTNIK/AFP
– Akkor ismét csak felmerül a kérdés, miért volt szükség akkor az egész eddigi hercehurcára?
– Nézze, Oroszországban a hatalom gyakorlása mindig úgynevezett szpecoperációkon keresztül folyik. Ennek pedig a központi eleme, hogy a célt senki se tudja, és ebben a bizonytalanságban széles az elnök mozgástere. Most is ez zajlik. Elindult valami, aztán lett belőle más. S valójában még most sem tudjuk, mi jön ezután.
– Azt azért ennek tudatában nem kellett volna kijelenteni, hogy nem fog indulni…
– Nem is ő akar maradni, hanem e szcenárió szerint a nép kéri erre. Ezzel a feladat meg van oldva. A hatalmat biztos kézzel lehet megőrizni. Az elmúlt két hónapban pedig jól összezavartak, úgy is fogalmazhatnék, lebénítottak mindenki, majd jött a 180 fokos fordulat.
– S ezzel kész? A játszmának vége?
– Egyáltalán nem. Messze nem vagyok ugyanis biztos abban, hogy Putyin valóban él is majd a felkínált lehetőséggel. Ezt a „felkérést” most elfogadta, hogy az erő pozíciójából dönthessen a jövőjéről.
– Említette, hogy Putyin betegségéről is keringenek hírek. Mennyire lehet ez igaz?
– Nem tudjuk. Minden esetre vannak, akik szerint azért gyorsultak fel az események, mert kevés idő maradt. Ha ez igaz, a mostani lépés csupán arra volt jó, hogy Putyin erős pozícióban maradjon addig, amíg át lehet adni a hatalmat Medvegyevnek.
– Ön szerint tehát Medvegyevre nagyon oda kell figyelni?
– Leírni semmiképpen sem lehet. Ő továbbra is kulcsfigura. Putyin bízik benne, ráadásul az elit egyik csoportjához sem tartozik. Nem is szilovik és nem is liberális.
– A Nyugat biztos megörülne egy ilyen váltásnak. Sokan úgy gondolják ugyanis, ha Putyin már nem lesz elnök, az utóddal majd meg lehet egyezni. Valóban?
– Igen, reménykednek. Ennek van is bizonyos realitása. Az ostromlott erőd teóriájának a hívei ugyanis nem tudják, hogyan kell pénzt csinálni, míg a velük szembenállók nagyon is tudják. Ha pedig az elitnek a pénz és a Nyugattal szembenállás között kell választania, akkor az előbbit választja.
– Lebegtették az előrehozott parlamenti választásokat is. Miért került ez mégis le a napirendről?
– Ez szerintem a zsarolás része volt. A „szilovikok” a duma elnökén Vjacseszlav Vologyinon keresztül így akarták elérni, hogy az elit e része a helyén maradjon. Ha ugyanis még az idén szavaznak, a jelenlegi képviselők többségét újraválasztják. Úgy gondolták belengetik Putyinnak az örökös elnökséget, cserébe a választások előrehozásáért. Az elnök azonban ebbe nem ment bele. Putyinnak ugyanis a jelenlegi duma nem igazán felel meg. Lojális ugyan, ám nem adott pillanatban ez a lojalitás elillanhat. Ott állnak az elnök mögött, amíg az védi őket. Ám ha nem így van, akkor a képviselők egy része belső ellenzékké válhat. Putyinnak erre a dumára nincs szüksége. A képviselők összetétele meg fog újulni.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater