„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Tüntetők transzparenseket visznek és iráni zászlókat lengetnek egy londoni belvárosi tiltakozó menet során 2026. március 21-én, Irán bombázásának leállítását követelve
Fotó:EUROPRESS/Henry NICHOLLS/AFP
Miközben Izrael és az Egyesült Államok egyebek mellett immár Irán energetikai infrastruktúráját rombolja, válaszul Teherán nyíltan nyomásgyakorlási eszközként támadja az Perzsa-öböl országaiban lévő amerikai katonai támaszpontokon kívül a finomítókat, a tározókat, a tankereket és lényegében zárva tartja a Hormuzi-szorost, amely az energiaellátás szempontjából a világ legfontosabb tengeri útvonala.
„Klasszikus fojtópont, hiszen ezen a keskeny tengeri átjárón halad át a globális nyersolaj-szállítás majdnem negyede – naponta 17-20 millió hordó -, és ezen felül a folyékony gáz, vagyis az LNG igen jelentős része is”
Az energiaárak pedig már magukkal is rántották a többi fontos nyersanyag árát is, így 36 százalékkal emelkedett néhány nap leforgása alatt a műtrágya ára, 20-szal az alumínium és más fémek, 26 százalékkal pedig a vegyszerek ára. Emellett globális összevetésben jelentős a szoros forgalma olyan áruk területén is, mint az arany, a kakaó, vagy a cukor, vagyis ezek ára is tovább fog emelkedni.
Elég ennek illusztrálására Katar példáját felhozni, amely főleg a gáz esetében önmagában a világ energiaellátásának mintegy ötödét adja. De az a kis ország a világ második legnagyobb karbamid gyártója is, ami a műtrágya globális piacának körülbelül tíz százalékát adja, így a termelés kiesése a mezőgazdaságra és az élelmiszerbiztonságra is hatással lesz. Ezen kívül Katar a világ hélium termelésének körülbelül 35 százalékát biztosítja. Ez az anyag kulcsfontosságú például több orvosi berendezés működéséhez, kritikus fontosságú az MRI-szkennerek, a félvezetőgyártás és egyes ipari folyamatok számára. A héliumnak gyakorlatilag nincs helyettesítője a chip gyártásban. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy az Öböl-menti országok számára talán még az exportnál is fontosabb, hogy az élelmiszerük és ivóvizük, és szinte minden árujuk a tenger felől érkezik.
„Az iparági szervezetek szerint a szoroson áthaladó szállítmányok 90 százalékkal csökkentek. Ennek eredményeként a Perzsa-öböl menti országok legalább napi 10 millió hordóval csökkentették a termelést, ami a globális kereslet körülbelül 10 százaléka. A szoros blokádja naponta körülbelül 15 millió hordó nyers olajat, további 5 millió hordó olaj terméket – a régióban körülbelül 1,9 millió hordó finomítói kapacitást állítottak le ideiglenesen -, valamint a globális LNG-kereskedelem mintegy 20 százalékát tartja távol a világpiacról”
Eddig a gázszektort sújtotta a legjobban a helyzet. A világ LNG-kereskedelmének körülbelül 20 százalékát biztosító Ras Laffan energiaipari klaszter elleni támadásokat követően a Qatar Energy gyakorlatilag leállította az LNG-termelést, és vis maiort hirdetett a szerződéseire vonatkozóan. Támadták a világ legnagyobb olajtársaságának a finomítóját is, a Szaúd-Aramco azonban a leginkább logisztikai válsággal nézett szembe. A vállalat kénytelen volt csökkenteni a termelést, és az exportot a kelet-nyugati csővezetéken keresztül a Vörös-tengeren található Yanbu kikötőjébe irányította át. Az Egyesült Arab Emírségekben a drón támadásokat követően az ADNOC ruwais-i 922 000 hordó/nap kapacitású finomítóját leállították, ami azonnal hatással volt az olajtermékek exportjára. A Kuvait Petroleum Corporation és a Bapco kevésbé nyilvános, de rendszerszintű problémákkal, tartályhajók hiányával, a finomítók csökkent kihasználtságával és az export tevékenységek zavaraival nézett szembe. Ezidáig az Oman LNG maradt az egyetlen relatív kedvezményezett. A kínálati hiány közepette az ománi LNG ára MMBtu-nként (millió brit hőegység) körülbelül 10-13 dollárról 17-20 dollárra emelkedett, mivel a vásárlók elkezdtek alternatívákat keresni a katari gázzal szemben. A legutóbbi napok eseményei azonban megkérdőjelezték ezt az alternatívát. A salalahi kikötőben található olajtároló tartályok elleni támadást követően világossá vált, hogy a háború a régió olyan energiaközpontjait is érinti, amelyeket korábban viszonylag biztonságosnak tekintettek. S ha a konfliktus elhúzódik, a következmények sokkal súlyosabbak lehetnek. Katar energiaügyi minisztere már figyelmeztetett, hogy ha a háború folytatódik, az Öböl-menti országok heteken belül teljesen leállíthatják az energia exportot. Ebben az esetben a globális piac az 1970-es évek olajválságaihoz hasonló hiánnyal szembesülne, csak egy sokkal globalizáltabb gazdaságban.
„Az iráni Forradalmi Gárda azzal fenyegetőzött, hogy megtámad minden hajót, amely a szoroson próbál áthaladni az Egyesült Államok és Izrael légicsapásai után. Emiatt sok kereskedelmi hajó és olajszállító tanker inkább elkerüli az útvonalat”
S hogy nem a levegőbe beszélnek, azt mutatja, hogy a háború kezdete óta már legalább 16–19 kereskedelmi hajót ért közvetlen támadás Irán részéről. A támadások többségére a szoros bejáratánál vagy pedig a Perzsa-öbölben, a parti arab államok felségvizein került sor. Irán aknák, légi és tengeri drónok, valamint szárazföldi telepítésű cirkáló- és ballisztikus rakéták segítségével aszimmetrikus hadjáratot visel a világ kereskedelmi hajózása ellen. Ahhoz, hogy a kereskedelem a Perzsa-öböl régiójában helyreálljon, nem elég tehát erőszakkal megnyitni magát a Hormuzi-szorost.
A helyzet következtében az olaj ára kilőtt, ma még „csak” hordónként 100-115 dollár felett mozog, a Hormuzi-szoros három hónapos lezárása azonban a Bloomberg prognózisa alapján a Brent nyersolaj árát hordónként akár 150-160 dollárra is emelheti. Az Egyesült Államok és Európa megkezdte az olajtartalékok megnyitását, hogy megakadályozza az árak ellenőrizetlen emelkedését. A Nemzetközi Energiaügynökség a globális energiapiacot érő sokk mérséklése érdekében rekord mennyiségű, 400 millió hordónyi, egyébként így is legfeljebb 26 napra elegendő olajat szabadít fel a vészhelyzeti tartalékokból, amelyet az 1970-es évek olajválsága után hozták létre, és pont arra szolgálnak, hogy ilyen helyzetekben stabilizálják a piacot. De Donald Trump felhívta Vlagyimir Putyint is, és az Egyesült Államok bejelentette, ideiglenesen feloldja a nagyjából 130 millió hordónyi tengeren rekedt, szankcionált orosz olaj és kőolajtermékek kereskedelmi tilalmát, hogy enyhítse az iráni háború okozta energiapiaci feszültségeket.
„Közben mérsékelte valamelyest az árakat, de az sem oldja meg egyelőre a helyzetet, hogy Trump béketervvel állt elő, Irán pedig hivatalosan is nyitva tartja a Hormuzi-szorost a baráti országok előtt”
Az iráni ENSZ-képviselet által közzétett üzenetben Irán kijelentette, hogy nem ellenséges hajók áthaladhatnak a Hormuzi-szoroson, feltéve, hogy egyeztetnek az illetékes iráni hatóságokkal. Ezzel hivatalossá vált az elmúlt napok gyakorlata, amely során egyes országok vagy vállalatok csendben tárgyaltak hajóik biztonságos áthaladásáról a világ egyik legfontosabb hajózási útvonalán. Az X-en közzétett bejegyzésben kijelentik, hogy a hajók akkor részesülhetnek ebben a lehetőségben, „ha nem vesznek részt Irán elleni agresszív cselekményekben, nem támogatják azokat, és teljes mértékben betartják a kihirdetett biztonsági előírásokat”. A hónap eleje óta a Hormuzi-szoroson kínai, indiai és pakisztáni hajók is sikerrel jutottak át. Az olajszállításban jelentősen érintett Hormuzi-szoros szabad hajózása kiemelt helyet kap abban a 15 pontos tervben, amelyet a Fehér Ház a háború befejezésére vonatkozóan küldött Iránnak Pakisztánon keresztül, és amelyről az amerikai és izraeli média is beszámolt.
„Regionális lebontásban a jelenlegi válság a leginkább Ázsiát érinti, a Perzsa-öböl menti országok – főként Szaúd-Arábia, Katar, Egyesült Arab Emirátusok, Kuvait, Irak – által exportált LNG és kőolaj 60-80 százaléka ugyanis e kontinens gazdasági nagyhatalmaihoz – Kína, Japán, India, Dél-Korea, Indonézia – megy”
Nem véletlenül, hiszen az elmúlt két évtizedben ugyanis Ázsia lett a globális energia-kereskedelem fő motorja. Ezért a mostani válság itt okozza a legnagyobb károkat. Az LNG és a kőolaj tőzsdei ára e régióban megduplázódott. Európa így még szinte örülhet is annak, hogy a gáz ára (TTF) „csak” 60, míg az olajé (Brent) 30-35 százalékkal emelkedett. Annak viszont már jóval kevésbé, hogy a magas ázsiai árak elszívják a tengeri szállítású LNG-t és kőolajat az európai piacról.
Érdemes külön megvizsgálni Kína helyzetét, hiszen Peking az iráni olaj legnagyobb importőre. Ez a függőség azonban inkább Teheránt sújtja, a kínai gazdaságra gyakorolt hatása korlátozottnak tűnik. Kína olaj szükségletének körülbelül 11-13 százalékát Iránból szerzi be, méghozzá nagyon kedvezményes áron. Ennek kiesése tehát inkább a költségek tekintetében fontos.
„Sokkal szélesebb körű gazdasági hatása van a Hormuzi-szoros blokádjának – egyelőre kínai hajók áthaladhatnak -, Peking olajszükségletének közel fele ugyanis ezen a szállítási útvonalon áramlik keresztül. Ehhez azt is tudni kell azért, hogy Kína az energiaellátásának 84 százalékát belső forrásból biztosítja. A fennmaradó 16-ban komoly arányt képvisel a kőolaj és a gáz”
Peking ráadásul a jelenlegihez hasonló forgatókönyvre is jó ideje készül, és az elmúlt években kiépített többszörös energia védelme pufferként hónapokig képes távol tartani a sokkot. Ez a Kína szuverenitását az önellátáson keresztül erősítő, első lépésben a sebezhetőségét korlátozó védelmi rendszer 2019 óta épül. Ennek jegyében Kína csökkenti az importált energiahordozók arányát, és egyre nagyobb mértékben a hazai forrásokra támaszkodik. E törekvésében kiemelten fontos a megújuló és zöldenergiák fejlesztése és alkalmazása. A megújulók térnyerésében Kína világelső, a teljes átállás azonban még messze van, így változatlanul hatalmas fosszilis importra szorul. Ezért első lépésben a diverzifikációval csökkentette a kitettségét az ellátási láncok kockázatának. Így például korlátlan mennyiségben és diszkont áron importál orosz olajat. Az import diverzifikációja tette lehetővé a harmadik védelmi vonal, a stratégiai tartalékok rövid távú sokkok kiküszöbölésére szolgáló rendszerének kiépítését. Csak 2025-ben 150 millió hordó olajat vásárolt a fogyasztáson felül, így 2026 elejére körülbelül 1,2 milliárd hordó tartalékkal, a globális készletfelhalmozás 90 százalékával büszkélkedhetett. Eközben a megújuló energiaforrások további bővítése mellett újabb és újabb beruházásokkal növeli a tárolási képességeket is.
„Igyekszik megoldani a válságos helyzetet India is, amely eleve támaszkodhat az orosz beszerzésekre, ráadásul most Trump másodlagos szankciói sem fenyegetik”
Az árfekvés azonban más, hiszen az indiai piacra márciusi-áprilisi szállítással már 4–5 dolláros prémiummal értékesítik az orosz olajat a Brenthez képest, jóllehet februárban az Urals típus még 13 dolláros diszkonttal forgott. Közben az iráni háború miatti termék kiesés a nyersolaj és a finomított termékek árát is meglökte, így a másik oldalon az indiai finomítókból származó párlatok árai 20-35 százalékkal emelkedtek. Az Európai Unió így 2026-ban akár 30-60 milliárd euróval fizethet többet csak a finomított termékekért. India közben kiváló izraeli kapcsolatait félretéve nem várja meg, hogy Washington vagy a G7 újranyissák a szorost, és közvetlenül tárgyal Iránnal a Perzsa-öbölben rekedt tankerének kiszabadításáról. Újdelhi olajszükségletének nagyjából 85 százalékát importálja, így minden egyes nap, amikor ezek a tankerek tétlenül állnak, sokba kerül nekik. Amikor a túlélés a tét, az országok ahhoz beszélnek, akinél a kulcsok vannak. S miután Teherán több Indiába tartó hajó biztonságos áthaladását engedélyezte, Narendra Modi indiai miniszterelnök kijelentette, hogy Irán India barátja. A cél az Iránt Oroszországgal összekötő katonai – logisztikai köldökzsinór elvágása. A tágabb geopolitikai cél az Észak – Dél Kereskedelmi Folyosó (INSTC) ellehetetlenítése és a konkurens India – Közel-Kelet- Európa (IMEC) folyosó előnybe hozása. Iráni, török és orosz érdekek ütközése arab, zsidó és görög érdekekkel.
„Eközben a válság másik vesztes régiója Európa azon siránkozik, hogy a Fehér Ház átmenetileg enyhített az Oroszországgal szembeni szankciókon, és következetesen gyengíti önmagát”
Miközben a világpiaci árak emelkednek, az Európai Unió ideológiára épülő energiapolitika újra bebizonyította, hogy elszakadt a realitásoktól, és a piaci árrobbanás elkerülését szem előtt tartó Washingtonnal ellentétben ragaszkodik a szankciós ortodoxiához. Európa ismét a saját maga állította geopolitikai csapdába sétál bele, és úgy viselkedik, mintha még mindig ő határozná meg az energiapolitikai valóságot. Közben a piac újra és újra kikerüli az egyre rombolóbb európai szabályokat, a kontinens politikai vezetői pedig valójában Moszkva sarokba szorítása helyett saját gazdasági mozgásterüket szűkítik.
Az az egyre kétségbeesettebb igyekezet, amellyel az európai fősodor próbál védeni egy olyan politikai konstrukciót, amelyet a piac már régen meghaladott, az Egyesült Államok legutóbbi, szankcióellenes húzásával végképp elvesztette az értelmét. Az ukrajnai háborúba valójában nem Oroszország, de még csak nem is Ukrajna fog beleroppanni. Az áldozat az EU-s gazdaság lesz, a megrogyást pedig éppen az az Egyesült Államok és az a Kína fogja legkíméletlenebbül kihasználni, amelyek előbb és utóbb pragmatikus módon viszonyultak a szankcióhoz, ezért vagy nem is csatlakoztak, vagy faképnél hagyták azokat. A történet egy új válság kezdetén már az Európai Unió önmegmentéséről kellene, hogy szóljon, de Von der Leyen, Merz és Macron szavai után a világ biztos lehet benne, hogy nemhogy a brüsszeli buborékon kívüli világot nem tudják értelmezni, de már saját felelősségüket sem.
„S miközben Európa álszent módon elutasítja és véresnek nevezi az orosz olajat, közvetetten persze azért vásárol, csak sokkal drágábban”
Orosz gázt sem csak Magyarország és Szlovákia vásárol az EU-ban. Ugyanezt teszi egy sor más európai ország is – Hollandia, Belgium, Franciaország és Spanyolország is, így a magyar és a szlovák import mellett így jelenleg az európai import mintegy. 15 százaléka Oroszországból származik. Nem sokáig, mert az EU ezt is szankcionálni akarja. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy az európai gázimport 12 százaléka Katarból érkezik – pontosabban onnan most nem jön semmi -, a tározók kiürülőben vannak, a Közel-Keleten kívül pedig csak Oroszországnak van még több kitermelési kapacitása, akkor még érthetetlenebb Brüsszel következetes következetlensége. Az európai fősodor úgy gondolja, ezt a helyzetet valahogy kibekkelheti, közben pedig a 20. szankciós csomagon dolgozik. Ebben a lázban fel sem fogja, hogy a mind magabiztosabb Putyin megfordítja és az EU-ba döfi bele az eddig Brüsszel által a mellének tartott kést. A következő hetek így kulcsfontosságúak lehetnek az EU jövője szempontjából. Ha ugyanis a közel-keleti háború elhúzódik, akkor a 150 dolláros olajár végképp padlóra küldheti az európai országok versenyképességét.
„Az Urals ugyanakkor már most is bőven 80 dollár fölötti ára – megcsípte már a 100 dollárt is – napi 150 millió dollár többlet bevételhez is juttathatja a Kremlt”
Az orosz költségvetés gondjain már az eddigi 1,3-1,9 milliárd dollárnyi talált pénz is sokat segített, március végéig pedig összesen 3,3-4,9 milliárd dollár többletre tehet szert. Arról már nem is beszélve, hogy milyen mértékben erősíti ez a helyzet a mindinkább megkerülhetetlenné váló Oroszország globális pozícióit, és ezen keresztül a magabiztosságát.
(Az írás eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
Kit vág a földhöz a mélyülő energiaválság? Az energiaimportőröket, természetesen. Igen, minket is. Köszönjük, Trump úr, a globális vámháborús káosz után úgy kellett ez a világnak, mint egy falat kenyér. Remélem a választói a megfelelő módon értékelik majd az erőfeszítéseit a félidős választásokon.
csakafidesz says:
“Ha ugyanis a közel-keleti háború elhúzódik, akkor a 150 dolláros olajár végképp padlóra küldheti az európai országok versenyképességét.”
————————————————————————-
Szeretném megjegyezni, hogy már kb. 10 éve nem versenyképes az EU ipara és mezőgazdasága. Szinte mindent olcsóbban, azonos vagy jobb minőségben gyártanak a “feltörekvő” ázsiai országok. A Made in Vietnam cimke is egyre több high tech terméken látható.
Az Európai Unió nem gyárt pl. LED lámpákat, egy sor számítástechnikai terméket és sok más nélkülözhetetlen eszközt. Kávéfőzők viszont nagy választékban készülnek..