Heti tükör. Ez a hét is megmutatta, hogy felfokozott tempóban  zajlik a világban az átalakulás. A hangulatot jól jelzi, hogy Putyin azt ígérte, Oroszország kiüti a fogát annak, aki megpróbál kiharapni belőle. Kissinger arról értekezett, hogy egy amerikai-kínai ütközésnek nem lehet győztese, és mindkét fél kiterül, mint az I. világháborúban. Európa pedig a nagy játékosok mellett egyre inkább marginalizálódik. Ahogy egy német lap fogalmaz, Európa regina manapság egy magányos hölgy megszaggatott ruhában. Még jó, hogy megszületett Izrael és a Hamasz között a tűzszünet, az orosz és az amerikai külügyminiszter pedig végre tárgyalt egymással…

A hét egyik legfontosabb eseményeként az Arktisszal határos nyolc országot tömörítő Arktiszi Tanács kétnapos ülésének a margóján először találkozott Reykjavíkban az orosz és az amerikai diplomácia vezetője azóta, hogy Joe Biden az év elején elfoglalta a hivatalát. Szergej Lavrov orosz és Antony Blinken amerikai külügyminiszter is konstruktívnak nevezte a megbeszélést, ám ahogy az amerikai diplomácia diplomácia vezetője fogalmazott, áttörés nem történt.  Orosz kollégája ezt úgy írta le, hogy a két ország világlátásában komoly különbségek vannak, nézeteik nagymértékben eltérnek a nemzetközi helyzet megítélésében és a megoldás megközelítésében. Mindezt érthetjük úgy, hogy a felek elbeszéltek egymás mellett, de ne legyünk elégedetlenek, hiszen a jelenlegi feszült helyzetben a találkozó ténye is örvendetes. S ha ezt még Joe Biden és Vlagyimir Putyin találkozója is követi majd, akkor talán valamelyest még enyhülhet is a két ország viszonya. Nem nagyon, de valamelyest.

„Eközben Putyin ismét mondott egy keményet, mindenki értésére adva, hogy Oroszország nem hunyászkodik meg. Az orosz elnök nehezményezte, hogy vannak, akik nyilvánosan kifogásolják, hogy Szibéria kincseit egyetlen ország birtokolja. Tudjuk ezt régóta, hiszen keletről és nyugatról is ácsigóznak rá, ám a világban kitapintható feszültséget mutatja, hogy erről így korábban nem nagyon szoktak beszélni. Mint Putyin fogalmazott, Oroszország kiüti a fogát annak, aki megpróbál kiharapni belőle”

Ehhez azért tegyük hozzá, hogy mindezt a második világháborúban aratott győzelemről való megemlékezésre létrehozott Pobeda (Győzelem) testület szervezőbizottságának videokonferencia-ülésén mondta, ami azért magyarázza a harciasságot és a magabiztosságot is. A kérdés inkább az, hogy a kijelentést Putyin inkább belpolitikai használatra szánta, vagy a globális vetélytársaknak üzent?

„Árulkodó, és újabb feszültség forrása lehet az Egyesült Államok és Oroszország között, hogy Lavrov még a találkozó előtt kijelentette: az Arktisz orosz terület”

Mint a francia Les Echos ennek kapcsán megjegyzi, az Északi-sark a következő évtizedek egyik geopolitikai ütköző zónája lehet. A régiót felértékelik az itt található ásványkincsek és a klímaváltozással az északi útvonal hajózhatóvá válása is. S hogy Oroszország milyen komolyan gondolja, amit a külügyminisztere mondott, jelzi, hogy az ország északi régióiban megerősítette a katonai jelenlétét, újranyitotta az orosz bázisokat. Már most a sarkkör feletti térség adja az orosz export ötödét és a GDP 10 százalékát. Innen származik a kitermelt nikkel és kobalt 90, a réz 60, a platina 95, a barit és apatit koncentrátumok 100 százaléka. De ebből a régióból exportálják az Európába irányuló, az itteni fogyasztás harmadát fedező orosz gáz 80 százalékát.

„Méghozzá a remények szerint a jövőben javarészt az Északi Áramlaton, amelynek majdnem teljesen kész bővítése körül továbbra is áll a bál”

Annak ellenére, hogy az elmúlt napokban mintha Joe Biden engedékenyebb hangot ütött volna meg a szankciókkal kapcsolatban. Legalábbis sokan ezt olvasták ki abból, hogy az amerikai kormány eláll a vezetéket üzemeltető cég, valamint annak német ügyvezető igazgatója elleni szankcióktól. A Die Welt azonban figyelmeztet arra, hogy a North Stream 2 AG soha nem is esett a szankciók hatálya alá, így ebben semmi újdonság nincs, és Biden a semmit igyekszik engedményként eladni. A CAATSA, PEESA és PEESCA néven ismertté vált szankciós csomagok egyebek emellett a projektet kiszolgáló hajók, kikötők tulajdonosait, vagy a biztosítókat érintette. A német lap szerint Biden szavait helyesen értelmezve a feszültség fennmarad, hiszen az amerikai stratégia lényegében nem változik. Washington az európai gázexportot az orosz expanzionizmus megnyilvánulásának tartja, és a lap szerint a változó hangnem inkább a transzatlanti viszony javítását célzó taktikai megfontolásokkal magyarázható. A Forsa közvélemény-kutató friss felmérése alapján egyébként a németek 75 százaléka befejezné a vezeték építését. A felmérés érdekessége, hogy még a Zöldek táborának 69 százaléka is az Északi Áramlat befejezése mellett áll ki.

„Persze, a Zöldek pártja ennek ellenére harcol az Északi Áramlat ellen, sőt már azt is megakadályozná, hogy a német kormány beszálljon a Novatek újabb oroszországi cseppfolyósító termináljának projektjébe. Mivel az Arktisz 2-ről az LNG Ázsiába megy, a növekvő európai függőségre nem hivatkozhatnak, ehelyett az a gond, hogy sért a párizsi klímaegyezményt. Milyen furcsa, az amerikai vagy katari LNG terminálokra ez nem vonatkozik!”

Ezek a „fenntartások” abból a tiltakozó levélből derültek ki, amelyet 40 európai <zöld> képviselő juttatott el a német, a francia és az olasz kormánynak. Mint a Süddeutsche Zeitung megszellőztette, a német, francia és olasz képviselők szerint az európai klíma nem engedhet meg magának több gáz- és olaj projektet. Érdekes, a „zöldek” az amerikai projektekkel szemben semmilyen kifogást nem emelnek. Az Arktisz 2 egyébként az Északi Áramlatnál is nagyobb volumenű beruházás, amelybe 700 millió dollárral szállna be már francia BPI, amelyben ott van a Total egyik leányvállalata, egymilliárddal készek részt venni a projektben az olaszok, érdeklődik a német Linde, és a német kormány is elkülönített e célból 300 millió dollár az Euler Hermes hitelbiztosító társaságnak. De jöttek a „zöldek”, és a német kormány most vizsgálja a kérdést…

„Az igazi konfrontáció azonban az Egyesült Államok és Kína között érik. Henry Kissinger szerint egy ilyen ütközésnek nem lehet győztese, és úgy végződik, mint az I. világháború, amely után mindkét oldal kivérezve maradt a harcmezőn”

Az amerikai külpolitika nagy öregje a Neue Zürcher Zeitungnak adott interjút, amelyben arra a kérdésre, hogy számított-e Kína ilyen látványos felemelkedésére, csak annyit mondott, a történelmi fejlődést nem lehet megállítani, s ha Amerika annak idején nem nyit felé, akkor Peking Moszkva felé fordult volna. Kissinger beszélt arról is a svájci lapnak, hogy Trump elnökségének utolsó hónapjaiban mély nyomot hagyó dolgok történtek a két ország között, és Biden megértette a szembenállás további élezése Kínával senkinek sem lehet érdeke.

„Eközben Európa a nagy játékosok mellett egyre inkább marginalizálódik”

Ahogy a Tagesspiegel fogalmaz, Európa regina manapság egy magányos hölgy megszaggatott ruhában. A 21. században a tempót olyan hatalmak diktálják, mint Amerika, Kína, Oroszország vagy India. Európa pedig egyre inkább a perifériára szorul. A német liberális lap megjegyzi, hogy miközben az Európai Unió a nemzetközi porondon egyre inkább a külvárosban találja magát, addig Kelet-Európát továbbra is mostoha anyaként kezeli. Mint a szerző megjegyzi, ez valós probléma, és nem a perifériára szoruló tagországok nacionalistái találták ki.