„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Kosztur András írása a #moszkvater.com számára
Volodimir Zelenszkij és Olekszij Honcsaruk kormányfő egy sajtótájékoztatón 2019. szeptember 2-án Kijevben
Fotó:EUROPRESS/Sergei SUPINSKY/AFP
A kormány bukdácsolását, egymást követő botrányait és a gazdaság helyzetét látva egyáltalán nem meglepő Honcsaruk lemondása. Túl sokan követelték az elmúlt napokban a kormányfő fejét amiatt, hogy a kiszivárgott felvételeken nem annyira a gazdaság élénkítése, mint inkább saját politikai vonalvezetésének az elnök felé történő hatékony kommunikációja volt a téma.
„Ez a vonalvezetés ugyanis távol áll attól, hogy egyértelműen sikeresként legyen elkönyvelhető”
A hrivnya ugyan az elmúlt években nem látott mértékben megerősödött a külföldi valutákhoz képest, azonban a költségvetésben részben ebből fakadóan több tízmilliárd dolláros lyuk keletkezett. Arról nem is beszélve, hogy a nemzeti valuta megerősödése jórészt államkötvények eladásának olyan rövid lejáratú rendszeréből származik, amely komoly kockázatokat rejt magában. Legalábbis a kritikusai szerint, hiszen bármilyen kisebb gazdasági kilengés óriási terheket róhat az államkasszára.
Honcsaruk és társai, többek között Okszana Markarova pénzügy- és Timofej Milovanov gazdasági miniszter azt vitatják meg a felvételeken, hogyan tudnák eloszlatni az elnök aggályait ezekkel az ügyekkel kapcsolatban. Hiszen az elnöknek – mint Honcsaruk fogalmaz – primitív elképzelései vannak a gazdaságról, és amennyiben nem adnak számára is érthető magyarázatot, a fejében keletkező űrt a kötvényspekulációktól tartók hangja tölti majd be. Honcsaruk egyébként a beszélgetések során elismeri, hogy jogászként ő is laikus a gazdasági kérdéseket illetően, és a számos rosszul kivehető rész ellenére is világosnak tűnik, hogy ez beszélgetőtársai esetében sem feltétlenül van másként.
„Már az első felvétel nyilvánosságra kerülésekor – eddig összesen három van – elkezdték követelni a kormány lemondását. Különösen annak fényében, hogy messze nem ez az első botránya a fiatal kormányfő csapatának”
Olyannyira, hogy azokban az órákban, amikor a sajtó felkapta a titokzatos hangfelvételek témáját, Honcsaruknak éppen saját frakciója előtt lett volna jelenése a miniszteri kabinet tagjainak az elmúlt napokban napvilágra került, tavaly év végi, megmagyarázhatatlanul magas prémiumai kapcsán. A miniszterek és helyetteseik egész sora 150-200 ezer hrivnyás (2-3 millió forintos) fizetéseket vitt haza decemberben, ezek nagy részét kiegészítő juttatásként könyvelve el. Eközben az átlagos minisztériumi dolgozók többsége 30-150 ezer forintnak megfelelő összeget keres havonta, egy sebész-főorvos államilag meghatározott alapbére pedig átszámítva hozzávetőlegesen 60 ezer forint. Nem véletlen, hogy a kormányzat kritikusai – akiknek egy része egyébként a kormánypárton belül található – a párt választások előtti egyik jelszaván élcelődnek, mondván
„egyesek számára valóban elérkezett a szegénység korának vége”
Nemcsak a miniszterek és helyetteseik, de számos állami cégvezető is óriási béreket kap. Aaz ukrán posta vezetőjének közel 20 millió forintos fizetése például meghaladja többek között amerikai kollégájának, Megan Brennannek a havi juttatásait is. De számos, „eurooptimistaként” elhíresült tisztviselő is forintba átszámolva többmilliós fizetést vihet haza. Köztük van Szerhij Lescsenko, aki az ukrán állami vasúttársaságnál, valamint Musztafa Najem, aki pedig a hadsereg beszerzéseiért felelős Ukroboronpromnál kapott állást. Kettejükben nem csupán az a közös, hogy mindketten a Porosenko vezette BPP színeiben kerültek be az előző, Majdan utáni parlamentbe, de az is, hogy mindketten az amerikai Demokrata Párthoz köthető struktúrákhoz állnak közel. Akárcsak a kormány számos tagja, beleértve magát a miniszterelnököt.
„Ezeket a köröket az elmúlt időszakban Ukrajnában is egyre inkább Soros György neve fémjelzi”
Az ő alapítványi hálózatai – kiegészülve egyes nyugati kormányok és más nyugati szervezetek támogatási hálózataival – a lehető legszorosabban össze vannak kapcsolva az elit azon csoportjaival, amelyek a Majdan utáni Ukrajna „reformpolitikájának” kidolgozásáért feleltek. Ezek a személyek ukrán állami tisztviselőként gyakran külföldi érdekeltségű adományozóktól és befektetőktől kapták a bérüket.
A választásokat követően ezek a strukturális és személyi összefonódások egyre szélesebb körben ismertekké váltak. Közben ezzel párhuzamosan az előző kormányzat alakjai lassan visszaszivárogtak a megújult vezetésbe is.
„Holott nyilvánvaló, hogy a szavazófülkékhez járuló ukrán választópolgárok elsöprő többsége nem az előző évek politikájának folytatását kívánta”
Nem véletlen, hogy a Honcsaruk-féle kormány leghangosabb kritikusai éppen a Nép Szolgájában találhatóak. Az úgynevezett Kolomojszkij-csoportban, melynek neve onnan ered, hogy a média Ihor Kolomojszkij oligarchához közelállóként könyvelte el. Ehhez a csoporthoz több népszerű médiaszemélyiség, így Maksz Buzsanszkij és Olekszandr Dubinszkij tartozik, akik a kormányfrakció tagjaiként folyamatosan a kormány, a főügyész, illetve más vezető tisztségviselők lemondását követelik. Ezzel vélhetően szavazóik többségének véleményét is osztják.
„Zelenszkij elnök két tűz közé került”
Egyrészt nyilvánvaló, hogy amennyiben huzamosabb ideig tétlen marad a kormány körüli botrányokat illetően, az mind az ő, mind a pártja népszerűségére nézve végzetes lehet. Az őszi helyhatósági választásokon ebben az esetben elkönyvelhető vereség talán csak a legkisebb az esetleges kockázatok közül. Másrészt a népszerűtlen figurák eltávolítása vagy legalábbis megrendszabályozása nem csupán a „nyugati partnerek” nemtetszését válthatja ki. Velük összhangban a soviniszta nézetek és az euroatlanti integráció iránt egyaránt „elkötelezett” nacionalista ellenzék is felkaphatja a fejét, az oroszokhoz való visszatéréssel vádolva meg a „Majdan utáni reformok útjáról letérő” elnököt.
Zelenszkijnek így nemcsak a minszki egyezmények kapcsán hajthatatlan Putyin, az oroszokkal szemben engedményeket nem tűrő ukrán nacionalisták, és az őt a kampányharcaikba belerángató amerikaiak, de a saját pártja és kormánya is újabb komoly fejtörést okoz.
A szerző a XXI. Század Intézet kutatója
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater