Kezdőlap » x-demokrata » Kettős szorításban Belarusz
Alekszandr Lukasenko kilép a szavazófülkéből a Belarusz parlamenti választáson Minszkben, 2019. november 17-én #moszkvater

Kettős szorításban Belarusz

A Belarusz Köztársaságot hagyományosan orosz bábállamként kezelik a szélesebb értelemben vett Nyugaton, így Magyarországon is. A helyzet azonban koránt sem ilyen egyszerű. A belarusz szuverenitásra nemcsak a moszkvai törekvések jelentenek veszélyt, hanem a hazai nacionalizmus is.

Kosztur András írása a #moszkvater számára

Alekszandr Lukasenko kilép a szavazófülkéből a Belarusz parlamenti választáson Minszkben, 2019. november 17-én #moszkvater
Alekszandr Lukasenko kilép a szavazófülkéből a Belarusz parlamenti választáson Minszkben, 2019. november 17-én
Fotó:EUROPRESS/Viktor Tolochko/Sputnik

A belarusz vezetés elkötelezett az Oroszországgal való szoros kapcsolatok fenntartása mellett. Fontos prioritásának tekinti ugyanakkor a szuverenitás megőrzését, amelyet viszont nem csak az utóbbi években feléledő orosz birodalmi törekvések veszélyeztetnek. A radikális, oroszellenes belarusz nacionalizmus ugyanúgy veszélyt jelenthet az országra nézve. A szomszédos Ukrajna példája mutatja, hogy az erősödő nacionalizmus az orosz beavatkozás ürügyéül szolgálhat, és a nyugati befolyás mértékét is növelheti.

A Belarusz Köztársaság és az Oroszországi Föderáció 1997 óta szövetségi államot alkot. Alapításakor a már akkor is Alekszandr Lukasenko vezette Belarusz olyan tervezetet nyújtott be, amely a mindkét államban rendkívüli népszerűségnek örvendő Lukasenkót a két ország tényleges vezetőjévé avatta volna. Ezt Borisz Jelcin akkori elnök környezete magakadályozta, Vlagyimir Putyin hatalomra kerülése után pedig nem maradt esély a belarusz vezető szövetségi ambícióinak beteljesítésére. Napjainkban viszont ellentétes irányban merült fel a két ország tényleges egyesítése. Egyes vélemények szerint jelenlegi mandátumának lejárta után Putyin egy szövetségi állam elnökeként tudná az orosz alkotmányt megkerülve megtartani az ország vezetését, ami a gyakorlatban Belarusz Oroszországba történő bekebelezésével érne fel.

Kérdéses persze, hogy egy ilyen forgatókönyvnek mennyi a realitása, és mennyivel inkább az orosz birodalmi soviniszták dédelgetett álmáról, és – bármily furcsának is tűnjön ez – a nyugati propaganda egyik üzenetéről van szó. Minszki szakértők ugyanis felhívják a figyelmet arra, hogy Belarusz Oroszországhoz csatolása a Nyugat, valamint a Nyugat-barát erők malmára hajtaná a vizet. Ezáltal ugyanis olajat lehet önteni az inkább csak a fiatalok között növekvő népszerűségnek örvendő Európa-párti nézetek, valamint a radikális, oroszellenes élű nacionalizmus eddig elég halványan parázsló tüzére.

„A Lukasenko-rendszer legnagyobb előnye és hátránya is egyben, hogy az elmúlt 25 évben az állam-, illetve nemzetépítés olyan modelljét választotta, amely egyrészt nem etnikai-nyelvi („törzsi”) alapú, másrészt pedig nem szakított az országa szovjet örökségével. Sőt, azt az emlékezetpolitika alapjává tette”

Mindkettő – legalábbis mértékét tekintve – egyedülállónak számít a közép- és kelet-európai térségben, és ezeknek köszönhetően sikerült elkerülni a volt Szovjetunió államaira oly jellemző etnikai és társadalmi konfliktusokat. Külpolitikáját tekintve Lukasenko szintén kiugró határozottsággal köteleződött el Oroszország mellett, és ugyanez, valamint az ország sajátos politikai berendezkedése jó ideig drasztikusan visszavetette Belarusz kapcsolatait az Európai Unióval. Komoly hátrányokat persze nem szenvedett ezáltal az ország. Elég csak arra gondolunk, hogy a baltiakat leszámítva az EU felé igyekvő többi volt szovjet állam ugyanúgy nem ért célba, és egyhamar nem is fog.

Ennek a politikai vonalnak azonban hátrányai is vannak, amelyek éppen annak konszolidációs eredményei ellen hatnak. Az oroszok melletti elköteleződés, az orosz kultúra kiemelt szerepének megőrzése ahhoz vezet, hogy egyre nehezebb megkülönböztetni egymástól a két országot és népet, amely

„szükségszerűen az Oroszországban való feloldódás veszélyét rejti magában”

Bár a Kreml részéről a Belarusz bekebelezésére vonatkozó hivatalos igény természetesen nem merült fel, gyakoriak azok a panaszos kijelentések, amelyek nagyobb lojalitást várnának el a minszki vezetéstől,  például az ukrán konfliktus kérdésében. Megint mások pedig azt a már a szovjet időkből is ismert közhelyet sütik el, amely szerint elég volt „más népeket etetni”, főleg, ha azok még hálátlanok is.

Belaruszban azonban az Európa-pártiak és a nacionalisták – a posztszovjet térségben e két tábor gyakran nehezen megkülönböztethető egymástól – egyaránt az oroszoktól eltávolodásra szólítanak fel. Alig titkolt módon egy, az Ukrajnában végbementhez hasonló fordulatot látnának szívesen Belaruszban is. Meglepő módon ebben egy rugóra jár az agyuk az orosz nacionalistákkal. Nemrégiben az EurAsia Daily nevű, erős orosz birodalmi álláspontjáról ismert portálon jelent meg egy „Belaruszban Majdan eladó. Sürgősen. Drágán” címet viselő írás, amely nem kis kárörömmel számol be Lukasenko – szerintük – egyre nehezebb helyzetéről, és ugyanitt korábban az általuk következetesen Belorussziának nevezett ország Oroszországba bekebelezésének előnyeit ecsetelték. Egy esetleges minszki zűrzavar esetén a Kremlnek esélye nyílna arra, hogy Ukrajnához hasonlóan Belaruszban is területekhez jusson. Az így gondolkodó birodalmi soviniszták azonban figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy ezzel a retorikával Belaruszban éppen az oroszellenes, jelenleg még marginális, de a fiatalok körében népszerű EU-párti és nacionalista nézetek malmára hajtják a vizet.

„Ebben a kétoldalú információs szorításban kell egyensúlyozni a Lukasenko-rendszernek, s bár mindkét szélsőség erős kisebbségben van Belaruszon belül, a jelenlegi tendenciák alapján növekedésükkel lehet számolni”

A belarusz kormányzat a radikális vagy annak ítélt nézetekkel szemben pedig olykor kemény kézzel lép fel. Így történt ez 2016 októberében is, amikor egyrészről az úgynevezett orosz világ eszméjével szemben szarkasztikusan fellépő Eduard Palcsiszt állították elő. Majd ugyanazon év decemberében, amikor a Lenta.ru, a Regnum és a már említett EurAsia Daily orosz portálokra író Jurij Pavlovecet, Szergej Siptenkot és Dmitrij Alimkint tartóztatták le. Mindannyiukat nemzeti alapú uszítás vádjával. Pavlovec, Siptenko és Alimkin ügye mint az oroszbarát publicisták vagy regnumosok ügye vált híressé, és a belarusz nép és állam elleni uszítással vádolták őket. Az ügy végén az adott helyzetben kompromisszumosnak tekinthető megoldás született. Az újságírók öt év, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre lettek ítélve, az ügyüket szorgalmazó Lilija Ananics információs minisztert pedig, miután az orosz-belarusz kapcsolatok aktuális javulásakor felmentették posztjáról, az idei parlamenti választásokon képviselői hellyel „jutalmazták.” A pere végére egyébként a szintén bűnösnek talált Palcsisz is szabadon távozhatott, miután az előzetesben letöltötte a kiszabott büntetést. Mindenesetre ezek az ügyek komoly figyelmeztetésül szolgálhattak a minszki kormányzat vonalától radikálisan eltérő publicisták számára.

„A hagyományos médiákon túl – és az online hírportálokat ma már ide sorolhatjuk – persze Belaruszban is megjelent a véleményformálás „underground” vonala”

Legismertebb képviselője jelenleg a NEXTA nevű blogger, aki YouTube-on és Telegramon közli olykor belső információkra építő, leleplező, máskor pusztán csak kormánykritikus üzeneteit. NEXTA, azaz Sztepan Putyilo egy mindössze 21 éves diák, aki jelenleg Lengyelországban, a Sziléziai Egyetemen tanul. Ennek nyomán természetesen felmerült a vád, hogy innen is finanszírozzák projektjét. Ma már az egyik legnépszerűbb ellenzéki figurává vált, különösen a fiatalok körében. Igaz, a feliratkozók számára Minszkben szervezett akcióra mindössze néhány százan mentek el, mindezt akár a hatóságoktól való félelem számlájára is írhatjuk. Azonban ez, valamint, hogy az 1863-64-es oroszellenes felkelés résztvevőinek szimbolikus vilniusi újratemetésén szintén csak néhány százan vettek részt e tábor képviselői közül. Mindez arra enged következtetni, hogy a jövő évi elnökválasztások idején sem számíthatunk a belarusz politikai helyzet elmérgesedésére, és a néhány évvel ezelőtti kijevi események megismétlődésére Minszk utcáin.

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)