//Kijev megegyezhet Moszkvával?
„Ezért már nem elképzelhetetlen, hogy az ukrán hadseregen belül ellenállás alakul ki. Megjelennek a bomlás első jelei – ha még eddig nem jelentkeztek volna –, és ez még inkább aláássa Zelenszkij politikai tekintélyét” #moszkvater

Kijev megegyezhet Moszkvával?

MEGOSZTÁS

Zelenszkij öngyilkos akciót tervez egy új nagy offenzívával. Ez a kimerült ukrán hadseregben ellenálláshoz vezethet. Az EU nincs felkészülve erre a forgatókönyvre. Az egykori német diplomata, az ENSZ főtitkár-helyettesi posztját is betöltő Michael von der Schulenburg szerint az ukrajnai háború hamarabb és másképp végződhet, mint amire számítunk. A cikk először itt jelent meg, Péli Éva fordítása németről magyarra.

Michael von der Schulenburg írása a #moszkvater.com-on

„Ezért már nem elképzelhetetlen, hogy az ukrán hadseregen belül ellenállás alakul ki. Megjelennek a bomlás első jelei – ha még eddig nem jelentkeztek volna –, és ez még inkább aláássa Zelenszkij politikai tekintélyét” #moszkvater
„Ezért már nem elképzelhetetlen, hogy az ukrán hadseregen belül ellenállás alakul ki. Megjelennek a bomlás első jelei – ha még eddig nem jelentkeztek volna –, és ez még inkább aláássa Zelenszkij politikai tekintélyét”
Fotó:EUROPRESS/Roman PILIPEY/AFP

Bár a fronton még mindig lövöldöznek, a legújabb fejlemények fényében az ukrajnai háború a Nyugat számára teljesen váratlan módon érhet véget, méghozzá egy nyugati részvétel nélküli ukrán-orosz megállapodással. Úgy tűnik, hogy az ukrajnai háború jövőjéről most már Kijevben fognak dönteni, nem pedig a lövészárkokban. Sok minden fog az egykor hősként ünnepelt, most pedig inkább tragikus figuraként jellemezhető Volodimir Zelenszkij személye körül forogni, aki azt kockáztatja, hogy nem éli túl a következő néhány hónapot elnökként.

„Zelenszkij ugyanis azt az őrültnek tűnő célt követi, hogy még az idén egy újabb nagy offenzívával legyőzze Oroszországot”

Ennek érdekében 500 ezer ukrán állampolgárt akar erőszakkal rekrutálni. De egy ilyen nagy offenzívának három vagy négy hónapon belül meg kellene kezdődnie. Viszont nincs elég fegyver, se katona, sem idő, hogy egy ilyen méretű hadműveletet akár csak távolról is ígéretes módon előkészítsenek. Ez kollektív öngyilkosság lenne. Tömeges ellenállás fog kibontakozni ellene. Mert az több mint kérdéses, hogy ma Ukrajnában bárki is meg akar-e halni ebben a háborúban, miután már több százezer embert megöltek, megcsonkítottak vagy lelki ronccsá tettek.

Zelenszkij ráadásul még a hadsereg főparancsnokát, Valerij Zaluzsnijt is elbocsátotta, ezzel bizalmi válságot idézett elő a hadseregben. Egy olyan hadseregben, amely már eddig is hatalmas vérdíjat fizetett az utolsó sikertelen nagy offenzívában, és amelynek egyre kevesebb katonája és lőszere van ahhoz, hogy egyáltalán megvédje magát.

„Ezért már nem elképzelhetetlen, hogy az ukrán hadseregen belül ellenállás alakul ki. Megjelennek a bomlás első jelei – ha még eddig nem jelentkeztek volna –, és ez még inkább aláássa Zelenszkij politikai tekintélyét”

De nemcsak ez a probléma. Zelenszkij már nem tud azzal érvényesülni, hogy Nyugaton hősként fogadják, és ezzel hatalmas pénzügyi és katonai támogatásra tesz szert. Két washingtoni útjáról is üres kézzel tért vissza. Háborús terveit a NATO már nem támogatja teljes mértékben. Ellentétben azzal, ami egy évvel ezelőtt volt, most alig kap nagyobb fegyver- és lőszer szállítmányt a NATO-tól. A hosszú idő után felszabadult uniós források kétharmada pedig hitel, amelyet vissza kell fizetni.

Az Egyesült Államok pedig elsőként hagyta el az ukrajnai hadszínteret, és Tucker Carlson Putyinnal készített interjúja után a republikánusok ellenállása a további fegyverszállításokat illetően az amerikai kongresszusban valószínűleg tovább fog növekedni.

Az ukránoknak mostanra rá kellett jönniük arra, hogy Washington soha nem gondolta komolyan azt, hogy addig támogatja Kijevet, amíg erre szüksége van, hogy egy maradék Ukrajna soha nem lesz NATO-tag, és hogy von der Leyen ígérete, miszerint Ukrajnát gyorsított ütemben fel fogják venni az EU-ba, csak üres szavak voltak.

„Azzal is tisztában kell lenniük, hogy Joe Biden megingott, mi több, politikailag megbénult, és hogy a gázai háború és a közel-keleti konfliktus most sokkal fontosabb Amerika számára, mint Ukrajna sorsa. Az ukránok azt is tudják, egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy az Egyesült Államok következő elnöke Donald Trump lehet, aki a fejük fölött próbálna megegyezni Oroszországgal. Európa szolidaritási nyilatkozataitól pedig Ukrajna a nagy szavakon kívül nem sokat várhat”

Az ukránok ezért emlékezni fognak az ukrán-orosz béketárgyalásokra, amikor a hadi cselekmények kezdete után alig egy hónappal rendkívül kedvező békefeltételekről állapodtak meg Ukrajna számára. Ezért lenne értelme annak, hogy egy Zelenszkij utáni hatalom ismét megpróbáljon tárgyalni Oroszországgal. Ha ez megtörténik, nagyon felgyorsulhatnak az események. Valószínű, hogy már most is titokban zajlanak a tárgyalások. Még ha a Nyugat nem is akar Putyinnal tárgyalni, az orosz és az ukrán hadsereg között rendszeres a kapcsolat – máskülönben elképzelhetetlen lenne a sok fogolycsere, és a megdöbbentően kevés civil áldozat.

„Várhatóan Putyin kedvezően reagálna az ukrán tárgyalási hajlandóságra. Nem akarja majd megalázni Ukrajnát, és nem fogja követelni a hatalom leváltását. Nem fogja lerohanni Kijevet, és semmiképpen sem fogja megkísérelni egész Ukrajna meghódítását”

Elsődleges céljai közé tartozik majd, hogy megakadályozza Ukrajna csatlakozását egy olyan nyugati szövetséghez, mint a NATO. Biztosítani fogja Oroszország hozzáférését a Fekete-tengerhez, valamint azt, hogy az orosz befolyás Ukrajnában erős maradjon. Ennek eléréséhez szüksége van az ukrán lakosság nagy részének együttműködésére. Ezt nem lehet erőszakkal elérni. Putyinnak ezért engedményeket kell tennie. Hogy ezek milyenek lesznek, még nem tudni.

Egy dolog azonban már most világos. Bármi történjék is, a Nyugat és az Egyesült Államok nem fog szerepet játszani benne. A NATO keleti terjeszkedése befejeződne, Ukrajna, Grúzia és Moldova, valamint a Fekete-tenger ismét orosz befolyási övezetbe kerülne. Amerika kivonulását ezekről a területekről, ahogyan korábban a világ számos más területéről is, a „globális Dél” tapssal kísérné, és ez egy új korszak kezdetét hirdetné. Ez az új korszak azonban egészen másképp nézne ki, mint az, amelyről a német kancellár beszélt, és amelyet elképzelt.

„De mindez nem fog békét hozni Európába, hiszen ez csak a kezdete lenne egy tartós békés megoldásért folyó küzdelemnek”

Az uniós államoknak nagyobb szükségük lesz erre a békére, mint Oroszországnak. És eddig az Európai Unió, vagy annak tagállamai még a legcsekélyebb kísérletet sem tették arra, hogy átgondolják, miként nézhetne ki, és hogyan lehetne elérni egy páneurópai békét. Az ilyen megfontolásokat sürgősen el kell kezdeni, különben az EU széteshet.

Michael von der Schulenburg egykor elmenekült a Német Demokratikus Köztársaságból. Berlinben, Londonban és Párizsban tanult, és az ENSZ-nek, majd rövidesen az EBESZ-nek dolgozott, többek között ENSZ főtitkár-helyettesként a világ számos problémás pontján, például Haitin, Afganisztánban, Pakisztánban, Iránban, Irakban, Szíriában, a Balkánon, Szomáliában, Sierra Leonéban és a Száhel-övezetben.
MEGOSZTÁS