A megválasztása óta eltelt rövid idő alatt már másodszor vetette fel a szeparatista Dnyeszter Menti Köztársaságban állomásozó orosz békefenntartók kivonását Maia Sandu. A megválasztott moldovai elnök szerint a „befagyott” konfliktus fenntartásában sokan a csempészet miatt érdekeltek. Sandu a konfliktust tárgyalások útján oldaná fel, mint fogalmazott, elveti a karabahi megoldást, ám szerinte orosz békefenntartókat fel kell váltaniuk az EBESZ égisze alatt tevékenykedő polgári megfigyelőknek.

Még be sem iktatták, ám a megválasztott moldovai elnök azonnal felvetette az ország területi egységének helyreállítását. Ez a Moldova függetlenné válásakor az orosz hadsereg itt lévő egységeire támaszkodva elszakadt Dnyeszteren túli terület integrálását jelenti.

„Jelenleg az itt állomásozó mintegy 1700 fős orosz hadseregcsoport – két gépesített lövész, valamint egy őrző és egy kiszolgáló zászlóalj – két részből áll”

Egy műveleti egységből (OGRV), amely Chisinau szerint mindenfajta hivatalos megállapodás híján állomásozik Moldova területén, valamint egy békefenntartó egységből. Orosz katonák őrzik a Kolbaszna faluban lévő lőszerraktárakat is, ahol jelenleg több mint húszezer tonna lőszert tárolnak, amelyet a szovjet csapatok európai kivonása után halmoztak fel ott. A lőszerek elvitele és újrahasznosítása 2003-ben megkezdődött, de a szakadár hatóságok leállították a folyamatot a moldovai belviszály súlyosbodásakor.

 

Sandu az RBK orosz lapnak nyilatkozva határozottan kijelentette, hogy ki kell vonni ezeket az egységeket az ott tárolt fegyverekkel és lőszerekkel együtt, a béke fenntartását pedig az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) égisze alatt tevékenykedő polgári megfigyelőknek kell ellátniuk. Már csak azért is, mert a megválasztott elnök szerint a fegyveres összetűzések veszélye már rég nem áll fenn.

„Független ország vagyunk, amely nem akar külföldi csapatokat a területén”

– szögezte le az Európa-barátként ismert, Moldovát Romániához közelíteni szándékozó politikus. Sandu azt is kijelentette, hogy lendületet akar adni az „öt plusz kettő” – Moldova, Dnyeszter-mellék, EBESZ, Oroszország, Ukrajna, illetve amerikai és európai uniós megfigyelők – formátumban folytatott rendezési tárgyalásoknak.

A szakadár terület köztársaság elnöke, Vagyim Krasznoszelszkij határozottan ellenzi az OGRV-katonák kivonását, de támogatja a lőszerek elszállítását, míg Moszkva úgy véli, súlyos regionális destabilizálódáshoz vezethet a Dnyeszteren túli státus megváltoztatása. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője szerint Oroszország nagyon fontos feladatot lát el, és nyilvánvaló, hogy a nemzetközi jog szellemén és betűjén nyugvó status quo megváltoztatása komoly destabilizációhoz vezethet. Mint fogalmazott – olvasható az MTI tudósításában -, természetesen arra számítunk, hogy mindez megbeszélések témája lesz, és senki nem tesz hirtelen mozdulatokat.

„A Szovjetunió széthullása nyomán a szovjet tagköztársaság parlamentje 1991. augusztus 27-én deklarálta függetlenségét”

A Dnyeszteren túli, zömében oroszok lakta terület öt nappal később kinyilvánította elszakadását Moldovától. Elhúzódó háborúskodás után, 1994-ben különleges autonómiát biztosítottak a szakadár területnek és a délen alakult Gagauz Köztársaságnak. A gagauzok ezt elfogadták, a Dnyeszteren túli terület azonban őrzi különállását az ott állomásozó orosz katonaság védőszárnyai alatt.

„Az orosz kéksapkásokat 1992. július 29-én vezényelték a területre, ahol akkoriban harcok dúltak”

A békefenntartók kiküldése a nyolc nappal korábban aláírt válságrendezési megállapodás alapján történt, amelyet az orosz és a moldovai elnök írt alá a szakadár terület vezetőjének jelenlétében. A katonák a Dnyeszter mentén húzódó biztonsági elválasztó övezetben végeznek békefenntartó feladatokat moldovai és Dnyeszter menti békefenntartókkal, illetve ukrán katonai megfigyelőkkel együtt. A harcok befejeződése óta a békefenntartók garantálják, hogy konfliktus befagyasztását, és javukra legyen írva, hogy az ilyen jellegű posztszovjet zónák közül a Dnyeszteren túl messze a legbékésebb.

Kezdetben a kontingens létszáma elérte az 5 ezret, mára ennek a töredéke, és már főképp az ott élők szolgálnak benne. Manapság első számú feladatuk nem is igazán a Moldovát és a szakadár területet elválasztó határ biztosítása, hanem a kolbasznai fegyverraktárak őrzése. Az itt tárolt mintegy 20 ezer tonna lőszer és robbanóanyag nemcsak a 14. hadsereg öröksége, hanem ide került a keleti blokkból kivont hadianyag egy része is.

„Már közel 30 éve vannak itt a raktárakban, elszállításuk így csak a hatástalanításuk után biztonságos”

A tárgyalások a rendezésről a harcok befejeződése óta eltelt 25 évben rendkívül vontatottan haladtak. Nem utolsó sorban az „5+2”-es formátum hatékonyságának alacsony volta miatt. Általában a Moszkvával szimpatizáló kormányok alatt élénkültek fel, így például a kommunista Vladimir Voronin elnöksége alatt a 2000-es évek elején például a haditechnika és a lőszerek felét elvitték vagy megsemmisítették. Az egyeztetés az elmúlt négy évben is folyt, az 1992-ben még a a harcoló felek szétválasztásában résztvevő Szergej Sojgu tavaly védelmi miniszterként járt Chisinauban, és akkor elhangzott, hogy a hadianyag hatástalanításának előkészítésére nagyjából egy évet szükséges.

„A status quo megváltoztatása előtt alighanem Maia Sandunak is erről kellene tárgyalni Moszkvával, mert ez a nagy mennyiségű robbanószer veszélyesebb, mint a békefenntartók”

Az orosz békefenntartók helyzete 2014, az Ukrajna keleti részén kirobbant fegyveres konfliktus után különösen megnehezedett. Ezt megelőzően a váltás könnyen megoldható volt Odesszán keresztül. Ez a kapu azonban 2014 után bezárult. Az utóbbi években az orosz tisztek sokszor civil ruhában, az utazás valódi célját titkolva Chisinaun keresztül próbáltak eljutni a Dnyeszteren túlra, ám rendszeresen feltartóztatták őket a határon és a visszafordították Moszkvába. Ezért az utóbbi években már csak a parancsnokok oroszországiak, a legénység helyi orosz állampolgárokból áll.

De 2014 óta az orosz gépek is csak hatalmas kerülővel, Belaruszon, Lengyelországon, Szlovákián, Magyarországon és Románián keresztül érhetik el Chisinaut. A legnagyobb diplomáciai botrány ennek kapcsán 2017-ben robbant ki, amikor Dmitrij Rogozin elnöki megbízott az S7 légitársasággal elindult a moldovai fővárosba, ám út közben kiderült, hogy Magyarország és Románia lezárta előtte a légterét.

Ilyen helyzetben között a Dnyeszteren túl tárolt hadianyag elszállítása is körülményes, arról nem beszélve, hogy a békefenntartók kivonásáról Moszkva egyelőre hallani sem akar. S mivel Chisinau pedig nincs abban az erőben, hogy kikényszerítse a távozásukat, alighanem egyelőre a Dnyeszteren túli konfliktus még egy ideig „lefagyasztva” marad.