Ki állítja meg Európát?

A háború szelleme járja be Európát. Napjaink legfontosabb kérdése, képes-e Európa ellenállni ennek a kísértésnek, mikor egyenlőtlen harcra hívja ki Oroszországot? Az Egyesült Államok különleges megbízottjának, Steven Witkoffnak az utóbbi időben tett erőfeszítései nem teljesen átláthatóak, de az egyértelmű, hogy segíthetnek megelőzni egy sokkal katasztrófálisabb háborús konfliktust. Ahogy majdnem egy évszázaddal ezelőtt, az európai vezetők most is vakon hiszik, hogy jó irányba haladnak. Ez igaz is, ha kizárólag a hatalmuk megtartásához fűződő személyes érdekeiket vesszük figyelembe. Ez a politikai vonalvezetés azonban katasztrófális lehet Európa egészére nézve.

Garay Emil írása a #moszkvater.com számára

„A kialakult helyzetben az amerikaiak – talán ezt észre sem veszik – nem annyira az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktus megoldásával foglalkoznak, mint inkább egy sokkal szörnyűbb forgatókönyv, a harmadik világháború megakadályozásával. Pénzügyi- és energia rendszerén keresztül, szankciókkal és vámokkal operálva csak Washington képes nyomást gyakorolni Európára”
Fotó:EUROPRESS/AFP/OLEG PETRASIUK/24TH MECHANIZED BRIGADE OF UKRAINIAN ARMED FORCES

„Nem távolodtunk el a békemegállapodástól!” – fogalmazott az amerikai különleges megbízott a Steven Witkoff  és Trump veje, Jared Kushner valamint Vlagyimir Putyin és szűk csapata közötti, a Kremlben tartott több mint öt órás tárgyalásokat értékelve Jurij Usakov, az orosz elnök külpolitikai tanácsadója. Ezt a mondatot kétszer is megismételte, azonban a Times erről az európai magatartást ezzel is demonstrálva úgy számolt be, hogy szavait a „nem kerültünk közelebb a békemegállapodáshoz” formulára változtatta.

Makacsul a háborús hangulat fokozására törekszik az európai média, és ez valószínűleg addig nem fog megváltozni, amíg az Európai Unióban a jelenlegi globalista vezetést nem váltja fel az országaik  nemzeti érdekeit képviselő politikusok. Ma az EU látványos gyorsasággal marginalizálódik. Az elmúlt évtizedben hozott döntések megrengették az európai ipart, gazdaságot és a társadalmakat is. Az Oroszország elleni militáns tervekkel és az orosz aktívumok lefoglalásával most a cél, hogy új életet leheljenek a gazdaságokba. A zárolt orosz vagyon elkobzása, felhasználása azonban pénzügyi és jogi szempontból is rendkívül kétes vállalkozás, és komolyan visszaüthet, ha adott esetben szimmetrikus válaszként Oroszország is kisajátítja az elérhető európai aktívumokat. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy az arrogáns militarizmus potenciálisan akár világméretű katasztrófához is vezethet.

„Az EU – az Oroszország feletti gyors győzelem reményétől egészen addig, hogy Ukrajnát Oroszország gyengítésére proxyként, faltörő kosként használja – a biztonságpolitikáját számos kétes posztulátumra alapozza”

Európa paradox módon úgy gondolja, Oroszország Ukrajnával végezve megtámadja az EU-t, közben azonban nem feltételezi, hogy egy nyílt és erőszakos konfliktus esetén nem támaszkodik a nukleáris potenciáljára. Az EU most a következményekkel nem számolva elkezdte telepíteni a katonai erőit a keleti szárnyán és az Oroszországgal határos államokba. Németország fejleszti a hadiiparát, vonatokat alakít át katonai kórházakká, Finnország bunkereket épít, aknásított övezetek jelennek meg a lengyel határon, és az orosz-ukrán háború tapasztalatait felhasználó Kalinyingrád elfoglalását és a Balti-tengeren blokád kialakítását célzó hadgyakorlatokat tartanak az Oroszországgal szomszédos régiókban.

Nem veszik azonban figyelembe azt a tényt, hogy Oroszország és Ukrajna soha nem üzent hadat egymásnak, jogi értelemben Oroszország számára ez egy „különleges katonai művelet”, amelynek a célja – ahogy ők fogalmaznak – a náci rezsim megdöntése és a saját népüknek nevezett emberek felszabadítása.

„Ezért aztán bármilyen véres is ez a konfliktus, valójában ezt a műveletet <kesztyűs kézzel> hajtják végre, vagyis nem vetik be a teljes tömegpusztító fegyverarzenáljukat. Emlékezzünk csak vissza az iraki háborúkra, akkor ott az Egyesült Államok által alkalmazott módszer – figyelmen kívül hagyva a milliós polgári és kulturális károkat – a szőnyegbombázás volt”

Sokan felkapták a fejüket Putyin minapi kijelentésén: „Ha az EU megtámad bennünket, készen állunk a harcra, utána azonban nem lesz kivel tárgyalni…”. Hogy ez fenyegetés? Igen, egy olyan ország fenyegetése, amelyet a történelemben nem először ellenségnek nyilvánított Európa. Csak azért, hogy megoldja saját belső  gazdasági és társadalmi problémáit. Csakhogy ezúttal ez az ország elegendő potenciállal rendelkezik ahhoz, hogy megvédje magát anélkül, hogy szárazföldi harcokba keveredne. Ez pedig olyan következményekhez vezethet, amelyeket a jelenlegi uniós politikai vezetés egyáltalán nem kíván figyelembe venni.

A náci rezsim megdöntésének tézise azon alapul, hogy Kijev ragaszkodik a második világháború tömeggyilkosságokért felelős, manapság nemzeti hősként kezelt náci bűnöseinek rehabilitálásához. Ezen kívül azon, hogy az erőszakos neonácik befolyása nagyon is valós nemcsak a lakosságra, de lényegében túszul ejtették az ország jelenlegi vezetését is. Ebből a szempontból a béketárgyalások fontos pontja, hogy Oroszország nem tűri el náci ideológián alapuló rendszert a szomszédságában és ez fontos pontként szerepel a rendezési elképzelésekben. Ráadásul Zelenszkij elnöki mandátuma már régen lejárt, legitimációja megkérdőjelezhető, így elengedhetetlen új választások kitűzése.

„Kérdéses azonban, hogy milyen belső konfliktusokat gerjeszthetnek a befolyásos és jól felfegyverzett neonáci kisebbség, valamint a mögöttük álló erők”

Bár hivatalosan a Kreml nem tiltakozott, az orosz média felháborodott Kaja Kallasnak, az uniós diplomácia vezetőjének a kijelentésén, miszerint Oroszország 19 háborút indított az elmúlt évszázadban. Úgy vélik, hogy Kallas a szovjet szerepre utal a náci Németország elleni második világháborús harcokban, ezzel az EU vezetése nevében szólalva meg nyíltan csatlakozik a nácik történelemben játszott szerepének a rehabilitációjához. Ráadásul a tagországok részéről sem nagyon hangzanak el ellenvetése ezzel a hozzáállással szemben.

Az orosz katonai műveletek megkezdésének egyik fő oka Ukrajna látványos közeledése a NATO-hoz. Emellett az utolsó csepp volt a pohárban Zelenszkij müncheni felszólalása, amelyben az Ukrajna atom fegyverektől mentes státusát megerősítő Budapesti memorandum felmondásáról beszélt.

„Ahogy majdnem egy évszázaddal ezelőtt, az európai vezetők most is vakon hiszik, hogy jó irányba haladnak. Ez igaz is, ha kizárólag a hatalmuk megtartásához fűződő személyes érdekeiket vesszük figyelembe. Ez a politikai vonalvezetés azonban katasztrófális lehet Európa egészére nézve”

Európa továbbra sem nem hajlandó tudomásul venni, hogy Oroszország a biztonságát fenyegető kihívásként tekint arra, hogy a NATO egyre közelebb kerül a határaihoz. Európa ezzel megsérti az ENSZ alapelveit, amelyek kimondják, hogy a biztonság oszthatatlan. Ott tartunk, hogy a jogos és jogtalan, a helyes és a helytelen megfontolásai egyre inkább a „jó” és a „gonosz” erkölcsi kérdéseire egyszerűsödnek le, a nemzetközi jogot hiedelmek váltják fel, nincs párbeszéd a felek között, így aztán a kölcsönös bizalmatlanság légköre alakul ki. A korábban megoldható  nézeteltérések az értékalapú, ideologisztikus szembenállás szintjére emelkednek, ami a konfliktusok erőszakba torkollásának gyakori előfutára.

„A kialakult helyzetben az amerikaiak – talán ezt észre sem veszik – nem annyira az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktus megoldásával foglalkoznak, mint inkább egy sokkal szörnyűbb forgatókönyv, a harmadik világháború megakadályozásával. Pénzügyi- és energia rendszerén keresztül, szankciókkal és vámokkal operálva csak Washington képes nyomást gyakorolni Európára”

Sem Trump, sem Steven Witkoff nem kommentálta a Putyinnal folytatott beszélgetést, csak Marco Rubio külügyminiszter adott a Fox Newsnak interjút, melyben elmondta, nem lehet befejezni ezt a háborút az Oroszországgal folytatott tárgyalások nélkül. Üzent azoknak is, akik addig finanszíroznák Ukrajnát, amíg a háború tart, ez azonban a külügyminiszter szerint nem reális. „Néhány héttel ezelőtt Putyin azt mondta, hogy el fogják érni a céljaikat, még ha az tovább tart is. Tíz hónapja mindent megteszünk, amit csak lehetett, de még nem értük el a célunkat” – nyilatkozta Rubio.

Közben Zelenszkij Írországban kijelentette, hogy Ukrajna biztonsága az Európai Unióhoz való csatlakozásától függ. „De mikor?” – tette fel a költői kérdést. Zelenszkij várta a találkozást Witkoff-fal is, ám csalódnia kellett.

„Akadnak persze már Kijevben józan, az ukrán nemzetet a kudarcra felkészítő hangok is. Így például Dmitro Kuleba volt ukrán külügyminiszter úgy véli, hogy az országra <fájdalmas taktikai vereség, ugyanakkor stratégiai győzelem vár>”

Ebben az őszintén szólva aggasztó helyzetben, amikor Európa kívül rekedt a tárgyalási folyamatból, Magyarország semleges, de aktívan békítő álláspontjával egészen különleges közvetítői szerepre számíthat a globális hatalmak között, ami kézzelfogható előnnyel járhat nemcsak a politikában, hanem főképp a gazdaságban.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com