Kezdőlap » Gazdaság » Ki nyeri a versenyt a nyersanyagokért?
Az aszteroidákból szinte kimeríthetetlen mennyiségű nyersanyaghoz juthatnánk #moszkvater

Ki nyeri a versenyt a nyersanyagokért?

Miközben a jövő technológiáihoz szükséges nyersanyagok többségét Kína birtokolja, a többi nagyhatalom egyre eltökéltebben dolgozik azon, hogy a világűrből szerezze be a nélkülözhetetlen elemeket.

Az aszteroidákból szinte kimeríthetetlen mennyiségű nyersanyaghoz juthatnánk #moszkvater
Az aszteroidákból szinte kimeríthetetlen mennyiségű nyersanyaghoz juthatnánk
Forrás:futurism.com

Nincs már sok idő vissza addig, hogy új korszakba lépjen az emberiség. Miközben az acéltermelés nyersanyagát képező vasérc, illetve a műanyaggyártás alapanyaga, a kőolaj iránti éhség továbbra is olthatatlan, egyre több jel utal arra, hogy a jövőben a nagyhatalmak közti verseny már nem ezekért a nyersanyagokért folyik majd. A McKinsey Global Institute már két éve rávilágított arra, hogy

„2035-re olajból már kevesebbet fogunk fogyasztani, mint az azt megelőző években, de hasonló sorsra jut majd számos más olyan alapanyag is, amelyeket eddig nélkülözhetetlennek tartottunk”

Ezzel szemben a jövőben minden eddiginél jobban felértékelődnek azok az anyagok, amelyeket ugyan már eddig is használtunk, de a jövőben még nagyobb szükség lesz rájuk a gazdaság működtetéséhez. Mely anyagokról is van szó pontosan?

Az Európai Bizottság két évvel ezelőtt közzétett egy listát, amelyen 27 olyan nyersanyag rendelkezésre állását mutatta be, amelyek kritikusak az unió számára. A közleményből egyértelműen kiderül, hogy

„a legtöbb kritikus fontosságú ásványt Kína termeli ki, ezzel szemben az uniós országok, az Egyesült Államok, Oroszország és Japán – vagyis napjaink nagyhatalmai – egyáltalán nem bővelkednek ilyen készetekben”

Ami a konkrét nyersanyagokat illeti, kiemelkedő szerepet játszik a kobalt, ugyanis az elektromos autók NMC-akkumulátorainak ez az egyik alapanyaga. Napjainkban a kobalt 64 százalékát a Kongói Demokratikus Köztársaságban hozzák felszínre, vagyis ezen a téren egy nem túl stabil országnak van kiszolgáltatva az egész világ. Más a helyzet a volfrámmal, amelynek jelentőségét elsősorban az adja, hogy ez az egyik legkeményebb és legmagasabb olvadáspontú fém. Felhasználása ennek megfelelő. Az izzólámpákban ebben készül az izzószál, de az igazi jelentőségét az adja, hogy a harckocsikon ebből készül a páncéllemez, illetve a páncéltörő lőszereknél is ezt a fémet használják.

„Napjainkban Kína termeli a világon felhasznált volfrám-mennyiség 84 százalékát, Oroszország csak jóval lemaradva, összesen 4 százalékkal a második befutó”

A fémeken belül sajátos csoportot képeznek a ritkaföldfémek, amelyek a nevükkel ellentétben ugyan nagy mennyiségben fordulnak elő a földkéregben, geokémiai tulajdonságaik miatt viszont általában elszórtan fordulnak elő, és ritkán találhatók meg koncentrált és gazdaságosan kitermelhető ritkaföldfém-ásvány formájában (vagyis ezeknek az ásványoknak a ritkasága miatt kapták nevüket). A ritkaföldfémek exportját ma szinte teljes egészében Kína uralja, ami nem hagy sok kétséget afelől, hogy melyik ország e téren a győztes. Egész pontosan,

„az ázsiai óriás adja mind a nehéz ritkaföldfémek – mint a diszprózium, az erbium, az európium, a gadolínium, a holmium, a lutécium, a terbium, a túlium, az itterbium és az ittrium –, illetve a könnyű ritkaföldfémek (lantán, cérium, prazeodímium, neodímium, szamárium) termelésének 95 százalékát”

Ez pedig rendkívül erős monopolhelyzetet teremt Peking számára, amiből már eddig is rengeteg vita származott. Így például 2012-ben az Egyesült Államok a WTO vitarendezési fórumához fordult, mert a kínaiak erősen korlátozták a ritkaföldfémek exportját, s bár a vitarendezési folyamat az amerikaiaknak adott igazat, Kína továbbra sem hagyott fel az exportkorlátozásokkal.

A fémeken kívül természetesen más nyersanyagok is léteznek, amelyek megkerülhetetlenek a világgazdaságban. A héliumot különlegesen alacsony olvadás- és forráspontja miatt hűtőanyagként használják a szupravezető mágnesek hűtésére, melyeket többek között az MRI-berendezésekben, valamint nagy energiájú részecskegyorsítókban használnak. A jövőben ráadásul még nagyobb mennyiségű héliumra lesz szükség a mágneses vasutak, illetve termonukleáris erőművek üzemetetéséhez, ezért egyáltalán nem mindegy, melyik nagyhatalom tud ebből a legnagyobb mennyiségre szert tenni. Ez a verseny – úgy látszik – napjainkra már eldőlt.

„Hélium terén egyértelműen az Egyesült Államok az első számú nagyhatalom, a Föld termelésének 73 százalékát adja”

Ám egyáltalán nem lényegtelen szereplő Katar és Algéria sem a maga 12, illetve 10 százalékos részesedésével. Ezért sem véletlen, hogy a katari blokád életbe léptetése után a fél világ aggódni kezdett a további hélium ellátás miatt.

Ilyen körülmények között ma már több nagyhatalomtól sem idegen az a gondolat, hogy komolyan kellene foglalkozni az űrben található nyersanyagok földi hasznosításával. Amennyiben itt a technológiai problémákat áthidalnák, szinte kimeríthetetlen mennyiségű nyersanyaghoz juthatnánk nem máshonnan – mint az aszteroidákról.

„Mostanra már több mint 13 ezer földközeli aszteroidát ismerünk, amelyeknek igen nagy része bővelkedik olyan nemesfémekben, mint a platina, az ozmium, az irídium, a palládium, a ródium és a ruténium”

Hogy itt mekkora lehetőségekről van szó, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy egy fél kilométernyi átmérőjű aszteroida ezekből annyi nyersanyagot szolgáltathatna, mint amennyit a Földön eddig valaha kitermeltek.

Hasonló jelentőséggel bírhat a jövőben a Hold is. Égi kísérőnkön ugyanis rengeteg hélium található, ráadásul a ritka radioaktív hélium-3 izotóppal, amelynek segítségével fúziós energiát lehet előállítani.

„Ezért Oroszország most azt tervezi, hogy a Holdon üzemet épít a hélium energiaforrásként hasznosítható izotópjának kitermelésére”

Más értékes anyagokat is találhatók itt. A ritka földfémek mellett kálium, foszfor, és tórium is előfordul itt, melynek kitermelése egyértelműen azokra a nagyhatalmakra vár, amelyek megvetették lábukat az űrkutatásban.

Habár az érvényben lévő nemzetközi szabályozás értelmében a világűrben található nyersanyagokat nem lehet kisajátítani, ezt a nyersanyagokért folytatott verseny miatt egyre kevésbé értelmezik szigorúan.

„Az Egyesült Államok így már 2015-ben elfogadott egy törvényt, mely szerint az aszteroidákból és más égitestekről származó nyersanyag a kitermelőjét illeti meg”