//Lemondott, mégis marad az ukrán kormányfő
Volodimir Zelenszkij és Olekszij Honcsaruk kormányfő egy sajtótájékoztatón hallgatják az újságírók kérdéseit 2019. szeptember 2-án Kijevben #moszkvater

Lemondott, mégis marad az ukrán kormányfő

Az elmúlt napok híreit az orosz kormány lemondása uralta. Aznap estére azonban már az ukrán kormány távozása is felmerült. Méghozzá néhány hangfelvétel napvilágra kerülése miatt, amelyen Olekszij Honcsaruk kormányfő és miniszterei nem túl nagy hozzáértésről tanúbizonyságot téve az ország gazdasági helyzetét vitatják meg. Honcsaruk végül benyújtotta a lemondását. Méghozzá nem a radának, hanem az elnöknek. Így aztán úgy ment, hogy akár maradhat is. Mint ahogy maradt is, hiszen az elnök nem fogadta el a lemondását. Ezzel azonban a történetnek aligha van vége…

Kosztur András írása a #moszkvater.com számára

Volodimir Zelenszkij és Olekszij Honcsaruk kormányfő egy sajtótájékoztatón hallgatják az újságírók kérdéseit 2019. szeptember 2-án Kijevben #moszkvater
Volodimir Zelenszkij és Olekszij Honcsaruk kormányfő egy sajtótájékoztatón 2019. szeptember 2-án Kijevben
Fotó:EUROPRESS/Sergei SUPINSKY/AFP

A kormány bukdácsolását, egymást követő botrányait és a gazdaság helyzetét látva egyáltalán nem meglepő Honcsaruk lemondása. Túl sokan követelték az elmúlt napokban a kormányfő fejét amiatt, hogy a kiszivárgott felvételeken nem annyira a gazdaság élénkítése, mint inkább saját politikai vonalvezetésének az elnök felé történő hatékony kommunikációja volt a téma.

„Ez a vonalvezetés ugyanis távol áll attól, hogy egyértelműen sikeresként legyen elkönyvelhető”

A hrivnya ugyan az elmúlt években nem látott mértékben megerősödött a külföldi valutákhoz képest, azonban a költségvetésben részben ebből fakadóan több tízmilliárd dolláros lyuk keletkezett. Arról nem is beszélve, hogy a nemzeti valuta megerősödése jórészt államkötvények eladásának olyan rövid lejáratú rendszeréből származik, amely komoly kockázatokat rejt magában. Legalábbis a kritikusai szerint, hiszen bármilyen kisebb gazdasági kilengés óriási terheket róhat az államkasszára.

Honcsaruk és társai, többek között Okszana Markarova pénzügy- és Timofej Milovanov gazdasági miniszter azt vitatják meg a felvételeken, hogyan tudnák eloszlatni az elnök aggályait ezekkel az ügyekkel kapcsolatban. Hiszen az elnöknek – mint Honcsaruk fogalmaz – primitív elképzelései vannak a gazdaságról, és amennyiben nem adnak számára is érthető magyarázatot, a fejében keletkező űrt a kötvényspekulációktól tartók hangja tölti majd be. Honcsaruk egyébként a beszélgetések során elismeri, hogy jogászként ő is laikus a gazdasági kérdéseket illetően, és a számos rosszul kivehető rész ellenére is világosnak tűnik, hogy ez beszélgetőtársai esetében sem feltétlenül van másként.

„Már az első felvétel nyilvánosságra kerülésekor – eddig összesen három van – elkezdték követelni a kormány lemondását. Különösen annak fényében, hogy messze nem ez az első botránya a fiatal kormányfő csapatának”

Olyannyira, hogy azokban az órákban, amikor a sajtó felkapta a titokzatos hangfelvételek témáját, Honcsaruknak éppen saját frakciója előtt lett volna jelenése a miniszteri kabinet tagjainak az elmúlt napokban napvilágra került, tavaly év végi, megmagyarázhatatlanul magas prémiumai kapcsán. A miniszterek és helyetteseik egész sora 150-200 ezer hrivnyás (2-3 millió forintos) fizetéseket vitt haza decemberben, ezek nagy részét kiegészítő juttatásként könyvelve el. Eközben az átlagos minisztériumi dolgozók többsége 30-150 ezer forintnak megfelelő összeget keres havonta, egy sebész-főorvos államilag meghatározott alapbére pedig átszámítva hozzávetőlegesen 60 ezer forint. Nem véletlen, hogy a kormányzat kritikusai – akiknek egy része egyébként a kormánypárton belül található – a párt választások előtti egyik jelszaván élcelődnek, mondván

„egyesek számára valóban elérkezett a szegénység korának vége”

Nemcsak a miniszterek és helyetteseik, de számos állami cégvezető is óriási béreket kap. Aaz ukrán posta vezetőjének közel 20 millió forintos fizetése például meghaladja többek között amerikai kollégájának, Megan Brennannek a havi juttatásait is. De számos, „eurooptimistaként” elhíresült tisztviselő is forintba átszámolva többmilliós fizetést vihet haza. Köztük van Szerhij Lescsenko, aki az ukrán állami vasúttársaságnál, valamint Musztafa Najem, aki pedig a hadsereg beszerzéseiért felelős Ukroboronpromnál kapott állást. Kettejükben nem csupán az a közös, hogy mindketten a Porosenko vezette BPP színeiben kerültek be az előző, Majdan utáni parlamentbe, de az is, hogy mindketten az amerikai Demokrata Párthoz köthető struktúrákhoz állnak közel. Akárcsak a kormány számos tagja, beleértve magát a miniszterelnököt.

„Ezeket a köröket az elmúlt időszakban Ukrajnában is egyre inkább Soros György neve fémjelzi”

Az ő alapítványi hálózatai – kiegészülve egyes nyugati kormányok és más nyugati szervezetek támogatási hálózataival – a lehető legszorosabban össze vannak kapcsolva az elit azon csoportjaival, amelyek a Majdan utáni Ukrajna „reformpolitikájának” kidolgozásáért feleltek. Ezek a személyek ukrán állami tisztviselőként gyakran külföldi érdekeltségű adományozóktól és befektetőktől kapták a bérüket.

A választásokat követően ezek a strukturális és személyi összefonódások egyre szélesebb körben ismertekké váltak. Közben ezzel párhuzamosan az előző kormányzat alakjai lassan visszaszivárogtak a megújult vezetésbe is.

„Holott nyilvánvaló, hogy a szavazófülkékhez járuló ukrán választópolgárok elsöprő többsége nem az előző évek politikájának folytatását kívánta”

Nem véletlen, hogy a Honcsaruk-féle kormány leghangosabb kritikusai éppen a Nép Szolgájában találhatóak. Az úgynevezett Kolomojszkij-csoportban, melynek neve onnan ered, hogy a média Ihor Kolomojszkij oligarchához közelállóként könyvelte el. Ehhez a csoporthoz több népszerű médiaszemélyiség, így Maksz Buzsanszkij és Olekszandr Dubinszkij tartozik, akik a kormányfrakció tagjaiként folyamatosan a kormány, a főügyész, illetve más vezető tisztségviselők lemondását követelik. Ezzel vélhetően szavazóik többségének véleményét is osztják.

„Zelenszkij elnök két tűz közé került”

Egyrészt nyilvánvaló, hogy amennyiben huzamosabb ideig tétlen marad a kormány körüli botrányokat illetően, az mind az ő, mind a pártja népszerűségére nézve végzetes lehet. Az őszi helyhatósági választásokon ebben az esetben elkönyvelhető vereség talán csak a legkisebb az esetleges kockázatok közül. Másrészt a népszerűtlen figurák eltávolítása vagy legalábbis megrendszabályozása nem csupán a „nyugati partnerek” nemtetszését válthatja ki. Velük összhangban a soviniszta nézetek és az euroatlanti integráció iránt egyaránt „elkötelezett” nacionalista ellenzék is felkaphatja a fejét, az oroszokhoz való visszatéréssel vádolva meg a „Majdan utáni reformok útjáról letérő” elnököt.

Zelenszkijnek így nemcsak a minszki egyezmények kapcsán hajthatatlan Putyin, az oroszokkal szemben engedményeket nem tűrő ukrán nacionalisták, és az őt a kampányharcaikba belerángató amerikaiak, de a saját pártja és kormánya is újabb komoly fejtörést okoz.

A szerző a XXI. Század Intézet kutatója

MEGOSZTÁS