//Lenin élt, Lenin él…
Lenin szobor a szibériai Jakutszkban #moszkvater

Lenin élt, Lenin él…

Mi történt a Lenin szobrokkal? Oroszországban az elmúlt 30 évben a köztéren álló emlékművekből ezret, az összes 15 százalékát bontották le, míg a Baltikumban mindet.  E két véglet között elég színes a kép.

Lenin szobor a szibériai Jakutszkban #moszkvater
Lenin szobor a szibériai Jakutszkban
Fotó:EUROPRESS/Mladen ANTONOV/AFP

A szverdlovi területen le akarnak bontani egy Lenin emlékművet. Krasznodárban éppen ellenkezőleg, állítottak egy szobrot Iljicsnek. (De most kapott szobrot először Lenin Németország nyugati felében is.) Oroszországban a Baltikummal vagy Ukrajnával ellentétben nincs és nem is volt szoborbontási kampány. Tabu téma a mauzóleum is. No, nem azért, mintha a jelenlegi vezetés, vagy a társadalom döntő többsége nagy véleménnyel lenne Leninről, vagy különösebb nosztalgiát érezne a kommunista kísérlet iránt. Ez egyrészről politikai kérdés, hiszen a kommunisták azért a második legerősebb párt, másrészt az oroszok többsége úgy véli, hogy a 20. század jó hét évtizede ugyanúgy az orosz történelem része, mint az előtte eltelt évszázadok, és a Szovjetunió felbomlását követő évtizedek.

„Így aztán az elmúlt 30 évben Oroszországban mindössze a Lenin emlékművek 15 százaléka tűnt el”

Az ezzel foglalkozó speciális portál, a leninstatues.ru kimutatása szerint 1991-ben 7 ezer Lenin szobor állt, és most is megvan belőlük 6 ezer. Lenin emlékét a legtöbb szobor Moszkvában, Szentpéterváron, Krasznodarban, Kazanyban, Szaratovban, Szocsiban és Nyizsnyij Novgorodban őrzi. De nézzük, hogy mi történt a Lenin szobrokkal a többi volt tagköztársaságban.

“A Baltikumban a 160 köztári emlékműből egyetlen egy sem maradt, az 5,5 ezer ukrajnai szoborból is csak 350”

Belaruszban a 600-ból 400, Kazahsztánban az 500-ból 159, a Kaukázuson túli köztársaságokban és Közép-Ázsia többi országában a 300-ból 200, Moldovában a 80-ból 60, míg a világ többi részén 150 Lenin szoborból 25 áll mai is a köztereken.

Hát, így múlik el a világ dicsősége…

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.