//„Kihasználta a Nyugat Ukrajna hiszékenységét”
Konsztantyin Bondarenko #moszkvater

„Kihasználta a Nyugat Ukrajna hiszékenységét”

MEGOSZTÁS

Mi lehetett Ukrajna megtámadásával Vlagyimir Putyin célja? Ukrajna a cél, vagy csupán eszköz ebben a játszmában? Hol hibázott Volodimir Zelenszkij? Milyen kifutása lehet a jelenlegi hadműveletnek? Egyebek mellett ezekről a kérdésekről beszélgettünk Konsztantyin Bondarenko ukrán politológussal, az Ukrainszkaja polityika alapítvány vezetőjével.

Konsztantyin Bondarenko #moszkvater
Konsztantyin Bondarenko

– Milyen a hangulat Kijevben?

– Egy szóval ezt nehéz leírni, hiszen a kijeviek jelentős része elhagyta a várost. Több tízezer autó araszolt kifelé a városból Nyugat-Ukrajna felé. Ugyanakkor nagyon sokan az önkéntes területvédelmi egységekbe iratkoztak fel. Itt is több mint 10 ezer emberről beszélhetünk. Kijev külvárosaiban már harcok dúlnak, az Antonov repülőtér például hol az egyik, hol pedig a másik oldal kezén volt. Most már úgy tűnik, orosz kézen marad.

– Ez tehát azt jelenti, hogy a támadás első óráival ellentétben láthatóvá vált az ukrán hadsereg? Megerősödött az ellenállás, és több helyen is komoly harcok folynak…

– Igen, megerősödött az ellenállás. Az első órákban az orosz támadás megpróbálta lerombolni a hadvezetési központokat, a laktanyákat, bázisokat, repülőtereket, és a lőszer raktárakat. Ez nagyrészt sikerült is, de mostanra láthatóvá vált az ukrán hadsereg.

– S mit tud, mennyi a halott?

– Nem lehet tudni. Előbb 85 emberről szóltak a hírek, majd hirtelen ebből 400 lett. Annyira ellentmondásosak még a hivatalos információk is, hogy most ezt nem tudhatjuk. Emellett nagyon sok a hamis hír. Tombol az információs háború, amelyben Ukrajna vesztésre áll.

– Tisztább lesz a kép a katonai műveletek végeztével. De mikor zárulhat ez le?

– Nehéz megmondani. Alighanem nem öt napról beszélünk, mint azt Moszkvában elképzelték, de Kijev bevétele 2-3 nap alatt megtörténhet. Na, jó, de utána itt a következő probléma. Feláll egy bábkormány, amelyet sokan nem fognak elfogadni. Különösen az ország nyugati részében, ahol különösen erős a patriotizmus, és itt koncentrálódtak a radikálisan nemzeti érzelműek is.

– A kormány beszélgetésünk idején Kijevben van, mint ahogy az államfő is…

– Igen, és a képviselők is.

– S mi lesz egy hét múlva? Addigra jó eséllyel az orosz egységek beveszik Kijevet…

– Már most is a kormányzati negyedtől 3-4 kilométerre folynak a harcok.

– Ezért mondom. S mi lesz? Elmenekül a kormány és Zelenszkij?

– Két szcenárió lehetséges. Zelenszkij ugye most már kész tárgyalni Ukrajna semleges státusáról, amennyiben az ország biztonsági garanciákat kap.

– S van még esély arra, hogy Moszkva leül vele?

– Persze.

– S miért csak most jutott ez Zelenszkij eszébe? Ha az elmúlt hét végén Münchenben az atomfenyegetés helyett ezt ajánlja, talán még máképpen alakulhattak volna az események…

– Zelenszkij nem akarta elhinni, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát. Emellett még abban reménykedett, hogy az Európai Unió és a NATO képes eltéríteni ettől Oroszországot.

– Hogyan? Hiszen Joe Biden közölte, hogy a NATO nem fogja megvédeni Ukrajnát…

– De abban bízott, hogy a légtér lezárása, Oroszország lekapcsolása a globális pénzügyi rendszerről (SWIFT) megakadályozza Moszkva törekvéseit. Több kifutása is lehet az eseményeknek, de tény, hogy Ukrajna egyedül maradt Oroszországgal szemben.

– Értem ezért Zelenszkij elkeseredését, ám már megbocsásson, az elnök egy más világban élt, és amiben reménykedett, annak már régen nem volt realitása…

– Nézze, Zelenszkij soha nem volt komoly politikus. A show bizniszből jött, és a nagypolitikában máig nem igazán igazodik el.

– S mint érezhetjük, ezt Moszkvában nagyon jól látták…

– Pontosan. De még így is jobban alakulhattak volna a dolgok, ha jó tanácsadókkal veszi körbe magát. De Zelenszkijnek nincs rendes csapata. S ahogy már említettem, mivel orosz környezetben szocializálódott, élete jelentős részét Moszkvában élte le, nem tudta elképzelni, hogy Oroszországgal kell harcolnia. Olyanokat hitt, hogy a titkosszolgálatok zsarolják, az SZBU megvezeti.

– Ezt még meg is lehetne érteni egy átlagember esetében, de ő Ukrajna elnöke, akinek a rendelkezésére áll minden titkosszolgálati információ. Ráadásul nemcsak az ukrán, hanem adott esetben a nyugati is…

– Őt informálták, de nem akart ennek hinni. Elég sajátos az ő természete. Fogalmazhatnék úgy is, hogy nehéz ember. Meglehetősen keményfejű és egocentrikus emberről beszélünk.

– Így már jobban érthető. De nézzük a másik oldalt. Ön szerint mióta készülhetett erre az akcióra Putyin?

– Hát, nem kevesebb, mint egy éve. S fél éve ez már teljesen komolyan merült fel, és egyre több információ volt arról, hogy valami készül. De azért jegyezzük meg, hogy ebben sokan nem hittek. Arra számítottunk, hogy eszkalálódik a helyzet Kelet-Ukrajnában, de hogy egész Ukrajnát megtámadják, arra csak kevesen.

– Tökéletesen értem, mert tényleg ez tűnt logikusnak…

– Én sem gondoltam, hogy egy egész Ukrajna területét érintő katonai művelet indul.

– Tehát sokan voltunk úgy, mint Zelenszkij. Azzal a különbséggel, hogy mi nem vagyunk államelnökök, és messze nem áll annyi információ a rendelkezésünkre…

– Igen, ez tényleg nonszensz.

– S hogy látja, Mit akar ezzel a hadművelettel Putyin?

– Mindenek előtt jelezni a Nyugatnak, hogy a világ újrafelosztása, benne az európai átrendeződés elkerülhetetlen. Ezt megpróbálta elérni diplomáciai úton, majd amikor látta, hogy ez nem megy, akkor jött ez a forgatókönyv. Mert mindenki értésére akarja adni, hogy az új realitások a befolyási övezetek átalakítását is követelik. Kijevben ezért Moszkvához lojális kormányt akar látni. Ez feltételezi az európai integráció feladását, és egyfajta félig bábállamot. Ezen kívül Ukrajna föderatív vagy konföderatív állammá alakítását. Valahogy olyanná, mint Bosznia-Hecegovina.

– S akkor a cél Ukrajna, avagy inkább a Nyugatot akarja ezen keresztül is arra kényszeríteni, hogy figyelembe vegye az orosz érdekeket?

– Két feladatról van szó.

– Igen, de ebben Ukrajna csupán eszköz, vagy maga a cél?

– Csupán eszköz. S most jó eséllyel ugyanolyan bábállam lesz, mint amilyeneket anno Napóleon hozott létre Európában. Csak Ukrajna nem napoleonida, hanem putyinida állam lesz. Tehát Ukrajna megtörése, átalakítása igazából a Nyugat tárgyalásokra kényszerítését, az orosz érdekek elismerését szolgálja. Így aztán elkésett a semlegesség elfogadásával Zelenszkij is, hiszen a cél ennél már jóval több. Ukrajna a Nyugat és Oroszország geopolitika szembenállásának felvonulási terepévé vált, és Putyin éppen most hajítja ki erről a mezőről az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát.

– De ugyanígy csak eszközként használta a Nyugat is Ukrajnát, csak ott a cél az Oroszországra nehezedő nyomás növelése volt. Mit gondol, az alapvetően emiatt kiéleződött helyzetben elárulták Ukrajnát? Tisztességes volt ez a játék?

– Nézze, ne feledjük el, hogy Ukrajna eltévedt ebben a játszmában. Rosszul mérte fel a helyzetét, súlyát, túlságosan bízott, hitt a Nyugatban, amely kihasználta a hiszékenységét.

– S hogyan tovább?

– Ehhez várjuk meg a katonai akció végét. Az már látszik, hogy Moszkva kisebb ellenállásra, azonnali kapitulációra számított. Ezen már túlszaladtak az események, de kérdés, hogy ez az ellenállás meddig tarthat ki. Sok függ attól is, hogy miként alakulnak a tárgyalások a semleges státusról.

– Már ha lesznek tárgyalások.

– Hát igen, Moszkvának a jelenlegi ajánlat már kevés.

– Zelenszkij elkésett. Ha a müncheni cirkusz helyett ezt meglépi, akkor talán… Nem gondolja?

– Hát igen. Joe Biden is figyelmeztette, hogy ne menjen el Münchenbe. Feltételezem, hogy most újra aktivizálódik Macron, akinek a választások előtt nagyon jól jönne a béketeremtő szerep. S akkor talán…

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.