„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára
„Ezzel együtt érdemes kiemelni azt a nyugati/európai gondolkodás számára nehezen befogadható helyzetet, hogy az orosz lakosság többsége – származásától függetlenül – birodalomban és nem nemzetállamban gondolkodik”
Fotó:EUROPRESS/Alexander NEMENOV/AFP
Mielőtt belemennénk a biztonságpolitika öt területébe, egy pillanatra vizsgáljuk meg, hogy az egyre inkább a Szovjetunió örököseként fellépő Oroszország a kommunizmus 1991-es bukása után miként tett meg mindent azért, hogy ne süllyedjen vissza egy regionális hatalmi szintre. Terjedelmi okok miatt nem térhetünk ki minden egyes lépésre, azonban érdemes felidézni, hogy
„az orosz vezetés a legsúlyosabb anyagi problémák időszakában is mindent megtett azért, hogy globális nagyhatalomhoz méltó nukleáris elrettentés birtokában legyen”
Ez a törekvés a robbanófejek számának szinten tartásától kezdve a célba juttató eszközök, például az interkontinentális ballisztikus rakéták fejlesztésén, vagy a Tu-160 szuperszonikus bombázók lassú építésén át egészen a modern rakétahordozó tengeralattjárók fejlesztéséig, a klasszikus elrettentési célú nukleáris triász minden elemére kiterjedt.
A másik ilyen ritkán emlegetett, de még Jelcin alatt is csak fogcsikorgatva engedett folyamat volt az, amely Putyin alatt teljesen megállt, sőt visszafordult. Ez pedig a nyugati befolyás, egész pontosan az erőforrások felvásárlásra irányuló nyugati törekvések elleni küzdelem.
„Azzal, hogy Oroszország a világ leggazdagabb nyersanyag lelőhelyei fölötti ellenőrzést lényegében még Jelcin vezetése alatt is meg tudta tartani, elkerülte a 19. századi Kína sorsát”
Ez a tény a saját küldetésében vallásos hittel bízó angolszász elitet, amely frissen szerzett globális hatalmának bármilyen megosztását mereven elutasította, folyamatosan irritálta. A globalista mélyállam mindent megtett annak érdekében, hogy a történelem során kialakult pénzügyi erejét, a sajtó és propaganda területén fennálló fölényét, illetve a 21. századra létrejött egyértelmű kulturális/politikai befolyását felhasználva Oroszországot kompromisszumok nélkül a saját érdekszférájába hajtsa. Vagy, ha ez nem sikerül, akkor feldarabolva végleg kiiktassa a lehetséges konkurensek sorából.
„E törekvésüket végül az Ukrajna elleni orosz katonai támadás törte meg. Mindenki számára látható módon”
Rátérve Oroszország társadalmi helyzetére, meglepő módon az első szempont, amiről mindenképpen beszélni kell, az a migráció. A nem hivatalos médiából, elsősorban bloggerek és vojenkorok beszámolóiból származó információk alapján olyan kép rajzolódik ki, amely számtalan párhuzamosságot mutat a Nyugat-Európában tapasztalható folyamatokkal és helyzettel. A Kaukázusból és Közép-Ázsiából beáramló, sokszor kétséges módon megszerzett tartózkodási engedéllyel rendelkező, és egyértelműen a jobb élet, a stabilabb a munka reményében az Oroszországba beutazók több területen hasonló helyzetet hoztak létre, mint amilyeneket az EU gazdagabb államaiban láthatunk. Etnikai alapon szerveződött bűnbandák tartanak ellenőrzésük alatt piacokat, vendéglátóipari és egyéb szolgáltató egységeket, a vallási közösségeikben pedig a befogadó ország ellen uszítanak.
„Hozzátartozik a képhez, hogy itt is muszlim a szóban forgó bevándorlók többsége és az iszlám jelenlegi válsága, szélsőségekre való hajlama ugyanúgy megjelenik, mint Nyugat Európában”
Mivel az orosz felfogás szerinti közel külföld, azaz a valamikori szovjet tagköztársaságok és még korábban cári területek többsége fejletlenebb, mint Oroszország, a bevándorlás korlátozására irányuló bármilyen lépést ellenségesen fogadnak. Arról nem is beszélve, hogy az orosz gazdaságnak is jól jön az olcsó munkaerő. A vele együtt érkező problémák ellenére.
Meglepő, hogy azt a tényt, amelyet Törökország, Indonézia és Malajzia már régen felismert, azaz a szinte teljesen decentralizált muszlim hit egyházi vezetőinek finanszírozását, és ezáltal a kontrollálásának kérdését csak most vizsgálták meg, legalábbis a nyilvánosság előtt.
„Ezzel együtt érdemes kiemelni azt a nyugati/európai gondolkodás számára nehezen befogadható helyzetet, hogy az orosz lakosság többsége – származásától függetlenül – birodalomban és nem nemzetállamban gondolkodik”
Azt a fajta gondolkodást, amely nyugaton megszokottnak számít még a legszélsőségesebb liberálisok körében is, ha az államokról beszélünk, Oroszországban azok a fehér felsőbbrendűségben hívők vallják, akik most az ukrán oldalon harcolnak a multietnikus Oroszországi Föderáció ellen.
A háború terhei – a bevezetőben említett, erőszakosan fellépő nyugati befolyás miatt – kevéssé aggasztják az orosz társadalom nagy részét. Sőt, ha a veteránok alkalmazására irányuló elnöki kezdeményezés sikerrel jár, egyfajta társadalmi mobilitás lehetőségét is felkínálják.
„Ez utóbbi az érdem alapú meritokrácia ritka megjelenése lenne a régióban”
Ez a lépés meglepő hasonlóságot mutat a Horthy Miklós féle Vitézi rend, mint társadalmi bázis létrehozásával. Előbb-utóbb az orosz vezetésnek kezdeni kell valamit a muszlim bevándorlók eltérő civilizációs háttere, illetve a föderáció ideológiai alapjainak kérdésével. Fentiek alapján akár Vlagyiszlav Szurkov, akár egy hozzá hasonló ideológiai guru megjelenése várható.
Belpolitikai szinten nem nagyon látni olyan kihívást – kivéve talán még az évekig elhúzódó orosz-ukrán háborút -, amely jelentős problémát okozhatna Putyin elnöknek.
„A nemzeti bank elnökéhez, és a honvédelmi miniszterhez hasonló technokraták kinevezésével az orosz vezetés szempontjából a folyamatok minimum alakíthatóak, még ha nem is teljesen ellenőrzés alatt tarthatóak”
Jól mutatja a bevezetőben említett elvakult nyugati törekvést a Putyin féle irányzattal való leszámolásra, hogy még egy Navalnij féle tőről metszett orosz nacionalistát is inkább támogattak, mint a jelenlegi orosz elnököt. Bárki, aki meghallgatta a közelmúltban elhunyt politikust, pontosan tudhatta, hogy olyan, sőt még olyanabb politikát folytatott volna, amit a jelenlegi vezetés. Azzal az egyetlen különbséggel, hogy őt nem Vlagyimir Putyinnak hívták volna.
„A külpolitikai folyamatok már egy másik kérdés. Ugyanis azt a nyomulást, amelyet az Európai Unió, illetve Nagy-Britannia (plusz Törökország) a Kaukázusban, illetve az előző kettő kiegészítve Kínával Közép-Ázsiában az elmúlt három évben végrehajtott, nem nézheti tétlenül az orosz vezetés, ugyanis nemcsak a geopolitikai, hanem a kulturális kiszorulás veszélye is fenyegeti”
Ne felejtsük el, hogy a Kaukázus jelenti az összeköttetést Iránnal, míg Közép-Ázsiában jelentős mennyiségű orosz él, és a megindult folyamatok – köztük az orosz nyelv és kultúra egyértelmű visszaszorítására irányuló törekvések – hasonló trendet mutatnak, mint amelyek Ukrajnában megindultak 2014 után. Abban a pillanatban, hogy az ukrán háború véget ér, szó szerint milliós nagyságrendű releváns harci tapasztalattal rendelkező és kiképzett orosz katona szabadul fel. Vajon az orosz vezetés inkább leszereli őket és tudomásul veszi a már a cári időkben is orosz befolyás alatt álló területek elvesztését, vagy újra kockáztat az átalakuló világrendben és katonai erővel oldja meg ezeket a problémákat? Ahogy Ukrajnában is tette?
„Gazdasági téren egyelőre stabilnak tűnik az orosz helyzet, bár a globalisták mindennap egy összeomlást vizionálnak. Ettől függetlenül a felpörgetett hadiipar okozta problémák, köztük a munkaerő hiány és az infláció kérdése kívülről egyelőre kezelhetőnek látszik. Természetesen, ha ez a háború még 2-3 évig elhúzódik, annak súlyos következményei lesznek”
Mivel Kína és India stabilan vásárolja a szankcionált orosz energiahordozókat és egyéb nyersanyagokat, az orosz költségvetés fő bevételei biztosítottnak tűnnek. Természetesen bármilyen gazdaságban találunk olyan folyamatokat, amelyek negatív jellegűek, ez alól az orosz sem kivétel. De aki ismeri Vlagyimir Putyin szavait arról, hogy a Szovjetunió felbomlásához a túlerőltetett fegyverkezés okozta gazdasági összeomlás vezetett, az tudja, hogy az orosz vezető milyen irányt fog képviselni ezen a területen.
Mielőtt rátérünk jelen sorok írójának szakterületére, érdemes néhány szót a környezeti aspektusról, ezen belül az időjárás változás okozta átalakulásokra szólni.
„Az északi sarki jégtakaró olvadásával megindult a küzdelem nemcsak az északi hajózási útvonal feletti dominancia, hanem a régióban található nyersanyagok kiaknázásáért is”
Mivel a terület tartós jégmentessége továbbra is csak feltételezés, és egy távoli lehetőség, a régióban gyakorlatilag annak van jelenléte, aki rendelkezik jégtörő hajókkal. Ezen a területen messze Oroszország vezet több tucatnyi jelentős mértékben atommeghajtású, tehát gyakorlatilag korlátlan hatótávolságú egységgel, amely tény folyamatosan irritálja az Egyesült Államokat és a többi nyugati országot, mégis meglepő módon relatív keveset tettek a hátrányuk ledolgozásáért. A másik ritkán emlegetett kérdés a permafroszt, azaz a tartósan fagyos területek kiolvadása, amely a fagyott talajra tervezett utak, vasúti sínek, és egyéb építészeti megoldások költséges újraépítését jelenti. Természetesen ez a folyamat újabb jelentős méretű termőföld területek művelésének lehetőségét is biztosítja.
Végül, de nem utolsó sorban, katonai szempontból az orosz-ukrán háborúval járó elkerülhetetlen katonai konjunktúra a veszteségek és a nehézségek ellenére túlzás nélkül növelte Oroszország biztonságát. Az első 21. századi tömegháború egyértelműen elhozta a túltervezett bonyolult haditechnikai eszközök korszakának végét, ezzel jelentős részt visszaigazolva az olcsó, egyszerűen kezelhető, tömegesen gyártható, de alacsonyabb hatékonyságú fegyverekre alapuló szovjet-orosz felfogás hatékonyságát. Ezzel párhuzamosan az is bebizonyosodott, hogy bizonyos területeken igenis szükség van csúcstechnológiájú, igen korszerű eszközökre, de ezek leginkább bizonyos stratégiai/felderítési területekre koncentrálódnak.
„Ettől függetlenül az európai globalista vezetés vak elszántságát látva nem lehet kizárni egy fegyveres konfliktus kirobbanását Európában”
A távolabbra látó és pragmatikus amerikai vezetés még a látszólag Biden elnök által irányított kormányzat alatt is pontosan tudta, mivel játszik, amikor egy atom hatalommal provokál közvetlen konfliktust. Ez a bölcsesség és felismerés mintha hiányozna az európaiakból.
„Fentiek, illetve a már említett közel külföldön bekövetkezett változások, valamint nem kis mértékben a világ folyamatban lévő átalakulása miatt Oroszország biztonsági helyzete az ukrán konfliktus várható lezárása után sem fog jelentősen javulni”
És ha már az utóbbiról beszélünk, az amerikai globális hegemónia megszűnésével egyértelműen látszik az a folyamat, amelyben a szovjet örökségre, és a Wagner, azaz jelenleg Afrika-korpshoz hasonló fegyveres erők által nyújtott segítségre támaszkodva épül ki orosz befolyás Afrikában és hasonló helyeken. Azonban a bevezetőben említett orosz gyengeséget jól mutatja, hogy a fenti bázisok ellátásához elengedhetetlenül szükséges szíriai logisztikai bázisok megtartása az ottani rendszer összedőlése miatt milyen szintű veszélybe került.
„A világrendszer átalakulása tehát mindenki számára hozott veszélyeket és lehetőségeket egyaránt”
Azonban amióta az ipari forradalom elindult, és a lőfegyverek, valamint a gépek hajtotta harceszközök váltak meghatározóvá az érdekérvényesítésben mindig is lakosság, illetve a gazdaság mérete és képességei határozták meg a fegyveres erők, ezáltal pedig a teljes állam lehetőségeit. Ezen a területen Oroszország Kínához és Egyesült Államokhoz mérten egyértelműen hátrányos helyzetből indul, ez azonban nem jelenti azt, hogy a háborúról a világ többségétől eltérően gondolkodó lakosságának és kultúrájának, valamint természeti adottságainak köszönhetően ne maradna globális játékos.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
brüsszelita says:
Való igaz, hogy az oroszországi polgárok inkább birodalomban, semmint nemzetben gondolkodnak, és ez nemcsak azokra az oroszokra igaz, akik a saját hazájukban lassan kisebbségbe szorulnak, mint ahogy a cári birodalomban vagy a Szovjetunióban sem voltak többségben, utána kéne nézni pontosan. Aki elfogadta, hogy a birodalmat Szentpétervárról majd Moszkvából irányítják azzal a politikának nem volt baja, legyen akármilyen a nemzetisége, ahol vezető beosztásba is juthatott, főleg ha oroszul is tudott, ami az érvényesülésnek fontos feltétele volt, ahogy most az angolnak is az amerikai birodalomban.
A zsidó kérdés külön téma, aminek megvan a specifikuma, talán majd arról is ír valaki, mindenesetre a kép nem annyira sötét, mint azt igyekeznek lefesteni, sokan voltak közülük a hatalom kegyeltjei.
De a többi áttelepített népnek is speciális okból kötöttek útilaput a talpa alá a birodalom ellenségeivel való kollaborálással vádolva, illetve megint csak visszautalok Moszkva vezető szerepének elismerésére. Az alapvető cél nem az eloroszosítás vagy a megsemmisítés volt, már csak azért sem, mert az oroszok is hasonlóképpen jártak sok esetben, őket sem kímélte a diktatúra.
Azzal viszont, hogy manapság “milliós nagyságrendű releváns harci tapasztalattal rendelkező és kiképzett orosz katona szabadul fel” valamit kezdeni kell, mert az megintcsak egy specifikus értéket képvisel, amibe rengeteg pénzt, időt, lemondást és áldozatot beleöltek, nem hagyhatják elfecsérelni az erőforrást, ami természetes egy geopolitikai vezető szerepre törő hatalom esetében, mondhatni elengedhetetlen, de az USA is így van ezzel. Az EU viszont küzd vele mint malac a jégen, mert katonát, harci tapasztalatot, társadalmi elfogadottságot és katonai eszközöket nem lehet a szögről leakasztani az egyik napról a másikra. Gratulálok, sikerült magára rántania az orosz medvét, ezért szerintem jobban járna ha elküldené a málnásba Közép-Ázsiába.
Nabiúlina, az orosz központi bank elnöke viszont nem technokrata, hanem erős szálakkal az amerikai (magán) jegybankhoz, a FED-hez, és a nyugati pénzügyi körökhöz van bekötve. Alapvető feladata, hogy az oroszországi banki kamatokat magasan tartsa, és ezzel a rubelben történő beruházásokat meghiúsítsa az orosz vállalatokat dollárhitelek felvételére kényszerítve, a rubelkibocsátás gazdaság élénkítő szerepét megakadályozza, manapság pedig hogy az orosz gazdaságot recesszióba taszítsa és az inflációt az egekbe emelje, amihez már nincs szükség dollárhitelekre. Ő a moszkvai liberális ötödik hadoszlop része, aminek van előtörténete, viszont Putyin nem tehet ellene, amíg át nem áll az ország hadigazdaságra. Azonban ha nyugaton még sokáig eszkalálják a helyzetet még arra is sor kerülhet, aztán lehet majd sopánkodni Brüsszelben, és rágódni a százhuszadik szankciós csomagon, meg a saját nyomorúságon.
Tuco says:
Elvira Szahipzadovna Nabiullina kiváló szakember, akinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a rubel árfolyama nem omlott össze ‘22 tavaszán és az orosz gazdaság meglepően jól bírja a nyugati szankciós nyomást. Ezt még a nyugati szakértők is elismerik. Nabiullina Putyin egyik kulcsembere és bírja az orosz elnök feltétlen bizalmát. Ha igazak lennének az Ön által megfogalmazott vádak, már régen kiesett volna egy magas épület ablakán. Putyin nem szokott kesztyűs kézzel bánni a vélt vagy valós árulókkal.
brüsszelita says:
Nem akarok találgatni, hogy az ön meglátása szerint ki mindenkinek kellett volna már valamelyik ablakon kiesnie, mégse kapták el a gravitációs betegséget, sőt Moszkvában magas pozíciókat töltenek be, vagy pedig nem teljesen önként, viszont dalolva és meggazdagodva távoztak az USA-ba vagy Izraelbe.
Maradjunk annyiban, hogy az ötödik hadoszlop emberei nem Putyin árulói, mivel sose esküdtek fel neki, ők a Jelcin érából származó bagázs utódai, a nyugati cégek és az ott lévő vagyonuk hű kiszolgálói. Hadd ne soroljam fel, ki mindenkinek a gyereke, házastársa, sógora és egyéb rokona él nyugaton a moszkvai hatalom berkeiből, és ott milyen ingatlanokkal meg offshore számlákkal rendelkeznek, amiket eddig csodák csodája nem koboztak el, mert nem lenne elég rá száz komment szekció sem.
Ugyanakkor a Biblia is megírta, ahol a vagyonod, ott a szíved, de hogy Elvira Szahipzadovnára, a baskíriai tatár bank elnökre visszatérjek: Ő a jelentéktelen külsejével szemben mindig is radikális elveket vallott, a liberál-globalista családnak oszlopos tagja volt. Akárcsak a férje, Jaroszlav Kuzminov, aki alapítója és harminc évig (1992-2021) rektora volt az orosz liberális táltos képzőnek, a felsőszintű gazdasági egyetemnek (Высшая Школа Экономики), amely az economics, Bretton Woods, és a nyugati ezeregy éjszaka meséit táplálta, és táplálja most is az agymosott moszkvai fejekbe. Elvira Szahipzadovná a vacsoraasztal mellett minden nap megbeszéli férjével a történetet, meg hogy nem véletlenül őt nevezte ki Putyin kétszer is bankelnöknek:
Ugyanis kellett valaki, aki a mélyállam és a FED jóindulatára számíthatott, ha már Anatolij Csubjasz Izraelbe majd az USA-ba távozott, mely bizalom a nyugat részéről a háború ellenére mostanáig tart. Adalék a történethez, hogy Nabiulina néhány éve elnyerte az “Év bankára” megtisztelő címet, amit viszont nem Moszkvában, hanem Londonban adományoznak, amiért tenni kellett, nem is keveset, de a híresztelésekkel szemben nem Oroszország érdekében, mert a londoni City irányítói nem arról híresek, hogy Moszkvát pártolják.
brüsszelita says:
Bokros teendőim elszólítottak, de most befejezem az előző kommentet: Szerinted ki volt az az áruló, aki sok évig közel nulla (!) százalékos kamatra amerikai és nyugati bankszámlákon legeltette a rubelről dollárra váltott valutatartalékot, illetve azok az oda irányuló áruexportot követően ki se jutottak az Egyesült Államokból, hogy később ott elkobozhassák őket? Mert nem igaz, hogy annak már akkor se volt rizikója, hisz a tolvajlás már számtalan országgal volt Washingtonnak bevett gyakorlata, például Iránnal vagy Líbiával, de London még Venezuela nála tárolt aranyát is lenyúlta!
Ily módon az amerikai birodalom stratégiának megfelelően Oroszország is finanszírozta a washingtoni költségvetés egekig érő adósságát, mégpedig puszira, különben már az ukrán háború előtt megszankciózták volna, ahogy Szaddamot és Kadhafit is annak előtte. Ehhez kellett egy engedelmes bankelnök is, olyan, aki az összes nyugati kívánalomnak eleget tett, közte az orosz iparvállalatok hightech fejlesztéseit visszafogja, nem enged hiteleket a stratégiai szektorokba. Persze ahhoz a másik lókötő, German Gref, a legnagyobb orosz bank, a Szberbank mostani vezére is kellett, aki korábban Putyin alatt gazdasági miniszter volt, sikerült is leépítenie, meg persze ellopnia ezt a szektort a haladó jelcini hagyományokat folytatva.
De Nabiulinára visszatérve, ő volt az, aki a szibériai bányákból származó nagy mennyiségű aranyat a korábbi gyakorlattal szemben nem az éléskamrába tette, hanem Londonba vitette, és ott eladta, hogy az így kapott valutát nyugati bankokban parkoltassa. Az orosz pénztartalékok külföldi kihelyezésének, és eltolvajlásának bűnöseit még nem állították bíróság elé, de ami késik nem múlik, és ezt Nabiúlina is tudja, Putyin és a FED között pengeélen egyensúlyozva.
Tuco says:
“Az első 21. századi tömegháború egyértelműen elhozta a túltervezett bonyolult haditechnikai eszközök korszakának végét, ezzel jelentős részt visszaigazolva az olcsó, egyszerűen kezelhető, tömegesen gyártható, de alacsonyabb hatékonyságú fegyverekre alapuló szovjet-orosz felfogás hatékonyságát.”
Nem feltétlenül. Az ukrajnai háború nem csak a drónhadviselést emelte a figyelem középpontjába, hanem az elektronikai harc, a valós idejű felderítési képességek, a nagy hatótávolságú, nagy pontosságú fegyver rendszerek, valamint a mesterséges intelligencia gyorsan bővülő katonai alkalmazását is. Ezek pedig mindennek nevezhetők, csak egyszerűnek és olcsónak nem.
Egyébként meggyőződésem, hogy egy esetleges, hagyományos fegyverekkel vívott NATO-orosz fegyveres konfliktus gyökeresen más képet mutatna, mint a jelenlegi orosz-ukrán háború. Bár az előbbi esetben a nukleáris eszkaláció borítékolva lenne, ez esetben pedig az emberi civilizáció menne is a levesbe.
Tuco says:
“Abban a pillanatban, hogy az ukrán háború véget ér, szó szerint milliós nagyságrendű releváns harci tapasztalattal rendelkező és kiképzett orosz katona szabadul fel. Vajon az orosz vezetés inkább leszereli őket és tudomásul veszi a már a cári időkben is orosz befolyás alatt álló területek elvesztését, vagy újra kockáztat az átalakuló világrendben és katonai erővel oldja meg ezeket a problémákat? Ahogy Ukrajnában is tette?”
Kötve hiszem. Ha csak egyetlen negatív tanulságot sikerül levonni az oroszoknak az ukrajnai háborúból, az az lesz, hogy egy háborút sokkal könnyebb elkezdeni, mint befejezni. Arról, hogy ez milyen politikai, társadalmi és gazdasági kockázatokkal jár, nem is szólva…
HandaBandy says:
Meglátásom szerint Oroszország egy technológiai – tudományos sebességváltás határán volt, sietni kellett hát azoknak akik csak az atombombák szemmagasságában akarták látni az oroszokat (ott se szívesen), míg a többi témában továbbra is az alagsorban. Szabadjon emlékeztetni, hogy pl. a Kaspersky Lab kinyiffantása szinte az első, sietős lépés volt ebben a szankciós, amúgy cicaharcban és a számtalan próbálkozás az orosz atomtechnológia befeketítésére. Ez utóbbinak Paks is kárát látta. Hol az osztrákok “világosodnak” meg, hol a nyugat európai beszállítók hisztiznek, hol meg a le- és megfizetett itthoni kommentelők jönnek elő a legelképesztőbb ostobaságokkal.
A Navalnijt illetően a magánvéleményem az, hogy a figura lehet, hogy retorikájában nacionalista volt ( kellett nyilván a marketing, hogy otthon eladhassa magát) de tetteiben és viselkedésében igencsak a világpolgár attitűd lógott ki.
Az is majdnem természetes, hogy az oroszoknál helyenként és időnként népszerű volt a globalo-neoliberális szemlélet. Ám a puding próbája az evés s mostanság nagyon is látszik, hogy a világ az a fele, ahol ezen dogmának felültek most igencsak süllyed a jelzett meggyőződésnek az elkerülhetetlen, társadalmi, etikai és gazdasági mocsarába. Így aztán szvsz várható, hogy Orosz-honban is megjelennek (újra?) a konzervatívabb, vagy legalábbis kevésbé “progresszív” hangok, tettek. Tudományban, gazdaságban, úgy mindenhol. A kijózanodás gyors lesz. Szép álom egy suhanó Mercédesz de a rögvalóság mégiscsak a felrobbantott NordStream. Meg a bárgyú vigyorgással körítettet, nulla eredményt adó un. nyomozás a tettesek után.
“ez a háború még 2-3 évig elhúzódik, annak súlyos következményei lesznek” Én egy évet adok, ezért megy még mindig a csődtömeg Ukrajna és a dilettáns, népnyúzó vezérének az akár erőn felüli támogatása is.
Köszönöm a türelmet.
HandaBandy says:
“már régen kiesett volna egy magas épület ablakán.”
Íme egy újabb városi legenda! Oroszországban nincsenek érdekcsoportok közti leszámolások, kizárólag Putyin hibás minden merényletért. Való igaz, hogy Oroszországban a “vitás kérdések” elintézésének a módjai még mindig képesek nehezen elfogadható (?) technikákat szülni. Talán nem meglepő tény, hogy így vagy úgy magasra kapaszkodott emberek szoktak rendesen ellenségeket gyűjteni, akár halálosakat is és nem csak az államhatalom részéről. Az Aranykéz utcát had szabadjon említenem! S ha valaki az akármilyen hatalomnál kegyvesztett lett, akiről lekerült a védő kéz az kvázi szabad prédává vált. Talán a betoncipőt és a csomagban elküldött hal szokását mégsem az oroszok találták ki. De van még a világban szívroham, autóbaleset, sőt, gázrobbanás is. Mellesleg az ablakon kireppenés nem éppen titkosszolgálati módszer. Elég ha a delikvens csak váratlanul és csendben elpatkol, akinek esetleg üzentek az amúgy is megtudja és nem a Pravda gyászrovatát fogja böngészni ehhez.
Nabiullina – elég megnézni, hogy milyen orgánumoknak a kedvence. Ettől még persze lehet zseniális iparos. De, hogy a szíve hova húz…
Tuco says:
Ön azt gondol, amit akar. Ha alvilági leszámolásokról lenne szó, a bűnüldöző szervek nyomoznának és elkapnák a tetteseket és a felbújtókat. Tudtommal ez egyetlen esetben sem történt meg.
Nekem szilárd meggyőződésem, hogy az úgynevezett “gravitációs betegség” politikai célú célzott gyilkosságok sorozata, amelyet Putyin parancsára vagy az ő tudtával az orosz titkosszolgálatok hajtanak végre. Pont azért csinálják ilyen látványosan, hogy erős, egyben félreérthetetlen üzenetet küldjenek a politikai és gazdasági elit tagjainak: így jár, aki nem támogatja teljes odaadással a hatalmat. Durván hangzik? Az is. Putyin a KGB tisztje volt évtizedekig, abban a szervezetben szocializálódott. Márpedig a KGB sosem a kifinomult módszereiről volt híres, mint ahogyan utódszervezete, az FSzB sem. Az NKVD idején a tarkónlövés volt a “divat”, most a magasépületekből való “kireptetés”, de az eredményt tekintve ez teljesen lényegtelen…
HandaBandy says:
Meggyőződés nem bizonyíték hanem prekoncepció. Az előző hozzászólásokban el lett magyarázva miért tarthatatlan ez a “hit” az FSZB módszereiről. Tessék elolvasni! Nyilvános üzenet a gazdasági elitnek… Eltekintve a dolog infantilis leegyszerűsítésétől ugye ezt a blődséget Ön sem gondolta komolyan?