A migránsok számát tekintve Oroszország a világ első öt országában van. Az alapvetően munkavállalás céljából érkezőket tárt karokkal várja az üzleti szféra, mindenek előtt az építőipar, a lakosság azonban annyira nem örül nekik. Pedig ezek a főképp közép-ázsiai migránsok elvállalják azokat a munkákat is, amelyeket az oroszok már nem. Ráadásul olcsón. A kovid és a lezárások azonban sokukat hazaűzte, így a munkaerőhiány kérdése még súlyosabbá vált. Olyannyira, hogy még a rabokat is munkára foghatják.

Egyszerűsíti a munkavállalás céljából érkező migránsok beutazását Oroszország. Teszi a kormány mindezt annak hatására, hogy az építésügyi minisztérium arra panaszkodott, hogy a régiók több mint felében a koronavírus járvány miatti korlátozások miatt nincs elegendő munkás. Így a potenciális munkavállalók nem tudnak beutazni az országba, az építkezések pedig lelassultak vagy állnak. Ennek a szektornak sürgősen legalább 190 ezer munkáskézre, középtávon pedig ennek több mint ötszörösére lenne szüksége.

„A munkaerőhiánytól az építőiparon kívül más ágazatok, így például közlekedés is szenvednek, és nincs elegendő személyzet a lakóházak kiszolgálására sem. A könnyítés azonban egyelőre csak az építőipart érinti”

Oroszországban a belügyminisztérium adatai szerint jelenleg mintegy 6 millió migráns tartózkodik – többségük Közép-Ázsiából – normális időszakban azonban a számuk 9-11 millió környékén van.  A vendégmunkások általában szerződéssel dolgoznak, és az év elején 1,3 millió, míg egy évvel korábban 1,7 millió volt érvényben. Nagyjából egymillió azok száma, akik ideiglenes letelepedési engedéllyel élnek Oroszországban. Míg az időszaki munkások döntő többsége az építőiparban, addig a hosszabb időre Oroszországba érkezőké a kereskedelemben dolgozik. A hivatalosan itt levőkét megközelíti az illegális migránsok száma is. A legtöbben – 332 ezer – Üzbegisztánból vannak, az így Oroszországban tartózkodó tádzsikok számát 247 ezerre, a kirgizekét 115 ezerre, a kazahokét pedig 50 ezerre teszik.

„Az ENSZ adatai alapján a migránsok számát tekintve Oroszország az Egyesült Államok, Németország, Szaúd-Arábia és Nagy-Britannia társaságában a világon az első öt között van”

Döntő többségük, közel 90 százalékuk a szomszédos országokból érkezik, amit megkönnyít a vízummentes beutazás is. A migránsok azonban nem csak segítséget jelentenek a munkaerő piacon, de gondot is okoznak az államnak. Moszkvában például az összes elkövetett bűncselekmény mintegy negyede kötődik hozzájuk, ezen belül az esetek több mint kétharmada a közép-ázsiai államokból érkezőkhöz. Jellemző adat az is, hogy az Oroszországban dolgozó tádzsikok hazautalásai teszik ki a hazai GDP mintegy felét.

„De Oroszország nemcsak a beutazás egyszerűsítésével – a kéthetes karantén helyett elegendő a PCR teszt –, igyekszik csábítani a vendégmunkánsokat, hanem azzal is, hogy ezentúl nyugdíjat fizet nekik”

Már érvényes erről a megállapodás Tádzsikisztánnal, és nemsokára megkötik Kirgizisztánnal és Üzbegisztánnal is. Őket követi Kazahsztán és az Eurázsiai Gazdasági Unió többi országa. Ezzel nemcsak vonzóbbá tennék a munkavállalást Oroszországban, de erősítenék magát az Eurázsiai Gazdasági Uniót is, s nem utolsó sorban így kényszerítenék rá a munkaadókat, hogy bejelentsék a munkásokat. Mindez persze jól hangzik, ám az is tény, hogy a társadalom biztosítás befizetése után a migránsok már nem lesznek olyan olcsó és vonzó munkaerő. Problémát okoz az is, hogy a nyugdíj korhatár magasabb Oroszországban, mint a szomszédos államokban, így aztán sokan szeretnének orosz nyugdíjat, de otthon.

„Ezzel párhuzamosan azonban a migránsoktól az orosz állam lojalitást is elvár, és ennek jegyében a hivatalos munkavállalási engedély megszerzéséhez a tervek szerint elengedhetetlen lesz egyfajta alapszintű jogismereti vizsga.

S hogy mennyire súlyos Oroszországban a munkaerőhiány azt mutatja, hogy a hivatalos magyarázat szerint elsősorban nevelési célzattal, de ezután munkára kötelezhetik az elítélteket is. Legalábbis ezzel hozta összefüggésbe a sajtó, hogy a Büntető Törvénykönyv ma már megengedi, hogy a büntetőtelepeken kívül, így a nagy építkezések körzetében is létrehozzanak javító-nevelő központokat, munkatáborokat.

„A cégek biztosítanák az elhelyezést, míg a büntetés-végrehajtást felügyelő szerv, a FSZIN a felügyeletet”

Alapvetően alacsony szakképzettséget igénylő, rosszul fizetett nehéz fizikai munkákról van szó, a BAM vagy a transzszibériai vasútvonal egyre sürgetőbb modernizálása, és egyéb nagyobb építkezések mellett a sarkkörön túli területek megtisztításáról, illegális szemétlerakók felszámolása jöhet szóba. Csakhogy ez a módosítás már 2020. január 1-gyel életbe lépett, amikor még nem hajtotta haza a kovid a vendégmunkásokat.

„A büntetés-végrehajtás szerint 188 ezer elítéltet tudnának munkára fogni, az építőiparban a munkaerőhiány ennek sokszorosa, a gazdaság gondjait így tehát biztosan nem lehet megoldani, legfeljebb valamelyest enyhíteni”

Főképp úgy, hogy az üzleti szféra nem igazán lelkesedik az ötletért. Nem nagyon akar ugyanis a nyakába venni problémás, nem túl hatékony munkaerőt. Ráadásul – teszik hozzá – a migránsok sokkal motiváltabbak és szakképzettebbek is, mint az elítéltek. Így inkább csak az állami és az önkormányzati beruházások jöhetnének szóba. De nem világos az sem, hogy ki fizetné a rabok átképzését és az őrzés megnövekedő költségeit. Így könnyen lehet, hogy többe kerülne a leves, mint a hús.

„A kényszermunka, mint a büntetés formája a kisebb bűncselekményeket elkövetők számára már 2011-től lehetséges, 2018-tól pedig a büntetés legalább harmadának letöltése után már a szabadságvesztés is erre változtatható”

Az említett javító-nevelő központok azonban a gyakorlatban csak 2017-től jelentek meg, és a 108-ból 26 munkatábor, míg 82 a rendes büntetőtelepen belül. Ez a változás beleillik abba a trendbe, amely 2030-ra a jelenleg büntetőtelepen raboskodó 480 ezer elítélt számának 250-300 ezerre csökkentését irányozza elő. Ez a felezés úgy képzelhető el, hogy az elítéltek nagy részét javító-nevelő központokban tartják majd fogva. Ezekben a központokban nincs olyan szigor, mint a büntetőtelepeken, így például munkavégzésre, bevásárlásra az elítéltek a tábort elhagyhatják. A rabok fizetést kapnak, amelynek 5-20 százalékát az állam visszatartja, a maradék bérből az elítéltek fizetik a lakhatást és a kommunális szolgáltatásokat, valamint a ruházkodást és az étkezést.