A legtöbb embernek Gennagyij Nord kapcsán eszébe sem jutna Vlagyimir Viszockijra gondolni. A két kortárs művész neve aligha köthető egymáshoz, személyiségük és munkásságuk ugyanakkor több rokon vonást is mutat. Művészetük legfőbb közös jellemzője a zenei és emocionális sokszínűség. Viszockij a brezsnyevi éra talán legnépszerűbb ikonikus bárdja, Nord a mai idők emblematikus szovjet-orosz művészegyénisége, aki a legendás előd szellemében ír és alkot.

Viczai Péter írása a #moszkvater.com számára

Vlagyimir Viszockij személye és munkássága nem szorul bemutatásra a magyar olvasók körében. Gennagyij Nord a brezsnyevi nagy elődhöz hasonlóan kortárs szovjet-orosz költő, színész és zeneszerző. Neve többeknek ismerős lehet, például a 2018-ban Budapesten megjelent, róla szóló könyv kapcsán: Gennagyij Nord, avagy az „Ismeretlen Viszockij”. A világhálón is rendre nyomon követhetők legismertebb versei, dalai és anekdotái.

„A két neves alkotó között személyiségük és művészetük alapján rokon vonások mutathatók ki, amelyek nem pusztán műfaji hasonlatosságokra korlátozódnak. Közösnek mondható például a temperamentum, a habitus, az irónia, a művészi véna, a lázongó igaz orosz lélek megnyilvánulása mindaz ellen, ami bennünket e beteges világban körülvesz”

Érthető azonban, hogy a reáliák mindkét művész esetében mások. Az egyik a szabadságot és az igazságot rosszul viselő szovjet éra üldözött fenegyereke, míg a másik a modern világban helyét nehezen lelő Oroszhon költője. Viszockij a legszörnyűbb rémálmaiban sem képzelte volna, hogy Oroszország és Ukrajna antagonisztikus ellentéteket tápláló külön és önálló államokként jelenjenek meg valaha is az életünk során. Nord számára pedig a kelet-ukrajnai események, a kegyetlen donyecki testvérháború szinte korunkbeli történelmi tény. Még hosszasan lehetne folytatni a különböző történések és példálózások sorát, amelyek hiányában valószínűleg az alábbi Nord-strófák sem születhettek volna meg:

Sorsunk tán megírva a bölcsőtől indul, 

Urunk és Mindenhatónk, tetteinket látja! 

Oroszhonnak kupoláit arannyal fedik, 

Csakhogy az arany mindnyájunk sajátja! 

Vagy:

Vajon miért illan el úgy a sok téli nap, 

És mért oly rövid a nyári éj? 

Minek a búcsú, ha szívünk lángra kap, 

S ha a szeretet örökké él? 

Vlagyimir Szemjonovics többek által formabontó stílusúnak nevezett műveiben fellelhető ügyes játékos szófordulatok vagy pusztán humoros és irónikus gondolatok azon túl, hogy máig népszerűek, bárki fordítói tudományát próbára tehetik: Meggyötört az élet, de nem gyötört el végleg! (Жизнь кидала меня – не докинула!); Minden vég egy kezdet is egyben. (Конец – это всегда чего-то начало); Ott jó csak igazán, ahol szívesen időzöl, és ahol szívesen is látnak. (Хорошо там, где тебе хорошо и от тебя хорошо). Erősen sajátos formában mutatkozik meg Viszockij briliáns költői zsenialitása és egyedi stílusa a Testem című vers magyar nyelvű változatában is, az idő előtt elhunyt kortárs, Cseh Károly tolmácsolásában:

TESTEM 

Testem, ha vézna, roskatag lenne, 

Akkor erkölcsöm volna erős, 

Alkalmi cafka nem kéne egy se, 

S nem lennék soha szeszt vedelős. 

Testem, ha nagy lenne s bivalyerős, 

Hogy hörbölném akkor a vodkát, 

És jaj, ha fejembe szállna a gőz! – 

De nem emelnék lotyó-szoknyát. 

Az első két versszak mókás felvezető sorai és igaz megállapításai után, következhet a fekete humor határát súroló konklúzió:

Mit tegyek mégis? Átlag a testem: 

Robusztus se, nyikhaj se vagyok; 

Szajha nélkül élnem lehetetlen, 

S a szomjazásba – belehalok! 

A Viszockij- és Nord-művek eszmeiségüket, fanyar humorukat, valamint az élénk hangulati effektusokat tekintve ugyancsak rokon vonásokat mutatnak. Mindketten a nagybetűs Életről írnak, költeményeik sava-borsát legtöbbször valós élethelyzetek játékos művészi megformálása és rímes kifigurázása adja. Mindez az önmagát és korát is egyaránt megelőző Viszockijnál négy rövid sorban összegezve, időtálló módon jut kifejezésre Cseh Károly fordításában:

Apáink múltja szárnyszegetté tett, 

Káros örökség nyomta ránk billogát 

És rítusát mind – s egy nemzedéket 

Vakít, őrjít és veszejt e korcs világ. 

Viszockijhoz hasonlóan Nord is mindig bátran kimondja mindazt, amire gondol. Olyan művészek ők, akik véletlenül sem tudnának hazudni senkinek. Számukra életfilozófia is lehet, miszerint az őszinte, szabad szó mindennél többet ér:

„náluk tán ettől igazán boldog a lélek”

Jól példázza ezt Viszockij Énekes a mikrofonnál című dalának pár sora Földes Hobo László fordításában: Bár ma különösen berekedtem,/ Mégsem változtatok hangnemet,/ Mert ha a lelkemet eltakarom,/ A görbéből sosem lesz egyenes. Az említett idézet is azt mutatja, hogy a magvas mondanivaló élét többnyire humor, költői képek, esetenként a művész szójátékai tompítják. Ugyanakkor a nagyfokú és túlfűtött emocionalitás mellett, a sorok között mindig megtalálható a fájón gyötrő igazság, avagy az öröm és a bánat, amely a romantikus Nordnál a tigris bundájának csíkjaihoz, szőrzetének egyedi mintájú foltjaihoz hasonlóan váltakozik:

Letűnt szerelmünk, ennyi volt, 

Örök viták benne, s örömök, 

Mint tigris szőrén foltot folt, 

Úgy vált fel bánat örömöt. 

Az Ennyi volt című Nord-műből kiragadott fenti gondolatsor – a fordító fantáziája által kissé átformálva – a dalban tükröződő felkorbácsolt érzelmeket és hangulatvilágot tovább színezve így is hangozhatna:

                Mint tigrisbundán a csíkok, 

                Úgy vált fel bánat örömöt, 

                Tegnap boldogságban úsztam, 

                Ma fájón, vadként üvöltök. 

Viszockij-kutatóként számomra nem adatott meg az a nagyon vágyott alkalom és lehetőség, ami Gennagyij Nord esetében valósággá vált: 1980-ban személyesen találkozhatott Viszockijjal. Olyan elementáris erővel hatott rá az akkoriban már élő legendaként emlegetett művésszel folytatott rövid őszinte baráti beszélgetés, hogy Nord azóta rendületlenül ontja jobbnál jobb verseit, sanzonjait és szerzői dalait.

„Nem utánozza a gyakran gitáros Hamletnek nevezett művészt, nem is szereti, ha költészetét hozzá hasonlítják”

Ugyanakkor mindkét szerző műveiben fontos szerephez jut a humor és az irónia, amelyekkel az élet fura dolgait figurázzák ki. Repertoárjukban a háborús versek és dalok kiemelt helyen állnak: Viszockij édesapja hivatásos katonatiszt volt, Nordé pedig ugyancsak II. világháborús veterán hős. Az én cigánynótám című Viszockij-dal idézett részlete a két alkotó szuggesztív hatású költészetének és művészi tevékenységének közös mottójául is szolgálhatna:

                Templom se, kocsma se szent, 

                Nem szent, fiúk, semmi! 

                Nem úgy van se lent, se fent, 

                Mint kellene lenni! 

A barátság mindkét művész számára egyaránt szent és sérthetetlen. Viszockij a barátokat, de különösen az igazi férfiúi barátságot köztudottan mindennél többre tartotta, amit a szebbik nem képviselői nemegyszer sérelmeztek nála. Nordnál mindez az alábbi módon jut kifejezésre:

„Mindenkinek megvan a maga kis gyűjteménye. Van, aki bélyeget gyűjt, van, aki érméket. Nekem az egész világon egyedülálló kollekcióm van, amely a rendes, becsületes emberekből, igaz barátokból áll. Ez egy parányi kollekció ugyan, viszont annál értékesebb”

Az ilyen és ehhez fogható szabadszájú kijelentéseivel Viszockijhoz hasonlóan, talán Nord is viselhette volna az üldözött értelmiségi mártíriumát a brezsnyevi érában. Erről ugyan lekésett, de méltán hordozhatná e keresztet e mostani, korcs világban…