Az Európai Unió és Oroszország statisztikai hivatalainak definíciói szerint az uniós mikrovállalkozás 1-10 főnek, a kisvállalkozás 10-50 főnek, míg a középvállalkozás 50-250 főnek ad munkát. Oroszországban ezek a számok 1-15, 15-100, 101-250 fő. Éves forgalmakat összehasonlítva, amikor – kisvállalkozások esetén a definíciók szinte megegyeznek – az uniós mikro maximum 2 millió euró, orosz megfelelője 1,4 millió euró. A kisvállalkozó forgalma az Európai Unióban maximum 10, orosz kollégája esetében 9,6 millió euró. Egy középvállalat esetében pedig 50, illetve 24 millió eurónak megfelelő rubel. Utóbbi esetben az eltérés nagyobb, hiszen egy komolyabb forgalmú uniós középvállalat Oroszországban már nagynak számít. Összefoglalva, az orosz kkv-k az idézett mutatók alapján a statisztikákban hasonló méretűek, mint uniós társaik.
Tudnivaló, hogy a közgazdászok véleménye szerint a kkv-szektor kiemelkedően fontos szerepet játszik egy fejlettnek tekintett nemzetgazdaság életében. A kkv-k foglalkoztatják a munkaerő többségét, ők számítanak az üzleti kezdeményezés kiindulópontjának, az innováció innen indul ki, fejlődésük az adott gazdaság megújulási képességének sarokköve.
„Az OECD jelentése szerint a kkv-szektor adja a fejlett országok GDP-jének 49-78 százalékát. Utóbbit Japánban, az előbbit pedig Nagy-Britanniában. Oroszországban a cél a 33 százalék elérése 2024-ig”
Több éves visszaesés után 2019-ben mindössze a nemzeti bruttó össztermék 20,2 százalékát termelte meg a szektor. Hozzá kell azonban tenni, hogy az idézett OECD-jelentés szerint, ha az orosz kkv-szektor definíciójában csak a 250 fős alkalmazotti határt tartjuk meg, és minden más mutatót elfelejtünk, akkor már a GDP 42 százalékát állítják elő.
Minden esetre ezt az „optimista” verziót az orosz kormány nem fogadja el, lásd a fenti célkitűzést. Ami jelen körülmények között, az üzleti feltételeket az elkövetkező négy évben változatlannak tekintve, nehezen teljesíthető célkitűzésnek minősíthető. Tekintve, hogy a 2010-es évek kezdetekor másképp néztek ki a dolgok, hiszen a hivatalos statisztikai adatok szerint 2010-ben a GDP mindössze 10-12 százalékát termelték meg az oroszországi kkv-k, miközben a munkaerő 15 százalékát foglalkoztatták.
„Ám a nemzeti össztermékhez való hozzájárulásuk aránya egy évtized alatt megduplázódott. Azonban 2016-ban fordulat következett be”
A szektoron belül a kisvállalkozások száma 2016-ban, tehát egy év alatt nagymértékben lecsökkent, konkrétan 242 ezerről 172 ezerre. (2012 és 2015 között a számuk nagyjából stagnált.) A fő okok: a lakosság vásárlóerejének drasztikus csökkenése, a rubel értékének megfeleződése, az infláció, és az egyre magasabbra emelkedő hitelkamatok. Mindez az Ukrajna-válság, és a Krím-félsziget státusának megváltozása miatt bevezetett nyugati szankciók, az Oroszország és a Nyugat közötti kapcsolatok drasztikus romlásának az eredménye, megspékelve a kőolaj és földgáz árának azóta folyamatosan tartó esésével.
A fenti hatások egy konszolidáció kiindulópontjául szolgáltak, amennyiben a kereslet csökkenése, valamint a kkv-szektort hitelező bankok magatartásának változása miatt – értsd: hitelkeretek megszüntetése, új hitelek folyósításának megszüntetése, vagy nagymértékű korlátozása – sok cég vagy bezárta kapuit, vagy egyesült más vállalkozásokkal. Miután Oroszországban az egész kkv-szektor igencsak rövid, ámde annál viharosabb múltra tekint vissza – Putyin hatalomra jutásáig az egész kis- és középvállalkozói réteg inkább volt a szürkegazdaság része, mint adóit rendben befizető vállalatok közössége, erős alvilági penetráció mellett -, ebben a banki magatartásban semmi különös nincs.
„Az eltelt szűk két évtizedben egyszerűen nem alakulhatott ki az a nagyszámú, tőkeerős vállalkozói réteg, akik egy effajta, igencsak súlyos válságot biztonsággal vészelhetnének át, és akikben a bankok megbíznának”
Az általános gazdasági helyzet, úgy a világban, mint Oroszországon belül pedig nem javul. Miután az orosz kkv-k hasonlóan nyugati társaikhoz, elsősorban a szolgáltatások területén tevékenykednek, és fő vásárlójuk a lakosság – tehát a piacról élnek, és nem az állami megrendelésekből – a fent említett negatív folyamatok azonnali válságot okoztak működésükben. Ez persze érthető. Ha a hazai fizetőeszköz elveszíti értékének felét, ráadásul az állami alkalmazottak fizetését több lépcsőben csökkentik, mint ahogy ez Oroszországban az elmúlt években történt, kevesebb lesz a megrendelő, vagy ügyfél.
„Az orosz kormány ebben a helyzetben különféle eszközökkel próbálja a kkv-szektort a korábban említett célok elérésére ösztönözni. Az egyik ilyen a kkv-k egyszerűsített adózási rendszere”
Ennek alanyai például – bizonyos esetek kivételével, így például import termékek , más vállalatokkal történő együttműködés esetén – nem fizetnek általános forgalmi adót. Vannak olyan vállalatok, amelyek nem léphetnek be ebbe a rendszerbe, például pénzügyi szolgáltatók, ügyvédek és közjegyzők, fogadóirodák, jövedéki termékek előállítói, bányászattal, vagy nyersanyagok kereskedelmével foglalkozó társaságok, vagy olyan cégek, melyek könyvértéke meghaladja a 100 millió rubelt.
„A kkv-k adóalapjának meghatározásakor választhatnak a bruttó árbevétel 6 százalékát kitevő adó, vagy 15 százalékos nyereségadó között”
Azzal a feltétellel, hogy minimum 1 százalék adót – az árbevétel után – akkor is kell fizetni, ha nincs nyereség. Az ország régiói alacsonyabb nyereségadó-kulcsot is alkalmazhatnak. Bizonyos vállalkozások pedig – 2013 óta – adó helyett fix, ún. licensz díjat is fizethetnek, például fodrászok, ruhajavítók és -tisztítók, utazási irodák, edzők, stb., összesen 47 különféle szakmát művelő vállalkozó. Itt is vannak bevételi és cégméret-korlátok, értelemszerűen a kis- és mikrovállalkozásokat részesítik előnyben. A licensz díj fizetője egyben mentesül a személyi jövedelemadó, az áfa, és a vagyonadó megfizetése alól. Az egyéb járulékok fizetése alól azonban nem. A lincensz díj jellemzően egy, a bruttó árbevétel 6 százalékát kitevő adónak felel meg.
Az ismertetett konstrukción kívül még jó néhány, a kkv-k adózását megkönnyítő megoldás létezik, jellemzően működési területekre (például mezőgazdaság) kihegyezve. Az orosz állam nem vádolható azzal, hogy nem próbálja megkönnyíteni a vállalkozások életét. Talán kissé túlbuzgó is, hiszen minden valószínűség szerint a kevesebb több lenne, de az igyekezet dicséretes.
„Ami viszont a mai napig hiányzik, az a kkv-k alapításához és hosszú távon eredményes működéséhez szükséges tőke, továbbá, mint az előzőekben láttuk, az olcsó hitel”
Magas infláció mellett az utóbbi persze még sokáig vágyálom marad, ráadásul a központi költségvetés is egyre kevésbé van abban a helyzetben, hogy kamattámogatásos konstrukciókat alkalmazzon. Oroszország potenciális vállalkozó-jelöltjei közül úgy számszerűen, mint a népesség arányaiban mérve keveseknek adatott meg, hogy a vállalkozás megindításához szükséges tőkét felhalmozzák, vagy olcsó hitelhez jussanak.
A szovjet időkben felhalmozott, bérből és fizetésből keletkezett megtakarításokat a Jelcin-éra hiperinflációja lenullázta. Az inflációt azóta sem sikerült hosszabb időre teljesen visszaszorítani. Míg a nyugati világban jó ideje (ideig) az alacsony infláció és 2010 óta a likviditásbőség a jellemző, Oroszország polgárai számára – itt helyhiány miatt nem kifejthető okokból – ez nem adatott meg.
„Amiben bízhatnak, az a világban zajló, és hazájukat sem elkerülő (éppen ellenkezőleg!) technológiai forradalom”
Ez gyökeresen, és remélhetőleg még időben változtathatja meg, mondhatni modernizálhatja az orosz gazdaság szerkezetét, és azt az állam- és közigazgatást, amelynek keretein belül az adott kis- és középvállalkozó tevékenykedni kényszerül. Más kiút nincs. Ha ez nem sikerül, Oroszország mély, hosszan elhúzódó válság elé néz. A kkv-szektor nem véletlenül számít a világ minden táján húzóerőnek. Ha az egyéni vállalkozó kedv ki tud bontakozni, a külső körülmények esetlegesen negatív hatása mérsékelhető. De ha erre nem kerül sor, a negatív külső hatások felerősödnek, és súlyos társadalmi konfliktusok robbanhatnak ki. Még egy stabilnak tűnő rendszerben is.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater