„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„A háború folytatásához és az állam fenntartásához szükséges támogatást ezzel a megoldással néhány hónapra megoldották, ám már el kell gondolkodni azon is, miből építik majd újjá Ukrajnát. A Világbank szerint ehhez mintegy 500 milliárd dollárra lenne szükség”
Fotó:EUROPRESS/Ivan SAMOILOV/AFP
Ha a mintegy 300 milliárd eurónyi tőkéhez a nyugati politikusok eddig nem is mertek nyúlni, a kamatokra már rátették a kezüket. A lefoglalt orosz vagyon biztosítja azt az 50 milliárd dolláros hitelt, amit Ukrajna kapott a G7-től. A kölcsönt Ukrajna lefoglalt orosz bankszámlák kamatainak terhére kapja. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank éves tanácskozása után közölték, hogy a hitel visszafizetését a nyugati szankciók keretei között lefoglalt orosz vagyonok kamatai fogják garantálni. A nyugati politikusokat az lökte az erősen jogszerűtlen megoldás felé, hogy az ukrán állam anyagi és katonai támogatását az utóbbi hónapokban egyre komolyabb problémák hátráltatták az Egyesült Államokban és Európában is.
„A háború folytatásához és az állam fenntartásához szükséges támogatást ezzel a megoldással néhány hónapra megoldották, ám már el kell gondolkodni azon is, miből építik majd újjá Ukrajnát. A Világbank szerint ehhez mintegy 500 milliárd dollárra lenne szükség”
A nyugati blokk most már messze nem csupán Ukrajnáért, hanem a saját presztízsének a megőrzéséért is harcol. Pontosabban harcoltatja Ukrajnát. A katonai segítség mértékét azonban az eszkalációtól való félelem, míg a pénzügyi támogatást a tagállamok és az Európai Unió fiskális kapacitásainak szűkössége nehezíti. Ebben a helyzetben az Ukrajna támogatását alapvető biztonságpolitikai érdeknek tartó transzatlanti körökben egyre nagyobb az igény a finanszírozás alternatív, a napi politikai hangulattól független, fenntartható forrásai iránt. E téren az utóbbi hónapokban az orosz jegybank két éve zárolt tartalékvagyonának lefölözése, illetve kisajátítása került a figyelem középpontjába. Ha már a zár alá helyezéssel Oroszország és a rubel bedöntése nem jött össze.
„A fent említett forrás hiány azonban felgyorsította az eseményeket”
Előbb az Egyesült Államok Kongresszusa még tavasszal az Ukrajnának nagy nehezen megszavazott támogatási csomaghoz csatolva elfogadta a REPO néven futó törvényt, amelynek értelmében lehetővé vált az orosz jegybanki vagyon kisajátítása, és az átadása Ukrajnának. Az orosz vagyon elkobzása tehát megindult, s mint általában, ez az ötlet is az amerikai kormánytól származik, és a Fehér Ház a megvalósítás érdekében gyorsan nyomás alá helyezte a G7-csoport tagjait és az Európai Uniót.
„Európa azonban óvatos, mert számára sokkal nagyobb a tét”
A zárolt orosz vagyon döntő része ugyanis az uniós tagállamokban hever. De ódzkodik ettől a lépéstől a pénzügyi világ is. A jegybanki tartalék ugyanis központi szerepet játszik a nemzetközi pénzügyi stabilitás fenntartásában, a valuta- és fizetésimérleg-válságok elhárításában és kezelésében. A tartalékok elkobzása olyan precedenst teremtene, amely mélyen aláásná a jelenlegi tartalékrendszer fenntartásához szükséges bizalmat, ebből fakadóan pedig a globális pénzügyi rendszer működését is. Ahogy Christine Lagarde, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke fogalmazott, egy ilyen lépés „felrúghatja azt a nemzetközi rendet, amelyet védeni akarunk, és amelynek betartását elvárnánk Oroszországtól”.
„Ráadásul a vagyon kisajátítása bizalmatlanságot keltene a nyugati szövetségi rendszerrel politikailag szembenálló országok befektetőiben. Joggal gondolhatnák, hogy a pénzük nem feltétlenül van biztonságban Európában”
Erre hivatkozva Szaúd-Arábiától Indonézián át Kínáig harmadik országok népes csoportja lobbizik az EU-nál a terv ellen. S akkor még nem beszéltünk e lépés jogszerűségéről. Több uniós pénzügyi szakember, miniszter is elismerte, hogy az összeg kisajátításának nincs jogalapja. A nemzetközi jog szerint ugyanis nem lehet csak úgy elkobozni más szuverén államok vagyonát, és a kivételes esetek köre relatíve szűk. Az orosz jegybanki tartalék elvétele tehát bonyolult jogi ügyekbe torkollna, amelyek nem biztos, hogy az európai intézmények és tagállamok győzelmével zárulnának. De az európaiak tartanak az egyéb orosz válaszlépésektől is. Ezekkel az elgondolásokkal több ország, köztük Magyarország sem ért egyet, és nemzeti érdekeiből kiindulva ehelyett a konfliktus békés rendezésére koncentrál.
„Az Európai Unió tagállamai a tőkéhez ugyan nem mernek hozzányúlni, azonban az orosz tőke kamataiból már egy pénzalapot hoztak létre Ukrajna számára, amelyből katonai és nem katonai beszerzéseket finanszíroznak majd, a várakozások szerint évi 3-5 milliárd euró értékben. Az Európa Tanács pedig megkezdte az egész procedúra legitimálását is”
Az Európa Tanács parlamenti közgyűlése még a tavasz végén felvetette az Ukrajna újjáépítéséről szóló határozatában egy nemzetközi háborús jóvátételi mechanizmus kialakítását. Ennek jegyében felszólította az orosz jegybanki vagyont zároló országokat, hogy az orosz tőkét is ajánlják fel ezen mechanizmus részére. Hasonló lépést sürgetett az Európai Parlament a júniusi választások előtti utolsó ülésén számos keleti képviselő is.
„Az Európa Tanács a jogi megalapozás első lépéseként elkezdte az Oroszország által okozott károk listázását”
Ez a folyamat azonban nem utolsó sorban a belső ellenállás miatt nagyon vontatottan halad. Alain Berset, az Európa Tanács főtitkára a szervezet fő prioritásának tekinti Ukrajna támogatását, és Oroszország háború miatti elszámoltatását, és e célkitűzés mögé felsorakoztatná a „globális Dél” országait is. Eddig nem sok sikerrel.
A számbavételhez – amelyből az orosz állampolgárokat jogsértő módon eleve kizárták – eddig több mint 10 ezer panasz érkezett be, 35 százalékuk a Donbasszból, míg 1150 az „ukrán” Mariupolból. Csak a bejelentések harmada érinti a katonai műveletek nyomán ért károkat, míg két százalékuk a Kahovkai vízerőmű lerombolásából eredőket. Mintegy 1400 beadvány mindenféle dokumentum, bizonyíték nélkül követeli a kártérítést a tulajdona elpusztulásáért.
„De sok egyéb kérdés mellett ez a listázás felveti azt is, hogy van-e ennek értelme. Az ENSZ Közgyűlése például már 2006-ban hasonló összeírást kezdeményezett a palesztin területeken épült fal okozta károkról, és kártérítés azóta sem történt”
Máig majdnem 74 ezer panaszt listáztak, ebből pedig 45 ezret fel is dolgoztak. Összegyűjtöttek a palesztin nép kárainak igazolására több mint egymillió dokumentumot is, Izrael azonban még egy centet sem fizetett. A Nyugat és a Nemzetközi Bíróság ez esetben semmit sem lép, ami megint csak a kettős mérce alkalmazását igazolja. Az ET listáját ugyanis aligha fogják annyiban hagyni.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
HandaBandy says:
A tőke hozadéka, nevezetesen a kamat ugyanúgy a tőketulajdonost illeti
meg. A tőkének kvázi elidegeníthetetlen része, akár a jövőben is. Aki
elbitorolja a kamatot az kárt okoz (elmaradt haszon) és kártérítéssel
tartozik. Ez annyira triviális alapvetés, hogy tényleg nem értem komoly
emberek miért kezdenek bele ebbe a szerecsenmosdatás szerű
kettéválasztásba. Bár mit várunk el egy olyan EU-s csúcselittől aminek
prominens tagjai már politikai előéletük során is meggyőzően voltak
képesek totális és minden területre kiterjedő alkalmatlanságukat
bizonyítani.
Nem is beszélve arról, hogy az oroszok amíg ez nem rendeződik jogosan
húzhatják majd a háború gazdasági lezárását. Ez is csak azt igazolja, hogy
a nyugati politikai elit pöffeszkedően meggondolatlan és, mondjuk ki, buta.
Ez egyfajta posztmodern, útonálló típusú gyarmatosítás, amivel groteszk
módon pont Oroszországot vádolják. Senki nem bízta meg az EU-t a
financiális (ön)bíráskodással.
Avagy “Kend sem jobb a Deákné vásznánál!”. Cizelláltabban: Mindannyian
kannibálok vagyunk, csak van aki kést és villát is használ az asztalnál. Ha
ebbe a halálos játékba a pl. pénzintézetek is belemennek akkor a fenti
kijelentést a gazdaság azon vezetőire is sajnos ki kell terjeszteni akik eddig
még az utolsó reménysugarak lehettek volna.
Köszönöm a türelmet.
csakafidesz says:
Nem vagyok közgazdász, de jól tudom, hogy az ilyen vagyon nem mobilizálható elemeket is tartalmaz. Ráadásul ha aranyban is állna egy raktár mélyen ebből még nem lesz tégla, cement, vas és üveg. Ami a legfontosabb: az újjáépítéshez szükséges munkaerő sem áll rendelkezésre. Apáink idejében 1945 után az emberek lelkesen, vagy kényszeredetten, de kimentek puszta kézzel kikaparni a romok alól a használható dolgokat. Elhordták a sittet, keverték a maltert, lepucolták az ép téglákat. Fáztak, éheztek, de amit lehetett azt gyorsan helyrehozták. Nálunk sikeres volt a hároméves terv, megvolt a lendület és a tenni akarás.
Ukrajna lakói elmenekültek, de szerintem akik maradtak azok sem érezik úgy, hogy érdemes helyreállítani Ukrajnát.
Összefoglalva a pénz jó dolog, de Ukrajna esetében munkáskéz nélkül nem sokat ér.
Karcsi says:
A kapitalizmus mar regen megbukott ehhez nem kellett az Orosz vagyon elrablasa. A rablas pedig azt mutatja, hogy a kollektive nyugatnak (igen kis betuvel!) mar semmilyen erkolcse sem maradt. A nyugat a tortenelem budos szemetdombjara kerult ahonnan mar nincs visszaut!
Joe says:
Lopjunk vagy ne lopjunk, ez itt a kérdés. Amúgy: a leglepusztultabb területeket úgy is orosz tõkébõl fogják újjáépíteni. Merthogy azok Oroszországhoz fognak tartozni.