Kovács Eleonóra írása a #moszkvater.com számára

II. Katalin cárnő
Forrás:Wikipédia
Az orvos bizalmi állást tölt be mindenki, de különösen egy uralkodó életében, környezetében. Nem csoda, hogy a főurak, uralkodók is azt az orvost próbálták-próbálják felkutatni, akiben megbíznak és hisznek benne. A királyok előszeretettel hozattak külföldről orvost. Így történt ez hazánkban is. Az 1462-1536 között élt Giovanni Jacopo Manardo II. Ulászló király orvosaként és tudományos műveivel, nem mellesleg a franciakór, korabeli nevén franc (szifilisz) terápiájával írta be magát a történelembe. Ahogy az akkori szokás szerint – latinosan – nevezték, Johannes Jacobus Manardus 1513-ban került Magyarországra, II. Ulászló király orvosa lett. Ulászlót több olasz doktor is kezelte.
„Ulászló halála után 1516-ban II. Lajos is igénybe vette a híres orvos szolgálatait. Manardo 1518-ig volt hazánkban, a megbecsült orvos, a több befolyásos főurat is kezelő tudós magyarországi tartózkodása során sem hagyott fel tudományos munkáinak az írásával”
Bár orvosi munkáját II. Lajos megbecsülte, az ország elszegényedése miatt azonban nem tudta kifizetni. Manardo halála egyébként nem volt „mindennapos”. Idős korában egy fiatal lányt vett feleségül, és a nászéjszakán a testi örömök közepette meghalt.
„A cári Oroszországban több uralkodó orvosa ugyanakkor magyar volt”
Borisz Godunovról és a hozzá kapcsolódó eseményekről, művekről a #Moszkvatéren sok cikket talál az érdeklődő olvasó. Most azt az orvost mutatjuk be, aki Borisz Godunovot (1552-1605) kezelte. Bár a külföldi orvosokat a Borisz Godunov előtti időkben is megbecsülték, de azok kiszolgáltatottsága kétségtelen volt. Mikor például III. Iván egyik fia beteg lett, és nem tudták meggyógyítani, az őt kezelő zsidó orvost kivégezték. És ez csak egy példa a beteget meggyógyítani nem tudó orvos kivégzésére. Borisz Godunov korára azonban már kissé kedvezőbbé vált a külföldi orvosok helyzete, és Oroszországba többen is érkezett, például németek és csehek.
„Ugyanígy került a cári udvarba a magyar, de Angliában letelepedett Rietlinger Kristóf is”
Rietlinger Kristóf az Oroszországba érkező angol követ kíséretével érkezett, majd a cár kérésére és a követ jóváhagyásával Borisz Godunov orvosa lett. Rietlinger több nyelvet beszélt, tapasztalt orvosnak számított. Az állás kivételesen magas pénzzel járt, évi 200 rubellel. Emellett Rietlinger és „háznépe” ellátása, például élelmezése, tűzifa, méz, sör, napi körülbelül másfél liter bor, egy oldal szalonna is hozzátartozott az ellátáshoz. A cári konyhából kapták az élelmet, amely bőséges volt. Öt ló és azok élelmezése is járt Rietlingernek (és a többi orvosnak), ezen kívül egy a betegek látogatására, egy másik pedig szánhúzásra szolgált. Az orvosok birtokot is kaptak 30-40 emberrel, akik a földeken dolgoztak. Ha egy beteg meggyógyult, olyankor szintén kaptak prémeket, kaftánokat. Az idilli állapotnak a Borisz halála utáni zavaros időszak vetett véget. A lázadók az orvosok vagyonát kezdték dézsmálni, hiszen tudott dolog volt a doktorok anyagi jóléte. 1606-ban Rietlingert kiutasították az országból.
„Gyöngyössi Pál (1668–1743) II. Katalin cárnő (1729 – 1796) orvosa volt”
Apja kálvinista pap, a tanulmányait Debrecenben és Európa számos városában folytatta, és doktorált is. Az élete meglehetősen hányattatott volt. Üldözték a protestáns vallása miatt. Külföldi tanulmányai végeztével hazatértekor a jezsuiták a határon elkobozták tekintélyes, mintegy 600 kötetes könyvtárát. Derecskén lett lelkész, innen azonban egy vers miatt menesztették. Idősebb Gyöngyössi három évig állás nélküli lett, felesége meghalt. Kassára ment, ahol tanítóskodott és lelkészi munkát is vállalt. A vallásüldözés itt sem kerülte el. Egy gúnyverset ragasztottak Kassán egy Mária szoborra, Gyöngyössi egyik számlájának a hátoldalára. Az ítélet halál volt, de ezt – több főúri család nyomására – száműzetésre változtatták. Ekkor Gyöngyössi Frankfurtba költözött, az egyetemen tanított.
„Fia, ifjabb Gyöngyössi Pál tanult teológiát szintén Debrecenben, majd 1727-ben Frankfurtban folytatta a stúdiumait”
Három évvel később megjelent nyomtatásban a disszertációja. A következő évben filológiát és nyelveket tanult, majd nemsokára taníthatott is az egyetemen. Orvosi tanulmányait is megkezdte, de nem megfelelő életmódja miatt ezeket már egy másik intézményben fejezte be. Megírta második disszertációját – a szifilisz kezeléséről ő is ír -, 1753-ban pedig Szentpétervárra ment katonaorvosnak, emellett oktatott.
„Gyöngyössit 1763-ban nevezte ki udvari orvossá Katalin cárnő. Kizárólag a szakmai tudása emelte erre a posztra, nem volt befolyásos támogatója”
Munkája szintén nagyon magas anyagi és persze erkölcsi megbecsüléssel járt. Évi 800-900 rubelt kapott. A munka mellett jutott ideje és pénze a sémi filológia és az arab nyelvek tanulmányozására, nem mellesleg a kicsapongásra. A sors fintora, hogy Gyöngyössi valószínűleg elkapta a szifiliszt. Ez azzal járt, hogy a polihisztor férfi melankolikussá, életunttá vált, rendkívüli munkabírása odalett. Egyes feltételezések szerint már 1770-ben meghalt.
„Bár nem voltak udvari orvosok, érdemes ebből az időszakból Gyöngyössin kívül még két magyar orvost megemlíteni, akiket a cárnő szintén fontos posztokra nevezett ki”
Így Peken Keresztélyt (1730 – 1779), aki számos egyetemen tanult orvoslást és matematikát, majd Szentpétervárra is a matematikai tudományok iránti érdeklődése hajtotta. 1755-ben csapatorvossá nevezték ki, négy évvel később pedig II. Katalin cárnő orvosának javaslatára már a szentpétervári katonai kórház főorvosa lett. Peken tudományos munkába is kezdett, például a fertőző májgyulladásról jelent meg munkája. Ismeretterjesztő kiadványai (lecsebnyik) közül a megfelelő minőségű lakások, házak építéséről értekezett, az emberek ugyanis minél olcsóbban szerettek volna építkezni, a nyirkos, kémény nélküli házak pedig már az egészséget is veszélyeztették. A maga korában nagyon népszerű volt a több kiadást megért Házi gyógykezelő című kötete.
„Pekent addigi tevékenysége elismeréseképpen II. Katalin 1873-ban kinevezte az Orvosi Kollégium tudományos titkárává és kollégiumi tanácsossá, amely állás a kórházi munka mellett még évi 400 rubellel járt”
Az 1770-es években kitört a pestisjárvány, az éppen Szmolenszkben tartózkodó Peken pedig a jelentős kereskedelmi csomópontnak számító Szmolenszkben vesztegzárat rendelt el, emellett tanulmányozta is a halálos kórt. II. Katalin tudományos és szervező munkájáért 1779-ben államtanácsossá nevezte ki. Sajnos ezt a kiváltságot mindössze három hónapig élvezhette, ugyanis agyvérzést kapott és meghalt.
„Fia, a már Szentpéterváron született Peken Mátyás is komoly elismerést vívott ki Oroszországban”
Ő szintén kutatott, és ismeretterjesztő kiadványokat írt. Fiziológia című könyve nagyszabású, sok szempontból úttörő jelentőségű. Peken Mátyásnak I. Sándor cár államtanácsosi rangot adott, ahogy korábban II. Katalin is megadta ezt a címet apjának, Peken Keresztélynek. Mindkét Peken munkássága meghatározó volt az európai orvoslásra nézve is, mint ahogy Gyöngyössi kutatásai és kötetei is.
Főbb források:
T. Parojin Klára: Magyar királyok orvosa: Giovanni Jacopo Manardo
Tardy Lajos: Magyar orvosok a cári Oroszországban
V. Molnár László: Magyar medikusok II. Katalin Oroszországában
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater