„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Bérces Zsolt írása a #moszkvater.com számára
„Jermak az Elnöki Hivatalt az ukrán politika megkerülhetetlen intézményévé alakította, ráadásul már kezdetben roppant befolyását a háború során még tovább növelte”
Fotó:EUROPRESS/Sergei GAPON/AFP
A magyar hírolvasó Ukrajna kapcsán szinte kizárólag Volodimir Zelenszkij tevékenységével találkozik, és a gyakorlatban a mellette meg-megidézett szereplők is csupán az elnök szócsöveiként bukkannak fel. Ez részben érthető, hiszen az ukrán alkotmány az államfőt rendkívül széles jogkörrel ruházza fel.
„Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ukrán politika kizárólag Zelenszkij elnök tevékenységére korlátozódna. Mindenek előtt Andrij Jermak kabinetfőnök neve említendő a politika formálói között”
Jermak hivatalosan az Elnöki Hivatal vezetője, e beosztás hatáskörét azonban törvény nem szabályozza, azt kizárólag az elnök határozza meg. Jermak elődei között volt olyan, akinek feladata arra korlátozódott, hogy gondoskodjon az államfő étkezéséről, az elnöki autóparkról stb., azaz tényleges politikai tartalom nem társult a pozícióhoz. Az idők folyamán azonban a kabinetfőnökök politikai befolyásra is szert tettek, Janukovics idején már jelentős hatalom társult hozzá, amely Porosenko elnöksége alatt tovább növekedett. Zelenszkij hatalomra jutásakor ez a befolyás még inkább kiterjedt, az intézményt a korábbi Elnöki Adminisztrációról ekkor nevezték át Elnöki Hivatalnak. Az átnevezésnek Zelenszkij politikai tartalmat is tulajdonított. Zelenszkij már akkor széles hatókörrel eredetileg Andrij Bohdant nevezte ki az Elnöki Hivatal élére. Bohdan közvetlenül beavatkozott a törvényhozás működésébe. Nevéhez kötik a gyorsasága miatt „turbótörvénykezésnek” hívott időszakot, amely kapkodása, és az így bekövetkező törvénykezési hibák mellett sokakban ellenérzést is kiváltott. Bohdant ezért menesztették, és így lett 2020. február 11-én az új kabinetfőnök Andrij Jermak, akiről a #Moszkvatéren kiváló cikket írt Kosztur András.
„Jermak az Elnöki Hivatalt az ukrán politika megkerülhetetlen intézményévé alakította, ráadásul már kezdetben roppant befolyását a háború során még tovább növelte”
A háború kitörése előtt viszonylag autonóm módon működött az ukrán kormány, ám mára az ország lényegében teljes egészében az ukrán elnök és az elnöki hivatal hivatalos irányítása alatt áll. A háború kezdetén ez még úgy nézett ki, hogy a hatalom egyértelműen Zelenszkij kezében összpontosult, Jermak csak az elnöki akarat engedelmes végrehajtójaként jelent meg. Ám mivel közel áll Zelenszkijhez, kialakíthatta az elnök véleményét bizonyos emberekről. Így például Andrij Jermak javaslatára lett védelmi miniszter 2021 novemberében Olekszij Reznyikov, majd a védelmi tárca körüli korrupciós botrányok kirobbanását követően 2023 őszén az elnöki hivatal vezetőjének „jó ismerőse”, Rusztem Umerov váltotta. A kabinetfőnök befolyása oly mértékben megnőtt, hogy 2024. elejére ukrán elemzők és újságírók sora szerint döntéshozatali képessége, így politikai befolyása valójában már csak két embernek van Ukrajnában, Zelenszkij elnöknek és kabinetfőnökének, Jermaknak. Az utóbbi időben ráadásul már olyan híreket is hallani lehet, hogy Zelenszkijen a lelki és fizikai kifáradás jelei látszódnak, míg a sokkal erősebb testi felépítésű Jermakon ez a megnövekedett terhelés kevésbé látszik.
„Jermak és az Elnöki Hivatal előtérbe kerülése azzal is együtt járt, hogy a miniszteri kabinet – mind a miniszterelnök, mind az egyes miniszterek – erősen a háttérbe szorult. A politikai érdekérvényesítő képesség szempontjából létfontosságúvá vált a Jermakkal való jó viszony kiépítése és fenntartása. Ezzel párhuzamosan fontos szerepet kaptak Jermak helyettesei is, akik a gyakorlatban a minisztériumok munkáját hangolták össze”
Ez az igencsak furcsa, más országokban példa nélkül álló helyzet ország-világ előtt teljesen nyilvánvalóvá vált a 2024. szeptemberi ukrán kormányzati átalakítás során. A helyzetet egyértelművé tett például ahogy Dmitro Kuleba külügyminisztert – részben kisebb-nagyobb diplomáciai hibái miatt, de inkább azért, mert összetűzésbe keveredett Jermakkal – leváltották. Jellemző módon Dmitro Kuleba utóda az az Andrij Szibiha lett, aki addig Jermak helyetteseként Kulebát „felügyelte” az Elnöki Hivatalban. Jellemző módon a kormány 2024. szeptemberi átalakításába Denisz Smihal kormányfőnek már vajmi kevés beleszólása volt, sőt még a saját pozíciója is veszélyben volt.
Smihalra 2020-ban, Olekszij Honcsaruk leváltását követően lett miniszterelnök. Immár öt éves tevékenysége a független Ukrajna leghosszabb hivatali ideje ezen a poszton, ami elég jelentős fegyverténynek tekinthető. Különösen annak fényében, hogy tevékenysége folyamatosan bírálatok kereszttüzében áll. Már a kinevezését is viták kísérték, mivel korábban a privát szférában a DTEK nevű ukrán energetikai holding fontos részeként Burstin városában működő hőerőmű igazgatója volt. Márpedig a DTEK Ukrajna leggazdagabb embere, Rinat Ahmetov ukrán oligarcha tulajdonában van, így Smihal kinevezését 2020-ban sokan a Zelenszkijjel igen ellentmondásos – néha ellenségeskedésbe is átmenő – kapcsolatban álló Ahmetov kormányzati térnyeréseként értelmezték. Ezért Smihal leváltása sokszor szóba került már, azonban Zelenszkij korábban mindig kiállt miniszterelnöke mellett.
„A kormányfő pozícióvesztése 2023 nyarán-őszén azonban már sokaknak feltűnt. Politikai pletykák szerint ezt ekkoriban az okozta, hogy Smihal megpróbált Zelenszkij elnök felé közvetlen, azaz Andrij Jermakot megkerülő kommunikációt megvalósítani, amit a kabinetvezető nem nézett jó szemmel”
Még 2024 tavaszán Okszana Markarova jelenlegi washingtoni nagykövetet, korábbi pénzügyminisztert emlegették, majd tavaly nyáron Julija Szviridenkoról, Ukrajna jelenlegi első miniszterelnök-helyetteséről és gazdasági miniszteréről rebesgették politikai elemzők, hogy ő lesz az új miniszterelnök. Azonban az ukrán kormány 2024 szeptemberében valóban bekövetkezett gyökeres átszervezésekor – bár leváltása minden forrás szerint szóba került – Smihal megőrizte a kormányfői tisztségét.
Pozíciójának akkori megőrzését két tényezőnek szokták tulajdonítani. Egyrészt annak, hogy David Arahamija, a kormányzó párt, a Nép Szolgája parlamenti frakcióvezetője kiállt a kormányfő mellett. Arahamija és Smihal között egyfajta szimpátia vagy szövetség biztosan fennáll, hiszen elemzői állítások és sajtóhírek szerint ez már a harmadik alkalom volt, amikor Arahamija Smihal mellett érvelt. Egyes politikai pletykák szerint az is elhangzott Arahamija részéről, hogy már a kormányzati átalakítás további részeinek parlamenti támogatása is nehéz, a kinevezendő új kormányfő beiktatásához szükséges minimális 226 szavazat összeszedése pedig még kétségesebb lehet. E magyarázat szerint a frakcióvezető ellenvetését figyelembe vették, és letettek a kormányfő leváltásáról. Amúgy Arahamija előrejelzése helyesnek bizonyult, hiszen két leváltott, illetve áthelyezett tisztviselő (Vitalij Koval és Irina Verescsuk) lemondását csak másodjára sikerült jóváhagyatni a Verhovna Radával.
„A másik, Smihal kormányfői tisztét akkor megőrző tényező az lehetett, hogy nem találtak a kormányzati csapaton belül alkalmas személyt a miniszterelnöki poszt átvételére”
Az akkori kormányzati átalakítást a „csapat nagy újraindításának” keresztelték el Zelenszkijék, mivel igazán új személy akkori nagy létszámú kormányzati változás ellenére nem került a kormányba, és így inkább a már addig is kormányzaton belül pozíciót betöltő személyek körforgását jelentették a 2024. szeptemberi kinevezések. A rotáció során különböző szempontok ellehetetlenítették egy miniszter előreléptetését kormányfővé.
„Julija Szviridenko esetében például valószínűleg a 2024. június és szeptember legeleje között lefolytatott adósságleírási tárgyalások jelentettek ilyen akadályt”
Akkoriban az ukránok az IMF közreműködésével a külföldi magánhitelezőkkel, közte a BlackRock és az Amundi alapkezelőkkel folytattak tárgyalásokat az ukrán államkötvények esedékes törlesztéséről. Az egyeztetések végeredménye az lett, hogy a magánhitelezők kezében lévő mintegy 20 milliárd USD-nyi adósság 37 százalékát le kellett írniuk a hitelezőknek, a maradékot pedig igen rossz feltételek mellett új kötvényekre cserélték. Mindezt a pénzügyi szakértők úgy jellemezték, hogy csak az argentin és görög adósságválság járt nagyobb, és a hitelezők számára rosszabb feltételekkel járó átrendezéssel. A finomkodó „átrendezés” kifejezés használata sem tévesztett meg sokakat, a különböző hitelminősítő cégek az ukrán államot és államadósságot a „strukturálisan fizetésképtelen” kategóriába sorolták. A strukturális jelző használatát azzal indokolva, hogy a fizetésképtelenség csak a devizában denominált adósságokra áll fenn, a hrivnyában meglévő adósságokat a pénznyomtatás révén az ukránok tudják fizetni.
„Mindez annak ellenére igen rosszul mutatott az <ukrán gazdaságirányítás nagyasszonya> címmel illetett Szviridenko teljesítményének minősítésén, hogy nem Szviridenko tehetett a háborús helyzet nyomában előállt gazdasági csőd helyzetről”
Megjegyzendő még, hogy az államokkal és a szupranacionális szervezetekkel szemben fennálló adósság sorsáról akkor nem esett szó, ám ezek visszafizetési esélye semmivel nem jobb a magánhitelezőkkel szemben fennálló adósságokénál. Az is ismert, hogy ez év április végére a teljes ukrán államadósság hivatalosan is – frissebb adat a cikk írásakor nem ismert – 180 milliárd dollárra nőtt. Azonban viszonyításul, ezen érték már meghaladja az éves ukrán GDP 170-180 milliárd dollár közöttire becsült értékét, amelyről azonban csak sok problémával terhelt becslések állnak rendelkezésre, pontos adat nem.
„Bár a 2024. szeptemberi kormányzati átalakítás során végül Smihal megőrizte tisztségét, azonban magába a rotációba vajmi kevés beleszólása volt, és azóta is csak adminisztratív funkciót lát el, a politikai kezdeményezés végképp kicsúszott kezéből”
Ráadásul az elmúlt mintegy 1-1,5 hétben ismételten felmerült kormányfő leváltása. Sőt, ezúttal ezek a hangok nem újságírók, vagy elemzők környékéről érkeznek, hanem a politikában közvetlenebbül érintett parlamenti képviselőktől. A legkonkrétabb Olekszij Honcsarenko, az Európai Szolidaritás párt parlamenti képviselője volt, aki bejelentette, hogy a Verhovna Rada (szó szerinti fordításban a Legfelsőbb Tanács, gyakorlatban az ukrán parlament) július 7-8-én rendkívüli ülést tart, ahol valószínűleg a kormány személyi átalakításáról fognak dönteni. Mivel Honcsarenko egy ellenzéki párt képviselője, így bejelentését kétségkívül fenntartásokkal illik kezelni. Azonban megszólalt Dmitro Razumkov is, aki június 13-án kezdeményezte Denisz Smihal kormányának lemondását. Kijelentette, hogy a Minisztertanács minden területen kudarcot vallott, különösen nem oldotta meg a költségvetési hiány, a hadsereg és a védők kifizetéseinek hiánya, valamint az ország gazdasági hanyatlásának problémáit.
„Razumkov – szemben Honcsarenkoval – sokkal közelebbi kapcsolatban van/volt Zelenszkijjel, hiszen az elnök egyik legközelebbi bizalmasából vált politikai ellenféllé”
Razumkov volt Zelenszkij kampány csapatának vezetője, majd a Nép Szolgája párt elnöke, választási listavezetője, végül a Verhovna Rada elnöke. Azonban több kérdésben ellentétbe került az államelnökkel, így az ukrán parlament 2021. októberében visszahívta a posztjáról. Razumkov a parlamenti elnöki posztról történt leváltása után bejelentette, hogy önálló pártot/frakciót – az ukrán szabályozás szerint hivatalos nevén frakciók közötti képviselőcsoportot – alakít a radában, amelyben kezdetben 17 képviselő vett részt, de az alapítás óta eltelt immár mintegy 4 évben ez 25 főre nőtt.
A képviselőcsoport neve eredetileg Razumkov csapata (ukránul «Команда Разумкова» Komanda Razumkova) volt, de rövidesen átnevezték az Okos Politika névre (ukránul «Розумна Політика»/Rozumna Politika), amely egyúttal szójáték is a vezetéknevével, egyben pici visszautalás az édesapjára, Olekszandr Razumkovra, illetve az általa alapított és korai halála után tiszteletére Razumkov Intézetnek elnevezett, és a mai napig működő neves politikai elemzőközpontra is.
„Razumkovon kívül további megszólaló volt Mariana Bezuhla parlamenti képviselő is, aki Telegram-csatornáján szintén Smihal leváltásáról írogatott”
Bezuhla egy több generáció óta orvosi hivatással kapcsolatban lévő családból származik – egyik nagyapja a II. világháború idején a kijevi katonai kórház egyik igazgatója volt -, eredetileg maga is orvosi egyetemet végzett, sőt praktizált is, mielőtt 2019-ben képviselővé választották volna. Eredetileg szintén az elnöki Nép Szolgája párt soraiban tartozott, ám 2023. őszétől kezdődően cikcakkos politikai utat járt be, ezért jelenlegi politikai helyét és pozícióját nem könnyű pontosan meghatározni. Annyi bizonyos, hogy igen jól értesült, különösen katonai és biztonságpolitikai ügyekben, de más kérdésekben is, ráadásul értesüléséit szívesen megosztja a publikummal.
„Így tehát eltérő politikai hátterük ellenére mindhárman egyöntetűen azt állították, hogy Smihal leváltását követően Julija Szviridenko lesz az új miniszterelnök”
Bezuhla ehhez még hozzátette, hogy a Zelenszkij által is igen kedvelt Mihajlo Fedorov, az egyik ukrán „sztárminiszter”, jelenlegi miniszterelnök-helyettes és digitális átalakulásért felelős miniszter is elvben szóba kerülhet. Azonban Andrij Jermak rossz viszonyban áll Fedorovval, márpedig az elnök Bezuhla véleménye szerint sem fog közvetlenül a jobbkeze, azaz Jermak véleménye ellenében cselekedni.
(Folytatás következik, amelyben a kormányfői posztra esélyes Julija Szviridenko politikai pályaképét vázoljuk fel, majd a kapcsolható fontosabb ukrán belpolitikai eseményeket ismertjük és elemezzük.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
brüsszeli says:
Az ukrán elnöki hivatalban összpontosuló hatalomnak egyszerű magyarázata van: Azon keresztül csurgatják a parlamenti képviselők és az állami szervek, (hadsereg, ügyészség, titkosszolgálatok stb.) vezetőinek zsebébe a nyugatról érkezett pénzeket. Megszokták, hogy Jermak tenyeréből csipegetnek, nyugaton őt tették meg ukrajnai helytartónak. Amennyiben az EU-ban és az amerikai demokrata párt holdudvarában elzárják a pénzcsapokat, a hatalom alapját és struktúráját képező, jól bejáratott korrupciós rendszer kártyavárként dől össze, és az ukrán sakálok egymás torkának esnek, hogy a megmaradt koncon marakodjanak, amivel az országot további darabokra szaggatják és káoszba taszítják. Hogyha az EU (is) kihátrál Ukrajna mögül, olyan polgárháború kezdődhet Kijevben és az ukrán nagyvárosokban, hogy ihaj!
Fegyver van hozzá, elkeseredettség is, meg akarat, hogy akárkin is, de az áldozatokért és a vereségért bosszút álljanak. A felfordulást az ottani oligarchák és vezetők gerjesztik és irányítják majd az érdekeiknek és hatalmi törekvéseiknek megfelelően, pénzük lesz hozzá bőven, a háborún alaposan megszedték magukat. Úgyhogy addig van nyugalom a szomszédban, amíg az EU ott fenntartja a rendet. Utána már csak az orosz csapatokban bízhatunk, hogy szétcsap a bennünket is fenyegető sakálhordák között, és stabilitást biztosít, mert még mindig jobbak az olyan orosz szuronyok, amiket nem ellenünk fordítanak, mintha a sakálok bennük találják meg az új ellenségüket, és belénk marnának. Ugyanakkor a globális mélyállam boszorkánykonyhájában nem kizárt ilyen szcenáró sem, neki mindegy, csak a térségben háború és zűrzavar legyen, ezért fizetik most is az ukrán vezetőket, nem azért, hogy győzzenek.