//Lukasenko bosszúja
Belarusz járőrök a Belarusz-Litván határon 2021. május 25-én #moszkvater

Lukasenko bosszúja

MEGOSZTÁS

Belarusz a jövőben nem tartóztatja fel az Afganisztánból, Szíriából vagy Irakból az országon át az Európai Unióba igyekvő migránsokat. „Erre az európai szankciók miatt nincs már se pénzünk, se erőnk! S különben is, ezeket az embereket Önök nyomorították meg, s nem hozzánk, hanem a kényelmes Európába igyekeznek!” – üzente az Európai Uniónak Alekszandr Lukasenko. A belarusz elnök így vág vissza Litvániának és az EU-nak a szankciókért, az országára egyre jobban nehezedő nyomásért.

Belarusz járőrök a Belarusz-Litván határon 2021. május 25-én #moszkvater
Belarusz járőrök a Belarusz-Litván határon 2021. május 25-én
Fotó:EUROPRESS/PETRAS MALUKAS/AFP

Végletesen megromlott az elmúlt egy évben az Európai Unió, ezen belül is elsősorban a szomszédos Litvánia valamint Lengyelország és Belarusz viszonya. Nem véletlenül, hiszen ez a két ország a Lukasenko rendszerének megdöntését célzó törekvések hídfőállása. Vilniusból és Varsóból irányították a tavalyi tüntetéseket, és többségében itt húzták meg magukat a Belaruszból elmenekült ellenzékiek is.

„Lengyelország és Litvánia mintha azon versenyeznének, hogy melyikük tesz többet Lukasenko megdöntéséért, így a viszony elmérgesedése egyáltalán nem meglepő”

A korábbiakban egyértelmű volt, s az ma is, hogy Varsó játssza a főszerepet a belarusz játszmában. Az utóbbi időben azonban belehúzott Vilnius is. Mintha ő szervezné például az osztroveci atomerőmű elleni bojkottot, amelynek következtében már Ukrajna és Lettország is bejelentették, hogy nem vesznek Belarusztól villanyáramot. S a kis Litvániától, ezt Lukasenko, ha lehet, még kevésbé veszi jó néven, mint a más súlycsoportba tartozó Lengyelországtól. S ha a legutóbbi hetek fejleményeit nézzük, akkor látjuk, hogy a belarusz elnök ennek hangot is ad. Így Minszk a minimálisra csökkentette a litván nagykövetség létszámát, amelyre Vilnius hasonlóképpen válaszolt.

„S úgy tűnik, Lukasenko a kisujját nem fogja megmozdítani azért, hogy feltartóztassa az Európai Unióba Belaruszon keresztül igyekvő migránsokat, akiknek a száma az afganisztáni helyzet romlásával csak növekedni fog. E helyzet legnagyobb kárvallottja most Litvánia, amelynek a határán a tavalyi évhez viszonyítva megtízszereződött a menekültek száma. Az utóbbi héten már napi 150 illegális migránst tartóztattak fel a litván határőrök”

Litvánia rendkívüli helyzetet hirdetett a határon, sátortáborok létesültek, és megkezdték a fizikai akadály, előbb szögesdrót kerítés, a későbbiekben a tervek szerint valamiféle fal felhúzását a belarusz határon. Mint Ruta Montvile, a litván hadsereg védelmi főnökének szóvivője közölte, a határkerítés első szakasza 500 méter hosszú lesz, és 1,8 méter magas, pengés drótkerítésből áll. Agne Bilotaite belügyminiszter ugyanakkor arról beszélt, hogy nemcsak drótkerítést, de falat is építenek a határra. A tárcavezető szerint a drótkerítés a határon létesítendő „fizikai akadály” részét fogja képezni. A falépítés költségei várhatóan 41 millió eurót (14,6 milliárd forint) tesznek majd ki.

A tavalyi évben mindössze 74 illegális migráns érkezett Litvániába, ezzel szemben az idén már idáig több mint másfél ezer. S a menekültek áradata napról napra erősödik. A korábbiakban a Frontex adatai szerint havonta maximum 280 illegális migráns lépte át összesen az EU keleti határát. A csúcs 2015-ben volt, amikor többségében afgánok, vietnámiak, iraki kurdok, oroszok és belaruszok érkeztek ebből az irányból az Európai Unió területére. Júniusban már több mint 500-an lépték át a határt csak Litvániába. A tavalyi év folyamán Litvániában 260-an kapták meg a menekült státust, többségükben belaruszok és oroszok. Vilniusnak ezzel semmi baja nem volt. Sőt!

„Idén azonban más a helyzet. A litván hatóságok szerint a menekültek áradata a Ryanair gépének minszki leszállítása, Roman Protaszevics letartóztatása és az ezt követő nyugati lépések után növekedett meg látványosan. Vilnius ebben egyértelműen a belarusz hatalom kezét látja, és a történteket az EU-val szembeni hibrid lépésekként értékeli”

Minszk nem is tagadja, hogy megnövekedett a migránsok áradata, ám szerinte szó sincs semmiféle agresszióról. A migránsok menetrend szerinti repülő járatokon érkeznek Belaruszba főképp Bagdadból és Törökországból, de sok, az országban tanuló afrikai diák is tovább akar állni, mert Minszk hirtelen felemelte a tandíjat, és ezeket a terheket az ott tanulók már nem tudják vállalni. Lukasenko egyértelműsítette, hogy országának már egyszerűen nincs a migráció megállítására ereje, és az EU által indított hibrid háború, a szankciók után Belarusz erre már nem tud és nem is akar felelősséget vállalni. Minszk e kérdésben (is) felfüggeszti tehát az együttműködést az Európai Unióval, és felmondani készül az országon keresztül az EU-ba érkezők kötelező visszafogadásáról szóló megállapodást is. „Idáig megvédtük az Európai Uniót a migránsoktól, most azonban oldják meg ezt a kérdést maguk!” – fogalmazott a minap Lukasenko. A belarusz államfő kifejtette, ha valaki azt hiszi, hogy lezárjuk a határainkat Lengyelországgal, Litvániával, Lettországgal és Ukrajnával, és az Afganisztánból, Iránból, Irakból, Líbiából, Szíriából, Tunéziából és távolabb Afrikából menekülők befogadóhelyévé válunk, az enyhén szólva téved. Belarusz most csak annyira őrzi a határt, amennyire az kifizetődő a számára. Lukasenko ehhez még hozzátette, „ha valaki többet akar, készek vagyunk tárgyalóasztalhoz ülni és megállapodni, hogy milyen feltételekkel tennénk azt meg.Litvánia most rendkívüli helyzetet hirdetett a belarusz határon, az EU segítségét kéri, és megpróbál megegyezni Törökországgal és Irakkal az illegális menekültek visszatoloncolásáról.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.