//Kárpótolják Kijevet a kieső gáztranzitért
„A lengyel külügyminiszter azt vetette fel, hogy biztosítani kell Ukrajna Oroszországtól független gázellátását, ahogy Lengyelország teszi ezt majd a Baltic Pipe-on keresztül. Ebből kiderül, hogy Varsó vagy nem érti, vagy nem akarja érteni, mi az igazi probléma” #moszkvater

Kárpótolják Kijevet a kieső gáztranzitért

MEGOSZTÁS

Angela Merkel július 15-én esedékes washingtoni látogatása előtt a német diplomácia mindent megtesz azért, hogy megnyugtassa az Északi Áramlat bővítését ellenzőket. Berlin a lengyeleket érvekkel próbálja meggyőzni, míg az ukránokat megpróbálja kárpótolni. Kijev csalódottságát ez némiképp enyhíti, közben abban bízik, hogy a Zöldek németországi győzelme majd megoldja ezt a problémát is.

„A lengyel külügyminiszter azt vetette fel, hogy biztosítani kell Ukrajna Oroszországtól független gázellátását, ahogy Lengyelország teszi ezt majd a Baltic Pipe-on keresztül. Ebből kiderül, hogy Varsó vagy nem érti, vagy nem akarja érteni, mi az igazi probléma” #moszkvater
„A lengyel külügyminiszter azt vetette fel, hogy biztosítani kell Ukrajna Oroszországtól független gázellátását, ahogy Lengyelország teszi ezt majd a Baltic Pipe-on keresztül. Ebből kiderül, hogy Varsó vagy nem érti, vagy nem akarja érteni, mi az igazi probléma”
Fotó:EUROPRESS/GENYA SAVILOV/AFP

Évi 3 milliárd dollár az ára annak, hogy Ukrajna legalább egy időre lecsendesedjen az Északi Áramlat bővítésének befejezése miatt. Volodimir Zelenszkij államfő dobta be nemrégiben a köztudatba ezt a számot, az utcai vagányok stílusában hozzátéve, hogy amennyiben ez a tranzit díj kiesik, akkor Kijev miből vesz majd fegyvereket. Mondhatnánk erre, hogy mindenki arra viszi a gázt, amerre tudja, és akarja, és ha ezzel nem sért szerződést, a régi partner ebből következő bevételkieséséhez már semmi köze. Ilyen a szabad kereskedelem, a kapitalizmus egyik alapköve.

„Csakhogy a Nyugat geopolitikai célokra használja, ezzel felértékelte Ukrajnát, Kijev pedig ezt látva elhitte, hogy neki minden jár, és semmire sem kötelezhető. Ha nincs pénze, akkor kap, és rá nem vonatkoznak a szabályok. S teszi mindezt az orosz veszélyre hivatkozva, a Nyugat pedig egyre ingerültebben, de teljesíti a követelések minimumát. A piszkos geopolitikai munka elvégzése ugyanis ennyit neki is megér”

Egy ideje azonban már az ukrán és a nyugati, ezen belül is főképp az európai érdekek mind kevésbé esnek egybe. Még Kijev fő kurátorát, az Egyesült Államokat sem érdekelték az ukrán érdekek, mikor a transzatlanti viszony normalizálása, elsősorban Németország megbékítését szem előtt tartva elállt a gázprojektben részt vevő német cégekkel szembeni szankcióktól, ezzel lényegében zöld utat adott az Északi Áramlat II. befejezésének. Azóta tart a hiszti, Varsó és különösen Kijev csapkodja az asztalt.

„S jól számítottak, mert Berlin és Washington már azon dolgozik, hogyan kárpótolja szövetségesét, illetve vazallusát”

Antony Blinken amerikai külügyminiszter nyugtatásul be-belengette, hogy mégis csak lehetnek szankciók, és egyébként a vezeték működését azután is meg lehet akadályozni, ha az megépül. A szabad kereskedelemre fittyet hányva az ukrán tranzitot emlegeti, mintha az nem is üzleti kérdés volna. Német kollégája, Heiko Maas eközben ellátogatott Varsóba, hogy megnyugtassa a lengyeleket. Varsóval azt próbálta megértetni, ha Európa megszünteti Oroszországgal a gazdasági kapcsolatokat, azzal csak Kína karjába löki, és ez nem érdeke. „Ez helytelen, Európa biztonságát veszélyeztető stratégia” – érvelt a német külügyminiszter. Eközben igyekezett megnyugtatni Zbigniew Raut, hogy nem hagyják cserben Ukrajnát, és mindent megtesznek a tranzit szerződés fenntartása érdekében.

„A lengyel külügyminiszter azt vetette fel, hogy biztosítani kell Ukrajna Oroszországtól független gázellátását, ahogy Lengyelország teszi ezt majd a Baltic Pipe-on keresztül. Ebből kiderül, hogy Varsó vagy nem érti, vagy nem akarja érteni, mi az igazi probléma”

Ukrajna ugyanis még saját forrásból is el tudná magát látni, az évi 3 milliárd dolláros tranzitdíj kiesés azonban érzékenyen érinti a költségvetést. Arról nem is beszélve, hogy így nincs ráhatása az Európába irányuló orosz exportra, ezzel csökken a súlya, ebből következően zsarolási potenciálja, és a Nyugatnak sem ér majd meg annyit a fenntartása.

Egyelőre azonban még tervei vannak Ukrajnával, arról pedig szó sem lehet, hogy visszalökjék az orosz érdekszférába. Erre utal az a lázas igyekezet, amellyel Berlin és Washington kompenzálná Kijev pénzügyi veszteségeit. Maas mindenek előtt megígérte, hogy mindent bevet annak érdekében, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti, 2024-ben lejáró szerződést meghosszabbítsák, így legalább az európai tranzit egy része menjen ezen az útvonalon.

„De vannak más, nagy ívű tervek is, és inkább már ezek megvalósításán, a kompenzáció nagyságán folyik Kijevvel az alku”

Az egyértelmű, hogy a Gazprom nem ég a vágytól, hogy fenntartsa az ukrajnai tranzitot, inkább csak biztonsági tartalékként számol vele. Persze, jó ajánlatokkal biztosan rá lehet bírni bizonyos engedményekre. Ezért Berlin inkább alternatív megoldásokon gondolkozik. Így felmerült, hogy Közép-Ázsiából lehetne gázt pumpálni az ukrán vezetéken keresztül Európába. Igaz, ehhez a Gazprom beleegyezésére is szükség van. A németek felvetették, hogy a rendszeren hidrogént lehetne szállítani. A jövő egyik legígéretesebb másodlagos energiahordozója ugyanis a villamos energia mellett várhatóan a hidrogén lesz. Németország már jelenleg is euró milliárdokat fektet be a hidrogén energetikai felhasználásába, és azzal számol, hogy öt éven belül ugrásszerűen megnövekszik majd az igény erre a gázra. Berlin kész hidrogént előállító üzemekbe befektetni Ukrajnában.

„Ezzel több problémát is megoldanának egyszerre. Németország befektetésekkel segítené Ukrajnát, szükség esetén finanszírozná az atom erőműveket és töltené az ukrán vezetékrendszert. Igaz, ehhez előbb azt modernizálni kellene, hiszen azok a jelenlegi elavult állapotban alkalmatlanok hidrogén továbbítására”

Ezt a kérdést megoldandó, az ukrán energetikai minisztérium már tárgyalt is a gáz infrastruktúrával foglalkozó olasz Snam SpA céggel. Ezen kívül az ukrán rendszert hídként lehetne használni Románia és Lengyelország valamint Szlovákia között a román gázexport céljaira. Ez ugyan nem nagy pénz, de a semminél mégis csak több.

Valamit Berlinnek ki kell találnia, mert az amerikai külügyminiszter legutóbbi berlini látogatásán egyértelműen Merkel értésére adta, hogy az Északi Áramlat II. beindulásából származó ukrán veszteségeket kompenzálni kell. Blinken azt is nyomatékosította, hogy Washington továbbra is veszélyként tekint a gázvezetékre, és nem fogja támogatni. Tegyük hozzá, a Zöldek őszi győzelme esetén jó eséllyel le is állíttatja a működését. Ezt követően Peter Altmeier gazdasági miniszter már másnap közölte, hogy augusztus végéig megoldják a kérdést. S hogy miért éppen augusztusig? Mert az amerikai kongresszus akkor veszi elő ismét a szankciók kérdését.

„Addig azonban Angela Merkel még ellátogat a Fehér Házba, és véglegesítik azt a tervet, amely minimalizálná az Északi Áramlat működéséből származó orosz geopolitikai előnyöket”

Ami lefordítva annyit jelent, hogy Ukrajnát kompenzálják. Részben közvetlenül, részben energetikai befektetéseken keresztül. Berlin azt is felvetette, hogy leállíthatja az Északi Áramlatot, amennyiben Oroszország nyomást gyakorol Ukrajnára. Ez elég tág fogalom így, ezért aztán az Északi Áramlat folyamatosan a geopolitikai viták eszköztárában marad. Egyelőre ezzel kell beérnie a júliusi washingtoni látogatásán Zelenszkijnek, és abban is biztosak lehetünk, akárhogyan is kárpótolják Kijevet, az előbb-utóbb újra elégedetlen lesz.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.