„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Néhány mondat erejéig visszatértünk még a második világháború befejezésére, pontosabban a háború emlékezete körüli ádáz harcokra. Európában különösebben nem emlékeztek – nem is értem miért -, inkább azzal foglalkoztak, hogy miként emlékeznek Moszkvában. Miért nem vonult fel nehéz fegyverzet? Miért volt olyan rövid Putyin beszéde? Felvetettük, hogy miért éppen erre a napra időzítették a lengyelek azt, hogy ezután Królewiecnek nevezik Kalinyingrádot. De beszéltünk az Európai Unió őrült politikájáról, és arról is, hogy válik Sanna Marin? Aztán megnéztük, hogy miért nem kell már a románok többségének Moldova? Végül megvizsgáltuk, hogyan áll Kazahsztán a Nazarbajev éra után?
A #moszkvatér a www.moszkvater.com és az Ultrahang közös műsora minden héten kétszer, általában kedden és pénteken érhető el az UltrahangPlusz csatornáján. De olvasóink megtalálják ezeket a műsorokat a portálunkon, és követhetnek bennünket a Facebookon, a Telegramon, és a Twitteren is.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
csakafidesz says:
A hidegháború nyitánya Hirosima volt. Ez a robbanás tudatta a világgal, hogy a béke helyett még veszélyesebb korszak következik. Némileg kivonatosan itt található a híres Fulton-i beszéd, és ezt Churchill már magánemberként mondta el, mert nem választották meg ismét.
http://www.okm.gov.hu/letolt/retorika/ab/szoveg/szov/chur.htm (Az angol eredeti sem sokkal hosszabb.)
A beszédében egyértelműen a totalitárius szovjet rendszert tette meg a vasfüggönyért felelősnek:
“A Balti-tenger mellett fekvő Stettintől az Adriai-tenger mentén fekvő Triesztig vasfüggöny ereszkedik le Európára. E vonal mögött vannak Közép- és Kelet-Európa régi államainak összes fővárosai – Varsó, Berlin, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia. Mindezek a híres városok és országok lakossága a szovjet szférában fekszik, és valamilyen formában alá vannak vetve nemcsak a szovjet befolyásnak, hanem Moszkva egyre nagyobb mértékű ellenőrzésének.”
Egyértelmű. Churchill kimondta amit előre is látott. Mindenhol bevezették a szovjet egypárt rendszert, a terrort és az elkobzásokat (államosításokat). Elkobzásokkal az “Elhagyott Javak Kormánybiztossága” készleteit töltötték fel. Volt hozzá képük, hogy bemenjenek a polgárokhoz és leakasztják az ingaórát a falról, vigyék a tölgyfabútort a nappaliból. Az “elhagyott” javakból elsősorban a pártfejesek válogattak kedvükre. A bolsevista rablóhadjárat megkezdődött. Akinek szép lakása volt az mehetett a Hortobágyra..
Rác Gábor says:
Őszintén szólva, nem csoda, hogy Stier Gábor visszatér a Győzelem Napjának eseményeihez, és példáját követve én is ezt teszem… Egy keleti mondás szerint, “régi bűnöknek, hosszú az árnyéka”. Az egyik bűnt, a brit Winston Churchill követte el, aki 1946-ban (a fultoni beszéd éve), egy, az USA mintájára létrehozandó Európai Egyesült Államok megalakítását szorgalmazta Zürich-ben. Ami akkor nem sikerült, az sikerült 1949-ben, amikor a “Londoni Egyezményt (feltehetőleg amerikai sugallatra) kezdetnek mégis tető alá hozta. A londoni szerződés vagy 1949-es londoni egyezmény aláírásával a Benelux államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Dánia, Norvégia, Svédország, Írország. Olaszország létrehozta az Európa Tanácsot (Council of Europe). Később csatlakozott hozzá Görögország, Törökország, Izland (1950), az NSZK (1951), Ausztria (1956), Ciprus (1961), Svájc (1963).[1] Az alakuló ülés kezdete előtt egyetlen nappal, augusztus 9-én társult alapítóként Görögország és Törökország is belépett. Érdekes egybeesés, hogy a NATO is az 1949-es évben alakult meg… Apró zavaró tényező volt ugyan az a tény, hogy EURÓPA keleti országait (köztük a Szovjetuniót) kihagyták az egész “európaisági cirkuszból, és nemzetközi jóváhagyás nélkül kinevezték magukat “Európának”… Gittrágó egyletüket pedig elnevezték Európa Tanácsnak… 1950. május 9-én Robert Schuman francia külügyminiszter javaslatot tett az első és második világháborúban egymás ellen harcoló európai országoknak, hogy szén- és acéltermelésüket vonják közös irányítás alá. Ebből ismét kimaradtak a kelet-európaiak. Ez volt tehát a Győzelem Napjának erodálásához vezető út első fázisa… A második rész 1985-ben következett: …”A kormányfők 1985-ös milánói találkozójukon elhatározták hogy „EURÓPA NAP”-jaként fog bekerülni ez a nap a köztudatba, mely minden tagország állampolgárához szól. Valójában ez a nap nem csak az alapító országok állampolgárait, de az összes tagországét érinti, hiszen mindenki, aki demokratikusan választja a belépést, elkötelezi magát a békeprogram, szociális fejlődés, gazdasági fejlődés és szolidaritás alapgondolatai mellett”… Mint látható, szó sem volt a szovjet áldozatvállalásról, a nap valódi jelentőségéről… Végül nézzük csak meg milyen európai országok vettek részt Európa felszabadításában náci megszállás alól: Nagy-Britannia, a A dunkerque-i csata gyászos végeredménye után deffenzívába kényszerült saját területén is, és csak az amerikaiak jóvoltából válhatott győztessé 1944-ben. A többi európai állam többsége náci megszállás alatt volt. A Londonban dekkoló lengyel “honi hadsereg” vezetői, vagy a gaulle-ista “felszabadítási” vezetőség helyett, a francia ellenállók, vagy a varsói gettó felkelői harcosai harcoltak, és adták életüket ezek helyett… A többi “ejrópaiak” meg a náci megszállás előkészítői, kiszolgálói voltak (ld. Camberlain, Petain marsall, stb)… Ezek mai utódai, elődeik útjára léptek, nem tanulva semmit a múlt bűneiből, és azok törvényszerű következményeiből…