//Kalasnyikov – egy legenda születése
Mihail Kalasnyikov #moszkvater

Kalasnyikov – egy legenda születése

MEGOSZTÁS

A történelem legismertebb és egyben egyik legnagyobb hatású fegyvertervezőjeként tekinthetünk Mihail Tyimofejevics Kalasnyikovra. Kalasnyikov már életében legendává vált, és öröksége nyomot hagy az emberiség emlékezetében.

Hidegkuti Konstantin írása a #moszkvater.com számára

Mihail Kalasnyikov #moszkvater
Mihail Kalasnyikov
Fotó:EUROPRESS/Stefan Thomas/dpa/AFP

Kevés olyan kultikus ikonná vált fegyvertervező nevét ismerhetik világszerte, mint a 101 éve született legendás Mihail Tyimofejevics Kalasnyikovét. Az általa eredetileg a hozzá hasonló egyszerű szovjet katona számára könnyen kezelhetőnek, és egyben rendkívül megbízhatónak kigondolt fegyver mára a világon legnagyobb darabszámban gyártottá vált. Az egykori Varsói Szerződés tagjaitól kezdve gerillamozgalmakon át még államok hivatalos jelképét is adva hatalmas karriert futott be a kezdetben bizonytalan jövőjű Avtomat Kalasnyikova, amely

„máig a világ harctereinek igáslova”

Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov 1919. november 10-én látta meg a napvilágot az Altáji területen található Kurja faluban. Egykori kubanyi parasztcsalád 17. gyermekeként, ám a családfőt a hatóságok 1930-ban kulákká nyilvánították és mindnyájukat Tomszk körzetébe telepítették át.

A fiatal Mihail már kisgyermek korától kezdve aktívan érdeklődött a különféle gépek, műszerek kezelése, építése iránt, ám a hiánygazdaság következtében – későbbi memoárja szerint még bicikli sem volt a falujukban, így maga akart építeni egyet fémhulladékból – képességeit csak korlátozott mértékben tudta kamatoztatni. Nevezhetjük Mihail Kalasnyikovot született tehetségeknek, hiszen első pisztolyát mindössze tíz évesen alkotta meg. Igaz, a lőszer szerepét ekkor csupán gyufafejek töltötték be.

„A sors furcsa fintora, hogy az ikonikus tervező tanárai győzködésére majdnem a költői pályát választotta”

Nyilvánvaló műszaki érzéke mellett ugyanis a költészet világában is otthonosan mozgott. Számos verset szerzett, ám saját szavai szerint „örülök, hogy nem lettem költő, nélkülem is van épp elég rossz költő (a világon – szerk.)”. Ennek ellenére írói vénáját mindig használta, és haláláig az Orosz Írószövetség tagja maradt.

Kalasnyikov 1938-ban lépett be sorkatonaként a Vörös Hadseregbe, és alacsony termete miatt egyből a harckocsizókhoz került. Már a háború kitörése előtti időszakban híre ment a komolyabb műszaki képzés nélküli, ugyanakkor rendkívül tehetséges Mihailnak, aki többek közt a harckocsi belsejéből pisztolyok tüzelését megkönnyítő eszközt, löveghez tartozó lövésszámlálót és a tankmotor pillanatnyi állapotát, élettartamát monitorozó készülékeket tervezett. Utóbbi találmányáért Georgij Zsukov személyesen gratulált neki, és felterjesztette, mint tömeggyártásra alkalmas terméket. Az 1941-es német támadás miatt azonban erre már nem került sor.

„Kalasnyikov viszonylag korán, 1941 augusztusában súlyos sebesüléseket szerzett, mikor Brjanszk térségében harckocsiját találat érte”

A kórházi kezelést, illetve féléves rehabilitációt követően már nem tért vissza az aktív frontszolgálatra, de a hátországban számos Közép-Ázsiába telepített irodánál, gyáregységnél megfordult. Lábadozása alatt fogalmazódott meg benne az ötlet egy sorozatlövésre alkalmas fegyverről az egyszerű sorkatonának, mely könnyen kezelhető és rendkívül megbízható.

A szobatársaitól hallott beszámolók alapján az akkor relatíve újnak számító SzVT-38, majd SzVT-40 öntöltő puskák számos megbízhatósági problémával küzdöttek. A szovjet viszonyokhoz mérten bonyolult fegyverek voltak, és a nehézkes karbantartás mellett az is a hátrányuk volt, hogy az alkalmazott korrozív lőszer hatására felettébb gyakran meghibásodtak. További problémát okozott, hogy ekkor a szovjet gyalogság tűzereje még mind abszolút számokban, mind minőségben messze elmaradt a némettől. Míg a német oldalon szakasz szinten sem volt ritka az automata fegyverek, így géppisztolyok vagy géppuskák használata, addig a háború kezdetén nem minden szovjet katonának jutott egyáltalán egyéni lőfegyver.

Saját beszámolója alapján a mérnöki tervezés terén fennálló hiányosságait – mivel a gimnáziumi tanulmányait sem fejezte be – lábadozása alatt szakirodalom tanulmányozásával, majd a későbbi munkái során tapasztalatot szerezve jórészt autodidakta módon igyekezett lefaragni.

„A háború alatt Kalasnyikov nevéhez egy géppisztoly, egy géppuska és egy öntöltő karabély tervezése köthető, ám anyagi okok miatt egyik terve sem került sorozatgyártásba”

Ennek ellenére a tesztek során a fiatal tervező első kézből ismerkedhetett meg az akkoriban legfrissebbnek számító kézifegyverekkel, illetve számára később fontosabbként az azokat tesztelő személyzet kifejezetten hasznos véleményével.

A Mihail Kalasnyikov által elsőként tervezett géppisztoly 1942-ből.

A többi szövetséges hatalomhoz képest a Szovjetunió hadvezetésében viszonylag korán, már a második világháború alatt tudatosultak a köztes lőszer, illetve az ebből adódó sorozatlövésre alkalmas, uralható fegyver adta lehetőségek előnyei. A harcok során nyilvánvalóvá vált, hogy a korábbi puskalőszerek az átlagosan 300-400 méter mélységű érintkezési zónában túlságosan erősnek, illetve nehezen kezelhetőnek, míg a géppisztolyok elégtelen tűzerejűnek mutatkoztak.

„Az AK-47 történetében a kezdetet 1943 júliusa jelentette, mikor a Szovjetunió Hadiipari Népbiztosságának Műszaki Tanácsa új, úgynevezett köztes lőszer rendszeresítése mellett döntött, amely a puskalőszerekhez képest kisebb visszarúgásúnak, míg a pisztolylőszereknél erősebbnek mutatkozott”

Bár a háború alatt mindössze egy öntöltő karabély és egy golyószóró – név szerint az SzKSz illetve RPD – rendszeresítése történt meg – előbbi éppen Kalasnyikov hasonló tervével szemben győzedelmeskedett -, nem kellett sok időt várni az automata lőfegyver pályázatának kiírására. Erre 1945-ben került sor, és a tesztek egészen 1947-ig elhúzódtak. Részben mivel maga az alkalmazandó lőszer pontos karakterisztikái is csak eddigre véglegesültek. Annak ellenére, hogy egyesek számára nem volt ismeretlen az ekkor mindössze 26 éves Mihail Tyimofejevics neve, általánosságban mégis jelentéktelen szereplőnek számított az olyan nagy öregek mellett, mint Szergej Szimonov vagy Vaszilij Gyektyarjov.

„A kezdeti alacsony esélyeivel szemben – kezelésben és tartósságban köröket verve a konkurenciára – a többfordulós tesztelési fázisból számos módosítás mellett mégis Kalasnyikov fegyvere lett a legmegbízhatóbb. Természetesen a siker nem csupán egyedül Kalasnyikov, hanem az őt segítő mérnöki gárda érdemei s”

Több mint 70 év elteltével is stabilan tartja magát az a városi legenda, miszerint a tervezés során Mihail Kalasnyikov az egykori német Sturmgewehr 44-et lemásolva, azt kvázi adoptálta a szovjet viszonyokhoz. Ám aki kicsit is ért a fegyverekhez, az tudhatja, hogy az elméletnek köze nincs a valósághoz. Bár elsőre – főképp külsőségekben – úgy tűnhet, hogy sok hasonlóság van a két konstrukció között – így a 30 darab lőszer befogadására alkalmas, kivehető ívelt szekrénytár, a pisztolymarkolat vagy éppen a gázelvezetéses alapú működési mechanizmus -, a hasonlóságok köre azonban ezzel véget is ér.

„A behatóbb vizsgálat után egyből előtűnnek az alapvető tervezési különbségek. A Sturmgewehr működésében, szerkezetileg és a kezelőszervek tekintetében jelentősen eltér társától”

Egykoron sorkatonai szolgálatukat teljesített olvasóink álmukból felkeltve bizonyára még most is képesek lennének a fegyver teljes szét- és összeszerelésére, és tudhatják, mennyire kevés alkatrészből áll össze maga a szerkezet. A Sturmgewehr ennél jóval nagyobb kihívást jelentene. A Kalasnyikov forgó zárfejes retesztelésével szemben a StG billenő zártestes konstrukciója – bár nagyobb pontosságot biztosít – jóval érzékenyebb a környezeti behatásokra. Így az időjárásra, a lőszer minőségére és a karbantartásra, valamint a működése is bonyolultabb.

A legenda másik variációja szerint bár lehet, hogy nem a Sturmgewehr másolásaként jött létre az AK-47, viszont a Szovjetunióban 1946 és 1952 között tartózkodó, hasonlóan legendás és egyben a Sturmgewehr megalkotójaként ismert Hugo Schmeisser működött közre a konstrukció létrehozásában.

„Ez az elmélet azon a tényen bukik el, hogy míg Schmeisser kezdettől fogva az izsevszki Izsmas alkalmazásában állt, addig Kalasnyikov csak a pályázat megnyerését követően települ a majd ezer kilométerre található Kovrovból az udmurtföldi városba”

Bár a lemezmegmunkálás során szerzett tapasztalatainak egy részét megosztotta szovjet kollégáival, ez nem befolyásolta Kalasnyikov alap konstrukcióját. Sőt, szovjet dokumentumok szerint Schmeisser kifejezetten nehezen működött együtt a szovjet hatóságokkal. Maga Kalasnyikov írta későbbi emlékirataiban, hogy a tervezést megelőzően több hazai és külföldi fegyvert tanulmányozott – külön kiemelve az M1 Garand hasonló elven működő forgó zárfejes reteszelését – és merített ihletet saját konstrukciójának megalkotásához. Kalasnyikov egy egységes, egyben tartós végtermék formájában a tervezés során sikeresen házasította a már akkor ismert műszaki megoldásokat – példának okáért az említett hosszú gázdugattyús mechanizmus már Gyektyarjev konstrukcióiban is megjelent – a korábbi harctéri, illetve tervezői tapasztalataival.

Sturmgewehr 44 és egy korai AK-47 részlegesen szétszerelt állapotban. Ahogy a szétszerelés módja is mutatja két tervezésében eltérő fegyverről van szó #moszkvater
Sturmgewehr 44 és egy korai AK-47 részlegesen szétszerelt állapotban. Ahogy a szétszerelés módja is mutatja két tervezésében eltérő fegyverről van szó
Fotó:Kalasnikov.ru

Kalasnyikov későbbi karrierje során is megőrizte a kezdeti alázatos, katonákhoz közeli és egyben felettébb gyakorlat orientált attitűdjét. Nem egyszer látogatott ki magukhoz a csapatokhoz annak érdekében, hogy a jövőbeli módosítások kidolgozásához minél közelibb és őszintébb véleményt kaphasson az esetleges hiányosságokról. Az AK platform alapjain a Szajga sportlövő puskáktól a PK/PKM géppuskáig számos egyéb fegyver tervezése is kötődik a nevéhez. Ez utóbbi hasonló karriert futott be, mint gépkarabély társa. Kalasnyikov a nyugdíjazását követően sem pihent. Egészen haláláig részt vett az általa szeretett izsevszki fegyvergyár tervezési folyamataiban.

„Bár a hidegháború két ellentétes oldalra helyezte őket, a nyugati világ Kalasnyikovja, Eugene Stoner – aki az M16 alapjául szolgáló AR-15 platform mellett számos máig alkalmazott megoldással bővítette a fegyvergyártás tudásanyagát – elismerően vélekedett az orosz tervezőről. A vasfüggöny leomlása után az egykoron ellenfélnek számító tervezők nemcsak találkoztak, de barátságot is kötöttek”

A nagy vetélytárssal szemben azonban Kalasnyikov az állami kitüntetésein túl nem élvezhette munkájának anyagi gyümölcseit. A Kalasnyikov védjegy bejegyzésére is mindössze a 2000-es évek elején került sor, és maga a gépkarabély is csupán 1997-ben kapott szabadalmi védelmet. A tervező 2013. decemberi halála előtt pár hónappal jött létre az engedélyével a nevét viselő, az oroszországi kézifegyver-gyártás 95 százalékát lefedő, ezzel az addig szétaprózódott iparágat összefogó Kalasnyikov Konszern.

Mihail Kalasnyikov szovjet katonák közt afganisztáni látogatása során.

Bár eleinte felettébb nagy titkolózás övezte a fegyvert – még fotók sem szivárogtak ki róla, sőt egyes esetekben külön hordtáskát is kapott a kíváncsi szemek elől -, az ’50-es évek második felére a világ is tudomást szerzett a fegyver létezéséről.

„Az AK-47 a magyar történelemben tragikus emlékű 1956-os forradalom vérbe fojtásakor debütált külföldön, és Kalasnyikov fegyvere éppen egy budapesti forradalmár kezei között vált világszerte először ismertté”

Az eredeti, ám mára sokszor hibás megnevezéssel használt AK-47 az évtizedek során jelentős fejlődésen ment keresztül. Bár a tervezője eredetileg lemeztokkal álmodta meg a konstrukciót, a szovjet ipar akkori állapota nem tudta az elvárt minőséget biztosítani. Ezért aztán az első szériák egészen 1959-ig forgácsolt tokkal készültek. Ez nemcsak nehezebb fegyvert, de drágább, nagyobb anyagveszteséggel járó előállítást is jelentett. A képzeletünkben általánosan Kalasnyikovként élő fegyvert ennek utódja, az immár sajtolt lemezekből gyártott AKM jelentette, amely a mai napig világszerte a legelterjedtebb variáns.

„A vietnami háború tapasztalatait figyelembe véve az Egyesült Államok után a Szovjetunió is meglépte az átállást a kisebb átmérőjű, könnyebb, ám jobb ballisztikájú lőszerre. Ennek eredménye az AK-74 lett”

Kalasnyikov nem támogatta a kaliberváltást a szerinte túlságosan kicsi erejű 5,45 milliméteres lövedékre, előnyei és a politikai akarat végül felülírta a főtervezőt. Épp a Szovjetunió szétesésekor kapcsolt teljes kapacitásra a máig számos posztszovjet állam alapvető lőfegyverét adó AK-74M gyártása, amely a korábbi típusok laminált fa markolatait és válltámaszát üvegszálas megerősítésű polimerrel váltotta ki. Az AK-74M alapjain jött létre a későbbi 100-as illetve 200-as széria, míg a legújabb generációt a 2018-tól sorozatgyártott és az AK-74M-et leváltó AK-12 jelenti.

Bár 1949-es rendszeresítése óta töretlen a népszerűsége, a modern idők kihívásai elől a Kalasnyikov sem térhetett ki. Legnagyobb problémaként a fegyver esetében a ma már a lövészek alapfelszerelésének részévé váló optikai, lézeres, red dot, vagy éppen holografikus irányzékok adaptációja jelentkezik. Ugyanis amíg más konstrukcióknál általában a lövész képes rögzíteni azt a fegyver tetején teljes hosszban végigfutó szereléksínen, addig a Kalasnyikovnál erre csak korlátozottan van lehetőség.

„Éppen a felettébb könnyű szétszerelést biztosító levehető tokfedél akadályozza a stabil rögzítést”

A rögzítő sín ugyanis – elállítva magát az irányzékot – minden egyes levétel alkalmával elmozdul . Korábban ennek kiküszöböléseként a nyugati trendekkel szemben a fegyver oldalára illeszthető bakon kapott helyet a rögzítési lehetőség, ám ez mind komfortban, mind a használat idején jelentős kompromisszumokat igényel, így a tervezők is elálltak az ötlettől. Bár a karrierjét eredetileg 400-as szériaként kezdő AK-12  és variánsai ezt a problémát a levehető helyett immár felhajtható szereléksínes tokfedéllel részben orvosolták, ám a teljesen végleges kielégítő megoldást ez sem jelent a problémára.

Az idei Armija-2020 haditechnikai vásáron bemutatott legújabb AK-12 verzió.

„Az egykori tehetséges parasztgyerekből a világ legismertebb fegyverét megalkotó Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov élete lényegében eggyé vált a művével”

Az általa tervezett fegyver becslések szerint 100 millió feletti darabszámban készült a világ 25-nél is több országában, és máig 55 állam haderejében teljesít szolgálatot. A különböző nem állami szervezeteket nem is említve. A modern harcászat Kalasnyikovnak köszönhetően alapvető változáson ment keresztül, így a tervező emléke még hosszú évekig velünk marad.

MEGOSZTÁS