Kezdőlap » x-demokrata » Készülőben Nagy-Albánia?
Egy pár tardicionális albán sapkában, melyeken Albánia és Koszovó zászlaja látható, egy ünnepségen Koszovóban 2018. április 17-én Fotó:EUROPRESS/AFP/Armand Nimani #moszkvater

Készülőben Nagy-Albánia?

Koszovó kötelességet vállalt, hogy nem egyesül Albániával, a gyakorlatban azonban mindent megtesznek azért, hogy egyfajta albán uniót hozzanak létre

Egy pár tardicionális albán sapkában, melyeken Albánia és Koszovó zászlaja látható, egy ünnepségen Koszovóban 2018. április 17-én Fotó:EUROPRESS/AFP/Armand Nimani #moszkvater
Egy pár tardicionális albán sapkában, melyeken Albánia és Koszovó zászlaja látható, egy ünnepségen Koszovóban 2018. április 17-én
Fotó:EUROPRESS/AFP/Armand Nimani

Albánia bátorítja a Belgrád és Pristina közti végleges megállapodást, mivel ez lehetővé teszi majd Albánia és Koszovó egyesülését – jelentette ki a héten Edi Rama albán miniszterelnök a pristinai televízióban, majd hozzátette, egy ilyen megegyezést az Európai Unió és az Egyesült Államok is támogatna. Aki persze ismeri Rama gondolkodását, pontosan tudja, hogy a politikus már hosszú ideje dédelgeti a két ország uniójának álmát, amiről múlt év februárjában – Koszovó kikiáltásának 10. évfordulója alkalmából – egész hosszan beszélt a koszovói parlamentben.

Hogy is nézne ki ezek szerint Nagy-Albánia? Rama szerint első lépésként a kül- és biztonságpolitika lehetne közös Albánia és Koszovó között, ehhez társulna a vámunió és az egységes oktatási rendszer. De az albán kormányfő nem állna meg itt. Szerinte egy napon a két országnak a nemzeti egység jelképeként egy elnöke lesz. Rama akkor még azt mondta, tisztában van azzal, hogy elképzelései jelenleg nem megvalósíthatóak. – Ugyanakkor mindaz, amiről álmodni lehet, meg is valósítható – tette hozzá sejtelmesen.

Márpedig a jelek szerint a nagy albán álom megvalósítása máris megkezdődött. December végén Ramush Haradinaj koszovói miniszterelnök bejelentette a Facebook-oldalán, hogy mostantól megszűnt a határ Koszovó és Albánia között. Mint hangsúlyozta, boldogan írta alá az erről szóló megállapodást, amely szavai szerint a „közös európai jövő” nevében született Albániával. Így innentől csak egy közös ellenőrzőpont marad, a munkát márciusra fejezik be, ekkora már a schengeni övezethez hasonlóan teljesen eltörlik a határt Albánia és Koszovó között. Nem kellett sokat várni a szerb kormány reakciójára, amely ugyan az elmúlt időszakban óriási erőfeszítéseket tett a Koszovóval kötendő megállapodásért, a határnyitásban óriási veszélyt lát, amelynek a valódi célja nem más, mint Nagy-Albánia létrehozása. De mennyire reális ez a forgatókönyv?

„Ami a történelmi előzményeket illeti, a második világháború idején egyszer már létrehoztak egy Nagy-Albániát, aminek létezését Olaszország és Németország szavatolta”

A görög Epiruszt, a jugoszláv Koszovót és Nyugat-Macedóniát, valamint Montenegró déli sávját is magába foglaló államalakulat azonban csak néhány évet élt, a háború után pedig a győztesek hallani sem akartak egy ilyen országról. A szocializmus kezdeti időszakában ugyan kemény ellenállást tanúsítottak a Titónak behódolni nem kívánó koszovói albánok, az ötvenes évek közepére teljesen kifulladt a harcuk. Nagy-Albánia ötlete így csak a rendszerváltás után került elő, kezdetben az albán nacionalisták, később pedig a milosevicsi retorikai eszköztárban, ahol egyfajta ultima ratioként előszeretettel hivatkoztak erre, különösen amikor fegyveresen léptek fel a koszovói függetlenségi törekvések ellen. A Nagy-Albániától való félelemben ráadásul más országok is osztoznak, különösen Macedónia, ahol nagyszámú albán kisebbség él. Úgy tűnik azonban, hogy napjainkra áttört a gát. A közvélemény-kutatások szerint Koszovó és Albánia lakosságának túlnyomó többsége már egyértelműen támogatná a két terület egyesülését.

Ám a közös akarat még mindig nem elegendő ahhoz, hogy az albánok (ismét) egy országban éljenek. Ismert: annak idején Koszovó függetlenségének egyik feltétele éppen az volt, hogy a legfiatalabb európai ország a jövőben nem vehet át albán állami jelképeket. Mégis, aki napjainkban Koszovóba látogat a különböző állami ünnepeken, egyre többször fedezheti fel a hivatalos zászló mellett a fekete kétfejű sast ábrázoló vörös lobogót, egyfajta nem hivatalos jelképként. A koszovói kormány természetesen ezt nem tilthatja meg, legfeljebb önmagára vonatkozóan tarthatja kötelezőnek ezt a vállalást. Ám a koszovói alkotmányban más módon is igyekeztek elejét venni annak, hogy a jövőben egyesülni tudjon a két ország. Így az alkotmányból kihagyták a népszavazás lefolytatásának lehetőségét, ugyanis sokan attól tartottak, hogy ez egyenes út ahhoz, hogy a koszovói albánok megszavazzák az egyesülést (az albán alkotmány természetesen lehetőséget ad a népszavazásra). Nem kétséges ugyanakkor, hogy az efféle alkotmányjogi rendelkezések csak ideiglenesen gátolhatják meg a két ország akaratának érvényesülését, hiszen ennek megváltoztatásához voltaképpen „csak” parlamenti felhatalmazás szükséges.

„Ennél is fontosabb kérdés Nagy-Albánia forgatókönyvének kivitelezése szempontjából, hogy miként állnak ehhez a világ vezető nagyhatalmai”

Ugyan Koszovó legfontosabb szövetségese az Egyesült Államok, Washington azonban egyelőre hallani sem akar egy ilyen alakulatról, akárcsak az Európai Unió, amely sokkal inkább a két ország közös európai jövőjében látja a megoldást arra, hogy az albánságot számos határ választja el egymástól. Oroszország még ennél is élesebben ellenzi a nagyalbán álmot, hiszen nem kétséges, hogy az egyesüléssel gyakorlatilag Koszovó is a NATO részévé válna (Albánia 2009-ben csatlakozott a katonai szövetséghez).

Jól látja ezt a szerb kormány is, amely látva a fejleményeket, újabban azon dolgozik, hogy olyan megoldást találjon a szerb-albán konfliktus elsimítására, amely hosszú távon is kezelné ezt a problémát. Mint legutóbb Milovan Drecun, a szerbiai parlamenti Koszovó-ügyi bizottság elnöke elmondta, amennyiben nem sikerül megállapodni Pristinával, nagyon gyorsan egy Nagy-Albánia megalakulásának lehetünk majd szemtanúi. Sőt, tulajdonképpen már most is ez történik, hiszen a Koszovó és Albánia közötti határ eltörlése már ezt jelenti. A nemzetközi színtéren zajló események azonban arra utalnak a politikus szerint, hogy még ebben az évben sikerül kompromisszumos megoldást találni Belgrád és Pristina számára, ami megakadályozhatná Nagy-Albánia megalakulását, vagyis hogy Albánia határai rövidesen már a Kopaonik csúcsain húzódjanak. – Bizakodva várhatjuk a megoldást ebben az évben, annak ellenére, hogy választások várhatóak Európában, hiszen a kezdeményezés, hogy ezt a kérdést kompromisszummal oldják meg, az Egyesült Államoktól ered, ők pedig nem fogják megengedni maguknak azt a luxust – mondta  Drecun, aki azt már nem osztotta meg, hogy egy szerb-albán megegyezés (amelynek végeredménye csakis Koszovó elismerését jelentheti) miként is akadályozhatná meg Nagy-Albánia létrejöttét.

„Megegyezés ide, megegyezés oda, egyelőre nem sok jele van annak, hogy az albánok letettek volna a tervükről”

A jogi és világpolitikai erőviszonyok egy cseppet sem zavarják az albán politikusokat, akik ha kell, készek arra, hogy a „fű alatt” valósítsák meg Nagy-Albániát, aminek a létrejötte ugyan egyelőre utópia, de Pristina és Tirana közeledése már eddig is számos váratlan meglepetést hozott. Míg augusztusban Marko Djuric, a szerb kormány Koszovó-ügyi irodájának vezetője komolytalannak és felelőtlennek minősítette Pandeli Majko albán diaszpóraügyi miniszter nyilatkozatát, miszerint Albánia és Koszovó között 2019-től megszűnik a határellenőrzés, immáron kész tény a zavartalan átkelés a két ország között. Ezért sokan arra számítanak, hogy a határok lebontása csak az első lépés volt, amivel csak tesztelték a közvéleményt. Mindezt egy sor bilaterális szerződés követheti majd, amellyel ha jogilag nem is, de facto mégis megvalósítható a két ország egyesülése.