//Kormányzó lesz az orosz Hemingway?
Zahar Prilepin #moszkvater

Kormányzó lesz az orosz Hemingway?

MEGOSZTÁS

Úgy tűnik, Zahar Prilepin egyelőre nagyobb sikereket ér el az irodalomban, mint a politikában. Pártja egy szövetség részeként bejutott ugyan a dumába, az orosz irodalom új világsztárjának turbó patriotizmusára azonban láthatóan nincs nagy politikai igény. Prilepin így lemondott a mandátumáról, de nem tűnik el a politikából. Úgy hírlik, egy egész régiót bíznak rá.

Zahar Prilepin #moszkvater
Zahar Prilepin
Fotó:EUROPRESS/Alexey Maishev/Sputnik/AFP

Zahar Pripelin az orosz írók új generációjának egyik legkiválóbb képviselője. Sokan a harmadik évezred Gorkiját látják benne, míg a Newsweek magazin szerint ő „korunk orosz Hemingway-je”. Az orosz irodalom új sztárja Jevgenyij Nyikolajevics Prilepinként született, a világ azonban Zahar Prilepinként ismerte meg, de néha használja a Jevgenyij Lavlinszkij álnevet is. Bár nézeteivel sokan nem értenek egyet az orosz irodalmi életben, mégis sorra kapja a díjakat.

„Egy nemzedék és egy irodalmi csoport, az <újrealisták> vezéralakja, s művei lassan a világ minden fontosabb nyelvén megjelennek. Magyarul a Mert mi jobbak vagyunk című regényét olvashatják”

A mai orosz politikai folyamatok szuggesztív krónikásaként bámulatos életismerettel mesél az orosz kisvárosok és falvak embereiről, akik úgy érzik, becsapták őket. S olyan „robbanást” jósolt meg ebben a regényében, amely többek szerint előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz. Ezt a regényt olvasva jobban megérthetjük a radikális, nacionalista fiatalok lelki világát.

Műveit élénk és harapós nyelv jellemzi. Prilepin nem ijed meg a társadalom fekélyeinek feltárásától. Az ő Oroszországát társadalom perifériájára csúszott fiatalok lakják, a csecsenföldi háborúba küldött katonák, áldozatok és kivégzők. A szegénység és az erőszak uralkodnak írásaiban. Egyik újabb regénye, a Fekete majom például gyermekek új generációjáról, könyörtelen gyilkosokról szól. A regény hőse, egy remény nélküli világot fedez fel, amelyben alkoholisták, korrupt és kegyetlen rendőrök, fiatal prostituáltak laknak. Ez az Oroszország ár nem is Gorkij, hanem inkább Dosztojevszkij tollára kívánkozik.

„A karizmatikus Prilepin nemcsak orosz író, hanem újságíró, televíziós műsorvezető, színész, zenész. Egy másik orosz hagyományt követve pedig a Nemzeti Bolsevik Pártot megalapító Eduard Limonov mellett – 1996 és 2019 között volt az illegális <nacbol> párt tagja – politikussá vált. De nem csak ebben követte mentorát. Míg Limonov Boszniában, addig Prilepin a Donbaszban háborúzik”

Jól illik ebbe az életrajzi ívbe, hogy évekkel ezelőtt nemzeti bolsevikként levelet írt Sztálin elvtársnak, amelyben megköszönte a Generalisszimusznak, hogy Oroszországot világhatalommá tette, és azzal vádolta a liberálisokat, hogy lerombolják a korábbi dicsőségét. Egy interjújában olyan személynek nevezte Sztálint, aki ellenzi a neoliberalizmus óriási hibáit. Sztálin az ő szemében a rend, az erő és az uralkodó jelképe, méghozzá mindenféle hedonizmus nélkül. Csak katonai kabátot és pár csizmát hagyott hátra. Mint Prilepin fogalmazott, puritánságában volt valami vallásos.

A baloldaliságot Prilepin szerint ma már nem kell szégyellni. Úgy véli, forradalomra van szükség, azt a liberális elképzelést pedig el kell felejteni, hogy az ember elsősorban a társadalom tagja, és az egyén szabadsága ott fejeződik be, ahol a szomszéd szabadsága kezdődik. A szocializmus hoz hasonlóan egy új ember kialakulását feltételező liberalizmus szerinte működhet Európa üvegházhatású körülményei között, de nem Oroszországban. Prilepin államosítaná a természeti erőforrásokat, és áthelyezné a fővárost az Urálon túlra, az ország azon részére, amely elveszíti népességét.

„Szerinte a baj nem Putyin autoritarizmusában, hanem a neoliberalizmusban rejlik. Putyin nem diktátor, csak megpróbálja demonstrálni az erejét, mert tudja, hogy az emberek ezt akarják”

Mindezek után nem lepődhetünk meg azon, hogy Prilepin a „nacbol” hagyományokat követve tavaly megalapította Az igazságért nevű erősen baloldali, patrióta pártot, és a hazafiakkal, valamint a szocialista Igazságos Oroszországgal koalícióban most bejutott a dumába. Igaz, néha már úgy tűnt, hogy éppen Prilepin radikalizmusa miatt az Igazságos Oroszország régi értelmiségi hívei elfordulnak a párttól, így az kiesik a parlamentből. Nem így lett, a pártszövetség 7 százalék feletti eredményt ért el, ám végig a levegőben lógott a szakítás.

Talán ezt előzte meg, hogy Prilepin most lemondott a mandátumáról. Cserébe állítólag kormányzó lehet, méghozzá a Moszkvához közeli Vlagyimir megyében. Regényei alapján nehéz ugyan őt hivatalnokként elképzelni, de produkált már ennél furcsább dolgokat is az élet. Ez egyelőre még csak ígéret, előtte még a hatalom boszorkánykonyháiban „fiatal technokratává” kell átképeznie magát. Minden esetre nyílt titok, hogy a jelenlegi kormányzó, az LDPR színeiben politizáló Vlagyimir Szipjagin rövidesen lemond. A kampányt tisztességgel végigdolgozó Prilepin tehát megkapja a jutalmát. Már csak azért is, mert nem jönne jól a hatalomnak, ha a népszerű íróban tüskék maradnának.

„Ettől függetlenül elmondható, hogy a Donbasz turbó patrióta veteránjának debütálása a politikában nem sikerült igazán jól”

A kampány megmutatta, hogy a radikális patriotizmus tábora 1-2 százalék. Az igazságért nevű pártnak ráadásul már csak azért sem sikerült áttörnie, mert ebben a politikai mezőben ott volt vetélytársként a korábban már a dumát is megjárt Rogyina (Haza). Az ilyen hangos és karcos hazafiságra sem a társadalom, sem pedig a duma nem igazán vevő. Mit tehetünk ehhez hozzá? Reméljük, hogy a politika nem téríti el Prilepint az írástól, és olvashatjuk még újabb regényeit.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.