„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Nem véletlen tehát, hogy Kijevben ugyancsak ijedten figyelik a Gázában történteket, és jobb híján azt hangoztatják, hogy Oroszország lobbantotta lángba a Közel-Keletet is”
Fotó:EUROPRESS/Aris MESSINIS/AFP
Ha valami történik a világban, akkor a nyugati fősodor média azonnal az oroszok kezét láttatja a történtek mögött. Így van ez most is. Néhány amerikai lap már meglebegtette, hogy a támadás jóval meghaladta a Hamász képességeit, ami feltételezi, hogy a szervezet közvetlen támogatást kapott Irántól – ez alighanem így is van –, és valószínűleg Oroszországtól is. Moszkva e logika szerint alapvetően Iránon keresztül új frontot nyitott a Gázai övezetben a Nyugat elleni háborújában.
„A Kreml ezeket a fejtegetéseket már csak azért sem kommentálja, mert valahol azért még tetszik is neki, hogy az egész világon beavatkozni képes hatalom képét alakítják így ki róla. Oroszország azonban nem ilyen erős, ráadásul az érdekeivel is szembe menne, hogy konfliktusba keveredjen a Közel-Keleten”
Ráadásul éppen akkor, amikor még Ukrajna köti le a katonai erőit, és a diplomáciai aktivitását. Ez még akkor is kockázatos lépés lenne, ha Gáza borítékolt lángba borulása egy időre eltereli a figyelmet Ukrajnáról. Az orosz külpolitika első számú stratégiai érdeke a Közel-Keleten, hogy megőrizze a jó viszonyt három térségbeli nagy szövetségesével, Törökországgal, Iránnal és Szaúd-Arábiával. Méghozzá úgy, hogy ne romoljanak a különleges kapcsolatai Izraellel. Bár nem zárható ki, hogy volt valamiféle orosz támogatás az évek során, meglehetősen merésznek tűnik az a feltételezés, hogy a Hamász vezetői a most megvalósított tervek egyeztetése céljából jártak egy éven belül háromszor is Moszkvában. Oroszország hagyományosan jó kapcsolatokat ápol a palesztinokkal, ugyanakkor korrekt a viszonya Izraellel.
„De Moszkvának figyelnie kell az Oroszországban élő muszlimok és zsidók érzékenységére is. Bármelyik vallási csoport megsértése megingathatná, de legalábbis gyengíthetné a belpolitikai stabilitást”
Tény, hogy Moszkva előnyhöz jut az Ukrajna elleni háborúban Irán támogatásával, hiszen drónokat és felszereléseket kapott Teherántól – ebből azonban még nem lehet arra következtetni, hogy Oroszország támogatná a Hamász terrorcselekményeit. Már csak azért sem, mert Moszkva ezzel az Izraellel való ingatag kapcsolatát veszélyeztetné. Az sincs Moszkva ellenére, hogy szövetségese aktív lett a térségben, ám Teherán miatt Moszkva aligha veszélyeztetné az Izraellel és az Öböl-államokkal fennálló kapcsolatait. Arról nem is beszélve, amennyiben a jelenlegi konfliktus egy izraeli-iráni konfrontációvá fajulna, Libanont és Szíriát is magával rántva, az sehogyan sem válna Moszkva előnyére. Az oroszoknak ugyanis jelentős haditengerészeti és légibázisai vannak Szíriában. Kremlnek tehát elsődleges érdeke az is, hogy a konfliktus ne terjedjen át Szíriára, ahol orosz erők is vannak.
„Ezeket az érdekeket követve Oroszország semleges álláspontra helyezkedett, és a véres szembenállás, a harcok beszüntetésére szólít fel, közben a nemzetközi jogra apellálva, az ENSZ határozata alapján korábban is következetesen hangoztatott álláspontját, a kétállami megoldás elkerülhetetlenségét ismételgeti, nem mellesleg pedig Amerikát teszi felelőssé a kialakult helyzetért”
Ezzel párhuzamosan ügyel arra, hogy a Nyugat ebben a kérdésben se tudja megbontani az úgynevezett globális Délt. Mert Oroszország ezt a véres konfliktust is elsősorban ebből a szempontból nézi. Érdeke az amerikai pozíciók gyengítése a Közel-Keleten is, és már csak azért sem logikus, hogy Moszkva szította volna fel a tüzet, mert ez lényegében visszahozza az Egyesült Államokat a térségbe.
„A Hamász és Izrael háborúja eddig kétségkívül Moszkva malmára hajtja a vizet”
A konfliktus gyengíti a nyugati blokkot, és erősíti a „globális Délt”. De ami ennél is fontosabb, egyelőre elviszi a fókuszt az orosz-ukrán háborúról, és elhúzódása esetén elvonhat nyugati erőforrásokat Kijevtől, ami kétségkívül csökkentené a Moszkvára nehezedő nyomást. Egyelőre ez a veszély nem áll fenn.
„Nem véletlen tehát, hogy Kijevben ugyancsak ijedten figyelik a Gázában történteket, és jobb híján azt hangoztatják, hogy Oroszország lobbantotta lángba a Közel-Keletet is”
Azt kommunikálják, hogy Gáza ugyanannak a háborúnak egy másik frontja. Ezt az összekapcsolást szolgálhatják az amerikai sajtó említett cikkei is, hiszen közben a demokraták láthatóan az Izraelt támogató költségvetési csomagba – egyelőre a Joe Biden által a kongresszus elé terjesztett 100 milliárd dolláros támogatásból 60 jutna Ukrajnának, míg 40 Izraelnek és Tajvannak – próbálják betuszkolni Ukrajna segítésének folytatását is. Ezért (is) kell mindenképpen fenntartani a Moszkva keze mindenhová elér képet.
(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
HandaBandy says:
Hát hát. Most Moszkvának jegelni kell(ene) az Iránnal kialakított kpcsolatokat. A közemúltbéli tranziens összeborulás
drón ügyben addig volt leplezhető amíg az Ukrajnában tevékenykedő izraeli tanácsadókat is “szőnyeg alá lehetett
söpörni”. Most viszont, A szír bázisokról van szó amik az elmúlt korszak talán legkomolyabb katonapolitikai fejleménye
ill. kitörése. Mindez árnyalja valóban ahogy a cikk is írja, hogy “kinek hoz a konyhára” ez a mostani nyugtalanság
Rác Gábor says:
…„Ezeket az érdekeket követve Oroszország semleges álláspontra helyezkedett, és a véres szembenállás, a harcok beszüntetésére szólít fel, közben a nemzetközi jogra apellálva, az ENSZ határozata alapján korábban is következetesen hangoztatott álláspontját, a kétállami megoldás elkerülhetetlenségét ismételgeti,”… 1. Oroszország soha nem volt semleges. Már a brezsnyevi éra alatt is a mostani álláspontot képviselte, miközben a PFSZ-t menedzselte. 2. Moszkva is jól tudja, hogy az ENSZ még a legminimálisabb jogi követelményeket sem tartja be, beleértve a morális szempontokat. Csak két példa: Elfogadja, hogy az egyik tagállama (Irán) egy másik tagállam elpusztítását hirdeti nyiltan…Ugyanez a szervezet, megszavazza a “NAKBA” (Izrael az ENSZ-határozat általi létrejöttét, és jogosságát) nemzetközi elismerését, mint “gyásznapot”. Végül arcátlan módon még a Siratófalat is “palesztin” fennhatóság alatti területté nyilvánítja. 3. A “kétállami megoldást” már 1920-ban az ENSZ jogelődjének, a Népszövetségnek a részvételével végrehajtották (San Remó-i egyezmény). Ez egyenlő arányban osztotta meg a területet az izraeliek és az arabok között, míg az 1947-es újraosztogatás kizárólag Izrael kárára történt, ráadásul úgy, hogy Jeruzsálemet gyakorlatilag teljes mértékben Jordán fennhatóság alá helyezték. Moszkva felismerte, hogy a nyugat-európai migránsáradat felhasználható antiszemitoid megmozdulásokra, és azt is, hogy az európai vezetés “gyüttérzése” inkább egy fábaszorult féreg tekergőzéséhez hasonlítható. Már az amerikaiak vezérelte ukrán-szimpátia is erősen csökkenúőben van, ráadásul az európában több évszázados antiszemitizmusnak nem kell túl sok bíztatás, a “tradíció” fenntartásához. Noha kelet-európa még csendes, de ez amolyan vihar előtti csend, mert a romló gazdasági helyzet itt is generálja a robbanást… Van még egy tényező, amelyik alattomosan vesz részt a közel-keleti konfliktusban. Ez Kína. Az Ábrahám-egyezmények szétrobbantásához gyorsan “kibékítette” a szaudiakat Iránnal oly módon, hogy a “közös ellenség” Izrael, tehát kössenek ellene szövetséget. Tévedés ne essék, a szunniták, továbbra is gyűlölni fogják a sítákat, csak most ezt a szőnyeg alá seperték. Az iráni-orosz-kínai érdekazonosságot azonban az ostobán aljas amerikai geopolitizálás okozta, és okozza, még “szövetségesei” kárának árán is. Ráadásul, ez sem most kezdődött, hanem a clintoni-obama érában. Biden csak a ráadás. Sokan vonnak párhuzamot az ukrajnai, és az izraeli háború között. Ez furcsa módon csak két állam számára hasonló. Izrael és Oroszország számára… Mindkettő egzisztenciális háborút vív. Amíg az előző nem támogatja az ukránokat, az utóbbi viszont ennek ellenkezőjét teszi, teljes mellszélességel Izrael halálos ellenségeivel összefogva. Ami pedig az orosz álláspontot illeti, soha nem lesz kétállami megoldás, mert az ia kevés lenne a “palesztinok” és támogatóik számára. Ezt pedig mindenki tudja…
Stier Gábor says:
Mintha egy kicsit elfogult lenne Izrael iránt…
Rác Gábor says:
T. Stier Gábor! Elfogult lennék? Inkább csak a tényekhez vagyok hű. Tudtommal, nem Izrael indított háborúkat Izrael ellen 1948 óta a palesztínoknak nevezett arabok ellen. Tudtommal, a mostani támadást sem Izrael indította Gáza ellen. Az ellen a Gáza ellen, amelynek puszta létezése is Izrael jóvoltából van biztosítva, s amely minden Izraeltől kapott támogatást az Izrael elleni támogatásokra használt (ebbe beleértve az ENSZ, USA, EU, és más muszlim államoktól kapott anyagi segítséget). Viszont fenntartotta nyomort Izraelre mutogatva, hogy mindennek az izraliek az okozói. Az ENSZ pedig mindig készségesen ítélte el Izraelt. Ugyan miért? 1972-ben nem izraeliek támadtak arabok sportolóira lemészárolva őket. “Jaaaaaj de sajnáljuk szegényeket, de a terror nem törheti meg az olimpiai eszmét, és folytatjuk a olimpiát!”, Ez az aljas, álszent hazudozás jellemzi, hatja át a mai állapotokat. Ez nem elfogultság, hanem tény. Itt 2000 éves antiszemitizmus különböző változatairól van szó. Ahogy a Nyugat aljas russzofób gyűlölete felháborít, úgy az oroszok alattomos zsidógyűlölete is, amelyik összefonódik az iszlámtól való félelmükkel, amely ismétlem, vallási köntösbe öltöztetett rablóideológia. Ezt a “vallást” egy tevehajcsár lopkodta össze az egyisten hit két leágazásának elemeiből, és kotyvasztotta bele saját szellemi ürülékébe. Ez az Iszlám. Ugyanaz, amelyik már kétszer támadt Európára, és most harmadszorra is megtette “békésen”… Nyugat-Európában már festegetik a házak falára a Dávid-csillagokat, és ahogy már fentebb jeleztem, a kelet-európai “csend” csak vihar előtti. Ma, amikor e válaszsorokat írom, jelent meg a hír: a győri zsinagóga falára horogkeresztet rajzoltak…
Stier Gábor says:
Hát, elég egyoldalú az olvasata. De szíve joga!
Stier Gábor says:
A kiindulás téves. Terrorral indult, és ez lett. Így aztán nehéz szeretni egy állandó hadiállapotban lévő államot. Ezzel talán egyetért. Ezt a konfliktust én nagyon nem szeretném látni Európában.
HandaBandy says:
Nos igen, ennek láttuk már jelét többször is.
csakafidesz says:
Ebben a helyzetben mindenki elfogult a zsidók javára. Olyan ugyanis nem történt még, hogy egy vallásos zsidó bement a keresztény templomba és a miséző pap nyakát az oltár előtt elvágta. Arab migránsok már elkövettek ilyesmit. A zsidók nem eszik meg a disznóhúst, mert nekik ezt parancsolta az Örökkévaló. A muszlim sem eszi meg a disznóhúst, de odamegy és kiveri mások kezéből a sonkás szendvicset, mert Allah megtiltotta a disznóhús evését, ergo Allah parancsának mindenki köteles engedelmeskedni. Nos azt, hogy bejön ide az arab és Allah nevében ő mondja meg, hogy mit tehetek és mit nem, hát ezt kikérem magamnak. Azt is, hogy bárki tekintettel legyen a muszlimok “érzékenységére” és ne engedjenek karácsonyfát állítani egy európai város főterén.
Stier Gábor says:
Ezt én értem, de mintha angyalok és ördögök állnának egymással szemben, pedig nem.