„Azóta Judaskin divatdiktátorrá nőtte ki magát hazájában, s mint mondja, azon kevesek egyike, akik az orosz divatot a nemzetközi porondon is képviselik. Az orosz divatot, amely a főbb áramlatokba belesimulva, mégis sajátos jegyeket felmutatva létezik”
Fotó:EUROPRESS/Kirill KUDRYAVTSEV/AFP
A nemzetközi jegyzettségig nemcsak az orosz divatnak, de Valentyin Judaskinnak is hosszú utat kellett megtennie. „Ruhákat már nagyon régen kezdtem tervezni magamnak, hiszen mindig is különbözni akartam másoktól – avat be kissé személyiségébe is már a beszélgetés elején Judaskin. – Egyszerűen ijesztett a szovjet üzletek mindenkit egyforma szürkévé uniformizáló konfekciója. Több színt, életet akartam!”
„Az első önálló kollekció 1986-ban születik meg sajátos körülmények között”
– Akkor a minisztérium mellett működő központi tervezőirodában dolgoztam, s az ottani, versenyekre járó elitcsapatot irányítottam. Egy poznani fellépésre készültünk, de nem volt megfelelő ruhánk. Kilátástalan helyzetben voltunk, s úgy döntöttem, magam készítem el számunkra a kollekciót. Ezek voltak az első modelljeim – emlékezik.
„Azóta Judaskin divatdiktátorrá nőtte ki magát hazájában, s mint mondja, azon kevesek egyike, akik az orosz divatot a nemzetközi porondon is képviselik. Az orosz divatot, amely a főbb áramlatokba belesimulva, mégis sajátos jegyeket felmutatva létezik”
– Mintha az orosz művészet összes tradícióját egyedül hordanám magamon – vallja. – Itt van a volt tagköztársaságok népeinek művészete, a maguk egyedi színvilágával, hagyományaival. Persze, azért még korántsem világos a helyzet. – A mai orosz divatot szinte egyedül képviselem a világ szalonjaiban. Jó lenne, ha legalább féltucatnyian ismertek lennénk a világban! Nem véletlenül tartja ugyanis a mondás is, hogy „egy fecske nem csinál nyarat”. – Bezzeg a japánok például egyre jobban és többen jelennek meg a világ pódiumain! Amerikától, Olaszországon át Franciaországig mindenütt ott vannak, s egyre többen. Ezzel szemben a hazai divatszakma bezárkózik, s jobb esetben sem nagyon jut tovább az éjszakai kluboknál! Ez azonban nem a művész hibája.
„A gazdasági környezet kényszerít erre. Még akkor is, ha lényegesen jobb ma a helyzet annál, mikor kezdtem a szakmát”
Ma már vannak lehetőségek, van alapanyagbázis! Tíz éve három hazai gyárra, az Oktyabrra, a Rosztokinóra és a Krasznaja rozára támaszkodhattam csak. Szezonról szezonra sakkoztunk a szűk választékkal, hogy valami újat próbáljunk mutatni. Ma már minőségi szövetboltok vannak, anyagok a legjobb gyártóktól. El lehet menni kiállításokra, a Premier Visionra s másokra. Manökent, bemutatót, zenét akarsz? Ott az ügynökség! Régen mindezt magunknak kellett csinálnunk! – sóhajt fel.
„A kliensek számára sem lehet ma Oroszországban panaszkodni”
Igaz, még sok a felesleges kötöttség. A párizsi bemutató után Judaskin például köteles otthon is változtatás nélkül bemutatni az új kollekciót, s csak ezután kezdődhet az eladás. Ennek ellenére beindult a bolt, s az egyedi megrendelésekre Judaskinnak az utóbbi években egyre kevesebb ideje jut. A külföldi és hazai kliensekre egyébként ugyanaz a szabály vonatkozik: próbálni mindenkinek Moszkvába kell jönnie. Ez alól természetesen lehet kivétel, de az meglehetősen sokba kerül.
De megindult a terjeszkedés külföldön is. A Judaskin-divatház idén Milánóban nyitott úgynevezett Show-roomot, amely nagyban látja el a nyugati piacot készáruval. Az olasz városban butik is nyílik, akárcsak New Yorkban. Egyre nagyobb az érdeklődés ugyanakkor az orosz kollekciók iránt a keleti piacon is. Egyre több megrendelés érkezik Hongkongból, Kínából és Japánból.
„Budapestről azonban még nem érkezett felkérés. De hát, ami késik, nem múlik!”
A hálózat franchise-rendszerben működik, gyakorlatilag függetlenül a divatháztól, amely csupán az egységes, saját stílushoz ragaszkodik. Emez a tervezésben, az az eladásban látja az üzletet. Úgy megy ez, mint bárhol a világban. A vevők a már jó előre, általában egy esztendővel korábban kész kollekciók alapján megrendelik a ruhát a következő szezonra.
A kliensekről Judaskin nem szívesen beszél. „Ebből nem csinálunk reklámot!” – mondja. Ezután a mai orosz társadalom ízlésvilágára terelődik a szó. – Általánosságban nehéz erről beszélni, hiszen minden ember más és más. Ami az egyiken nevetséges, természetellenes, az a másikon stílusosan áll – veti fel. – Minden belülről jön, s függ attól, miként érzékeli magát az ember a világban, hogyan mozog benne, hol tartózkodik. A mi országunk pedig multikulturális, így például genetikailag rögzültek a színvonzalmak is” – hívja fel a figyelmet.
„S hogy miként áll a helyzet az <újgazdagok> ízlésvilágával?”
– Ha az »új orosz« kifejezésen azokat az embereket értjük, akiknek van pénzük, akkor úgy vélem – szögezi le Judaskin -, a »növekedés zavarain« már túl vagyunk. Ők már kiválóan tájékozódnak a legkülönbözőbb helyzetekben. Tudják hová, s miben kell menni.
„Az általános divat irányzatokra terelve a szót, Judaskin a nagy tervezőkről, divatházakról elismeréssel beszél”
– Versace-hez különleges viszony fűz – mondja. – Rendkívül tisztelem ugyanis azokat a művészeket, akik a nemzeti tradíciókat, ízlést fejlesztik tovább. Az ő ruháin például a reneszánsz olasz stílusának minden színe felvillan. Versace mind az egyedi alkotásokban, mind pedig a kollekcióiban egyesíteni tudta a nemzeti festészetet, az építészetet, a színvilágot.”
A tisztelet mellett a köszönet az első Judaskin szájából Pierre Cardin neve hallatán. Nem véletlenül, hiszen az első párizsi bemutatóin megjelenő orosz tervezőt termekkel, szolgáltatásokkal, s tanácsokkal segítette a francia divatdiktátor.
„Végül a XXI. század küszöbén a jövő divatjáról, az egyre érezhetőbb tendenciákról vall Judaskin”
– A divat egyre pragmatikusabbá válik – véli. – Mind fiatalosabb, sportosabb, ma mindenki a test szabadsága, a formás vonalak mellett tör lándzsát. Ezzel összhangban az új szövetek is – így a műanyag bevonatú strech – a fiatalságot emelik ki.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater