Nincs egységes lengyel álláspont az Európai Unió költségvetése, illetve a helyreállítási alap vétózásával kapcsolatban. A kormánykoalíció pártjai egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesznek, így miközben Budapest kitart a vétó mellett, és elutasítja a támogatások és a jogállamiság kérdésének összekapcsolását, addig Varsó állhatatosságát a belpolitikai harcok is befolyásolják. Hiába, a PiS-nek nincs kétharmada, és minden hasonlatosság ellenére a lengyel politikai élet is más, mint a magyar.

Némi tétovaság után – ami a leglátványosabban a magyar kormánysajtó hallgatásában mutatkozott meg – Orbán Viktor ott folytatta, ahol abbahagyta. Míg péntek reggeli szokásos rádióinterjújában röviden csak annyit mondott, hogy nem ért egyet a lengyel miniszterelnök-helyettes által megfogalmazott állásponttal, és semmilyen feltétel mellett nem fogadja el a jogállamiság kérdésének és az uniós támogatásoknak az összekapcsolását, délutánra már helyreállt a rend.

„A magyar kormányfő kemény üzenetet küldött az Európai Néppárt frakcióvezetőjének, Manfred Webernek, és kikérte magának, hogy a jelenlegi jogi helyzet megváltoztatásával az Európai Unió olyan eszközt hozzon létre, amelyet azonnal Magyarország és Lengyelország ellen fordíthat”

Mint fogalmazott, „a németek sok mindent kértek már tőlünk, magyaroktól a történelem során, de Ti vagytok az elsők, akik balfácánnak is néztek bennünket. Nem vagyunk azok”. Orbán felbátorodásának magyarázata egyértelmű, Jaroslaw Gowin csütörtök esti, kompromisszumot kilátásba helyező brüsszeli megnyilvánulása után a lengyel kormányzó párt vezető politikusai – szemben a koalíciós partnereikkel – sorra tettek hitet a magyar-lengyel megállapodás mellett.

Mateusz Morawiecki kormányfő megerősítette a még csütörtök este az egyik közösségi portálon tett kijelentését, miszerint az uniós költségvetési csomaghoz kapcsolt, a feltételrendszerről szóló jelenlegi rendeletjavaslatot Varsó elfogadhatatlannak tartja, mert sérti az uniós alapszerződéseket. Ezt erősítette meg Twitter-bejegyzésében Piotr Müller kormányszóvivő is, aláhúzva, hogy Varsó teljes egészében kiáll az uniós források kifizetésének feltételrendszerére vonatkozó lengyel-magyar álláspont mellett. Mint fogalmazott, Varsó csak az uniós alapszerződésekkel és az Európai Tanács (júliusi) záró következtetéseivel összhangban lévő előírásokat hagyhat jóvá.

„A külügyminiszter Zbigniew Rau a költségvetés és a jogállamiság kérdésének összekapcsolását egyenesen ahhoz hasonlította, mikor egy ország meg akarja változtatni az alkotmányát. Mint rámutatott, a mostani kísérlet sérti az alapszerződést, ezért elfogadhatatlan”

Közvetetten az EU Tanácsának soros elnöki tisztét betöltő Németország kormányának szóvivője is elismerte, hogy messze vannak még a kompromisszumtól. Úgy fogalmazott ugyanis, hogy majd a következő napok mutatják majd meg, hogy a közelgő csúcstalálkozó napirendjén lesz-e a közösség új hétéves keretköltségvetése, a koronavírus-járvány utáni helyreállítási alap (NGEU) és az EU-s források felhasználását jogállami feltételekhez kapcsoló mechanizmus alkotta csomag.

Felvetődik azonban a kérdés, hogy a koalíciós partnerek támadásainak kereszttüzében Mateusz Morawiecki és a PiS meddig tud kitartani álláspontja mellett. Az egyik oldalról ugyanis a jobboldal vezérének szerepére vágyó radikálisan euroszkeptikus igazságügyi miniszter, Zbigniew Ziobro Szolidáris Lengyelországa, míg a másikról a Brüsszellel kompromisszumokra kész fejlesztési miniszter, Jaroslav Gowin vezette Egyetértés szorítja a Jog és Igazságosságot. S mint az elmúlt hónapokban láttuk, komoly kérdésekben is meghátrálásra tudták kényszeríteni Kaczynskiékat.

„A vétó kérdése körül dúló komoly viták a lengyel sajtóban is tükröződnek”

Jó példa erre, hogy a DoRzeczy című napilapban pénteken Piotr Semka publicista válaszolt az előző nap a címlap állásfoglalására. Ugye ebből is látszik, hogy Lengyelország azért nem Magyarország! „Az Európai Uniónak meg kell mondani. elég. Polexit – jogunk van erről beszélni” – állt hatalmas betűkkel a csütörtöki szám címlapján. Erre vágott vissza Semka azzal, hogy Lengyelország számára nincs jobb alternatíva az Európai Uniónál. Mint aláhúzta,

„Norvégia, Svájc vagy Nagy-Britannia geopolitikai okokból megengedhetik maguknak, hogy az Európai Unión kívül legyenek, Lengyelország azonban nem”

Így látja egyébként a lengyel közvélemény többsége is. A publicistához hasonlóan a többség úgy véli, hogy az Európai Unió sok tekintetben reformokra szorul, ám a kilépésnek még a felvetését is elutasítják. Már csak azért is, mert Lengyelország számára nagyon fontosak a támogatások – Lengyelország és Magyarország a GDP-je három százalékának megfelelő összeget kaphatna a helyreállítási alapból, a vétó fenntartásával és a vészköltségvetés életbe lépésével viszont kohéziós pénzek sem jutnának az új projektekre -, és az ország középhatalmi ambícióit is erősen gyengítené a Polexit.

„Egy friss közvélemény-kutatás szerint ráadásul a megkérdezettek kétharmada támogatja azt a javaslatot is, hogy a jogállamiság feltételeihez kössék az uniós források kifizetését”

A 66 százalékból nagyjából 24 százalék gondolja úgy, hogy inkább egyetért a brüsszeli javaslattal, míg a többiek erősen támogatják. Ezzel egyidejűleg a megkérdezettek körében a kormány támogatottsága 29 százalékra csökkent le. A kormánynak tehát egyebek mellett ezt is figyelembe kell venni, amikor arról dönt, hogy meddig tart ki a vétó mellett. No, meg aztán a Szájer-ügy kapcsán az európai magyar pozíciók gyengülése is elgondolkoztathatja.