Mihail Pogrebinszkij ukrán elemző számít a feszültség növekedésére, ám nem vár átfogó katonai akciót a Donbaszban

A jövő tavaszra esedékes elnökválasztások közeledtével ismét érezhetően növekszik a feszültség Ukrajnában. Már csak azért is, mert az oroszországi foci világbajnokságra a kijevi hatalom és fő nemzetközi támogatóik is a Moszkvára nehezedő nyomás erősítésének lehetőségeként tekintenek. Várható-e a vb ideje alatt nagyszabású ukrán katonai akció a Donbaszban? Milyenek Petro Porosenko esélyei az újraválasztására? Erről kérdeztük Mihail Pogrebinszkij ukrán politológust, a kijevi Politikai Kutatások Központjának igazgatóját.

– Nagyon szúrja az Oroszországban kezdődő fociünnep Kijev szemét. A labdarúgó szövetség  nem akkreditált hazai újságírókat az eseményre, Pavlo Klimkin külügyminiszter a távolmaradásra szólította fel a szurkolókat, a rada pedig megpróbálta betiltani a vb ukrajnai tévéközvetítését. A Kijevben élő orosz ellenzéki újságíró „halálát”, majd hirtelen „feltámadását” hozó titkosszolgálati akció is láthatóan Moszkva provokálását és lejáratását célozta. Mit szól ehhez a trükkhöz?

– Annyira átlátszó ez az egész! Milyen merényletről beszélnek? Az egész vásári színjáték egyszerre nevetséges és szomorú. Ebben a szégyenteljes történetben ugyanis az ukrán hatalom lejáratta magát. A provokációban együttműködő újságíró nevetségessé tette magát, az elnök pedig hülyét csinált az Arkagyij Babcsenko halálát taglaló miniszterelnökéből és a külügyminiszteréből. Az egész ügy hisztérikus hangvétele jelzi, hogy Porosenko bajban van.

– Egyes vélemények szerint erősen romló népszerűségét javíthatja egy kelet-ukrajnai katonai akció megindítása. A Donbasz körül egy ideje már tényleg érzékelhetően növekszik a feszültség, s sokan szeretnék a háború kirobbantásával elrontani Putyin fociünnepét. Lát esélyt egy katonai akció megindítására?

– A provokációk lehetőségét egyáltalán nem zárom ki, ám egy átfogó akció megindítását nem tartom valószínűnek. Azt hiszem, Ukrajna nyugati támogatói sem örülnének egy ilyen kalandnak. Kétségkívül nem tetszik nekik, hogy Putyin Oroszországára figyel most a világ, Angela Merkelnek és Emmanuel Macronnak azonban nem hiányzik egy újabb háború a Donbaszban.

– Ez egyben azt is jelentheti, hogy Kijevre a minszki folyamat felgyorsítását célzó nyomás is erősödik?

– Nem. Erről szó sincs. Úgy látom, hogy a Franciaországot, Németországot, Oroszországot és Ukrajnát magában foglaló úgynevezett normandiai tárgyalási keretben nincs lehetőség az előrelépésre. Zsákutcába jutottak a tárgyalások, amelyek dinamizálására legkorábban a foci vb után, valamikor ősszel van esély.

„Az emberek élni akarnak”

– Nem gondolja, hogy ez a jelenlegi patthelyzet, a konfliktus befagyasztása mindenkit kielégít?

– A konfliktus lefagyasztásának hosszú távon is a legnagyobb az esélye. Kijev ugyanis az amerikai támogatással a háta mögött az enyhe európai kritikák ellenére sem fog nagyobb kompromisszum készséget felmutatni, Oroszország pedig megerősíti a határon állomásozó katonai erőit, így befagy a helyzet.

– A közelgő elnökválasztás szintén a status quo fenntartására sarkallja Kijevet. Addig tehát semmilyen elmozdulás nem várható?

– Ez így van, mint ahogy elmozdulásra a választások után sem lehet számítani.

– S mit vár a választásoktól?

– Klasszikus értelemben vett demokratikus választást semmiképp. Az utcát teljesen ellenőrzésük alatt tartják a nemzeti radikálisok, ilyen körülmények között pedig tiszta választásokat várni irreális.

– Értsem ezt úgy, hogy a hatalom is a nacionalistáktól függ, s ebből a csapdából nem tud kimászni?

– Nem, ez nem így van. A hatalmat az oligarchikus és féloligarchikus struktúrák, Porosenko vagy Avakov csapata tartják a kezükben. S ezek adott esetben támaszkodnak természetesen a nacionalista csoportokra, szervezetekre is. Mindenek előtt abban, hogy a korlátozottan népszerű jelenlegi hatalommal szemben ne erősödhessen meg oroszellenes, nyugati irányultságú alternatív erő.

– S milyennek látja Petro Porosenko esélyeit az újrázásra?

– A népszerűsége jelenleg nem nagyon tud 15 százalék fölé menni, így pedig nehéz lesz nyerni. Persze, ezt kizárni sem lehet, ám erre most 30 százaléknál több esélyt nem adnék.

– S akkor ki nyerhet?

– Erről még korai beszélni. Ha most tartanák a választásokat, akkor valószínűleg Julija Timosenko nyerne. Nincs azonban a porondon olyan erős politikus, akit nyugodt szívvel meg lehetne nevezni. Az év végéig azonban még megjelenhet egy ilyen figura. Ha például Porosenko népszerűsége masszívan 10 százalék alá esne, akkor például a hatalmi körök könnyen Arszen Avakov belügyminiszter mögé állhatnak. Ha most tartanák a választásokat, akkor valószínűleg Julija Timosenko nyerne.

– S milyen a társadalom hangulata?

– Az emberek élni akarnak, a szociális helyzet azonban nem sok jóval kecsegtet. Mivel azonban az utcát a nacionalisták tartják a kezükben, szociális alapú tiltakozó megmozdulásokra nem nagyon lehet számítani. Legfeljebb csendes tiltakozás várható, mivel a politikai jelszavak hangoztatása meglehetősen kockázatos. Így aztán semmi jóra nem számítok.

– S mennyire épül bele ebbe a közhangulatba a magyar-ukrán diplomáciai konfliktus?

– Ez a vita valójában azt mutatja meg, hogy a következetes politizálás meghozhatja a gyümölcsét. Előrelépést ugyan még nem látok, de van rá esély, hogy a magyarok kiállása beérik.