Kezdőlap » x-demokrata » Kiakadt a brit „kamuméter” a Szkripal-ügyben
Szergej Szkripal 2006-ban #moszkvater

Kiakadt a brit „kamuméter” a Szkripal-ügyben

Médiapartnerünk, a cseh konzervatív Lidové noviny cikke a #moszkvatéren a Szkripal-ügyről

Jan Schneider

George Beebe, a CIA volt Oroszország-szakértője, az akkori alelnök Dick Cheney szaktanácsadójaként is dolgozó specialista a The National Interest konzervatív amerikai folyóiratban megjelent cikkében először tömören összefoglalta az ügy brit verzióját, majd elemzői szempontból is bemutatta azt, megadva a szót a „kétkedőknek” és azok érveinek is. Tette ezt ráadásul anélkül, hogy minden vitát kizárva, az alternatív szempontokat „fake”-nek titulálva próbálta volna őket lejáratni, ahogy az a cseh médiában szokás. Beebe megállapításait Jan Schneider kommentálja.

Szergej Szkripal 2006-ban #moszkvater
Szergej Szkripal 2006-ban
Fotó:EUROPRESS/AFP/Yuri SENATOROV / Kommersant

Tapasztalt szakértőként Beebe nem vonja kétségbe, hogy a két orosz esetében kémekről van szó, amiből azonban számára megmagyarázhatatlan ellentmondás ered. Miért zajlott egy ilyen, a brit hatóságok szerint rendkívül érzékeny művelet ilyen alacsony biztonsági szinten? Beebe számára további rejtély, hogy az állítólag halálos, bináris vegyi fegyvert szállító két férfi miért egy fürdőszoba, sőt mosdó nélküli szállodai szobában szállt meg. A vízhez való korlátozott hozzáférés ugyanis szükség esetén kritikus lehetett volna.

Időbeli összehasonlítás

A szállodai szobában elvégzett, a novicsok idegméreg kimutatására irányuló tesztek negatívak voltak. Kivéve egyet, amelyet azonban laboratóriumi körülmények között nem lehetett megismételni – írja Beebe. (A bíróságnak ezért ezt a „bizonyítékot” el kell utasítania.) Beebe ezen kívül Szkripalék és a két orosz mozgásának időbeli összehasonlításával is megcáfolja a brit hivatalos verziót.

„Az oroszok ugyanis csak jóval azután érhettek oda Szkripalék házához (és kenhették be novicsokkal a kilincset), hogy azok elmentek otthonról, és oda már bizonyíthatóan nem tértek vissza”

Ez az érv nem nézőpont vagy értelmezés kérdése, csupán az idővonal elemzése, ami már a középfokú rendészeti képzésben is tananyag. Ezt a CIA neves elemzője, az amerikai alelnök tanácsadója állítja – teszem hozzá azok kedvéért, akik minden álhírt kétkedés nélkül elhisznek. Beebe szó szerint „kiütötte” a Szkripal-ügy meglehetősen hézagos brit verzióját, amely messziről bűzlik a konspirációs elméletektől. Ebben ugyanis a bizonyítékok hiányát sziklaszilárd hittel kell helyettesíteni, különben az egész kártyavár összedől.

Mindazonáltal a gyakorlott elemző is felfedi az értelmezései határait. A Beebe által felkínált alternatív verzió így bár lehetséges, de nem az egyetlen. Felveti annak a lehetőségét, mely szerint a két orosz pénzmosást végzett. Erre az alapján következtet, hogy azok gyakran tartózkodtak Svájcban, a pénzmosók Mekkájában, valamint Nagy-Britanniában, ahol számos, kétes eredetű vagyonnal rendelkező oroszországi oligarcha él, ami a moralizáló briteket meglepő módon eddig nem zavarta.

Részrehajló értékelés

Beebe feltételezi, hogy a két orosz tevékenységének teljes felderítése nem állhat sem a támogatóik, sem Putyin érdekében. Elismeri, hogy a Szkripal-ügy értékelését erősen befolyásolják az orosz kormány képességeivel, céljaival és szerepvállalásával kapcsolatos vélekedések. Az egyébként bátor cikk végén azonban ő maga is azt állítja, hogy Putyin a hallgatásával – akár elrendelte azt, akár nem – megerősítette a felelősségét a Szkripalék elleni támadásban. Szomorú befejezése ez egy egyébként gondolatébresztő elemzésnek. Ez történhetett, amikor a Fehér-házbeli fejesek a CIA elemzőjéhez jártak és addig maradtak ott, amíg meg nem kapták, amit akartak.

Beebe felvetett egy másik, egyre élesebben kirajzolódó verziót.

„Szkripalról ugyanis a BBC azt írta, hogy az utóbbi időben elkezdett aggódni az életéért, és elgondolkozott azon, hogy visszatér Oroszországba”

Ebben az összefüggésben fontos szerepet játszhat az a tény (már ha igaz), hogy az egyik orosz egy hasonló mentőakció keretén belül segített biztonságba helyezni a volt ukrán elnököt, Viktor Janukovicsot.

Szkripalék viselkedésének (az esetleges megfigyelés miatt négy órára kikapcsolták a mobiljukat) csak ebben a verzióban van értelme, mivel ezekkel a „megmentőkkel” találkoztak. Az is rendkívül érdekes, hogy ma már senkit nem érdeket a nő kiléte, akit egyik étterem ipari kamerái rögzítettek. Az illető Szkripal mellett sétált, Szkripal lánya, Julia pedig két lépéssel előttük.

A visszatérés alternatív verziója

A BBC szerint erre 16:08-kor került sor, nem sokkal azelőtt, hogy Szkripalékat eszméletlenül találták a padon. 16:15-kor azonban a kamera rögzítette a kihívott rendőrautót és közvetlenül utána a mentőautót. Ma már mindenről beszélnek, kivéve a Szkripalék elleni támadás lehetséges elkövetőjének kilétéről. Az események e sorozatának aligha lehet más magyarázata, mint a „visszatérős” alternatíva, elsősorban a további fejleményeket figyelembe véve. Szkripalt egyáltalán nem engedték nyilatkozni, csak Júlia mondott beszédet (amit a szemmozgásából következtetve olvasott). Azóta ismeretlen helyen tartózkodnak, vélhetőleg a támadóktól való biztonság miatt.

„Elképzelhető azonban az a logikus verzió is, mely szerint olyan tettestársak tartják őt házi őrizetben, akiknek meg kellett volna akadályozni Szkripalék Oroszországba való visszatérését, de ezt elrontották”

Ezt a szempontot alátámasztja, hogy Putyin keményen elítélte Szkripalt. Ha az szóban elismerte volna, hogy vissza akar térni Oroszországba, Putyin ezt csak megnehezítette volna, és ellehetetlenítette volna számára a kreatív védekezést. Az adott helyzetben nehezen mondhatott volna mást.

Az a verzió, mely szerint Szkripal vissza akart térni (nyilvánvalóan nem üres kézzel), és hogy ebben őt a brit hatóságok az utolsó pillanatban megakadályozták, megfelelne a brit kormány jócskán eltúlzott oroszellenes őrjöngésének, mely során sokan szó szerint „kiestek a szerepükből”, és teljes képtelenségeket állítanak.

Tisztességes hozzáállás

„A brit hatóságok ilyen „kamugyanús” módszere alapvetően arra a nagy globális csalásra hasonlít, mely során az amerikai kormány egy sor hazugsággal próbálta megindokolni az Irak elleni támadást 2003-ban”

Mint az közismert, eleinte a „prágai nyomról” volt szó, majd a „nigériai nukleáris fegyvervásárlásokról” (ami a szégyenletes „Plamegate” ügyhöz vezetett), végül az Egyesült Államok azzal vádolta Irakot, hogy tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik. Ezt „Curveball”, a beszédes nevű iraki informátor hitette el a németekkel, majd az amerikaiakkal.

T. G. Masaryk azt mondta, hogy az államok megtartják az ideálokat, amelyekből születtek. Ezért szükség lenne arra, hogy a politikusok és hírszerző, biztonsági és külföldi (diplomáciai) szolgálatok megőriznék tisztességes, még ha nem is mindig jövedelmező hozzáállásukat, és nem állnának be az engedelmesek és megalkuvók sorába, akármilyen előnyösnek is tűnjön az adott pillanatban.