„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„Egykori üzletemberként – és ismerve az amerikai államháztartás jelenlegi, illetve jövőbeli állapotát – Trump célja elsődlegesen az ukrajnai háború kezelhető mederbe történő terelése, amelynek az egyik opciója lehet a potenciális tűzszünet. De közel sem az egyedüli”
Fotó:EUROPRESS/Anatolii STEPANOV/AFP
Avagy ahogyan azt számos alkalommal hallhattuk a hazai és nemzetközi sajtóban, Trump saját ígérete szerint hivatalba lépésétől számolva 24 órán belül lezárná az ukrajnai konfliktust. Sőt a végső soron Biden bukását elhozó június végi elnökjelölti vita során már vélt januári beiktatása előttre megígérte a harcok beszüntetését.
„Viszont amennyiben igazak a Reuters által megszellőztetett információk a Donald Trump-féle békeformuláról, az nemhogy a háború végét nem hozza el, de könnyen lehet, hogy csak fokozná az eszkalációs spirált”
Ugyanis a hírügynökség egy 2024. június 25-i exkluzív tudósításában részletesen bemutatta azon tervezetet, amely a Trump-féle békeformula alapját adná. A kidolgozók közt a 2017-21 közti Trump-kabinet Nemzetbiztonsági Tanácsának tagjait, egyben az America First Policy Institute kutatóintézet munkatársait, Keith Kellogg nyugalmazott altábornagyot és Fred Fleitz egykori CIA elemzőt, az intézet alelnökét találjuk.
Keith Kellogg
Forrás:Wikipédia
Utóbbiak közül Kellogg volt az, aki a Reutersnak adott interjújában említette, hogy az általuk felvázolt formátum nem csupán elnyerte az egykori elnök tetszését, de bizonyos meg nem nevezett változtatások mellett támogatja annak végrehajtását. Fontos jelen helyzetben megjegyezzük, hogy a konkrét béketerv kapcsán Trump személyesen még nem nyilatkozott és sajtófőnöke is ezen sorok írásáig hárította az erre vonatkozó kérdéseket.
„Az alábbiakban bemutatandó béketerv alapjául az America First Policy Institute kutatóintézet 2024. április 11-i, <America First, Russia, & Ukraine> címet viselő tanulmánya szolgál”
Bár nem kívánunk a tanulmány minden egyes pontján végigmenni, előzetesen érdemes azt megjegyezzük, hogy a szöveg sokkalta inkább hasonlít egy különböző jelzőktől csöpögő kampányanyagra, mintsem egy ténylegesen megvalósításra kerülő ütemterv alapját képező valódi, részletes elemzésre. Avagy akárcsak a június 27-i – magyar idő szerint 28-i – elnökjelölti vitán, itt is a fő üzenetet a „bezzeg az én kormányzásom alatt mennyivel jobb volt” szólam képezi a konkrétumok részletes megnevezése nélkül.
A vágatlan elnökjelölti vita
Egyúttal mindenek előtt mindezzel nem Trump személyét és politikáját vagy elnökjelölti indulását, esetlegesen annak magyar belpolitikára vonatkozó hatásait kívánjuk kritizálni, hanem magát az említett tanulmányt és ehhez kapcsolódóan azt a hamis reményt, hogy majd Trump alatt gyorsan véget érne az ukrajnai konfliktus.
„Időközben a Politico július 2-án egy újabb, állítólagosan Trumphoz és belső tanácsadói köréhez tartozó lehetséges béketervet is közölt, ám annak hitelességét és tartalmát nem tudjuk egyelőre más forrásokból megerősíteni”
Miután a tervezetet kiszivárogtató személyekre a Politico is „névtelen informátorokként” hivatkozik, így nem lehet ellenőrizni vajon tényleg közük van-e egyáltalán Donald Trump kampánystábjához, hát még a belső tanácsadói körhöz. Minden esetre a Politico által nyilvánosságra hozott meg nem nevezett területi engedményekre és az ukrán NATO tagság elutasítására vonatkozó feltételekre kérdés mennyire nyitott Moszkva.
A NATO keleti bővítései
Forrás:BBC
Ugyanis ahogy a későbbiekben kiderül, a Kellogg-Fleitz tanulmány is csak az ukrán NATO tagság átmeneti, de nem végleges elutasításával számol, miközben Kijev sem mond le jogilag semmilyen területről. Másrészt a The Washington Post 2024 áprilisi cikke szerint Trump egyedül a Krím és a Donbassz átadásában gondolkodik, ami nem felel meg a minimális orosz feltételeknek. Amúgy a Krím és Donbassz átadását a békéért cserébe még a néhai Henry Kissinger dobta be a köztudatba 2022 májusában, ami lehet akkor még működőképes lett volna. De azóta eltelt 2 év, ami mind a harctéri, mind a politikai-stratégiai viszonyok tekintetében jelentős változásokat hozott magával.
Kissinger 2022 májusi nyilatkozata a területi koncessziók szükségességéről
„A tanulmány és Trump politikáját illetően elsőként egy fals alapfeltevéssel találjuk szemben magunkat, amely azt feltételezi, hogy Trump alatt biztosan nem tört volna ki az ukrajnai háború”
A szerzők – és Trump számos kampánybeszéde/nyilatkozata – ugyanis az ukrajnai háború felelősségét lényegében az „orosz imperialista törekvések mellett” egészében a Biden-kormányzat elhibázott külpolitikájára tolja. Szerintük Biden nem mutatott eléggé erőteljes fellépést, illetve erőt Moszkvával – és az USA egyéb ellenfeleivel – szemben Ukrajna kapcsán. Sőt a kudarccal felérő afganisztáni kivonulás még katalizátorként is hatott Putyin terveit illetően.
A Pergőtűz aktuális adásában is foglalkoztunk a témával
Kelloggék úgy vélik Washingtonnak sokkalta korábban és jóval nagyobb volumenben, még a háború 2022 februári kitörése előtt kellett volna fegyverzetet szállítania az ukrán fél számára, amely így elrettentésként szolgált volna az orosz félnek. Példaként a szerzők Trump 2019 őszi döntését hozzák elő, amely során Washington a Javelin páncéltörő rakéták képében első alkalommal adott át halált okozó eszközöket Ukrajnának és amelyek szerintük képesek voltak megállítani 2022 tavaszán az orosz előrenyomulást.
Ukrán katonák gyakorolják a Javelin páncéltörő rakéták használatát 2021 decemberében
Megint csak nem belemenve a részletekbe, az orosz villámháború kudarcáért sokkalta inkább a hibás hírszerzési információk és az ezek alapján összeállított, elégtelen létszámú kontingens, mintsem egy adott fegyver felelős.
„A probléma továbbá az, hogy a háború kitörése nem az amerikai elnök személyén vagy a regnáló washingtoni kormánypárt politikáján, hanem a 2014-es Majdan óta tartó nyugati tendenciák változatlanságán múlott. Utóbbi trendek esetében pedig meglepően baráti konszenzus alakult ki a republikánusok és demokraták közt”
Avagy Kijev Obama, Trump és Biden elnökségétől függetlenül továbbra sem tartotta be a rendezés alapjaként szolgáló minszki megállapodásokat. Az ukrán kormányzat nem biztosított autonómiát a szakadár népköztársaságok számára, a kisebbség és azok nyelvhasználati jogai kapcsán csak további szigorítások léptek érvénybe – főleg orosz esetben –, mialatt a vélt tűzszünet helyett folyamatosak voltak az EBESZ megfigyelők által rendszeresen ignorált összecsapások az érintkezési vonal mentén.
„De Moszkva számára továbbra sem ez jelentette a legnagyobb problémát, hanem Kijev és a kollektív Nyugat stratégiai lépései”
Azaz Kijev megint csak nem tett le NATO aspirációiról – ami Porosenko elnöksége alatt az egyenesen az alkotmány részévé vált –, és részben épp az említett 2019 őszi Trump segélycsomagnak köszönhetően vált egyre szorosabbá a kooperáció a nyugati államok, valamint Ukrajna közt. Egyre gyakoribbak lettek a közös hadgyakorlatok és lassú léptekkel megkezdődött az ukrán hadsereg újra – pontosabban át – fegyverzése, immár a NATO kompatibilis szempontok szerint.
A portálunk által is korábban vizsgált 2021-es közös NATO-ukrán tengeri Sea Breeze hadgyakorlat
2021 végére pedig olyan helyzet állt elő, ahol belátható távolságba került Ukrajna NATO égisze alá történő integrációja. Utóbbi alatt nem feltétlen a közvetlen tagságot kell értsük – amelyet a tagállamok nem is szavaztak volna meg – de amennyiben olyan lehetséges biztonsági garanciákat és fegyverszállításokat kapott volna Kijev, az lényegében azzal egyenértékűvé tette volna.
„Noha a szerzők elismerik a lehetséges ukrán NATO tagság/integráció kapcsán keletkező problémák meglétét, annak jelentőségét erőteljesen lebecsülik, sőt a felelősséget megint a Biden-kormányzatra hárítják”
Avagy ismét visszatérünk az elhibázott bideni Ukrajna-politikához, ahol szerintük Washington egyszerre mutatkozott gyengének a konkurens nagyhatalmakkal szemben, miközben túlságosan erőltette Ukrajna ki nem mondott NATO integrációját. Viszont a szerzők ahelyett, hogy belátnák az ukrán NATO tagság harmadik világháború kirobbantásával felérő lehetetlenségét, továbbra sem ismerik el a nyugati politika hibás alaptézisét. Helyette inkább úgy fogalmaznak:
„Ha az Egyesült Államok felajánlotta volna Ukrajna NATO-ba történő felvételének egy évtizeddel való elhalasztását, az elég lett volna Putyin meggyőzéséhez az invázió lefújására, de a Biden-kormányzat tisztviselői elutasították ezt az ajánlatot.”
Mint látjuk ezzel megint ott vagyunk, ahol a part szakad. Avagy Trump tanácsadói sem vették figyelembe azon alapvető orosz geopolitikai problémát Ukrajna kapcsán, ahol Moszkva semmilyen körülmények közt sem engedheti meg magának, hogy Kijev egy vele ellenséges katonai szövetség tagja legyen.
Az orosz stratégiai gondolkodásban máig aktívan élnek a második világháború emlékei, ahol a tengelyhatalmak jelentős részben Ukrajnán keresztül nyomultak előre a magterületek irányába
Forrás:Reddit
Attól még, hogy a problémát 10 évre szőnyeg alá söpörné a trumpi elképzelés, az időzített bomba ugyanúgy ott ketyegne egyre hangosabban. Sőt minél később aktiválódik, annál nagyobbat robban, ahol Moszkva saját oldaláról megint csak nem véletlenül nem várt tovább a hadművelet megindításával.
A sokszor emlegetett párhuzamnál maradva, Washington sem engedné meg Mexikó csatlakozását a vele szembenálló Sanghaji Együttműködési Szervezethez, sőt, vélhetően az első ilyen hír megjelenését követő héten belül megindulnának az amerikai csapatok Mexikóváros felé.
„Egy dolog az adott ország szabad akarata a külpolitikáját illetően, ám vannak olyan gátak és korlátok, amelyeket józan kormányzat a saját érdekében nem lép át”
Ilyen például az ukrán NATO tagság is. Sőt, ahogyan azt Putyin a későbbiekben elmondta, ezt a konfliktust optimális esetben már 2014-15-ben rövidre lehetett volna zárni a mostanihoz hasonló nagyszabású katonai offenzíva segítségével, ám azt az akkori orosz gazdaság nem bírta volna ki.
Az ukrajnai frontok állása 2024. július 29-én
Forrás:Rybar
Ne feledjük, az Oroszország elleni szankciós rezsim már a 2014-es krími események óta érvényben van és éppen a jelenlegi védelmi miniszter, Andrej Belouszov tett hatalmas erőfeszítéseket a 2014-22 közti időszakban az orosz gazdaság szankcióállóvá tételéért. Amennyiben a 2022 után bevezetett 10 ezer feletti nyugati szankciót Oroszország 2014-15-ben kapta volna a nyakába az nagy valószínűséggel annak összeomlását okozta volna.
„Hogyan tekint a tervezet az ukrán fegyverszállítások kérdésére?”
A Reuters által megszellőztetett trumpi béketerv, illetve a Kellogg-Fleitz-féle tanulmány felettébb ambivalensen tekint az ukrajnai fegyverszállítások kérdésére. Ugyanis a tanulmány további részeit olvasva, az részletesen kimondja, hogy Kijev háborús kudarcaiért döntő hányadban a nem megfelelő mennyiségű és minőségű amerikai fegyverzet túl későn történő átadására felelős. Ennek okát a szerzők pedig megint csak a bideni politikára vezetik vissza, ahol az amerikai kormányzat nem fogalmazott meg konkrét, részletes célokat a fegyverszállítások és Washington ukrajnai stratégiai céljai kapcsán. Szerintük a Biden kormányzat megint csak túlságosan későn és gyenge módon reagált a háborúba, ahol:
„Biden azonban túl későn ismerte fel, hogy az Egyesült Államoknak saját és a globális biztonság érdekében minden tőle telhetőt meg kellett volna tennie Ukrajna megsegítése érdekében a közvetlen amerikai katonai beavatkozás kivételével. Az amerikai érdekek és értékek előmozdítása érdekében Biden elnöknek el kellett volna látnia Ukrajnát az orosz erők kiszorításához szükséges fegyverekkel a háború korai szakaszában, valamint a háború befejezése érdekében az államfői eszközök – statecraft – minden formáját be kellett volna vetnie, beleértve a szankciókat, Oroszország diplomáciai elszigetelését és végső soron a (tűzszüneti –szerk.) tárgyalásokat.
Az Ukrajnának nyújtott katonai segítségnyújtás fő célkitűzését – az Egyesült Államok közvetlen katonai szerepvállalásától eltekintve – az képezte, hogy megakadályozza azon precedens bekövetkezését, ahol egy agresszor erőszak alkalmazásával foglal el sikeresen területeket (más államtól – szerk). Egyben a segítségnyújtás céljai közt a szabályokon alapuló nemzetközi rend megvédése is szerepelt. Szintén az Egyesült Államok érdekében állt, hogy Oroszország elveszítse ezt a háborút […], mivel az amerikai és globális biztonság szempontjából egy legyőzött és meggyengült Oroszország lett volna a legjobb végkimenetel.
Néhányan úgy vélték ez (a háború elvesztése – szerk.) megakadályozta volna, hogy Oroszország további államokat – köztük NATO tagokat – is megtámadjon Ukrajna elfoglalását követően. Az is valószínűnek tűnt, hogy egy megvert orosz hadsereg lehetővé tette volna az Egyesült Államok számára védelmi képességeinek átcsatornázását a nemzetbiztonságát jóval nagyobb mértékben fenyegető Kína ellen.”
„Ezen sorokat követően nem kell sok magyarázatot fűzzünk az abban foglaltakkal kapcsolatban”
A tanulmányban szó sincs arról, hogy véletlen, esetleg az isztambuli formulához hasonlóan diplomáciai úton rendezték volna közvetlen a kitörést követően az ukrajnai háborút. Helyette egy hipotetikus második Trump elnökség esetén Washington 2022 tavaszán már az első naptól kezdve elárasztotta volna Ukrajnát a nyugati fegyverzet garmadájával az orosz csapatok megállítása – és végső soron ukrán területről történő kiverése – érdekében. Mint ahogyan az a tanulmány megjegyzi, saját idővonalunkhoz képest Trump alatt Kijev jóval korábban juthatott volna hozzá a HIMARS rakétatüzérséghez, ATACMS ballisztikus rakétákhoz, valamint a MiG-29 és F-16-os vadászgépekhez.
Ukrán HIMARS indítás
Ám ezek az idők illetve lehetőségek elmúltak – ahogyan azt a tanulmány szerzői is belátják –, és a 2023-as ukrán ellentámadás kudarcát követően egy első világháborúhoz hasonló álló/állásháború alakult ki a frontvonalak mentén. Utóbbi viszont megint nem áll Washington érdekében, mivel az ukrán győzelem hiányában mindez csak feleslegesen vonja el az erőforrásokat Kína és a Közel-Kelet – értve itt Izraelt – elől, miközben minimális eredményeket produkál.
„Egykori üzletemberként – és ismerve az amerikai államháztartás jelenlegi, illetve jövőbeli állapotát – Trump célja elsődlegesen az ukrajnai háború kezelhető mederbe történő terelése, amelynek az egyik opciója lehet a potenciális tűzszünet. De közel sem az egyedüli”
A támogatások kezelhető mederbe való terelése több módon is végbe mehet, ám Trump eddigi logikájából és korábbi nevadai kampánybeszédéből kiindulva ismét a költségek Atlanti-óceánon átívelő megosztása lehet terítéken. Avagy akárcsak előző elnöksége idején, Trump ismét azzal kampányol, hogy az európai NATO tagállamok nem költenek eleget saját biztonságuk érdekében. Csak míg korábban ezt a katonai kiadásokra, most éppenséggel az ukrajnai fegyverszállításokra érti.
Trump vonatkozó bejegyzéseinek egyike
Forrás:Twitter
Rendszeresen előkerül Trump oldaláról a 100-200 milliárd dolláros összeg, amellyel szemben szerinte Európa csak ennek töredékét költötte el eddig Ukrajna katonai támogatására. És ahogyan megválasztását követően sem lépett ki minden rémhírkeltés ellenére az Egyesült Államok a NATO-ból, úgy most sem fogja befagyasztani az Ukrajnának nyújtandó katonai segélyeket Washington. Ám Trump fel fogja használni országa pozícióját az Ukrajnával kapcsolatos költségek minél nagyobb mértékben Európára történő áthelyezésére, ahogyan azt bizonyos formában már Biden alatt is láthatjuk.
„Viszont a fegyverszállítások folytatása nem feltétel nélkül történne”
Ahogyan az a Reuters által megszellőztetett tervezetből kiderül, elsődlegesen a tűzszüneti/béketárgyalásokhoz kötné Trump az Ukrajnának adandó katonai segélyek további folyósítását. Avagy amennyiben Kijev nem hajlandó leülni tárgyalni Moszkvával, abban az esetben az amerikai katonai segélyek is el fognak apadni. Viszont mielőtt még túlságosan örömünket lelnénk a tervezetben, annak van egy második fele is. Utóbbi ugyanis kimondja, hogy amennyiben Moszkva nem kívánna tárgyalóasztalhoz ülni vagy a felek nem képesek közös nevezőre jutni – amely jelen helyzetben eléggé valószínű –, akkor Kelloggot idézve
„mindent megadunk az ukránoknak, amire szükségük van ahhoz, hogy megöljetek titeket a harctéren”
„Utóbbi lépés erősen a Kissinger-féle 1972-es Operation Linebacker II művelet modern verziójaként írható le”
A művelet során az akkori amerikai külügyér a második világháború óta nem látott bombázással kívánta tárgyalóasztalhoz ültetni az észak-vietnami felet. Utóbbi bár végső soron sikerült, ám csak rövid időre, mivel az 1973-as párizsi békemegállapodást követően két évvel Saigon és az amerikai támogatású Dél-Vietnam elesett, elhozva a végső észak-vietnami győzelmet.
Hanoi bombázása az Operation Linebacker II keretein belül
Pont ezért is kérdés, mennyire tudna a kissingeri politika Ukrajna esetében működni, ahol nem egy „szimpla” Észak-Vietnam, hanem egy atomfegyverrel rendelkező nagyhatalom áll a frontvonal túloldalán. Moszkva szemében pedig Ukrajna – pontosabban az ukrajnai területek – egy olyan elengedhetetlen történelmi/geopolitikai régiót képviselnek, amelyért ha kell a végsőkig harcol.
„Amerika az erő pozíciójából akar tárgyalni”
Az ukrajnai területeknél maradva természetesen a tervezet a területiség, illetve a lehetséges koncessziók kérdésével is foglalkozik. Az alapelvet ismét csak a szabályokon alapuló nemzetközi rend, illetve a határok megváltoztathatatlanságának tézise adja, viszont a jelenlegi amerikai/zelenszkiji állásponthoz képest a realitások jobb figyelembe vételével.
Azaz bár továbbra is támogatja Ukrajna területi integritását az 1991-es határok mentén, azt javasolja, hogy a gyakorlatban Kijev hagyjon fel ezen célok katonai úton történő elérésével és hallgatólagosan – de nem jogilag – nyugodjon bele az orosz ellenőrzésű területek elvesztésébe. Helyette a szerzők Kijev számára a diplomáciai utat javasolják a területek visszaszerzését illetően, ám véleményük szerint áttörésre Putyin elnöksége alatt nem érdemes számítani.
A mostani tervezethez hasonló területi változásokat vázoltak fel a minszki megállapodások is, annyi különbséggel, hogy a Donyecki és Luganszki Népköztársaság ukrán ellenőrzés alatt maradt volna
Forrás:Stratfor
„Avagy a NATO tagság egy évtizedes eltolásával és a területek hallgatólagos feladásával Washington egyáltalán nem a béke irányába igyekszik, hanem helyette megpróbálja kibekkelni az időt Putyin elnökségének végéig. Utána pedig egy 2008-as medvegyevi fordulatban reménykedik, ahol majd Moszkva feladja korábbi pozícióit a nyugati kapcsolatokért cserébe”
Ám ez megint csak egy erős félmegoldásnak tűnik, ahol ismételten nem teljesülnek a Vlagyimir Putyin által a 2024-es Szentpétervári Gazdasági Fórumon megfogalmazott minimális békefeltételek. Utóbbiak ugyanis kimondják, hogy Kijevnek nem csak hallgatólagosan, de írásban és jogi úton is el kell ismernie a Krím, valamint Donyeck, Luganszk, Herszon és Zaporozsje megyék egésze feletti orosz fennhatóságot.
Az Oroszország által sajátként tekintett 4 megye kiterjedése
Forrás:9111.ru
Ahogyan azt a Kuril-szigetek lassan 80 éve tartó kálváriája esetében is látjuk, Moszkva bizony ragaszkodni fog a stratégiailag fontos területek feletti ellenőrzéshez, bármi történjen.
„Viszont ahogyan az a június 27/28-i elnökjelölti vitán is elhangzott a műsorvezető kérdésére, Trump egyértelműen elutasítja az orosz területi feltételeket”
Végső soron pedig a tanulmány azt a célt kívánja kitűzni, ahol Ukrajna az erő pozíciójából tárgyalhatna Oroszországgal olyan megállapodást elérve, amely mind az ukrán, mind az amerikai érdekeknek megfelelne. Avagy az eredeti magyar fordítását idézve
„Ha Ukrajna az erő pozíciójából tárgyalhatna, és egyúttal közölné Oroszországgal milyen következményekkel járna, ha nem tartaná be a béketárgyalások jövőbeli feltételeit, az Egyesült Államok olyan végeredményt tudna elérni, amelynek feltételei összhangban vannak az amerikai és az ukrán érdekekkel. Ennek a tárgyalásos úton elért végeredménynek tartalmaznia kell olyan rendelkezéseket, amelyekkel bilaterális alapokon nyugvó, hosszú távú biztonsági architektúrát hozunk létre Ukrajna védelmére.”
„Trump lényegében még egy neki, valamint Kijevnek kedvezőbb helyzetben kívánja megállítani az ukrajnai harcokat, megelőzve az ukrán állam várható totális összeomlását és az újabb orosz területi nyereségeket”
Szó sincs egy új, tartós európai biztonsági rendszer megalkotásáról, amely figyelembe venné Moszkva érdekeit és aggályait. Helyette gyakorlatilag Washington a háborús héják legnedvesebb álmainak eleget téve egyelőre a NATO megkerülésével Ukrajna protektorává – de inkább gyarmattartójává – válna, kezességet vállalva a megmaradt ukrán területek szuverenitásáért.
A tanulmány egyik szerzőjeként említett Keith Kellogg nyugalmazott altábornagy 2022-ben még repüléstilalmi zónát kívánt létrehozni Ukrajna felett
Miközben az Oroszország elleni szankciók részleges feloldása csak mint opció került be a tervezetbe, amely ráadásul Ukrajna újjáépítését az orosz energiahordozókra kivetett különadókból finanszírozná. Utóbbival egyúttal Washington saját malmára hajtaná a vizet, jelentős költségnövekedést okozva az orosz szénhidrogénexportnak, helyzetbe hozva Amerika cseppfolyósított földgáziparát.
„Orosz oldalról ilyen feltételekbe józan vezető nem megy bele”
Mint látjuk az amerikai stratégiai célok Ukrajna NATO integrációja és az európai biztonsági infrastruktúra kapcsán változatlanok konzerválva a meglévő feszültséget, még közelebb hozva a nyugati katonai infrastruktúrát Oroszország határaihoz. Arról nem is beszélve, hogyha Moszkva mégis elfogadná a jelenlegi trumpi feltételeket, akkor évtizedes szinten kötné magát ehhez a kényszerpályához egy történelmi szinten évszázadonként egyszer kínálkozó lehetőséget eltaszítva az európai és globális biztonsági rendszer reformját illetően.
Az ukrajnai eseményekkel párhuzamosan Washington 2026-tól kezdődően már a korábbi INF szerződés által betiltott közepes és köztes hatótávolságú szárazföldi támadófegyverzetet telepítene Európába a Csendes-óceán térségében már megjelent Typhon rendszer képében
Forrás:US Army
„A Trump-féle béketerv inkább írható le ideiglenes sebtapaszként, mintsem teljes kezelésként, mivel a republikánus külpolitikai elképzelések középpontjában Ukrajna helyett a Közel-Kelet, Kína és a Csendes-óceáni térség áll”
Sajátságos módon az Obama-kabinettől kezdődően láthatjuk az amerikai erőkoncentráció fokozatos átcsoportosítását a csendes-óceáni térségbe, amely egy ideig az európai erők csökkentésével párosult. Ám ennek keresztbe tettek a 2014 utáni ukrajnai események, ahol a korábbi csapatkivonást újabb és újabb egységek telepítése, valamint a NATO-n belüli úgynevezett „katonai Schengeni-övezet” létrehozása követte.
Trump a háború gyors befagyasztásával legfőképp azt kívánja elérni, hogy Washington fő fókuszát ismét Kínára, valamint Tajvanra és a bővebb kelet-ázsiai térségre helyezhesse. Viszont amennyiben ez nem sikerülne, úgy a jelenlegihez hasonló tendencia folytatásának lehetünk tanúi, ahol az amerikai hozzájárulást/részvételt/koordinációt szervezetileg részben maga a NATO, részben pedig az európai NATO tagállamok veszik át a „split the bill” hozzáállás jegyében.
Az amerikai katonai infrastruktúra kiterjesztése a csendes-óceáni térségben
Forrás:The New York Times
Láthatjuk már ennek a jeleit például az Ukrajnának nyújtandó hitelek európai uniós kezességének, vagy a Jens Stoltenberg által bedobott évi 42,7 milliárd dolláros katonai segítségnyújtás képében. De említhetnénk akár az úgynevezett „wiesbadeni formátumot” is, amely a Pentagon által koordinált Ramstein-formátumot váltaná fel az ukrajnai fegyverszállítások esetében ismét immár NATO ellenőrzés alatt.
„A Kínára történő ráfordulás érdekében Trump már első elnöksége alatt is igyekezett az Egyesült Államok részvételével járó konfliktusokat lezárni vagy stabilizálni, a fentebb említett erőkoncentráció átcsoportosítása érdekében”
Ennek példájaként szolgált az európai NATO tagállamok katonai kiadásának feltornászása, az Ábrahám-megállapodások Iránnal szemben a Közel-Keleten, vagy épp az afganisztáni kivonulásról szóló megállapodás megkötése a tálibokkal. Ehhez kapcsolódóan Trump nem csak az ukrajnai, de a gázai – és az egyre inkább a levegőben lógó libanoni – konfliktust is gyorsított formában kívánná lezárni.
A gázai konfliktus állása 2024. július 29-én
Forrás:Rybar
Ám az ukrán formulával épp ellentétesen. Avagy a Biden kormányzattal szemben Trump lényegében az első pillanattól kezdve szabad kezet adna Tel-Avivnak, hogy kitűzött céljait a szükséges amerikai fegyveres támogatás mellett minél gyorsabban el tudja érni az általa választott módszerek alkalmazásával.
„Kínát illetően egyben Trump meg akarja akadályozni az Oroszország-Irán-Kína-Észak-Korea szövetség szorosabbra fűződését, mivel ezen blokk eddig nem látott veszélyt és kihívást jelentene az amerikai globális hegemóniára”
Megint csak kissingeri példával élve ahogy az 1970-es években Pekinget, most Moszkvát húzná ki a konkurens szuperhatalom övezetéből Washington egy lehetséges újabb megbékélés képében. Történhet ez akár az 1970-es évek enyhülési politikájához hasonlóan, ahol Vietnamot követően javulni kezdtek a kapcsolatok a Szovjetunió és az Egyesült Államok közt.
Leonyid Brezsnyev és Gerald Ford vlagyivosztoki találkozója 1974-ben
Forrás:Gerald R. Ford Presidential Library
Viszont ahogy az afganisztáni szovjet beavatkozás, valamint az úgynevezett „eurorakéták” telepítése következtében a détente időszak is hamar félbeszakadt az 1980-as évek elején, semmi sem garantálja, hogy nem fog újfent ugyanez megtörténni.
„Másik oldalról Európa, pontosabban az európai partnerek meggyőzéséről sem szabad elfeledkezzünk, ahol mint tapasztaljuk az uniós parlamenti választások ellenére sem tűnik csökkenni a háborús hangulat”
Elég csak Kaja Kallas észt miniszterelnök kinevezésére gondoljunk az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének tisztségébe. Lényegében az Uniónak az egyik ha nem leginkább oroszellenes politikust sikerült kineveznie a legfontosabb külpolitikai pozícióba. Kallas alatt pedig aligha várhatóak nemhogy engedmények, de akár enyhülés Oroszországgal szemben.
Egyben bizony a mainstream vonalat nézve egyeseknek még a lehetséges trumpi engedmények is soknak bizonyulhatnak, ahol a fentebb felvázolt mintázat szerint Európa egyre mélyebben süpped bele az ukrajnai háborúba.
De ott van még a republikánus párt középutas, Trumppal nem éppen baráti viszonyt ápoló vonala, akik az ukrajnai harcok folytatása érdekében rendre kiegyeznek a demokratákkal, keresztbe téve Trump elképzeléseinek. Az elnökaspiránsnak tehát saját pártján belüli ellenzékével is meg kell küzdenie visszatérése esetén. Ráadásul Trump első elnökségéről sem feledkezzünk meg, ahol az akkori európai politika szintén igyekezett több helyzetben Washington lépéseit megtorpedózni.
„Európa mellett pedig Ukrajna is aktívan helyezkedik”
Zelenszkij sem hirtelen a semmiből kapta elő az év végéig kidolgozandó részletes ukrán béketerv koncepcióját, ahogyan nem véletlen a magas veszteségekről és a háború lehetőség szerint mihamarabbi befejezéséről szóló brüsszeli nyilatkozata sem. Az egyre valószínűbb második Trump elnöki ciklusra Ukrajna is igyekszik már felkészülni és olyan lépéseket tenni, amivel legalább látszat szinten ki tudja elégíteni a következő adminisztrációt a katonai segítségnyújtás további fenntartása érdekében.
A legújabb amerikai katonai segélycsomag
Forrás:defense.gov
Persze ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy Kijev hozzáállása bármilyen módon is változna, ám színészi képességeit kihasználva Zelenszkij képes kormányának egy olyan arcát mutatni Trump felé, amely számára kedvesnek hathat. Egyúttal ne legyenek illúzióink az ukrán béketervet illetően sem, az szinte biztosan a 2022 óta folyamatosan ismételt Zelenszkij-formula egy újabb kiadása lesz, ahol Kijev mind az 1991-es határokhoz, mind a NATO tagságához, mind pedig az orosz jóvátételhez ragaszkodni fog.
„Ukrajnának a tanulmányban emlegetett potenciális tartós felfegyverzése és egyfajta katonaállammá transzformálása lehet, hogy a Közel-Keleten vagy Kelet-Ázsiában működőképes megoldást jelent az ottani veszélyforrásokkal szemben, de Oroszország és a posztszovjet térség teljesen más elvek szerint működik”
Megint csak, Oroszország már rég átesett azon az inflexiós ponton, ahol a lehetséges ukrán fegyverszállítások – békeidei és háborús egyaránt – megállító erőt képeztek volna Moszkvával szemben. Sőt, mint látjuk ezek épp ellentétes hatást érnek el és ahelyett, hogy eltántorítanák az orosz vezetést, pont még nagyobb lehetséges területi követeléseket – oroszos szóhasználattal élve biztonsági/egészségügyi övezeteket – indukálnak. Az orosz államfő és külügyminiszter korábbi nyilatkozataival élve, minél nagyobb hatótávolságú fegyverzetet kap Kijev, annál mélyebben lesz a biztonsági zóna Ukrajna területén belül.
A nyugati fegyverzet lehetséges maximális hatótávolsága Oroszországra kivetítve
Forrás:Telegram
A trumpi békeformula a minszki megállapodásokhoz hasonlóan csak elodázná a konfliktus újabb etapjának kitörését és ebben a formájában nem rendezné azokat az alapvető problémákat és helyzetet, amik elvezettek 2022. február 24-ig. Attól még, hogy a tervezet Kijev NATO tagságát egy biztonsági garanciákkal kiegészített militarizált Ukrajnára cserélné, az semmivel sem jelentene jobb helyzetet Moszkva számára. Ez gyakorlatilag változatlan alapfelállást hozna el a külsőségek lecserélésével.
„Ahogyan azt Trump első elnöksége is megmutatta, szemben az alaptalannak bizonyuló Russiagate botrány állításaival Trump nemhogy az oroszokkal játszott össze, hanem elődjeihez képest egy jóval erőszakosabb Oroszország-politikát folytatott és folytatna a jövőben”
Elég csak a szankciók kiterjesztését nézzük az orosz gazdaság, repülőgépipar, valamint az Északi Áramlat 2 gázvezeték ellen, vagy épp az európai NATO tagállamok rákényszerítését katonai kiadásainak drasztikus megemelésére.
A NATO tagországok GDP arányos katonai kiadásai 2015-ben és 2023-ban
Forrás:NATO
Európa esetében pedig Trump ugyanazon, az amerikai érdekeket előtérbe helyező politikát kívánja folytatni mint Biden tette, csak éppen sokkal nyersebben és erőszakosabban, a demokrata oldal egyenlő partneri hamis szirénénekei nélkül. Avagy függetlenül attól ki lesz a következő amerikai elnök, Washington az Európai Unióra ugyanúgy mint egy több százmilliós kiaknázandó és kontrollálandó piacra tekint, amelynek nem lehet szabad akarata a kül-és biztonságpolitika terén.
„Egyúttal Trump elnöksége alatt lépett ki az Egyesült Államok a hidegháború utáni korszak stratégiai biztonságát erősítő a közepes és köztes hatótávolságú szárazföldi rakétákat szabályozó INF, valamint a Nyitott Égbolt szerződésekből”
Továbbá csak Biden beiktatásán múlott, hogy Washington nem hagyja ott a stratégiai atomfegyverzetet korlátozó START III-t is. Arról nem is beszélve, hogy Trump volt az, aki egyáltalán megkezdte a halált okozó fegyverzet szállítását Ukrajna részére.
A tanulmány és a hozzá kapcsolódó békejavaslat pedig ennek a politikának a visszatérését jelentené, ám megint csak kérdéses milyen eredményességgel. Moszkva már átlépte az ukrajnai Rubicont, ahonnan vagy csak győztesen vagy akár a saját összeomlását elindító vereséggel jöhet ki.
Elképzelés Oroszország dekolonizációjáról
Forrás:Free Nations of Russia
„Attól még, hogy nyilatkozataiban nem csecsemőket reggeliző patás ördögként festi le Vlagyimir Putyint még sokkalta veszélyesebb lehet a kiszámíthatatlan Trump Oroszország számára, mint a finoman szólva is az öregkor jeleit mutató Biden vagy az ő politikáját folytatni kívánó Harris”
Mindezzel viszont nem azt akarom mondani, hogy jelen helyzetben Biden vagy Harris jobb választás lenne Trumpnál, mivel szigorúan az orosz stratégiai szemüvegen keresztül nézve csak rossz és rosszabb közül lehet választani. Annyi különbséggel, hogy míg az egyik jelölt legalább valamilyen szinten megfontoltan kiszámítható, addig a másik könnyen lehet, hogy nem csak az ajtót, de az egész háztömböt berúgja.
„Összességében elmondható tehát, hogy bár Trump esetében legalább a békés rendezés lehetősége felcsillan a horizonton, ám az eddigi információk alapján megmutatkozó feltételek mentén szinte kizárt, hogy a felek egyességre jutnak”
Avagy amennyiben a 45. elnöknek sikerülne is novemberben újráznia, akkor is a háború ugyanúgy fog a jövőben folytatódni. Ne legyen igazunk, de a rendelkezésre álló információk, nyilatkozatok és folyamatok alapján a fentebb felvázolt szcenárió tűnik leginkább valószínűnek.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
Álmos Andor szerint:
Politikusaink is bölcsen szépítenek, amikor Trump szerepét és béketerve minőségét dicsérgetik, de most ez a dolguk. Ilyen helyzetben még sosem voltunk, hogy az aktuális falkavezér kicsi kedvenceivé válhatunk, és ez Trump hatalomra kerülésével bekövetkezhet. Ezért mindent bevállalunk: közel-keleti republikánus álláspont, ukrajnai amerikai álláspont- végülis egyik sem a mi meccsünk, vegyük észre. A románok sem lesznek most olyan jó helyzetben, mint várhatóan mi, ők ui. mindig a demokratákra tették a tétjeiket, Trump nem kedveli őket.
HelloKitty szerint:
Kedves HandaBandy!
Egyetértek a gondolataival. Mint Oroszország “fan” örülök, hogy rátaláltam erre a blogra, egyike a kevés, propagandától mentes oldalnak (ez nem a reklám helye, nem ismerem őket személyesen :) . Orosz és ukrán ismerőseim is vannak – szeretném, ha minél hamarabb befejeződne a háború.
Sajnos a közvélemény (a magyar is) meg van osztva (ki kinek “drukkol” …). Semmi sem fekete vagy fehér.
HandaBandy szerint:
Kedves HelloKitty!
Nem tisztem a sajtóelemzés, ez a “sátánista” valóban kissé, pestiesen szólva vallásos túltolása a dolgoknak De a
Kelet = jó -val végképp vitatkoznék. Inkább itt arról van szó, hogy nem akar a magyar közvélemény alárendelődni
a “gonosz birodalma” leegyszerűsítő, bináris kitételének, és fenn akarja tartani a józanságot és az együttműködést.
Amennyi vegzatúrát eddig el kellett viselnünk a bölcs és demokratikusan igazságos EU-tól az nem éppen egy baráti
nexusra utal. Megspékelve mindezt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a legitim magyar kormányzatot el akarják
távolítani. Szóval az ebbéli sündörgést civilizált és PC kifejezésekkel honorálni embert próbáló dolog.
Amikor egy akkora államot mint Olaszország nyíltan és szimplán cinikusan megfenyegetnek akkor nehéz már higgadtnak
maradni. Nehéz nem olyan fogalmakra gondolni mint a gonoszság.
csakafidesz szerint:
“Amikor egy akkora államot mint Olaszország nyíltan és szimplán cinikusan megfenyegetnek akkor nehéz már higgadtnak
maradni. Nehéz nem olyan fogalmakra gondolni mint a gonoszság.”
—————————————————————————————————————————————————————-
Olaszország.. Ugyan már. Az amerikaiak mostanában Kínát szokták megfenyegetni, aminek diszkrét bája, hogy nem lenne gomb a ruhájukon Kína nélkül. Az már csak hab a tortán, hogy a kínai atomerő simán le tudja gyalulni egész Észak Amerikát. Ezek rendszeresen fenyegetik Kínát. Hála a taoizmus mély gyökereinek a kínaiak mindezt csöndes mosollyal fogadják. Nehéz egy kínait kihozni a béketűréséből.
HelloKitty szerint:
Ez rosszul hangzik… sosem lesz vége?
A moszkvater.com cikkeit kéne mindenkinek olvasni, aki hozzáértők véleményére kíváncsi ebben a kérdésben. A magyar sajtó csak a Trump=jó, Nyugat=rossz, sátánista(!), Kelet=jó vonalat ismeri, vagy éppen ezeknek a fordítottját tolják az arcunkba, és egyik sem igaz.