
„Azt már mindenki látja, hogy nem a terv szerint halad Ukrajna ellentámadása, és emiatt az ukránok kezdenek elkeseredni. Az ukrán kormány úgy próbál változtatni ezen a helyzeten, hogy még több fiatalt és most már bőven 50 éven felülit is mozgósít, a hadra hívhatók száma azonban egyre csak fogy”
Fotó:EUROPRESS/Roman PILIPEY/AFP
Újabb Krím elleni támadásokat ígért a következő napokra az ukrán felderítés főnöke, Kirilo Budanov. S Kijev stílusát ismerve egyáltalán nem lepődhetnénk meg azon, ha a Függetlenség napját a médiában nagyot szóló, orosz területeket érintő diverzáns akciókkal „ünnepelné meg” Ukrajna. Ezt erősítik meg azok az értesülések is, melyek szerint augusztus 24-hez közeledve aktivizálódott a Krím feletti, orosz katonai objektumokra fókuszáló felderítés. Elképzelhetők tehát a repülőterek, katonai létesítmények, vagy a Fekete-tengeri Flotta elleni támadások. Ugyanígy célpont lehet ismét a Krími-híd, és Moszkvát és környékét is nagyobb eséllyel érhetik ezen a napon újabb drón támadások.
„Az ilyen akciók célja, hogy eltereljék a figyelmet az ukrán ellentámadás sikertelenségéről, demoralizálják az orosz lakosságot, és erősítsék az ukrán hadsereg és a társadalom eltökéltségét, valamint ily módon is fenntartsák a nyugati közvéleményben az Ukrajna támogatása melletti kiállást”
Talán ez utóbbi kettő a legfontosabb, hiszen az ukrán és a nyugati lakosság is kezd belefáradni a háborúba. A kilátástalanságot erősíti, hogy a tavaszról nyárra csúszott ellentámadás kimondottan sikertelen. S ha ehhez hozzávesszük a mesterségesen felfokozott várakozásokat, akkor a kiábrándulás még érthetőbb. De ezt a helyzetet nemcsak az ukrán társadalomnak kell valahogy megmagyarázni, hanem a nyugati közvéleménynek is. Erre tett kísérletet a minap Annalena Baerbock német külügyminiszter, aki azt ecsetelte, hogy elsősorban Kelet-Ukrajnában Nyugat-Németország nagyságához mérhető aknamezők vannak, és ilyen körülmények között az ukrán erők néha bizony csapdába esnek.
„Azért nem mindenki ennyire megértő, hiszen elkezdődött a felelősök keresése is, ezzel párhuzamosan a jövő tavaszi-nyári újabb ellentámadás előkészítése”
A nyugati sajtóban érezhetően változóban van Volodimir Zelenszkij és az ukrán elit megítélése. Bírálják az ellentámadás taktikáját is. A The New York Times például azt feszegeti, hogy az ukránok túlságosan széles fronton próbálkoznak, ahelyett, hogy egy helyre, mondjuk a tokmaki irányba vagy Bahmut köré koncentrálták volna az erőiket. Az ukrán vezetés ugyanakkor a kudarcért egyértelműen a Nyugatot hibáztatja.Igazság van ebben is, abban is, és ne felejtsük el azt sem, hogy az orosz hadsereg összeszedte magát, működik a felőrlő taktika.
„Egyszerűen nincsenek erőforrásaink a frontális támadások végrehajtására, hiába kéri ezt a Nyugat tőlünk” – nyilatkozott a The Economistnak is egy kijevi kormányzati forrás. Ukrajna politikai vezetése rendkívül frusztrált amiatt, hogy a Nyugat által beígért katonai felszerelések jelentős része még nem érkezett meg az országba. Az ukrán vezérkar egyik tisztviselője azt mondta a lapnak, hogy Ukrajna mindössze 60 darab Leopard tankot kapott annak ellenére, hogy korábban több százat ígértek nekik ezekből. Az aknamentesítő járművekből még ennél is kevesebb van, pedig kulcsfontosságúak lennének most, amikor sűrű aknamezőkön keresztül kellene megközelíteni az orosz védvonalat. A kormányzat attól is tart, hogy katonai áttörés nélkül szóba sem jöhetnek a béketárgyalások, a patthelyzet, a sikerek elmaradása pedig egyre nagyobb elkeseredettséget vált ki a katonákból.
„Azt már mindenki látja, hogy nem a terv szerint halad Ukrajna ellentámadása, és emiatt az ukránok kezdenek elkeseredni. Az ukrán kormány úgy próbál változtatni ezen a helyzeten, hogy még több fiatalt és most már bőven 50 éven felülit is mozgósít, a hadra hívhatók száma azonban egyre csak fogy”
Jól illusztrálja a fentiekben vázolt helyzetet a The New York Times hadi beszámolója is. Mint a lap megjegyzi, az ukrán parancsnokok folyamatosan támadásra vezényelnék a katonákat, azok azonban egyre kevésbé akarnak a „húsdarálóba” menni.
Mind kritikusabb és realistább a The Washington Post is. Mutatják ezt az attitűdöt már a címek is. Két hete a lap még azzal ütötte fel az írását, hogy az ellentámadás lassúsága miatt egyre rosszabb az ukránok hangulat, majd arról cikkezett, hogy Joe Biden újabb több mint 20 milliárd dollárt kért Ukrajnának. Ezt követően már egy lehetséges tavaszi ellentámadásról jelent meg írás, mutatva, hogy Amerika azért a sikertelenségek ellenére sem adja fel, és támogatja Ukrajnát. Aztán már arról adott hírt a lap, hogy az amerikai felderítés szerint nem sikerül elérni az ellentámadás fő célját, és az ukrán erők nem érnek el Melitopolig. Majd azt is kimondták, hogy Ukrajnának nincs esélye nagyobb területek visszaszerzésére, és a nagyon távoliak az ukrán győzelmi remények.
„A Washington Post mindebből azt a következtetést vonja le, hogy a nyugati politikusoknak egyre jobban fájhat a feje Ukrajna miatt. Ennek pedig az lehet a következménye, hogy az ország nemzetközi támogatása ebben a helyzetben érezhetően csökkenni fog”
Ukrajna azonban nem adja föl. Bár kincstárinak tűnik az optimizmus, Volodimir Zelenszkij az Függetlenség napja előtt Ukrajna megerősítéséről beszélt. „Erőteljes dolgokra készülünk, megerősítjük államunkat, katonáinkat. Mindent megteszünk azért, hogy a Függetlenség napjának előestéjén elmondhassuk, Ukrajna újabb lépést tett a világ legerősebb országainak köre felé” – fogalmazott az ukrán elnök, ezekre a lelkesítő szavakra azonban már egyre többen legyintenek.
Már csak azért is, mert közben már nemcsak az ukrán ellentámadásról kell beszélni, hanem annak kifulladásával egy orosz válaszról. Kupjanszk környékén már most támadnak az oroszok, és amennyiben az ukrán hadsereg felmorzsolódása a jelenlegi ütemben folytatódik, egy összeomlás sem elképzelhetetlen. Ez esetben pedig Moszkva támadásba lendülhetne. Ettől tart Szerhij Naev tábornok, az Ukrán Egyesült Erők parancsnoka is, aki a napokban már azt sem tartotta elképzelhetetlennek, hogy az orosz erők ismét Kijevet fogják ostromolni.
„A Függetlenség napja előtt Kijevben azért egy hír hallatán mégis csak pezsgőt bonthattak. Moszkvában ugyanis állítólag hivatalosan is felfüggesztették tisztségéből, azaz leváltották a légierő éléről Szergej Szurovikint”
Ezt az Eho Moszkvi volt főszerkesztője, az általában jólértesült Alekszej Venyegyiktov tette közzé. A RIA Novosztyi forrása is megerősítette a leváltás tényét, hozzátéve, hogy utódjául ideiglenesen Viktor Afzalov tábornokot, a légierő vezérkari stábjának vezetőjét nevezték ki. A hivatalos verzió szerint Szurovikin állítólag csak más feladatot kap, de jelenleg szabadságon van. A hír, amelyet hivatalosan még nem erősítettek meg, nem meglepő, hiszen a tábornok Prigozsinék zendülése után eltűnt a közvélemény szeme elől, a kiszivárgott értesülések alapján kihallgatták, házi őrizetben tartották, leváltása így csak idő kérdése volt. A tábornok azért állítólag a védelmi minisztérium rendelkezési állományában maradt, így későbbi visszatérése sem zárható ki, egyelőre azonban újabb Szurovikin-vonal építésétől az ukránoknak nem kell tartaniuk. Persze, ha Sojguéknak van egy kis esze, akkor Armageddon tábornok már az új orosz ellentámadáson dolgozik.
„A tábornokban azonban jelenleg láthatóan nem bízik a hadsereg vezetése”
Szurovikin eleve a hadseregen belüli ellenszék egyik arca volt, így egy ideje már nem volt Szergej Sojgu védelmi miniszter és Valerij Geraszimov vezérkari főnök kedvence. Jó viszonyt ápolt Prigozsinnal és a Wagnerrel, és állítólag tudott a készülődő lázadásról. Kérdés, hogy ezt jelentette-e? Sojguék leváltását egyébként a Bloomberg orosz forrásai szerint az FSZB köreiben is sokan támogatják még ma is. Elképzelhető, hogy Szurovikin hibázott, és nem jelentette a készülődő zendülést, ettől azonban érdemei még elvitathatatlanok. Nem hazaáruló, fogva tartása pedig addig morálisan igencsak megkérdőjelezhető, amíg a tényleg hazaáruló Prigozsin szabadon mozoghat. Az orosz hadsereg vezetésében lévő feszültségeket egyébként több tábornok leváltása, áthelyezése, szabadságolása is jelzi. Általában olyanokról van szó, akiket Szurovikinnel egyetemben a katonák szeretnek. De úgy tűnik, az orosz hadsereg ezt is kibírja, így az ukránok ugyan örülhetnek Szurovikin leváltásának, ám túl sok pezsgőt azért nem érdemes kinyitniuk erre a hírre.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater