Komoly visszaesés után próbál újraindulni a világgazdaság. Ennek sikere attól is függ, hogy az önző protekcionizmuson, a másik letaposásán ezúttal felülemelkedik-e az összefogás. Vagy legalább igazságos és tisztességes lesz-e a verseny. A járvány több mint egy évének tapasztalatai inkább azt sugallják, hogy az emberiség a bajban a szolidaritás helyett még kíméletlenebb harcot folytat a túlélésért. Lehetne ezt másképp is? Ön mit gondol?

A vakcinák tömeges gyártásával és az oltások felpörgetésével megkezdődött a visszaszámlálás. A cél a veszélyes fertőzés feletti teljes győzelem. Ezzel megállítható a régen látott emberveszteség és gazdasági visszaesés. A lakosság nagyobbik részének átoltásával újraindítható az élet és a gazdaság. A világgazdaság visszaesése az elmúlt jó egy év alatt óriási. A válság azokat az országokat különösen erősen sújtotta, ahol a gazdaságban nagy súllyal szerepelnek az olyan szektorok, mint a szolgáltatások vagy a turizmus. Felbomlottak a profit maximalizálása érdekében évtizedek alatt kialakított globális termelési és kereskedelmi láncok. Ahhoz, hogy megforduljon ez a negatív trend és újrainduljon az élet, időre, a bajban lévő cégek és rétegek anyagi megsegítésére és jó szervezésre van szükség.

„Ebből a helyzetből azok az országok tudnak a legkedvezőbben kijönni, amelyek mindenki másnál előbb normalizálják a gazdasági életet”

Ezen országok cégei ugyanis a járvány utáni kezdeti időszakban egy sor versenytárs nélkül működhetnek. Ahol ugyanis még nem csillapul a járvány, a gazdaság sem tud erőre kapni. Ezzel a lehetőséggel magyarázható a vakcinákért folyó, sokszor a jó ízlés határait túllépően kemény verseny.

A járvány lecsengésével rendkívül jellemző a Fehér Ház viselkedése. Az Egyesült Államokat ugyanis nem kímélte a válság. A veszteségek óriásiak. Egyelőre nem nagyon látszik a fény az alagút végén. A gazdaság minél gyorsabb újraindítása érdekében Washington a kipróbált eszközhöz nyúl. Növeli a már most is ijesztő méreteket öltő adósságait, fokozza az állampapírok kibocsátását és még inkább beindítja a bankóprést. Ezzel egyidejűleg emeli a téteket a világpolitikában, és gazdasági szankciókkal fenyegeti mindazon országokat, amelyek nem állnak be Amerika mögé a sorba.

„Nem lehet kétséges, hogy a gazdaságukat az első között beindító Kínára és Oroszországra nehezedik a legnagyobb szankciós teher”

S a világ nem először szembesül e szankciós politika kétarcúságával. Mert miközben a Moszkvával és Pekinggel együttműködő európai cégek szenvednek, addig az Egyesült Államok növeli a kereskedelmi forgalmát Oroszországgal. Ezúttal a szankciók célja mindenek előtt az, hogy lassítsák Kína és Oroszország kilábalását a járvány okozta válságból. De ez a feltartóztatás egyben e két országgal kereskedő cégeket is visszaveti.

Magyarország az elsők között van a lakosság átoltottsága tekintetében Európában, így aztán már a gazdaság újraindítását készíti elő. Az ország költségvetését jelentős mértékben befolyásolják a turizmus és a mezőgazdaság bevételei. Az Oroszországgal és Kínával szembeni korlátozások éppen ezért komolyan megnehezíthetik a kitűzött célok megvalósítását.

„A világgazdaságnak a sikeres újrainduláshoz <gyógyszerekre> van szüksége”

Az olcsó hiteleken kívül ehhez elengedhetetlen a protekcionizmus és a politikai dominancia elleni „vakcina”. Nagy kérdés, hogy ebben a helyzetben az Európai Unió képes lesz-e például fellépni az akadályoktól és büntetésektől mentes kereskedelem érdekében?

Mert ha valamire megtanított bennünket a járvány, az többek között az, hogy át kell gondolnunk a világunkat. S ha ezt megtettük, akkor arra is rájövünk, hogy jobban egymásra vagyunk utalva, mint azt valaha is gondoltuk. Egy kor lezárult. De vajon mindenki észreveszi-e? A világ egyelőre első számú hatalma például úgy tesz, mintha semmi nem történt volna. Ezzel pedig ő maga is csak átmenetileg nyerhet, miközben globális károkat okoz. Minek kell még történnie ahhoz, hogy észhez térjünk?!