„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára
„Hiába tart több mint három és fél éve határaink mellett dúló háború, az Európai Unió még mindig képtelen volt – tegyük hozzá jelenlegi ideológiáját és helyzetét látva hál’ Istennek – bármilyen egységes és értelmezhető védelmi stratégiát kidolgozni. De legalább emellett hangosan és egyértelműen verik Brüsszelben a harci dobokat”
Fotó:EUROPRESS/Christof STACHE/AFP
Maradva a biztonságpolitikában megszokott öt szempontnál (társadalmi, gazdasági, katonai, politikai, és környezeti) kezdjük is az elsővel, a társadalommal. Az első világháború meggyengítette, a második pedig végképp elsodorta a feudális berendezkedést Európában, és bár voltak/vannak olyan országok, ahol fennmaradt a királyság és vele együtt elkerülhetetlenül az öröklődő nemesség bizonyos befolyása, ezeknek a társadalmi csoportoknak a hatása az adott ország politikai és gazdasági életére marginális.
„A második világháború után nem kis mértékben a Marshall-segélyből létrejött jóléti államok mára a csőd és összeomlás szélén tántorognak. Ennek a helyzetnek demográfiai, gazdasági és ideológiai okai egyaránt vannak”
A társadalmi feszültségek napjainkra szétfeszítéssel fenyegetik szinte az összes olyan konszenzust, amelyekre alapozva – és a két világháború szenvedései nyomán – létrejött az a felfogás, amelyet európainak nevezhetünk. Ez ugyan egyértelműen a nyugati civilizációhoz tartozik, de jelentősen eltér például az államhoz, illetve a háborúkhoz való hozzáállása miatt az amerikaitól. A két világháború iszonyatos emberveszteségei, a vesztes államok által megtapasztalt óriási pusztítás, a holokauszt traumája, a kommunizmus jogfosztottsága és nyomora mind hozzájárult ahhoz, hogy az európaiak egy sajátos és rájuk jellemző módon tekintsenek a világra. Ennek azonban mára vége. Hogy ez minek köszönhető elsősorban, azt majd a 21. század történészei utólagos bölcsességgel meg fogják tudni állapítani.
„Innen a folyamat kellős közepéről úgy tűnik, hogy a Nyugaton a hidegháború alatt a hatalomból az oktatásba száműzött kommunisták világmegváltó elvei találkoztak a liberálisok <zseniális> ötleteivel, és ez a multikulturális társadalom létrehozásának káoszához vezetett”
Túl könnyű lenne kizárólag az illegális migráció rovására írni az egészet, de a „bennszülött” európaiak Portugáliától Lengyelországig, és Norvégiától Görögországig éppúgy nem találják a helyüket ebben az új rendszerben, mint a jobb élet reményében ide özönlő, ki tudja honnan érkező „16 évesek”.
És innen következik a következő válság, mégpedig a politikai. Bár Magyarországon sokkal hamarabb elkezdődött, és a szárnyait bontogató nemzetközi liberalizmus itt ebben az átalakuló világban alkalmazta azt a felfogását először, amely szerint csak a halott konzervatív a jó konzervatív, hatásai azonban már Nyugat-Európában is egyértelműen érezhetőek. Az oktatásban végzett – mondjuk ki – agymosásnak megfelelő indoktrináció után egyértelműen részrehajló politikai és gazdasági vezetők, a média segítségével következetesen és alaposan elnyomtak és elhallgattattak minden hangot, amely nem az ő nézeteiket vallotta.
„Napjainkra eljutottunk odáig, hogy Németországban az AfD-t, a jelenleg második legnépszerűbb pártot, mint a kialakult rendszer legfőbb kritikusát a demokrácia nevében a betiltás réme fenyegeti”
Bárki, aki a liberális-globalista szent tehenekkel szemben – a kontrollálatlan migrációtól kezdve a éghajlatváltozáson át a nemzeti szuverenitásig – fel merte emelni a szavát, azt azonnal kiközösítették. Ez utóbbi, mint a középkori egyházi excommunicatio nemcsak szimbolikus, hanem tényleges következményekkel jár az rezisztencia elvesztésétől kezdve akár börtönbüntetésig.
„Ez utóbbi egészen addig csak döbbent csendet váltott ki az Európa haladási irányával egyet nem értők között, amíg az európai gondolat két alappillére, a biztonság és a jólét belátható ideig garantálva volt. Azonban a világrendszer megváltozása, és ennek legfőbb tünete, az orosz-ukrán háború drasztikusan megváltoztatta ezt az alapvetést is”
Rátérve a harmadik területre, a gazdaságra, kimondva-kimondatlanul az európai fejlődést a fenti két tényező garantálta. A biztonságot az amerikai védőernyő, a jólétet a szorgos és hatékony európai munkások, a német mittelstandhoz hasonló széles európai középosztály kiegyensúlyozó szerepe, és a mindezeket lehetővé tévő olcsón és megbízhatóan érkező orosz nyersanyagok tették lehetővé.
Itt érdemes megjegyezni, hogy közepes távolságokra a vezetékes szállításnál nincs (költség)hatékonyabb szállítási mód. Az ezekbe tehát jelentős költségeket fektetők garantált megtérülését biztosító hosszútávú megállapodások garanciát jelentettek a piaci áringadozások kivédésére, vagy jelentős tompítására is.
A legfeljebb a GDP 2 százalékát kitevő, szintén jól kalkulálható védelmi kiadások, azaz az amerikai nukleáris és katonai védőernyő miatt Európában állomásozó amerikai csapatok még hozzá is járultak az európai gazdasághoz, amellett hogy bármilyen katonai veszélytől megvédték az öreg kontinens államait.
„Nos, a fenti két szempont 2025 nyarára már egyértelműen a múlté, és sem a szándékot, sem az arra irányuló lépéseket nem látjuk amelyekben az európai – mondjuk ki a brüsszeli vezetés – fenti helyzet pozitív megváltoztatására törekedne”
Azon lehet vitatkozni, hogy mit kellett és mit lehetett volna tennie az Európai Uniónak, amikor Oroszország 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát, de ez napjainkra – ahogy a mondás tartja – már a veszett fejsze nyele. Donald Trump 2024 novemberi győzelme után sem gondolkodott a brüsszeli vezetés sem előreláthatóan, sem a jelek szerint egyáltalán sehogy, amikor a három világhatalom közül már a másodikba szállt bele páros lábbal, egyértelmű ideológiai okokból provokálva a konfliktust.
„Meg is lett az eredménye, és rátérve a negyedik szempontra, az Egyesült Államok két és félszeresére(!) emelte a védelem költségét, amelyet várhatóan az Európában állomásozó amerikai csapatok kivonásával fog megfejelni. Ez utóbbi egyértelműen az európai biztonság csökkenésével fog együtt járni. Azt hiszem, erre mondják, hogy <no comment>”
És ha már katonai képességekről beszélünk, a megosztott európai társadalmak, ahol már egy tábortűz körül népdalokat éneklő társaság is nácigyanúsnak számít, ahol elborult elméjű társadalmi kísérletek zajlanak még a hadseregben is, és ahol a hadiipart szó szerint nevetséges szintre építették le, talán a magyarok kárpát-medencei megérkezése óta nem voltak ennyire kiszolgáltatva külső hatalmaknak. A gyalogos és kismértékben lovas hadviselést alkalmazó, formálódó európai államok tehetetlenül nézték, ahogy a portyázó magyar lovas hadak frissen szerzett hazájuk védelmében sorra mértek vereséget kis, közép, és nagyhatalmakra egyaránt. Az akkor még formálódó francia királyságtól kezdve a szétszabdalt Itáliáig, a gyenge Német-Római Császárságig, sőt a kor nagyhatalmáig Bizáncig.
„Hiába tart több mint három és fél éve határaink mellett dúló háború, az Európai Unió még mindig képtelen volt – tegyük hozzá jelenlegi ideológiáját és helyzetét látva hál’ Istennek – bármilyen egységes és értelmezhető védelmi stratégiát kidolgozni. De legalább emellett hangosan és egyértelműen verik Brüsszelben a harci dobokat”
Az Európába irányuló szállítási útvonalak védelmében meghirdetett Aspides hadművelet alacsony költségvetése, és a rendelkezésére bocsátott kis számú erők miatt látványosan kudarcot vallott. Így az öreg kontinens még saját létfontosságú érdekeit sem tudta megvédeni egy szegény ország lázadó csoportjától, nem is olyan messze a határaitól. És ezen a tényen az sem változtat, hogy sem az Egyesült Államok, sem Izrael nem tudta megroppantani a húszi ellenállókat. Bár hangzatos szándéknyilatkozatokból, és a ki tudja milyen információk alapján háborúra figyelmeztető nyilatkozatokból nincs hiány, arra a kérdésre, hogy néhány éven belül ki, mivel és milyen ideológia mellett védené meg Európát, továbbra sem kaptunk választ.
„Rátérve az utolsó szempontra, az ember azt gondolná, hogy a zöldítés és fenntarthatóság, azaz a környezetvédelem területén Európa legalább élen jár. Nos, elméletileg így is van, azonban ezt a folyamatot is sikerült agyatlan módon végrehajtani”
Az Európai Unió államai a következmények mérlegelése nélkül megszakították az energiahordozók szállítására kötött szerződéseket Oroszországgal, ezzel együtt Németországban az utolsó atomerőműveket is leállították. Ennek következtében és a környezetvédelem legnagyobb dicsőségére szélerőmű farmokat kellett lebontani, hogy az alattuk lévő rendkívül környezetszennyező barnaszenet ki tudják bányászni.
„Egy másik klasszikus öngól a méltán világhírű európai autóiparnak a teljesen értelmezhetetlen környezetszennyezési normákra való hivatkozással megtörtént kasztrálása”
Ugyan az Európai Unió legtöbb államában az első vagy a második helyen állt az autóipari termelés, az erőltetett, és a világ nagy része által nem támogatott elektromosítás következtében ez a szegmens is kudarcot kudarcra halmozott. Arról már nem is beszélve, mindeközben hagyták, hogy az akkumulátor gyártás Ázsiába vándoroljon, és ezen a területen dél-koreai, illetve kínai cégek kezébe kerüljön a legfejlettebb technológia.
„Nincs tehát a biztonságpolitikának olyan aspektusa, amelyben Európára ne fájdalmas és költséges döntések sorozata várna az elkövetkező években”
A hidegháború és az azt követő globalizációs időszak biztonsága és jóléte egyértelműen a múlté. Azok a társadalmi, gazdasági, és ebből fakadóan politikai feszültségek, amelyek történelmileg igazolható módon más országokat is megrengettek, kiegészítve a világrendszer változásának a bizonytalanságával, borítékolható módon durván, jelentősen és rövid időn belül át fogják alakítani az Európai Uniót. És akkor a változó katonai környezetről még nem is beszéltünk. Figyelembe véve vezetőinek politikai elvakultságát, egy nagyobb krízis híján, sőt talán még bekövetkeztekor sem látom azt, hogy az Európai Unió hogyan tudná visszafordítani ezeket a kedvezőtlen folyamatokat. A többi cikkben érintettekkel ellentétben itt Európában egyetlen dolgot tudunk csak tenni, felkészülni az elkerülhetetlen becsapódásra.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
hufi says:
Európa tönkretétele nem most kezdődött, hanem a Kalergi tervvel.
Ennek lényege a lakosság lecserélése egy manipulálható, kézben tartott tudatlan fajra, a kereszténység szétverésére.
Nos, ez az elképzelés beérett, természetesen kellettek hozzá kollaboránsok, mint például Merkel mutti.
A többi részletkérdés, az ipar, a mezőgazdaság, a társadalom tönkretételére.
Az AFD megjelenése Németországban, nagy riadalmat okozott a haladároknál, vagy Marine Le Pen Franciaországban való színrelépése szintén bénítólag hatott az elvtársakra.
brüsszelita says:
“Vannak olyan országok, ahol fennmaradt a királyság és vele együtt elkerülhetetlenül az öröklődő nemesség bizonyos befolyása, ezeknek a társadalmi csoportoknak a hatása az adott ország politikai és gazdasági életére marginális”, ami nem igaz. Mert az lehet, hogy a jogrendszer nem támogatja a hatalmukat, de attól a befolyásuk megmaradt, és nemcsak bizonyosan, hanem biztosan. Vele a hatásuk a politikai és társadalmi életre, viszont nemcsak egy adott országra, hanem egész Európára, különösen a nyugati felére és a mi fertályunkra, de megint csak ne menjünk bele a részletekbe, pedig érdemes lenne.
Nyugaton ugyanis az arisztokráciát nem lehetetlenítették el, és nem tették sínre, mint keleten a szocializmusban, hanem szervesen beolvadt a feudalizmus méhéből kifejlődő kapitalizmusba a hatalmát és vagyonát nagyrészt átmentve, de mint mondottam, a részletekbe most ne menjünk bele.
Különben néhányan dobnának itt egy hátast, amit Bálintnak különösen nem ajánlok, ő maradjon inkább a spárgánál meg a Vatikánnál, ami a történetet koordinálja, az egyház szervezetét, vagyonát, befolyását és nem utolsó sorban ügynökeit felhasználva.
A konspirológiában a hálózatot fekete arisztokráciának hívják, csak az a mainstreamben nem jelenik meg, pedig az is egy speciális formája a globális elitnek. Ez alól talán csak a britek kivételek, de a brit királyi családot ne kapargassuk meg, meg a szabadkőműveseket, viszont az anglikán egyház sose arról volt híres, hogy a pápával koketál, és szövetkezik vele. Így Nagy-Britannia külön projektet visz Európában, hogy a státuszát megőrizhesse a politikai felső ligában, amihez Ukrajna zsarolási alap Oroszországgal szemben, de itt álljunk meg, mert messzire vezetne, egészen a Kaukázusig, Törökországig és a Közel-Keletig.
Viszont a vatikáni projektben mi is érintettek vagyunk hangsúlyos jelleggel, illetve egész Közép-Európa, pontosabban a volt Osztrák-Magyar Monarchia a katolikus Bajorországgal, Észak-Olaszországgal és a lengyelekkel kiegészítve, mint az európai katolicizmus (!) utolsó bástyája, ez lenne a szerveződés alapja.
Egy hasonló államszövetséget gründolnak, mint amelyen a monarchia volt, csak korszerű köntösben, amit Oroszország is támogatna, hogy az angolszászokat ellensúlyozza, főleg ha kiegyensúlyozott kapcsolatra törekedne vele. A Jútúbon jónéhány orosz elemző a témát már megpendítette, és nem zörög a haraszt, ha azt Putyin nem fújja, de mintha már Medvegyev is utalt volna arra, bedobva a horgot a zavarosba. Hogy Bajorország hogy jönne a képbe? Hát úgy, hogy Németország megint önálló tartományokra bomlana, ugyanis egyben a britek nem tudnák lenyelni, nem bírnának vele, ami Oroszországnak sincs ellenére, de mondtam már, hogy a részletekbe ne menjünk bele?
Nem akarok erőltetett párhuzamot vonni, viszont a minap Tusványoson az Orbán beszédben is volt annak magja, amikor a miniszterelnök Közép-Európa közös védelmére szólított fel egy európai háború és a kereszténység nemzetmegtartó erejének kontextusában, legyintve a nyugati fertályra, ami ebből a szempontból már reménytelen, kiegyensúlyozott kapcsolatokat hangsúlyozva a világgal.
csakafidesz says:
‘Összzeesküvés-Elmélet …’
Minden Tiszlteletem Drábik János iránt, de ő se hitte, hogy a londoni Nagypánholy A 18-ik században kitalálta az ukrajnai háborút. Egyébként abban a kiváltságban volt részem, hogy kívülről láthattam a Nagyapáholyt. Az ajtaja zárva volt. A velencei nemesség nem a ma élő arisztokraták leszármazottaiból, Hanem a pénzes nemesekből áll. Ha figyekembe vesszük, hogy Weiss Manfred 1918-ban kapta meg a bárói címet a Habsburgokttól, és a Krupp család a Hohenzollertől kapta az ágyűöntésért. Krupp von Bohlen und Halbach eredetileg egy szegény öntőmester volt, ‘von’ nélkül, aki 1857-ben feltalálta az acélágyút, és a korszakos találmány a “Kövér Berta” nevű ágyúval bizonyította a feltaláló nemesi címre érdemességét. (Gábor Áron rézágyúja nem mese, hanem valóság. Akkoriban a vasat, különösen az öntöttvasat nem tartották ágyúnak alkalmasra.)
Vagyis “büsszelita” megint mellényúlt.
brüsszelita says:
Most szólok hozzá negyedszer a cikkhez, hogy Stier urat és az olvasókat őrületbe kergessem, remélem azért megjelenhet az ötletem: Miért nem két nappal korábban, június 22-én tartotta Sztálin az azóta is ikonikus moszkvai díszszemlét negyvenötben, akkor támadta meg Hitler a Szovjetuniót, nem? Az biztos ütősebb lett volna, mert a dátum jelentősségét így jól eldugta, viszont szerintem értette nyugaton, aki akarta. Most már tényleg hanyagolom magam.
brüsszelita says:
Elnézest, hogy megint kétszer szólok, de utólag jutnak eszembe a jó gondolatok. Ugyanis a hozzászólásodban “von”-ig eljutva a nemesség alól von der Leyen se kivétel, habár neki a férje volt arisztokrata, illetve a felmenői, de a címet mégis megtartotta, amire volt hivatalos lehetősége, iletve joga.
Persze egy nőgyógyászból hadügyminiszterré avatott hölgy mindenre képes, mert az arisztokrácia sem egységes, mint azt a brit példa mutatja, ezért használják a “fekete” jelzőt mintegy hozzáadva.
Kíváncsi vagyok, hogy a mi hadügyminiszterünk az Antall kormány idején mit szólt a vitézi címhez, melynek örökölhetősége megbukott a hivatali útvesztőkben, de inkább a politikában, habár azt Hothy vezette be, és adományozta, ha már báróságáról nem tudok. Huszár tisztek voltak a felmenői mindenesetre, alispánok meg ilyesmi, csak a jóisten bogozza ki! Viszont a neve ipszilonnal van tele, így akár EU főnök is lehetne belőle! Ezt megintcsak Bálintnak rágódásul, mert véletlenek nincsenek, de többet nem froclizom a szerencsétlent, mert amúgy nincs bajom vele, mint ahogy a hadügyminiszterrel se.
brüsszelita says:
Nem mellényúltam, hanem a körmömet reszelgetem, miközben csöndben megjegyzem, hogy Rothschild is bárói címet vett a brit királytól rengeteg pénzért, habár a pénze nem igazán kellett hozzá, mert a király csak tudta, hogy ki főnöke?! Ugyanakkor a bárói címet Weiss Manfréd se a két szép szeméért kapta, ilymódon felhígult a keresztény arisztokrácia, de mint mondottam a részletekbe most ne menjünk bele.
Ugyanakkor ha már a londoni Nagypáholynál tartunk meg kell hogy említsem, hogy a náci Németország felett aratott győzelem első moszkvai katonai parádéját 1945. június 24-én tartották a Vörös téren esős időben, mely nap ma is a brit szabadkőművesség legnagyobb ünnepe. Teszem hozzá a brit királyi család közreműködésével, és formális vezetésével, ami nem titok, sok helyütt kint van az interneten, bár a vezetőjük nevét lassan már elfelejtem, valami Edward vagy ilyesmi volt nem is olyan régen. Mert mint akaratodon kívül helyesen megjegyezted aznap, tehát június 24-én egyesült a négy brit szabadkőműves páholy majd háromszáz éve, de Sztálin csavaros eszébe most szintén ne menjünk bele, mint ahogy abba se hogy tulajdonképpen kit győzött le. A velencei kíválóságokból száz év alatt britté avanzsált újgazdagok történetét a Velencei kalmárban már Shakespeare is megírta, akik később Amszterdam közbeitatásával jutottak el Londonba, ami nem mese, összeesküvés elmélet, vagy színházi dráma, ha nem hiszed, járjál utána! Bálintnak is javaslom, hogy a témában mélyedjen el, és ne csak a felszínt kapargassa, persze ismét én vagyok a hülye, előre is bocsánatot kérek érte!
csakafidesz says:
“… hagyták, hogy az akkumulátor gyártás Ázsiába vándoroljon, és ezen a területen dél-koreai, illetve kínai cégek kezébe kerüljön a legfejlettebb technológia.”
Nos
Ezzel csak az a probléma, hogy a legfejlettebb technológia nem került a dél-koreai és a kínai cégek kezébe, hanem eleve ezek a cégek dolgozták ki a nagyteljesítményű akkumulátorok gyártási technológiáját. Európa már régóta a labdába sem tud rúgni a technológiai versenyben.