„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Anatol Lieven írása a #moszkvater.com-on
„Az ATACMS és a Strom Shadow bevetését Oroszország területén azzal indokolják hivatalosan, hogy ezzel Ukrajnát erősebb pozícióba hozzák, mielőtt Trump megkezdi a béketárgyalásokat”
Fotó:EUROPRESS/BEN STANSALL/AFP
Az Egyesült Királyság a jelek szerint zöld utat adott Kijevnek, hogy Storm Shadow rakétáit Oroszországon belüli támadásra használja. Bár a brit kormány nyilvánosan nem nyilatkozott, az ukrán hadsereg november 20-án eddig először bevetett ilyen rakétákat Oroszország ellen. A legtöbb brit katonai „döntésnek” megfelelően az akció a Biden-kormányzat jóváhagyását követte, miszerint Ukrajna hasonló módon használhassa saját nagyobb hatótávolságú ATACMS rakétáit (150-300 kilométer).
„Úgy tűnik, a brit kormány elfelejtette, hogy a Biden-kormány két hónap múlva már nem lesz hivatalban. Az Egyesült Királyság döntését a Trump-kormányzat leendő tagjai már most úgy értelmezik, hogy támogatják Biden azon kísérletét, hogy aláássa a megválasztott amerikai elnök ukrajnai békeprogramját. Ez a fajta magatartás nem biztos, hogy tetszeni fog Trumpnak”
Nagy-Britannia saját biztonsági érdekei szempontjából – amelyek a jelek szerint semmi szerepet nem játszanak a brit establishment Ukrajnával kapcsolatos gondolkodásában – a brit állampolgároknak csak abban kell reménykedniük, hogy január után az orosz kormány nem fog megtorló akciót indítani az Egyesült Királyság ellen. Mert ha mégis megteszi, nem biztos, hogy sok szimpátiát kapnak Washingtonból.
„Az ATACMS és a Strom Shadow bevetését Oroszország területén azzal indokolják hivatalosan, hogy ezzel Ukrajnát erősebb pozícióba hozzák, mielőtt Trump megkezdi a béketárgyalásokat”
A maga részéről Oroszország a jelek szerint eltökélt abban, hogy minél nagyobb területet szerezzen, mielőtt ezek a tárgyalások megkezdődnek. Ennek alapján az ukrán fegyveres erők komoly veszélyben vannak, hogy a jelenlegi nyomás alatt összeomlanak.
„Ez veszélyes játszma, mert a rakéták (amelyeket amerikai személyzet irányít a célpontjukhoz) feldühíthetik Oroszországot anélkül, hogy valóban érdemi segítséget nyújtanának Ukrajnának”
Különösen veszélyes az Egyesült Királyság számára, mert ha Putyin úgy gondolja, hogy kénytelen betartani az megtorlásra vonatkozó ígéretét anélkül, hogy megtámadná az amerikai érdekeket, és elidegenítené Trumpot, akkor úgy vélheti, hogy az Egyesült Királyság biztonságosabb célpontot jelent – ez legalábbis racionális számításokon alapuló hazárdjáték.
Ez a forgatókönyv nem alapja a londoni kormány és a brit biztonsági intézmények nyilvános vitáinak. Néhány kelet-európai kormányhoz, és a nyugat-európai befolyásos politikai hangokhoz hasonlóan a brit kormány továbbra is arról beszél, hogy segíteni akar Ukrajnának „nyerni” – és nem a lehető legjobb kompromisszumot elérni.
„A Biden-kormányzathoz hasonlóan az Egyesült Királyság és a NATO egyaránt az ukrán NATO-tagság visszafordíthatatlanságáról, valamint arról beszél, hogy Oroszországnak el kell hagynia az általa megszállt ukrán területeket. Ez azt jelzi, hogy elleneznek bármilyen elképzelhető békerendezést, amelyre Trump tárgyalások útján törekedhetne. Ha Trump úgy látja, hogy az Egyesült Királyság szándékosan szabotálja a békeprogramját, az rendkívül károsan hat az amerikai-brit kapcsolatokra, és rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe hozza Nagy-Britanniát”
Trump ilyen értelmezését valószínűleg buzdítják a Washingtonban, Londonban és az európai fővárosokban az Ukrajnának nyújtott „Trump-biztos” támogatásról szóló beszédek, valamint az európai elemzők javaslatai, miszerint Európának támogatnia kell Ukrajnát a harc folytatásában, és képes is erre, még akkor is, ha a Trump-adminisztráció visszavonja az amerikai támogatást.
A napokban Varsóban tartott találkozón az európai külügyminiszterek ígéretet tettek (anélkül, hogy részleteket közöltek volna) arra, hogy növelik az Ukrajnának nyújtott támogatást. Továbbá kijelentették – olyan szavakkal, amelyek, ha komolyan gondolnák, lehetetlenné tennék a békét -, hogy „továbbra is elkötelezettek maradunk a Ukrajna igazságos és tartós békéjének támogatása mellett az ENSZ Alapokmánya alapján, és megerősítjük, hogy a békéről csak Ukrajnával lehet tárgyalni, európai, amerikai és G7-es partnerekkel az oldalán, és biztosítjuk, hogy az agresszor viselje az ENSZ Alapokmányában lefektetett szabályokat megsértő illegális cselekedeteinek a következményeit – beleértve a pénzügyieket is.”
„Ez őrültség. Még az sem valószínű, hogy Európa képes lesz sokáig fenntartani az Ukrajnának nyújtott gazdasági támogatás jelenlegi szintjét”
A költségvetések Európa-szerte nagy nyomás alatt vannak, ami elkeseredett politikai harcokhoz vezet. A német koalíciós kormány éppen most omlott össze, mert a pártok között vita alakult ki arról, hogy hogyan fizessék ki egyszerre az Ukrajnának nyújtott támogatást, a német újrafegyverkezést, a német ipari megújulását és a szociális jólétet.
„Berlin már korábban bejelentette, hogy radikálisan csökkenti az Ukrajnának nyújtott kétoldalú támogatását”
Ahhoz, hogy az Európai Unió átvállalja a meglévő európai segélyek teljes terhét – nem is beszélve az amerikai segélyek helyettesítéséről – szinte biztosan át kellene vennie az irányítást a közös uniós adósságok felett, egy hatalmas „védelmi eurókötvény-kibocsátás ” révén.
Ezt azonban valószínűleg ellenezné a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) nagy része, amely minden bizonnyal legnagyobb koalíciós partnerként kerül ki az új választásokon februárban. Ellenállásuk nemcsak saját meggyőződésükből fakad. Attól tartanak, hogy a német gazdasági szuverenitás ilyen módon történő feladása sok németet mélyen feldühítene, és erőteljes lökést adna a jobb- és baloldali populista ellenzéki pártok támogatottságának.
„Az pedig abszurdnak tűnik, hogy Európa az Egyesült Államok helyébe lép az Ukrajnának nyújtott katonai támogatás tekintetében. Az olyan kritikus területeken, mint a légvédelmi rendszerek, az európai hadiipar távolról sem képes még saját országai védelmét sem biztosítani, nemhogy azt, amire Ukrajnának szüksége van”
Az európai kormányok még az év elején elutasították Ukrajna további légvédelmi fegyverek iránti igényét. Az ilyen hiányosságok minden területre kiterjednek. Szinte hihetetlen, hogy a brit kormány döntése a Storm Shadow rakétákról egybeesett a brit fegyveres erők további nagymértékű megszorításainak bejelentésével. Ez érinti az utolsó kétéltű támadóhajókat és a brit szállítóhelikopterek nagy részét is.
Európa természetesen vásárolhat az Egyesült Államoktól – de csak akkor, ha Washington képes fegyverrendszereket szállítani Ukrajnának és Izraelnek, valamint megfelelően ellátni saját fegyveres erőit egy esetleges Kína elleni háborúra. De mennyire valószínű, hogy egy Trump vezette kormányzat, amelyet feldühített a békemegállapodás elutasítása Ukrajna és az Európai Unió részéről, prioritásként kezelné az Ukrajnának szánt fegyvereket, még akkor is, ha az európaiak fizetnének érte?
„Az ukrajnai konfliktus katonai realitásaival és Európa szerepével kapcsolatos brit és európai gondolkodás teljesen zavaros állapota nagyrészt annak köszönhető, hogy a politikusok – és így a kormányok is – szánalmas tudatlansággal rendelkeznek katonai ügyekben, a legritkább kivételtől eltekintve soha nem szolgáltak a hadseregben, nem vették a fáradságot, hogy katonai kérdéseket tanulmányozzanak, vagy komolyan foglalkozzanak bármely külföldi ország tanulmányozásával”
Emiatt teljes mértékben a külügyi és biztonsági intézményeik tanácsaitól függenek; és ezek az intézmények már évtizedek óta nem csak a nemzetbiztonságukért való felelősséget, hanem az arról való gondolkodást is áthelyezték Washingtonba. Ha megkérdezzük az európai agytrösztök tagjait, hogy határozzák meg a kifejezetten brit, vagy francia, vagy dán érdekeket az ukrajnai háborúban, akkor legtöbbjük nem pusztán képtelen válaszolni, hanem magát a kérdést is egyértelműen úgy tekintik, mint valamit, ami valahogy illegitim és hűtlen az USA által előírt „szabályokon alapuló rendhez”.
„De az az Amerika, amelyhez ezek az európaiak lojálisak, az a régi amerikai kül- és biztonságpolitikai berendezkedés – nem pedig Trump Amerikája, amelyet nem értenek, és amelyet mélységesen gyűlölnek, és amitől félnek, akárcsak saját populista ellenzéküktől”
Valóban, egészen néhány hónappal ezelőttig az európai politikusok és szakértők nagy többsége egyszerűen nem volt hajlandó elhinni, hogy Trump megnyerheti a választásokat. Mostanra sokan teljesen elvesztették a fejüket, és csak le-föl futkosnak. Mások, mint a lengyelek és a baltiak, szilárdan becsavarták a fejüket, csak épp arcukkal hátra felé.
Ami a brit kormányt és a biztonsági intézményeket illeti, az amerikai választások óta hasonlítanak elődjükhöz, I. Károly királyhoz, aki a legenda szerint még fél órán át beszélt, miután levágták a fejét. Talán idővel új fejet tudnak növeszteni maguknak. De addig is, ebben a kínos helyzetben lévő emberek, bölcsen tennének, ha a csendes tétlenség útját választanák.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
“… a politikusok – és így a kormányok is – szánalmas tudatlansággal rendelkeznek katonai ügyekben, a legritkább kivételtől eltekintve soha nem szolgáltak a hadseregben, nem vették a fáradságot, hogy katonai kérdéseket tanulmányozzanak, vagy komolyan foglalkozzanak bármely külföldi ország tanulmányozásával”
—————————————————————————-
Expressis verbis:
A megválasztott képviselők többségben jámbor ökrök, és csak a bamba vigyoruknak meg a szavazatszámlálók ügyességének köszönhető, hogy a helyükön ülnek. Ennyi alkalmatlan állam- és kormányfő eddig még soha nem volt forgalomban.