//Koszovó és Krím: az ellentétek egysége?
„Oroszország azonban a Krím félszigetet egyetlen vércsepp nélkül csatolta vissza. A szerbiai Koszovó azonban olyan csoda, amelyről csak álmodnak és még sokat fognak fizetni az álmokért” #moszkvater

Koszovó és Krím: az ellentétek egysége?

MEGOSZTÁS

Partnerünk, a Balkanist.ru orosz portál és elemző központ írása a #moszkvatéren. Platon Beszegyin orosz író és publicista a Koszovó és a Krím közötti párhuzamokról ír, megállapítva, hogy a történet még csak most kezdődik.

„Oroszország azonban a Krím félszigetet egyetlen vércsepp nélkül csatolta vissza. A szerbiai Koszovó azonban olyan csoda, amelyről csak álmodnak és még sokat fognak fizetni az álmokért” #moszkvater
„Oroszország azonban a Krím félszigetet egyetlen vércsepp nélkül csatolta vissza. A szerbiai Koszovó azonban olyan csoda, amelyről csak álmodnak és még sokat fognak fizetni az álmokért”
Fotó:EUROPRESS/Vladimir Zivojinovic/AFP

Alekszandar Vucsics szerb elnök elmagyarázta, hogy Szerbia miért is nem ismeri el a Krím-félsziget orosz fennhatóságát. „Ha ezt ma Szerbia megtenné, akkor ez analógia lenne Koszovóval. S ekkor azt fogják mondani, hogy ezen elv alapján Koszovó is független, és már nem lesz meg a küzdelemhez való jogunk” – fogalmazott. Ennek megfelelően Szerbia ezt követően elveszíti a régiót, amelyért régóta és keményen harcolt. És az ellenzék az utcára vonulva skandálná, hogy „nem adja fel Koszovó”.

„Koszovó és a Krím között egyértelmű a párhuzam. Moszkva és Belgrád számára ezek fájdalmas pontok voltak”

Szolzsenyicin azt mondta, hogy Oroszország a félszigetet 24 óra alatt veszítette el és ezt még a zavaros körülmények között is árulásnak tekintették. Bár való igaz, hogy ez háború és vérontás nélkül történt. Szerbia hosszú csaták után otthagyta Koszovót. Ám a hasonlóság ellenére is van különbség Koszovó és a Krím között, hiszen 1991 után a Krímen nem folyt annyi vér, mint Koszovóban. De figyelembe véve a radikális ukrán és krími tatár érzelmi hangulat növekedésé, akár így is alakulhatott volna.

„Oroszország azonban a Krím-félszigetet egyetlen vércsepp nélkül csatolta vissza. A szerbiai Koszovó azonban olyan csoda, amelyről csak álmodnak és még sokat fognak fizetni az álmokért”

A Krím pedig egy olyan csoda, amely már megvalósult, s amely Oroszországnak hatalmas energiatöltetet adott. Ha csak ideig is, de látszólag kibékíthetetlen táborokat egyesített. Csak elképzelni lehet, hogy Koszovó visszatérése hogyan hatna Szerbiára?  De erről Belgrád még csak álmodozhat…

Időközben Koszovó függetlenségének kinyilvánítása sok szempontból lehetővé tette Oroszország számára, hogy a szevasztopoli és a Krím-félszigeten tartott népszavazást – összhangban a nemzetközi jogi normákkal – törvényesen elismerje.  Ezt azonban sem Washington, sem Brüsszel soha nem fogja elismerni.

„Koszovó és a Krím a Nyugat képmutatásának mércéje”

Az „önrendelkezéshez való jogot” annyira kitartóan használják, hogy még azt is hozzátették, hogy mindenki a saját anyanyelvét használja. Ez talán nem a Krímről szól? Nyugaton senkit nem zavar a Golán-fennsíkon kialakult helyzet vagy a Skóciában lezajlott referendum. Mert minden Washington és Berlin érdekeitől függ. Ha előnyös számukra a helyzet, akkor a priori a helyes számukra, vagyis a tények ismerete; tapasztalati megfigyelések nélkül ítélkeznek.

„A Nyugat azonban Koszovó függetlenségének elismerésével valójában kritikus precedenst teremtett, amely megváltoztatta a nemzetközi kapcsolatok teljes rendszerét”

Megnyitotta az utat a Krím elszakadásához és Oroszországhoz csatlakozásához. Ugyanakkor elvileg furcsa lenne azt mondani, hogy a Nyugatnak meg kell próbálni ezt a helyzetet jogi szempontból kezelni. Ez olyan reménytelen, mintha egy éhes krokodillal vitatnánk ezt meg.

Míg a Nyugat Koszovó függetlensége mindenféle referendum nélkül elismerte, addig a Krímet a szavazás ellenére sem ismeri el senki. Mit lehet erre mondani? Valószínűleg egyetértenek abban, hogy fura lenne, ha a játékosok nem hajtanák végre az edző, és még inkább a tulajdonos utasításait. Akkor kirúgnák őket a focicsapatból.

A Nyugat irányított csapatként működik, még akkor is, ha a benne lévő játékosoknak megvannak a saját – eddig nagyrészt rejtett – ambíciói. Amikor Washington és Brüsszel a Milosevics-rezsim koszovói cselekedeteiről beszél, akkor azonnal széles ecsetvonásokkal festi le a szörnyűségeket – ilyen például az albán lakosság elnyomása. Na de ezt el tudják mondani a Krím orosz anyanyelvű lakosairól is?

„A különbség azonban az, hogy Ukrajna az orosz flotta jelenléte miatt nem tudta átvinni a NATO csapatait és a békefenntartókat a Krím félszigetre. Igaz, próbálkozások történtek.Különbség az is, hogy a krími tatárok radikális erőinek nem volt idejük a koszovóiak útját végigjárni”

A nyugati megfigyelők nagyon nagy hangsúlyt kapnak. Viszont ugyanazokat a dolgokat a Krímben és Koszovóban teljesen különböző szemszögből nézik és ellentétesen értelmezik. Szerencsére a félszigeten elkerülték a véres összecsapásokat. A Krím Oroszországhoz csatolása elkerülhetetlen fordulat volt Viktor Janukovics elmenekülése és a kijevi államcsíny után. Itt a lényeg nem az orosz nyelv üldözése vagy „barátság vonatok” leállítása volt, amelyről a Majdan győzelme után először beszéltek az ukrán képviselők. Hanem meglehetősen prózai dolgok.

„Mégpedig a NATO bázis létrehozása. Ebben az esetben a Fekete-tengeri flotta hova is került volna? Mit tettek volna az orosz lakossággal? Emlékezzünk csak például a 2014. május 2-i odesszai tragikus eseményekre?”

A trükk az, hogy Krímen és különösen Szevasztopolban anyagilag és szellemileg is túl kevés ukrán maradt. Nem véletlen, hogy a ’90-es évek elején megpróbáltak visszatérni Oroszországba, de nem sikerült. A félsziget visszatérésével valójában mindenki nyert. Beleértve Ukrajnát, amely lehetőséget kapott egy többé-kevésbé homogén állam felépítésére.

„Az egyetlen ok, amiért Kijev ezt nem ismeri el, hogy elvonja az emberek figyelmét a valódi belső problémákról”

A Krím-félsziget népessége azonban egységes volt – mind etnikailag, mind pedig a hangulat szempontjából. Koszovó természetesen kevésbé homogén régió, amely fél évszázaddal ezelőtt megváltoztatta nemzeti színét is.

Szerbia számára azonban a történelmi és szakrális értelemben ugyanolyan alapvető jelentőséggel bír, mint Oroszország számára a Krím. Így Belgrád soha nem fogja feladni Koszovó visszatérésének gondolatát. Ez csak akkor történhet meg, ha az „európai irányultságú vektor” az Európai Unió nem megfelelő partnerévé válik és ténylegesen lemond a saját identitásáról.

„Koszovó és Krím a civilizációk összecsapásának legfontosabb kiváltó pontjai. Az egyik kérdés – a krími – már megoldódott. A második – Koszovó – még felülvizsgálat alatt áll, és egyértelmű választ kell rá adni”

Manapság a 2 milliós népességből legalább 100 ezer szerb él Koszovóban – elsősorban Koszovó északi részén -, ám állandó veszélyben vannak a koszovói albánok inváziója miatt. S minél előbb meg kell állapodni velük a területek cseréjéről.

Különösen a Presevo-völgy  két albánok lakta területét – Presevot és Bujanovacot lehetett volna kicserélni Koszovó szerbek lakta északi részével. Oroszország számára ez gazdaságilag (a Török Áramlat szempontjából) és ideológiai szempontból is jövedelmező. De a legfontosabb az, hogy az albánokkal való alapvető béke nélkül a szerbek állandó határrevíziót jelentenek majd, végül is a nemzeti demográfia adatok jóval rosszabbak az albánnál.

„A nem gyógyuló sebet az üszkösödés fenyegeti  és ez a területek új amputációjával járhat. Ezért aztán ezt a sebet minél előbb meg kell gyógyítani!”

MEGOSZTÁS