//Kijevnek csak a maradék vakcina jut
Koronavírus oltás a Kelet-Ukrajnában található Borvary településen 2021. február 24-én #moszkvater

Kijevnek csak a maradék vakcina jut

MEGOSZTÁS

Egy olyan járvány idején, mint a mostani, nemcsak az adott ország egészségügyi rendszere vizsgázik, de mint általában a kiélezett helyzetekben, megmutatkozik az állam működésének hatékonysága, és kirajzolódik a mozgástere is. Ukrajna bizonyítványába ezidáig nem kerültek túl jó jegyek. Úgy tűnik, hogy Kijevnek csak a maradék jut. Nyugatról ugyanis nem kap oltóanyagot, a keleti gyártókat pedig negatív gesztusokkal ijeszti el. Figyelmükbe ajánljuk a sajátos ukrán vakcina diplomáciáról a hang.hu portálon megjelent írásunkat.

Koronavírus oltás a Kelet-Ukrajnában található Borvary településen 2021. február 24-én #moszkvater
Koronavírus oltás a Kelet-Ukrajnában található Brovary településen 2021. február 24-én
Fotó:EUROPRESS/Sergei SUPINSKY/AFP

Csúcsokat döntöget a fertőzöttek száma Ukrajnában. A napi növekedés már a 20 ezerhez közelít, miközben a Covid–19 halálos áldozatainak száma már túllépte a 30 ezret. A fertőzés gyors terjedése miatt a legszigorúbb korlátozásokkal járó vörös zónában van az ország régióinak a fele. Közben szép lassan megtelnek a kórházak. Különösen az ország délkeleti és központi régióiban érzékelhető az ágyhiány. Elsősorban olyan ágyból van kevés, amelyen megoldott a betegek lélegeztetése. Vontatottan halad az oltás is. Az ország Európában az utolsók között kezdte meg a tömeges oltást. Mindenek előtt azért, mert Ukrajna nem jutott vakcinához. Aztán február végén megkezdődhetett vakcinázás, ám az azóta eltelt egy hónap alatt a 40 milliós országban csupán mintegy 200 ezren kapták meg az oltást. Gondoljunk csak bele, hogy eközben Magyarországon naponta  40, Nagy-Britanniában pedig 600 ezer oltást adnak be.

„Sokat elárul, hogy Ukrajnában még sehol nem volt a vakcina, amikor a Krímben és a Donbasszban már oltottak”

Csakhogy Kijev hallani sem akar a Szputnyik V-ről. „Az ukránok nem nyulak, nem kísérletezhetünk rajtuk” – jegyezte meg ennek kapcsán Volodimir Zelenszkij államfő, hozzátéve, hogy Ukrajna kizárólag a globális gyártók biztonságos vakcináit szándékozik beszerezni. Csakhogy az oltóanyagért folyó hajsza közepette a nyugati világnak a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy Ukrajnát ellássa vakcinával. A kormány ezért örülhetett, hogy az országot bevették abba a programba, amelynek keretében Bolíviától Moldován és Mongólián át Ruandáig 18 szegény országnak kedvezményes áron juttatnak vakcinát. A Pfizer és az AstraZeneca azonban csak nem akart jönni, így Kijevnek még a COVAX program megindulása előtt lépnie kellett?

„De egyébként is, a „szegénysoron” kapott vakcinák valamit segíthetnek, ám a tömeges oltás problémáját nem oldják meg”

Ezért aztán Makszim Sztepanov egészségügyi miniszter fellélegzett, amikor Indiából sikerült szerezni vakcinát. A miniszter személyesen ment ki az 500 ezer adag CoviShield vakcináért, ami az AstraZeneca cég által a Serum Institute of India részére átadott technológiával, a licensz megállapodás keretében átadott dokumentáció alapján készül Indiában. S ha már ott járt, megállapodott az amerikai Novavax cég által kifejlesztett vakcinák szállításáról, amelyeket licenc szerződések alapján szintén itt, a Serum Institute-ban állítanak elő. De ebből az első szállítmány csak az év második felében érkezik. Ebben a helyzetben, mint nyugati vakcinákról lemaradó fejlődő országok többségének, úgy Ukrajnának is Kínával sikerült még megállapodni. De eddig az ígért 700 ezer SinoVac vakcinából is csak valamivel több, mint 200 ezer érkezett meg.

„Röpködnek tehát a milliós ígéretek, ám a rideg valóság az, hogy Ukrajna valahol az európai oltási rangsor végén kullog”

Hamar kiderült tehát, hogy Ukrajnának nagy ugyan a hangja, és az a tény, hogy Oroszországgal szemben felsorakozott mögé a Nyugat, megerősítette az önbizalmát, ám a mozgástere valójában nagyon szűk. S amikor valódi támogatásról van szó, akkor a nyugati szponzorai is kétszer átgondolják, hogy adjanak-e. Ezért aztán a harmadik világ országaival a keleti vakcinákért kell sorban állnia. Úgy tűnik azonban, hogy ezek a pofonok sem józanították ki a kijevi vezetést, amely mintha nem akarna tudomást venni a realitásokról. Ez derül ki ugyanis abból, hogy információs kampány indult, amelynek a célkeresztjében a CoviShield áll. Ahelyett, hogy legalább a megérkezett adagokat ütemesen beadnák, az indiai vakcinát bírálják. Nem meglepő, hogy India kijevi nagykövetségének elege lett ezekből a sértő megjegyzésekből, és jegyzéket adott át a külügyminisztériumnak, amelyben kikérte magának a vakcina biztonságos voltának megkérdőjelezését.

„Mint fogalmaztak, a CoviShieldből eddig 50 millió dózist használtak fel, és a gyártó számára nem jelent gondot, hogy más megrendelőnek adja az Ukrajnának szánt szállítmányt, mivel az igények világszerte meghaladják a gyártási lehetőségeket”

A kormány azonnal elhatárolódott az információs kampánytól, azt azonban még ennél is nehezebb lesz megmagyaráznia, hogy miért harapott bele a kínai segítő kézbe. Pekingben ugyanis így értékelik, hogy Kijev a napokban végrehajtott államosítással a jelek szerint pontot tett a világ egyik legnagyobb repülőgép- és helikopter-hajtóműveket, valamint erőművi gázturbinákat gyártó vállalata, a Motor Szics eladása körül hét éve folyó vita végére. Ezzel valószínűleg végleg megakadályozta, hogy a kínai vevő Skyrizon tulajdonba vegye a több mint száz éves múlttal bíró gyárat. Köztudott, hogy az ügyletet milyen rossz szemmel nézte Washington, és még az is érthető, ha a stratégiai fontosságú gyárat Ukrajna nem akarja kínai kézbe adni. Csak akkor ne csodálkozzon, hogy ezek után nem tolonganak majd a befektetők Ukrajnában. Mint ahogy azon se, ha két szék között a pad alá esik, és nem érkezik sem Pfizer, sem pedig SinoVac vakcina Ukrajnába. Ezért aztán azt az indiait talán illene kicsit jobban megbecsülni.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.