//Iszlamisták ukrán bőrben?
„A legtöbb nyugati elemző emellett úgy véli, hogy a terrortámadásnak az ukrajnai háborúra nézve is komoly következményei lehetnek” #moszkvater

Iszlamisták ukrán bőrben?

MEGOSZTÁS

Váratlanul érte a politikai elitet, és sokkolta az orosz társadalmat a Moszkva melletti vérengzés. De kik állhatnak a tádzsik lövöldözők mögött? Mennyire valós az iszlamista háttér, és miért lehet logikus akár az „ukrán szál” is? Mi köze lehet a Nyugatnak a történtekhez, és milyen hatással lehetnek a történtek a háború alakulására? Az írás eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

„A legtöbb nyugati elemző emellett úgy véli, hogy a terrortámadásnak az ukrajnai háborúra nézve is komoly következményei lehetnek” #moszkvater
„A legtöbb nyugati elemző emellett úgy véli, hogy a terrortámadásnak az ukrajnai háborúra nézve is komoly következményei lehetnek”
Fotó:EUROPRESS/Olga MALTSEVA/AFP

Sokkolta, és még inkább egységbe forrasztotta az orosz társadalmat az egyébként minden értelemben a Kreml rémálmaként minősíthető, a Moszkva melletti Krasznogorszk népszerű bevásárló központjában mintegy másfél száz civil halálát hozó terrortámadás. A Kreml eddig a lehetőségekhez képest sikerrel tartotta távol az Ukrajnában dúló háborút, amely azért ennek ellenére aggodalommal tölti el az oroszok többségét. Az orosz társadalmat azonban sem a háború, sem pedig a szankciók nem fordították szembe a hatalommal. A közelmúltban tartott, bizalmi szavazásként is felfogható elnökválasztás eredménye látványosan megerősítette Vlagyimir Putyin és a nevével fémjelzett politikai rendszer támogatottságát. Az orosz elnök felhatalmazást kapott a háború folytatására, és annak belátása szerinti lezárására egyaránt. Ebbe a körülményekhez képest már-már idillinek mondható állapotba robbant bele az egyértelműen a társadalom megfélemlítését, elbizonytalanítását, a hatalom tehetetlenségét igazolni hivatott barbár támadás, amelyben ismeretlenek által félmillió rubelért (mintegy kétmillió forint) beszervezett tádzsikok lövöldöztek válogatás nélkül, majd gyújtották fel a pláza koncert termét.

„Az első sokkból ocsúdva a figyelem egyre inkább arra terelődött, hogy ki állhat a véres terrorista akció mögött”

Azonnal magára vállalta azt az Iszlám Állam, és ezt a verziót sulykolja a nyugati sajtó is. De logikus lenne, és több jelből ítélve – a terroristák Ukrajna felé menekültek, és a beszervezés módja is erősen emlékeztet az ukránokhoz az elmúlt két évben köthető akciókhoz – egyáltalán nem zárható ki az „ukrán szál” sem. Óvatosan, de egyre inkább ezt sejteti az orosz hivatalos kommunikáció is, míg Kijev azonnal Moszkvára mutogatott, mondván, terrortámadást maga a Kreml ezzel az általa szervezett akcióval akarja majd igazolni az ukrajnai háború várható eszkalációját. Tovább bonyolítja a képet, hogy a két leginkább valószínűsíthető verzió – iszlamista és ukrán szál – mindegyike mögött fel-felsejlik az angolszászok keze. Mert a jelenlegi kiélezett világpolitikai helyzetet, az ukrajnai frontok állását, és Vlagyimir Putyinnak a választásokon kapott megerősítését nézve ugyancsak adódik a feltevés, hogy valamiképpen meg kellene törni ezt a Nyugat számára kedvezőtlenül alakuló trendet.

„Ezzel azonban az akció mögött álló erőkhöz nem jutottunk közelebb, hiszen erre a feladatra alkalmas mind az Iszlám Állam afganisztáni ága, a Horaszan, mind pedig az oroszországi tevékenységéről is ismert ukrán katonai hírszerzés, a HUR”

Mindkét szervezet mögött ott vannak az angolszászok, és talán nem teljesen véletlen az sem, hogy a nyugati narratíva látványosan az iszlamista szál felé tereli a történteket. Azon a tényen például nagyvonalúan átsiklik a nyugati fősodor média, hogy a terroristák miért Ukrajnába akartak menni, és miért nem mutattak a vérengzés idején különösebb jelet vallási elköteleződésükre. De a sort még folytathatnánk azzal, miért nem merül fel az elemzőkben, hogy az ISIS-K (Horaszan) érvelésével ellentétben Oroszországban nem üldözik az iszlámot, az országban vallási béke van, ráadásul Moszkva kimondottan jó viszonyt ápol az iszlám világgal. Olyannyira, hogy a gázai konfliktus kapcsán ugyanez a nyugati média azzal vádolta, hogy elfogult a palesztinokkal szemben. Persze, az Iszlám Államnak lehetne elszámolni valója Oroszországgal Szíria miatt, de ez már régi történet, az ISIS-K pedig nem igazán erre fókuszál.

„De ha már a Horaszannál tartunk, az sem vetődött fel a nyugati fősodor elemzéseiben, hogy ez a kétségkívül radikális csoport valahogy az utóbbi időben mindig az amerikai érdekeknek megfelelő – a tálibok ellen fellépve a kabuli repülőtérnél végrehajtott robbantás az amerikai kivonuláskor, vagy éppen az az iráni Forradalmi Gárda al-Kudsz egységének 2020-ban az amerikaiak által levadászott parancsnoka, Kászim Szulejmani sírjánál elkövetett mészárlás – akciókat hajt végre”

Feltűnő az is, ahogy az amerikai lapok szinte szó szerint ugyanazzal érvelnek az iszlamista verzió mellett, az „ukrán szálnak” pedig még a felvetését is orosz propagandaként söprik félre. Azt sem feszegeti senki, hogy az amerikai titkosszolgálatok honnan tudtak a készülődő akcióról, és figyelmeztették erre a moszkvai nagykövetségen keresztül az állampolgáraikat. De ha már ez felvetődött, akkor azt is jegyezzük meg, hogy a március 7-én a következő 48 órára kiadott felhívás után akadályozott meg az FSZB egy kalugai zsinagóga ellen tervezett terrorakciót, amelynek során likvidálták az Iszlám Állam afganisztáni ágának egyik sejtjét is. Ráadásul ebbe a 48 órás idősávba belefért egy Shaman koncert is, amelyet 9-én éppen a Crocus City Hallban tartottak. A rendkívül népszerű patrióta énekes célkeresztbe helyezése meg éppen a szimbolizmust nagyon is kedvelő ukránokra vall. Lehet, hogy a mostani vérengzés csak a B-terv volt?

„Persze, itt az a kérdés is felvetődhet, hogy az orosz szervek miért nem dolgoztak hatékonyabban az információ birtokában. Mert az iszlamista mozgásokról nem csak a CIA-tól értesültek. Idén februárban egy az Iszlám Államhoz köthető radikális csoportot például Ingusföldön fel is számoltak. De figyelmeztető lehetett a kabuli orosz nagykövetség bejáratánál robbantó öngyilkos merénylő is”

Az orosz hírszerzés azzal is tisztában volt, hogy az amerikai szolgálatok Szíriában toborzott terroristákat készülnek küldeni a posztszovjet térségbe. Az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) még 2022 őszén tette közzé, hogy az amerikaiak mintegy hatvan harcost toboroztak Szíriában, hogy Oroszországba vagy más FÁK-országokba küldjék őket terrortámadások végrehajtására. A moszkvai tájékoztatás értelmében a Közel-Keleten már harci tapasztalatot szerző terroristák a jordániai és az iraki határ közelében lévő szíriai al-Tanfban lévő amerikai támaszponton kapnak kiképzést. Az orosz hírszerzés úgy tudja, hogy et-Tanf a terroristák átképzésének központjává vált, ahol egyidejűleg mintegy félezer lojális, zömében a Kaukázuson túli területekről és Közép-Ázsiából származó dzsihadistát készítenek fel arra, hogy különleges alakulatokban elsősorban az orosz fegyveres erők egységei ellen hajtsanak végre felforgató és terrorista cselekményeket Szíriában, és most már Ukrajnában is. A beszivárgók együttműködnek majd nemzetközi terrorista csoportok, köztük a Hizb ut-Tahrir, a Dzsamaat Anszarullah és az Üzbég Iszlám Mozgalom szervezett földalatti sejtjeivel.

„Kérdés tehát van bőven az akció állítólagos, a nyugati kommunikációban egyértelműsített iszlamista hátterével kapcsolatban is, és akkor még nem is kezdtük el feszegeti az éppúgy logikus <ukrán szálat>. Mint ahogy azt sem lehet kizárni, hogy ez a két verzió összekapcsolódik, és a szálakat a távolból az angolszászok mozgatják”

Hogy ki állhat az Oroszországot destabilizálni szándékozó akció mögött, azt egyelőre legfeljebb valószínűsíthetjük, mint ahogy azt inkább csak találgatni lehet, hogy milyen hatással lesznek a történtek az orosz politikára, illetve a háború alakulására. Ukrán és nyugati oldalról egyre erősebben sugallják, hogy a plázában végrehatott barbár akció mögött akár az orosz szolgálatok is állhatnak, és úgy állítják be az elmúlt mintegy 25 év terrorakcióit, mintha azokat a hatalom rendezte volna meg, és ürügyként használta volna a rendszer bekeményítéséhez, ezen belül háborúk indításához. Erre a leggyakrabban a második csecsen háború előtti házrobbantásokat hozzák fel, és ebből azonnal arra a következtetésre jutnak, hogy most is a csavarok meghúzása és a háború eszkalálása várható. Jegyezzük azonban meg rögtön, hogy Putyin rendszere már a háború előtt megkeményedett, a harcok intenzitásának fokozásához pedig nem ürügyre, hanem erőre van szüksége.

„A keménykedést egyáltalán nem támasztja alá Vlagyimir Putyinnak a történtek kapcsán a nemzethez intézett meglehetősen visszafogott beszéde. Az orosz elnök nem mutogatott senkire, legfeljebb utalt a terroristák lehetséges ukrán kapcsolatára”

Jóval inkább a nemzet egységére apellált, és kijelentette, hogy ezt nem engedi megtörni. Az persze logikusnak tűnik, hogy a történtek után az orosz hatóságok lecsapnak a közép-ázsiai radikális sejtekre, köztük vélt harcosokra és támogatóikra is. Egy ilyen fellépés érinti a közép-ázsiai vendégmunkások több milliós közösségét is, ez pedig kihathat a munkaerő piacra, de Moszkva és egyes közép-ázsiai országok viszonyára is. Nem kizárt, hogy a részben érthető módon túlságosan Ukrajnára fókuszáló, és a többi veszélyt elhanyagoló titkosszolgálatok soraiban is lesz elszámoltatás. Főképp úgy, hogy az amerikaiak információi szerint a Horaszan tavaly november óta készülődött valamire, és erről az orosz felet is értesítették. Az észak- kaukázusi, valamint a közép-ázsiai terrorveszély pedig nem múlt el. Persze, ehhez még jöttek az elszaporodó és durvuló ukrán diverzáns akciók.

„A legtöbb nyugati elemző emellett úgy véli, hogy a terrortámadásnak az ukrajnai háborúra nézve is komoly következményei lehetnek”

Ez a feltevés kissé árulkodóan felveti, hogy a Nyugat és Ukrajna esetleg eleve ezzel számolhatott, és ez már érv is lehetne az úgynevezett ukrán szál mellett. Egy durva orosz válasz ugyanis elszántabbá tehetné a jó ideje vacilláló Nyugatot, és felgyorsulhatna Ukrajna támogatása. Moszkva azonban aligha hagyja provokálni magát, és az orosz társadalom stabilitásának megőrzését is szem előtt tartva nem hagyja kizökkenteni magát a saját ritmusából. Egy újabb mozgósítás tehát nem nagyon illik a képbe sem a társadalom ellenállása, sem pedig annak gazdasági következményei miatt sem. Ugyan orosz oldalon egyre hangosabban hangzik el, hogy keményen büntessék meg Ukrajnát, ám a Kreml óvatos, amit mindennél jobban mutat Putyin visszafogott beszéde. Ami pedig a katonai akciók eszkalációjának egyéb formáit illeti, maga a jelenlegi háború orosz részéről az eszkaláció végső formája. Moszkva ukrajnai akcióinak pedig csak az orosz hadsereg katonai képességei, és az ukrán fegyveres erők ellenállási ereje szab határt. Keményedhet ugyanakkor a Nyugattal szembeni retorika, amely lassíthatja a Kijevnek nyújtott segélynyújtást, és levetetheti a kommunikáció szintjén is napirendről a NATO-csapatok Ukrajnába küldésének a gondolatát, amiért egyébként sokan a nyugati blokkban sem lelkesednek. Többet sejthetünk majd, ha kiderül, hogy a Kremlben hogyan értelmezik az „ukrán nyomot”.

(Az írás eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.