„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com számára
„nincs és nem is lesz napirenden a sorkatonai szolgálat ügye”
Fotó:EUROPRESS/ATTILA KISBENEDEK/AFP
Egyre több szó esik a fegyverkezésről, a lőszergyártásról, és mind több európai államban kerül szóba a sorkötelezettség újbóli bevezetése. Lettországban már kötelezővé tették, Horvátországban a parlament előtt van az előterjesztés, és másutt, így Németországban is komolyan tárgyalnak róla. Krisjanis Karins, az Egyesült Államokban született és felnőtt lett külügyminiszter egy nyilatkozatában a többi NATO-tagállam vezetőinek „szíves figyelmébe” ajánlja a kötelező katonai szolgálat bevezetésének tapasztalatait. Csak remélhetjük, hogy ezt nem a régi, hanem az új hazája nevében teszi.
„Az orosz-ukrán háborút aligha döntik el azok a tizennyolc éves fiúk, akiket egy-két év múlva bevonultatnak, kiképeznek és katonának nyilvánítanak. A sorkatonaság bevezetésének gondolata egyrészt pánikreakció a nyugati politikai elit részéről. Ebben a háborúban semmi sem úgy működik, mint ahogy azt a Nyugat katonai, biztonsági és gazdasági szakértői megjósolták”
Oroszországot nem gyengítették meg az ellene hozott szankciók, az orosz hadsereg erősebb, mint két esztendeje, de az ukránok is bátran harcolnak és mindmáig nem adták meg magukat. Minden blöff vagy hazugság volt, amit a hivatásos Oroszország-szakértők, és egyéb megmondóemberek összehordtak. Akik ezt nem akarják beismerni, azok az igazság kimondása helyett újabb és újabb csodafegyverekben bizakodnak, és így jutottak el a kötelező katonai szolgálat ötletéig is. Másrészt ez az elképzelés önmagában is alkalmas a társadalom militarizálására, a következő háborúk lélektani előkészítésére. Sajátos módon nagyobbrészt olyan politikusok szorgalmazzák, akik maguk sohasem voltak katonák, és hazájuk katonai múltját, hagyományait eddig jobbára elutasították.
„A modern korban a sorkötelezettséget a francia forradalom idején, 1798-ban fogadták el azzal a megfogalmazással, hogy <minden francia katona és védenie kell a hazáját>. Már ebben a mondatban benne van az általános hadkötelezettség összes ellentmondása. Mindaz, amiért eltörlése a nyugati demokráciák egyik nagy vívmánya volt”
Természetesen mindenki katonává tehető olyan értelemben, hogy lemészárolható a fronton. De ahhoz, hogy valaki sikeresen harcoljon, nem elég fegyvert fogni, kezelni is tudni kell azt. A hadviselés egyre bonyolultabb szakma, amelyet a civil foglalkozás mellett, rövid kiképzés alatt aligha lehet elsajátítani. Erre épült a NATO katonai doktrínája, és a jelenlegi ukrajnai háború is bebizonyította, hogy valódi harci ereje csak a jól kiképzett katonai egységeknek van. Másrészt már néhány évvel a francia sorkötelezettség bevezetése után kiderült, hogy Napóleon a hadseregét nemcsak a haza védelmére, hanem Ausztria vagy Oroszország megtámadására is felhasználta. A „haza védelmével” azóta is rengeteg visszaélés történt, elég, ha az Isonzónál vagy a Don-kanyarban elesett magyarok százezreire gondolunk. Harmadrészt a „minden francia katona” megfogalmazás szükségszerűen csak a társadalom egyik, férfinak született felére vonatkozott. A történelemben a férfi uralmat jórészt az alapozta meg, hogy a haza védelme a férfiak kötelessége, ami ugyanakkor extra jogokkal jár a számukra. A mai hivatásos hadseregekben ezért is fontos a jól kiképzett katonanők jelenléte.
„A gender ideológia elszánt hirdetői amúgy elfelejtették megróni a lett kormányt azért, mert a biológiai nem alapján sorozzák be a férfinak minősített állampolgárokat”
Ami néhány éve még mindent felülíró parancs, új világmagyarázat volt, az egyik pillanatról a másikra eltűnt az egyszer használatos ideológiák lefolyójában. Aki a biológiai neme alapján lett (vagy lett állampolgárságú orosz) férfi, annak be kell vonulnia, aki pedig biológiai neme alapján nő, annak nem. Ilyen egyszerű ez, és ha a Delaware állambeli Washingtonban született lett külügyminiszter így gondolja, akkor ki merne ellentmondani neki? Ez a példa is jól mutatja, hogy napjaink divatos ideológiai pótlékait mennyire nem veszik komolyan még azok sem, akik tegnap még oly lelkesen hirdették azokat.
„Azon természetesen érdemes elgondolkodni, hogy valóban hasznos lenne az uniós állampolgárok védelmi ismereteit bővíteni”
Katonaságra minden országnak, így hazánknak is szüksége van, és a hadsereg presztízsét növelné, ha a mai honvédelmi szolgálat összetettségét, komoly hivatásjellegét a civilek is megismernék. Azt is látni kell, hogy ahol nincs sorkötelezettség, ott a katonaság gyakran a társadalmi felemelkedést is szolgálja a szegénysorból, hátrányos helyzetű etnikumból jövő fiatalok számára.
Magyarországon az akkori MSZP-SZDSZ-koalíció húsz esztendeje, 2004-ben törölte el a kötelező sorkatonai szolgálatot. Bár a döntést viták előzték meg, megszavazása után hamarosan természetessé vált a társadalom többsége számára. Kövér László 2016-ban nyilvánosan sajnálkozott a sorkötelezettség eltörlésén, ami sokakban rossz előérzetet keltett az újbóli bevezetését illetően. Orbán Viktor azonban ellentmondást nem tűrő hangnemben tette helyre házelnökét, kijelentve, hogy
„nincs és nem is lesz napirenden a sorkatonai szolgálat ügye”
Végzetesen megosztott közéletünkben egyike ez a kevés számú, a rendszerváltozás után elért, és azóta is megőrzött vívmányoknak. Remélhetőleg akkor is sikerül nemzeti konszenzussal kitartani mellette, ha lesznek, akik a lettországi miniszternél magasabb szintről és határozottabban „ajánlják” majd a sorkötelezettség bevezetését.
(A szerző újságíró, volt európai parlamenti képviselő.)
(A cikk eredetileg az Index.hu portálon jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
csakafidesz says:
Kell nekünk a sorkötelezettség?
Köszönjük, nem kell!
HandaBandy says:
Gondolom botorság megemlíteni, hogy a nők már régóta részt vesznek a különféle hadseregek működésében,
a legkézenfekvőbb a mai napig is az egészségügyi szolgálat (tudtommal pl. az orvosnők ma is kapnak rendes
katonakönyvet). Nem kell tehát rögvest a lövészárokra gondolni. Vadászpilóták esetén pl. merül fel némi aggály
a női pilótákat illetően (nagy g terhelések), de pl. szállító gépek vezetésében ezek már nem játszanak. Egy kissé
frivol fricskaként had szabadjon utalnom Beate Uhse nevére aki a III. Birodalomban a Luftwaffe pilótája volt.
sajnálom hogy nem sajnálom says:
A sorkötelezettség legfontosabb feltétele a félelem.
A megfelelő társadalmi szinten kialakuló, és megfelelő érzelmi szinten adagolt félelem.
A magyar félelem-ipar 2004 -ben kijelentette hogy a magyaroknak már nem kell félniük a szomszédos államoktól, a körkörös félelemre eddíg fordított pénzt költsék inkább pénzügyfélelemre, egészségfélelemre, vagy jogfélelemre.
Én meg nem akarok félni.
csakafidesz says:
Uram!
Az ilyen meggondolatlan válaszoktól: “Én meg nem akarok félni.” kérem tartózkodjon! Mindenki fél! A legerősebb félelem a halálfelem, ami az életösztön része. Bármilyen félelem ehhez könnyen hozzákapcsolható.
Ha Ön nem akar félni akkor majd megfélemlítik!
Ehhez nagyon értenek. Egy időben ilyen célra berendezett intézetek is voltak. Megtekintésre ajánlom a VI. kerületi “Terror Háza” nevű intézményt. Ott az is elkezdett félni aki nem félt. Elég volt, ha hallotta a szomszédos cellából az üvöltést és a hörgést..
Amennyiben Ön úgy dönt, hogy nem fél akkor ellensége a félelemre alapított társadalmi rendnek. Meg fogják tanítani arra, hogy féljen! Minden társadalom az elsöprő többségben lévő gyávákra épít! Az ókortól napjainkig mindenkit a félelmeinél fogva tartottak függőségben. Tessék kérem Orwellt olvasni! Az 1984. című regényben is van egy 101. szoba..
sajnálom hogy nem sajnálom says:
Udvarias felszólításra jól nevelt válasz jár :
Nem azt jelentettem ki hogy nem tettem ilyent és soha nem is fogok. Vagy csak az az elfogadható, ha követelem hogy félni szeretnék?
Illetve attól hogy mindenki fél, még nem tették törvényileg kötelezővé.
(bár nem követem a Magyar Közlönyt)
Köszönöm a jószándékú tanácsokat.
csakafidesz says:
Köszönöm a reakcióját! Elsősorban finom irónia van a soraimban: “Amennyiben Ön úgy dönt, hogy nem fél akkor ellensége a félelemre alapított társadalmi rendnek. Meg fogják tanítani arra, hogy féljen! ” Ez -bár nincsen deklarálva- valós jelenség. A félelem már nemcsak az egyének sajátja. Németország kormánya nem mer nyilatkozni az Északi Áramlat felrobbantásával kapcsolatban. Japán miniszterelnöke úgy tud beszédet mondani a háborúról, hogy Hirosima vagy Nagaszaki nevét nem ejti ki. (Valószínűleg harakirit követne el egy eredeti japán szamurájkarddal, ha mégis.)
Mindez számomra elképesztő és megmagyarázhatatlan. Ha én lennék a német kancellár, akkor az asztalt verve követelném a gázvezeték-robbantók megnevezését és megbüntetését.