„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára
„Ettől függetlenül a kitűnő helyen, a tengerbe vezető egyetlen szoros mentén elhelyezkedő város oszmán kézre kerüléséig jelentős szerepet töltött be a Fekete-tenger életében”
Fotó:EUROPRESS/Ozan KOSE/AFP
Érdekes determináltsága a magyar közgondolkodásnak, hogy vallott és vállalt keleti gyökereink ellenére immár 1000 éve elsősorban, sőt talán kizárólag nyugatra figyelünk. Pedig ami a nagy pocsolya túloldalán történik, legyen szó a La Manche-ról, vagy az Atlanti-óceánról, ritkán érint minket közvetlenül. Ezzel szemben a Kárpátokon túli, illetve a Duna déli folyásának eseményei sokkal több alkalommal hoztak drasztikus és tartós változást, mint a napnyugta felől érkező behatások.
„Éppen ezért meglepő, hogy sokkal többet tudunk – nem hogy az Adriai-, hanem a Földközi-tengerről is, mint például a Fekete-tengerről”
Gyerekkorom óta érdekel a földrajz, és ha egy kicsivel több gyakorlati érzék szorult volna belém, valószínűleg földrajztudós és nem történész leszek. Az Azovi-tengerrel együtt 460 ezer négyzetkilométer területű Fekete-tenger több földrajzi szempontból is különleges. Biztonságpolitikáról írva, itt a Moszkvater.com-on nem annyira azon különlegességei érdekelnek engem, és feltételezem az olvasókat, mint például az a tény, hogy a mélybe irányuló áramlatok hiányában a tenger mélye lényegében oxigénmentes, azaz élettelen.
„Bár jelen cikk nagyrészt a durván ellipszis alakú, legszélesebb pontján 1 175 km széles tenger feletti uralomért folytatott küzdelmekről szól, mielőtt belevágnánk érdemes egy elméletet megosztani, amely ide kapcsolódik”
Több szerzői közösség is fölvetette, hogy a Bibliában szereplő özönvíz, a korábbi Fekete-tenger vagy édesvízi tó partján élő korábbi népek tapasztalatáról beszél, amelyek a Boszporusz, vagy éppen az Azovi-tenger felől érkező váratlan áradás nyomán kényszerültek menekülni. Tény hogy kutatások szerint 15-17 ezer illetve 8-9 ezer évvel ezelőtt is voltak olyan események, amelyek a Fekete-tenger vízmagasságának drasztikus emelkedését hozták, azonban ezeket átfogó régészeti felfedezések még nem erősítették meg.
„Visszatérve cikkünk témájához, már a folyamatos túlnépesedés nyomán kirajzó ókori görögök is uralmuk alá vonták a szóban forgó tengert”
Jól mutatja, hogy mindennapi életükben szereplő helyek tényleges határa legalábbis északkeleti irányban egyértelműen a Fekete-tenger volt. Gondoljunk csak arra, hogy Prométheuszt a Kaukázusban láncolták a sziklákhoz az istenek, vagy arra hogy Iaszon az aranygyapjút Kholkiszban, a mai Szakartveló (Grúzia) területén kereste.
„A gyakran egymással is háborúzó görög városállamok küzdelmeiben fekete-tengeri gyarmataik is időről időre részt vettek, azonban a kor nagyhatalmai, köztük például a Perzsa birodalom a korszak könnyű építésű hajói miatt leginkább csak szárazföldi határaik mellett tudták uralmukat kiterjeszteni”
A helyzet igazából a Római birodalom felemelkedésével sem változott meg. Bár földrajzilag a Fekete-tenger is a Földközi-tenger része, a Mare Nostrum kifejezés itt nem volt érvényes, ugyanis a birodalom legnagyobb kiterjedése idején is mindössze a tenger déli, nyugati és egy ideig az északi partjait birtokolta csak. A nyugatrómai hatalom bukása után rövidesen Bizánc fennhatósága is egyre csökkenő méretű területekre terjedt ki, tengeri hatalma viszont elég erős volt ahhoz, hogy több muszlim támadást visszaverjen. A történelem egyik furcsa fintora, hogy hogyan veszhetett el a sokáig a bizánci tengeri uralom kulcsát jelentő görög tűz titka.
„Ettől függetlenül a kitűnő helyen, a tengerbe vezető egyetlen szoros mentén elhelyezkedő város oszmán kézre kerüléséig jelentős szerepet töltött be a Fekete-tenger életében”
A már említett módon gyakorlatilag élettelen kétezer méter fölötti mélységeket is elérő tenger mélye így megőrzött ógörög kereskedelmi hajót, bizánci és genovai gályát egyaránt. Érdekes módon az utóbbi olasz városállam szintén több kereskedő telepet hozott létre a Krím-félszigeten, amelyek addig álltak fenn, míg a megerősödő Oszmán birodalom el nem foglalta a fenti területet. Előző, a magyar történelemből is jól ismert birodalom joggal mondhatta volna a Fekete tengerről, hogy a mi tengerünk, bár érdekes módon ismét az Ebrusz hegység nyugati csúcsa körüli terület, a jelenlegi Majkop és Novorosszijszk környéke nem került a hódító birodalomak fennhatósága alá.
„A török uralom évszázadokon át háborítatlan volt a térségben egészen addig, amíg a terjeszkedő a cári birodalom a 18. század végén, egy háború nyomán magához nem csatolta a Krím-félszigetet”
Az ekkor megépített szevasztopoli kikötő és flottabázis Szentpétervár után gyorsan a második legjelentősebb meleg vizű állandó kikötőjévé vált Oroszországnak. A fekete-tengeri ellenőrzésért folytatott folyamatos orosz-török vetélkedés kevéssé ismert Magyarországon, amelyben a hanyatló Oszmán birodalom folyamatosan teret veszített felemelkedő riválisával szemben. Jól mutatja az általam már többször emlegetett kiképzés és harci kedv fölényét az anyagi tényezőkkel szemben, hogy például az 1788-as fidoniszi, a mai Kígyó-sziget mellett megvívott tengeri csatában az oszmán hajóhad többszörös fölénye ellenére is vereséget szenvedett.
Jól mutatja azonban hogy, ezek az erőviszonyok mennyire viszonylagosak, a 1853 és 1856 között vívott krími háború, amelyben az orosz flotta még a háború elején egyértelmű fölényt vívott ki gyengébb török ellenfelével szemben, majd a Boszporuszon áthajózó egyesített brit-francia flotta fölénye azután kikötőibe kényszerítette a fekete-tengeri orosz erőket. A háború után megindult fekete-tengeri orosz flottafejlesztés nemcsak a Krím-félszigeten, hanem Nyikolajevben és Odesszában is jelentős ipari fellendülést hozott.
„Jól jellemzi a terület sajátosságait, hogy korlátozott hozzáférésre miatt jelentősebb tengeri összecsapásra sem az első, sem pedig a második világháborúban nem került sor. Bár a török hadiflotta rendelkezett modern hadihajókkal, ezek több alkalommal visszavonultak vagy döntetlen küzdelmet vívtak a fekete-tengeri orosz flotta egységeivel”
Furcsa záróakkordjaként a fekete-tengeri flottaküzdelmek több ezer évének a 20. század végén, és a 21. elején több olyan esemény is történt, amelyek világraszóló hatásúak voltak. Az orosz-ukrán háború itteni eseményeivel bőven foglalkoztunk itt és máshol, ezért két olyan hidegháborús eseményt szeretnék bemutatni, amelyek méltatlanul kerültek elfeledésre. Az első az az 1986 incidens, amelyben Reagan elnök a szabad hajózásra hivatkozva a Szovjetunió által zárt tengeri övezetté nyilvánított egyik fekete-tengeri területre küldött be két amerikai hadihajót, amely konfrontáció jelentős eszkaláció veszélyét hordozta magában.
„A végül diplomáciai úton megoldott szándékos és tervezett incidenst két évvel később egy súlyosabb követte, amelyben az előzőben is érintett USS Yorktown rakétás cirkálót és a USS Caron rakétás rombolót szovjet hadihajók szó szerint megpróbálták kilökdösni – az érintett hajók elsüllyedését kockáztatva – a szovjetnek nyilvánított felségvizekről”
Félreértés ne essék, ezt az Egyesült Államok a hidegháború végén elszabaduló, különböző tengeri felségvizekre vonatkozó, több hatalom által végrehajtott korlátozás ellen 1979 óta folytatott kampány részeként tette meg. Erre egyrészt joga volt, másrészt a kampány részeként nem sokkal később létrejött az a nemzetközi megállapodás, amely máig is érvényes. Ettől függetlenül orosz részről ezeket az akciókat is az orosz érdekszféra sorozatos megsértésére irányuló angolszász lépések részének tekintik.
És hogy a történet végére érve megválaszoljam a bevezetőben feltett kérdést arról, hogy mi is a Fekete-tenger kincse, a válasz meglepő módon egyszerű: önmaga. A több régió metszéspontjában elhelyezkedő terület kereskedelmi útvonalai, kellemes időjárás által létrehozott nyaraló övezet, és az a tény, hogy teljes területére – adottságai miatt – szinte egyetlen hatalom sem tudta tartósan kiterjeszteni fennhatóságát. Ez a kincs.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
