„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Ellenben a drónok harctéren történő tömeges megjelenésével ismét felmerült az igény a relatíve olcsó, ámde hatékony és nagy tűzerejű csöves légvédelmi eszközökre”
Fotó:EUROPRESS/Alexander NEMENOV/AFP
Az elmúlt évek hagyományaihoz hasonlóan idén ismét a Moszkva melletti Kubinkában található Patriot Park, valamint a szomszédos Alabinó gyakorlótere ad otthont az orosz Armija-2023 haditechnikai expónak. Az orosz „katonai Disneyland”-ként emlegetett helyszínen augusztus 14-20 között kezdve a harckocsikat gyártó Uralvagonzavodtól a légvédelmi rendszereket gyártó Almaz Antyejen és kisebb magánvállalatokon át egészen a külföldi delegációkig ezernél is több kiállító mutatja be aktuális termékeit.
„Az idei kiállítás fő tematikáját a drónok, valamint a hozzá kapcsolódó drónelhárítás kérdésköre képezi”
Mindez az ukrajnai háború eddigi történései alapján teljesen logikus, hiszen mind az orosz, mind az ukrán oldal az idő előrehaladtával egyre nagyobb számban alkalmaz pilóta nélküli eszközöket felderítő, illetve támadó feladatkörben. Az ukrajnai háborúban egyértelműen a drónokat érintő hadászati innovációnak lehetünk tanúi, amely a jövő konfliktusaiban is meghatározó szerepet fog játszani a célfelderítéstől a tüzérségi párbajokon át egészen az ellenséges légvédelem felszámolásáig.
Ukrán Stryker típusú csapatszállító kilövése menet közben egy Lancet öngyilkos drónnal a zaporozsjei Rabotyino térségében
A drónok kapcsán orosz oldalról egyrészt érdemes megemlíteni, hogy a Kalasnyikov Konszern alá tartozó Zala Aero hírhedtté vált Lancet típusa mellett más magáncégek, illetve önkéntesek is foglalkoznak a drónfejlesztéssel. Többek közt a fronton megjelenő VR szemüveggel vezérelhető FPV – First Person View – típusú támadó drónok többségét még mindig önkéntesek bocsátják a harcoló alakulatok rendelkezésére.
„Az Armija-2023 kiállításon pedig új szereplőként az eddig főképp mezőgazdasági típusokat gyártó izsevszki Aeroscan vállalat is megjelent”
Az Aeroscan egyaránt kínál pilóta nélküli eszközöket légi, valamint szárazföldi használatra. Előbbi közül érdemes az Izgyelije 53 néven bemutatott típust megvizsgálni, amelynek különlegességét nemcsak egyes vagy négyes tubusból történő indítása, de célravezetési rendszere is jelenti. A könnyen hordozható indítócső következtében akár még mozgó hajóról is levegőbe emelkedhet az Izgyelije 53. Indítás után pedig részben mesterséges intelligenciát alkalmazva a drónok úgynevezett raj formációt vesznek fel, és tömegesen képesek az adott területen található ellenséges haditechnikát támadni. Akárcsak a Lancet esetében a célravezetés optikai, illetve lézer alapú távérzékelő – lidar – eszközök segítségével lehetséges.
A gyártó Aeroscan által az Izgyelije 53 működéséről készített videó
A szárazföldi eszközök közül a szintén Aeroscan által fejlesztett GX-2 érdemel említést, amely szállítási és felderítési feladatok mellett potenciálisan az ellenséges vonalak elleni szabotőr műveletek végrehajtására is képes. Az eszköz sajátosságát a vezérlő rendszere, adja, amely lényegében egy kvadrokopter és reléként kapcsolódik magához a platformhoz.
Aeroscan GX-2
Forrás:Telegram
„A drónok mellett pedig megjelent az ellenük védekezés kérdése”
Elsőként vizsgáljuk meg az aktív védekezési lehetőségeket. A drónelhárító rendszerek kapcsán sajátságos módon a korábban kihalásra ítélt 23 és 57 milliméteres kaliberű gépágyúk reneszánszának lehetünk tanúi. Avagy, miközben a harctéren rögtönzött módon történik ezen eszközök – 2A7M, ZU-23, Sz-60 – felszerelése, addig a tervezőirodák igyekeznek már a gyártás során szervesen integrálni az adott járműbe a gépágyúkat. Utóbbiakra példa többek közt a BTR-82, vagy a Tajfun-VDV csapatszállítókra felszerelt 23 milliméteres gépágyúk.
Mindkét esetben egy távirányítású fegyvertoronyban kaptak helyet a gépágyúk
Forrás:Jevgenyij Kel
Alapvetően az elmúlt évtizedekben azért került sor ezen kaliberek fokozatos kivonására a hadrendből, mivel egyszerűen nem voltak alkalmasak az egyre nagyobb léptékben fejlődő repülőtechnikához alkalmazkodni. Ráadásul a rakéta alapú légvédelmi rendszerekkel szemben potenciális hatókörük is jóval korlátoltabb, legfeljebb pár kilométerre terjed ki.
„Ellenben a drónok harctéren történő tömeges megjelenésével ismét felmerült az igény a relatíve olcsó, ámde hatékony és nagy tűzerejű csöves légvédelmi eszközökre”
Utóbbi önkéntelenül is, de mind a nyugati, mind a keleti típusú hadászatban elhozhatja a légvédelmi gépágyúk reneszánszát. Mondanunk sem kell, mind fajlagos, mind abszolút költséget tekintve egy gépágyú lényegesen kisebb anyagi ráfordítást igényel – még radarvezérlés és programozott lőszer használata esetén is – mint a rakétás társai. Amíg pedig a lézer technológia nem éri el azt a kívánt szintet, amellyel tömegesen jelenhet meg a csapatlégvédelem kötelékében, addig a drónok elleni harcászat egyik legfontosabb pillérét alkothatják a légvédelmi gépágyúk.
Programozható lőszerrel ellátott ZU-23AE gépágyú
Forrás:Telegram
„A drónok elleni védekezés másik pillérét a passzív védelmi rendszerek jelentik”
Passzív védelmi rendszerek alatt főképp a harcjármű páncélvédelmének megnövelését értjük, és már a háború kitörése előtt is számos ad-hoc jelleggel kialakított megoldás tűnt fel e probléma megoldására. Utóbbiakban a közös elemet az képezte, hogy különböző fém hálókat – vagy egyes esetekben lemezeket és csöveket – applikáltak a harckocsik vagy egyéb eszközök tetejére távtartók segítségével. Akárcsak az egyéb kiegészítő rácsos páncélzat esetében, becsapódáskor az adott drón robbanófeje magán a rácson működik el és mire a kumulatív sugár elérné a fő páncélzatot nem marad energiája átütni azt.
A BM-21 Grad rakétatüzérségre is felkerültek ezek a hálók
Az ukrajnai harctéri tapasztalatok alapján immár egy egységesnek tekinthető kialakítást mutatott be az orosz hadiipar, amely a passzív védelmet jelentő rácsokon és páncéllapon túl a Triton zavaróberendezést is integrálja. Utóbbi a többspektumú – 868, 915, 1300 és 2400 MHz – zavarásával már a becsapódást megelőzően eltérítheti az adott öngyilkos/FPV drónt. Ellenben a dizájn még mindenképp további átalakításra szorul, mivel a torony búvónyílásai köré felhúzott háló éppen a jármű gyors elhagyását teszi lehetetlenné találat esetén.
A drón elleni passzív védelmi T-72B3M harckocsira felszerelve. Érdemes egyben megfigyeljük az infravörös kisugárzást csökkentő Nakidka álcahálót is
Forrás:Telegram
„A szárazföldi technika esetében a további hangsúlyt idén az aknákkal és páncéltörő fegyverzettel szembeni védelem növelése jelentette”
Ennek részeként az orosz Remgyizel vállalat bemutatta a saját szóhasználatában csak Mad Max verzióként említett új változatát a Tigr-M csapatszállítónak. Az amerikai HMMWV orosz megfelelőjeként leírható jármű aknákkal szembeni védettsége a háborús tapasztalatok alapján kiválónak bizonyult, ám annak további növelése érdekében extra páncélzat szerelhető fel a kerékjáratokra, az ablakokra, búvónyílásokra, illetve magára a motortérre.
Tigr-M „Mad Max”
Forrás:Jevgenyij Kel
Egyúttal a nyizsnyij novgorodi Arzamasz üzem bemutatta az orosz haderő fő típusának számító BTR-82A továbbfejlesztett védelemmel ellátott újabb modernizációját, ám az az extra páncélozáson kívül továbbra sem orvosolja a platform olyan alapvető hibáit, mint a küzdőtérben tárolt lőszer vagy a parancsnok optikájának kérdése. Egyetlen előnyét az új generációs BTR Bumeranghoz képest alacsonyabb költségvonzata és gyorsabb gyártásba vétele képezi.
A BTR-22 nem kizárt, hogy a BTR-87 vagy a BTR-90 mintájára végül a csupán a prototípusok sorát gyarapítja
Forrás:Twitter
Az új gyártású BMP-3M gyalogsági harcjárművek pedig potenciálisan megkaphatják a korábban Kaktusz névvel illetett 4Sz24 reaktív páncélzatot, amely a kézi páncéltörő fegyverek mellett a jármű gépágyúkkal szembeni oldalsó védelmét is megnöveli.
A Sztali kutatóintézet által kifejlesztett 4Sz24 reaktív páncélzat blokkjai
Forrás:Telegram
„De az orosz kiállítók mellett érdemes a külföldi delegációk standjaira is egy pillantást vessünk”
A sors sajátos fintoraként az egyik kínai standon épp az iráni fejlesztésű és Ukrajnában az orosz fél által a stratégiai célpontok ellen aktívan alkalmazott Shahed-136 öngyilkos drón másolata bukkant fel Sunflower 200 néven. Avagy a kör lényegében körbeért, a kínai alkatrészekre alapuló iráni típust immár nem csak Oroszország gyártja Jelabuga melletti üzemében Gerany néven, de annak kínai klónja is megjelent. A technikai adatokat tekintve a teherautóplatóra telepített indítóálláson túl semmilyen újdonságról nem tudunk nyilatkozni, mivel a másolat technikai paraméterei teljes egészében megegyeznek az eredetiével.
Sunflower 200 és indítóállása
Forrás:Telegram
Teherán ezzel szemben saját fejlesztéseit állította ki, köztük zavaróberendezéseket, drónokat, valamint a Balaban típusú siklóbombák és az F365 légi indítású irányított páncéltörő rakéták makettjeit.
„Ám, mint minden ilyen és hasonló kiállítás vagy expo esetében, úgy az Armijánál is fontos megjegyezni, hogy semmi garancia nincsen a kiállított technikák rendszerbe állására”
Ezeket az eseményeket érdemesebb inkább egyfajta termékbemutatóként felfogjuk, ahol az adott gyártók és konszernek a saját, számukra ígéretesnek tűnő fejlesztéseiket, illetve termékeiket mutatják be. Ellenben mint ahogy az a mellékelt képeken is látszik, a kiállított példányok egy része még csupán a prototípus állapotában áll, vagy kifejezetten csak makett. A sorozatgyártásba vételhez viszont további befektetések és a gyártósorok kialakítása szükséges, ami egy állami – jelen esetben védelmi minisztériumi – megrendelés nélkül nem lehetséges.
T-14 Armata kiállítva az idei Armija egyik standján
Forrás:Twitter
Az elmúlt évek ígéretes fejlesztései közül elég csak a Kurganyec-25 gyalogsági harcjárműre, a BTR Bumerang csapatszállítóra vagy a 2Sz42 Lotosz önjáró aknavetőre gondoljunk, amelyek érdemi megrendelés hiányában továbbra is a fejlesztési stádiumban ragadtak.
„Így viszont visszajutunk az általunk már a háború során többedszerre emlegetett problémához, avagy az új technika rendszeresítéséhez elsőként a korábbi <Tesco gazdaságos> minisztériumi attitűdnek kell változnia”
Noha a változás részben már a háború jelentette kihívásokkal elkezdődött, kérdés, hogy ennek léptéke és intenzitása mennyire válik kiterjedté. Ugyanis bár a 2023-as orosz védelmi büdzsé az eredeti tervekhez képest megduplázódva elérheti az év végére a 9,7 billó rubeles – nagyjából 100 milliárd dollár – szintet, ám nem tudni pontosan, hogy ebből mennyi juthat az új technológiák beszerzésére és mennyi a háborús erőfeszítések puszta fenntartására.
„Minden esetre augusztus 16-án mintegy 400 milliárd rubel – 4 milliárd dollár – értékben írt alá az orosz védelmi minisztérium új beszerzési szerződéseket”
Persze az összképhez hozzátartozik, hogy ezen szerződések aláírására mindenképp sor került volna, csak természetesen érdemesebb már akkor azokat egy nemzetközi szinten jegyzett eseményre időzíteni. A beszerzések részeként az orosz haderő 2500 új gyártású járművet és egyéb eszközt kaphat. Többek közt a 2Sz43 Malva típusú kerekes önjáró tüzérségi löveget. A Malvát gyakorlatilag a svéd Archer és a francia CAESAR rendszerek orosz megfelelőjeként lehetne leírni, amely alapját szintén egy teherautóalváz képezi, jelen esetben a 8×8 kerékképletű BAZ-6010-027. A felépítményt pedig a 30 darabos lőszerkészlet mellett a 2Sz19 Mszta-Sz által is alkalmazott 152 milliméteres 2A64 huzagolt ágyú adja.
2Sz43 Malva
Az ukrajnai háború eddigi tapasztalatai alapján az orosz tüzérségnek – főképp a tüzérségi párbajok során – ugyanúgy égető szüksége van a nagy manőverezőképességgel bíró és könnyen áttelepülő kerekes tüzérségre, mint a nyugati társainak. Ezen a hiányon enyhíthetnek a „mindössze” 32 tonnás Malvák, amelyek első példányait vélhetően a légideszant erők – VDV – kaphatják meg.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
HandaBandy says:
Csak pár, nem lényeget érintő kiegészítés. Egy réspáncél egyszerűsége és olcsósága ellenére ad némi védelmet,
hasonló elven működnek a láncfüggönyök is (MERKAVA). Az elv az, hogy korai robbanásra készteti a gránátot
vagy egyszerűen mechanikailag roncsolja. Azonban a nagyobb kumulatív töltetek esetén a kumulációs sugár
60-80cm-re a robbanástól még összetart, ergo fokozottabb hatású, így éppen ellenkező hatást érnek el vele.
Bár egy ilyen találat mindenképp KO-val végződik a jármű számára. Az, meg, hogy ketrecet csináltak a tervezők
a szabad kijutás helyett… no comment.