A gazdasági stabilitás egyre nehezebb megtartása indokolja a kormány látványos átalakítását

Furcsa fejtegetésbe kezdett a minap a belarusz elnök. Alekszandr Lukasenko a kormányban végbement változásokat az italozással indokolta. „Nem szívesen beszélek erről, de néhány kormánytag többet foglalkozott a pohár emelgetésével, mint a munkával.  Ittak, ha kellett, ha nem! Pedig az ő életük a nyilvánosság előtt zajlik, s a legkisebb elhajlást sem bocsátja meg nekik a közvélemény. Aki szeret a pohár fenekére nézni, ne legyen vezető. Ha ugyanis ma leissza magát a sárga földig, másnap képtelen rendesen dolgozni, hiszen csak a másnaposságával foglalkozik. Én nem ellenőrzök senkit, nem érdekel, kivel jár szaunába, s kivel iszik. Igyon, de mértékkel! ” – magyarázta az államfő, aki saját bevallása szerint nem iszik.

A belarusz kormány átalakítását Lukasenko augusztus 18-án kezdeményezte. Ezt megelőzően felháborodva konstatálta, hogy az orsanszki járás fejlesztési tervét a kabinet lényegében elszabotálta. „Hogy merészelték?!” – fakadt ki az államfő az ipari és az építésügyi miniszter leváltásakor, előbbit egyenesen börtönnel fenyegetve meg. Emellett több magas rangú csinovnyik munkájával is elégedetlen volt. Leváltotta Andrej Kobjakov  miniszterelnököt, öt helyettesese közül négyet, s négy minisztert. „Ez egyenesen szabotázs!” – fogalmazott, megjegyezve, hogy több miniszter is repülni fog, ha őszig nem orvosolják a hibákat. Az utóbbi fél évben Lukasenko nem először bírálta a kormány munkáját, s a következő ötéves terv végére a nemzeti össztermék 100 milliárd dollárra emelését tűzte ki feladatul.

„Az új kormányfő a 48 éves bankár Szergej Rumasz, akit piacpárti szakembernek tartanak. Ennek alapján több elemző is lassú liberalizálásról beszél, nem szabad azonban elfelejteni, hogy a kormányt valójában a liberálisnak nem nevezhető Lukasenko irányítja kézi vezérléssel”

A miniszterekkel szemben támasztott legfőbb követelmény ily módon az államirányítási tapasztalat mellett a lojalitás. A kormány átalakítása körüli felhajtás sem véletlen. Néhányan korrupciós botrányokba keveredtek, másokon az elfáradás jelei mutatkoztak, de ez éppúgy nem újdonság, mint a kabinet munkájának alacsony hatásfoka. S egyébként is megszokhattuk, hogy Lukasenko időről-időre rotálja a csapatát.

A nagyszabású vérfrissítés azonban elsősorban a közelgő parlamenti- és elnökválasztással és a gazdasági-szociális kihívásokkal magyarázható. Ráadásul az Oroszországgal az utóbbi időben kiéleződő viták a gazdasági stabilitás gyengülését vetítik előre. Moszkva egyelőre nem döntött az egymilliárd dolláros hitel folyósításától, miközben jövőre Minszknek nagyobb összeget kell törlesztenie az államadósságból. A Kreml egyre kisebb hajlandóságot mutat a nyomott olajár fenntartására is, s az áremelés komoly bevételekről fosztaná meg az olajtermékeket reexportáló Belaruszt.  Rumasz kormányának első számú feladata tehát a pénzügyi stabilitás megtartása.

Ami nem lesz egyszerű, mert az ország vállalatainak működése az olcsó orosz gázra és olajra épül. Közben egyre sürgetőbbek a gazdasági reformok, hiszen a vállalatok eladósodtak, s alig öt százalékuk képes számottevő nyereséget termelni. Mindez pedig szociális feszültséget is okozhat, s hosszú távon a rendszer stabilitását érinti, ami egyáltalán nem hiányzik a választások közeledtével hatalomnak.