A kazah alkotmány védi a határokon kívül élő kazahok jogait, Kínával azonban nem nagyon tud mit kezdeni
Fotó:EUROPRESS/Ruslan PRYANIKOV/AFP
Sokkoló dolgokra, átnevelő táborokban szenvedő kazahok sorsára hívta fel a figyelmet még a tavalyi év közepén egy Kínából Kazahsztánba illegálisan belépő kazah nő bírósági tárgyalása. Az ügy a Kazahsztán és Kína közötti diplomáciai kapcsolatokra tekintettel odahaza nem kapott túl nagy figyelmet, az azonban jelzés értékű, hogy a 41 éves Szajragul Szaujtbajt nem adták ki Kínának. Pedig a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen élő kazah nemzetiségű kínai állampolgár államtitkokat szivárogtatott ki ezekről a táborokról. S hogy ezt a kínai hatóságok mennyire komolyan veszik, azt mutatja, hogy egy másik kazah nő az életével fizetett azért, mert egy zászlófelvonási ceremóniáról videót küldött a Kazahsztánban élő rokonainak. Asztana azonban többet nem nagyon tehet a kínai átnevelési program táboraiban sínylődő kazahokért, gazdaságilag ugyanis túlságosan függ Pekingtől.
„A kínai határ közelében fekvő Zsarkent városában zajlott per nem csak arról szólt, hogy Szaujtbaj csatlakozhat-e a már Almatiban élő családjához. A kazah nő a per során beszámolt a Nyugat-Kínában lévő átnevelő táborok egész hálózatról, amelyekben politikai átnevelés céljából ujgurok, kirgizek mellett több ezer kazah nemzetiségű állampolgárt is fogva tartanak”
Mint a zsarkenti perről is beszámoló, az átnevelő táborokkal több írásában is beszámoló turkesztantajmz.blog.hu megjegyzi, a kínai hatóságok tagadják az átnevelő táborok létezését, de hangsúlyozzák, hogy a muszlim közösségek lakta területeken harcolnak a szeparatizmus, az iszlám szélsőségesség és a terrorizmus ellen. Mint fogalmaznak, a szélsőségek elleni harc jegyében „szakképzési és továbbképzési központok” működnek.Kínai hivatalnokok szerint olyan emberek kerülnek be a központokba, ahol pszichológusokkal való konzultációkban és ideológiai nevelésben részesülnek, akik „szélsőségek hatása” alá kerültek. Szintén tanítják a mandarin nyelvet. Jogvédők szerint azonban az ott fogvatartottaknak hűséget kell esküdniük Kína vezetőjére, valamint kritizálniuk vagy meg kell tagadniuk a vallásukat.
Tavaly Laura Stone, az amerikai külügyminisztérium Kelet-ázsiai és Csendes-óceáni ügyekért felelős helyettes államtitkárának munkatársa azt nyilatkozta, hogy Nyugat-Kínában több tízezer ember került őrizetbe és átnevelő táborba. Független emberi jogi szervezetek becslése szerint több mint egymillió ember van vagy volt már átnevelő táborokban a régióban. A németországi European School of Culture and Theology májusi tanulmánya olyan kínai állami online hirdetéseket talált, amelyekben, a leírás szerint olyan objektumok építésére vagy fejlesztésére képes alvállalkozókat keresnek, amelyek akár bele is illenének egy átnevelő tábor műszaki leírásába. A tanulmány szerint Kína több mint 100 millió dollárt költött ilyen táborok építésére 2016 óta. A Kína Emberi Jogok Védelmezői jogvédő szervezet szerint a kínai állami statisztikából látszik, hogy Hszincsiang tartományban 228 ezer embert tartóztattak le 2017 folyamán a vallást korlátozó törvények megsértése miatt.
„Szajragul Szaujtbaj egy ilyen, a hegyekben lévő tábor alkalmazottja volt. Óvodai adminisztrátorként és a kommunista párt tagjaként állami hivatalnoknak számított, de nemzetisége miatt elkobozták az útlevelét, nehogy disszidáljon. Az egyik ilyen táborban csak kazahokat tartottak fogva. Mintegy két és fél ezret, de Szaujtbaj tudomása szerint még két kazahoknak szánt tábor van a térségben”
A bíróság végül elítélte Szajragul Szaujtbajt illegális határátlépésért (6 hónap felfüggesztett börtönbüntetés), de az ügy kivételes körülményei miatt elrendelte azonnali szabadlábra helyezését. A védelem elégedett az ítélettel, amely egyben jelzésül szolgál, hogy Kazahsztán mennyi hitelt ad a táborokról szóló beszámolóknak. A bíróságról, családja körében mosolyogva távozó Szaujtbajt tucatnyi támogatója fogadta a bejáratnál, kántálva, hogy „Éljen Kazahsztán” és „Szajragul a hősünk”.
A kazah alkotmány védi a határokon kívül élő kazahok jogait, Kínával azonban nem nagyon tud mit kezdeni. Mint az átnevelő táborok problémájával a napokban foglalkozó Le Monde cikkében megjegyzi, Kazahsztán az Új Selyemút kulcsfontosságú szakaszán fekszik, olajának negyedét Kínába exportálja, s csak szeptemberben 27 milliárd dollár értékben 51 közös projektet írtak alá. Az így egyre növekvő gazdasági függőség és a Sanghaji Együttműködés keretében aláírt biztonságpolitikát érintő megállapodások megkötik Asztana kezét.
A kazah külügyminisztérium folyamatosan felveti ezt a problémát, több-kevesebb sikerrel. A hivatalos kazah sajtó azonban hallgat ezekről az esetekről, a világhálón azonban terjednek történetek a családok szétválasztásáról. Ám mint a francia lap írása rámutat, az e téren egyébként nagyon is szigorú rendszer szabad utat enged a kínai táborokban lévő kazahok jogait védő NGO-knak.
„Ennek kapcsán a Le Monde felhívja a figyelmet arra is, hogy a kínai nyomulást Kazahsztánban nem nézik jó szemmel”
A hivatalos ellenzék felhívja a figyelmet kínai gazdasági befolyás vészes növekedésére. A közös projektek megvalósítása során erős nyomás alá helyezik a kazah oldalt annak érdekében, hogy ezeken kínai munkásokat és mérnököket alkalmazzanak, s kínai technológiát használjanak fel. Addig tárgyalnak, míg a kínai munkaerő részesedését 30-ról 70 százalékra viszik fel, majd a kazah munkások bérét lenyomják. Egész kínai kolóniák épülnek ki, az ott dolgozók kazah nőket vesznek feleségül, hozzák a rokonaikat, mígnem egészen otthonosan érzik magukat. Az újságíró tapasztalataira alapozva megjegyzi, hogy a lakosság az oroszokhoz jóval nagyobb szimpátiával viszonyul, mint a kínaiakhoz.
