„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Az állam számára tehát az összmennyiség mindössze 2 százaléka feletti rendelkezés garantált”
„Lesz címerünk, zászlónk, himnuszunk és egy nemzetünk, amely szétszóródik a világban. De ezen túl nem lesz semmi” – hangsúlyozta a minap a bíróság előtti meghallgatásán Julija Timosenko. Az ellenzéki Batykivscsina párt elnöke úgy véli, hogy
„Kijev jelenleg nem hoz valódi döntéseket, és a <független> államot, akárcsak a népét, minden lehetséges eszközzel elpusztítják”
Timosenko régi motoros, tudja, hogy miről beszél, hiszen politikai pályafutása során ő is mélyen bele-belenyúlt az államkasszába, és a javak közül is vitte, amit tudott. Ami most történik, azon azonban még ő is meglepődik. Szavai a Dobra lítium lelőhely fejlesztésére kiírt pályázat eredményének kihirdetése után nyernek igazán értelmet.
A minap jelentette be hivatalosan Julija Szviridenko miniszterelnök, hogy a Kirovohrad régióban található Dobra lítium lelőhely fejlesztésére kiírt pályázatot – ahogy azt már egy héttel korábban a The New York Times megírta – egy olyan konzorcium nyerte, amely a médiában Donald Trump egyik diákkori barátjához köthető. A nyertes a Dobra Lithium Holdings JV, LLC lett, amelynek részvényesei közé tartozik a Techmet és a The Rock Holdings. Magát a céget természetesen kifejezetten erre a projektre hozták létre. Végső tulajdonosai az amerikai kormány és a milliárdos Ronald Lauder, Donald Trump közeli barátja. Lauder, a szülei által létrehozott Estée Lauder kozmetikai vállalat örököse és a Zsidó Világkongresszus elnöke, aki a sajtó szerint Grönland elcsatolását javasolta az amerikai elnöknek.
„Ez a döntés három okból is figyelemre méltó. Először is azért, mert The New York Times még jóval a pályázati eredmények kihirdetése előtt „megjósolta” a győztest. Más szóval, az eredmények előre meghatározottak voltak, a pályázat csupán formalitás volt. Másodszor, a pályázaton nyertes Techmet holdingot az amerikai kormány a Nemzetközi Fejlesztési Pénzügyi Társaságon keresztül közösen birtokolja Trump közeli barátja, Ronald Lauder milliárdos konzorciumával. Harmadszor, ez az első döntés az ukrán kormány által az Egyesült Államokkal még 2025 májusában megkötött <árumegállapodás> keretében elhelyezett betétekkel kapcsolatban”
S ez talán a legérdekesebb szempont. Mivel a Kijev titkosította az üzlettel kapcsolatos legfontosabb dokumentumokat, és csak a rada által jóváhagyott, egy közös ukrán-amerikai befektetési alap létrehozásáról szóló keretmegállapodás és nagyon homályos megállapodás érhető el nyilvánosan. A mostani pályázat mentén kirajzolódó gyakorlat lényegében egyértelművé tette, hogy az amerikai befektetőknek „elővásárlási joguk” lesz az ukrán lelőhelyek kiaknázásával kapcsolatban. A megállapodás a folyamat minden kulcsfontosságú részletét illetően azonban az ukrán kormány által az Egyesült Államokkal aláírt „technikai dokumentumokra” hivatkozott, amelyeket soha nem hoztak nyilvánosságra.
„Ezért azok a feltételek, amelyek alapján a konzorcium – beleértve Trump barátját is – megszerezte a Dobra lelőhely feletti irányítást, fényt derítenek az üzlet tényleges feltételeire”
Aligha meglepő, hogy a befektetési szerződés rendkívül előnyös a befektetők számára. Két és fél év áll a rendelkezésükre, hogy felmérjék, egyáltalán kívánnak-e kitermeléssel foglalkozni az adott területen, amennyiben pedig a kitermelés mellett döntenek, befektetéseik teljes megtérüléséig a kitermelt nyersanyagok 70 százaléka őket illeti majd, a maradék 30 százalék felett pedig olyan arányban osztozhatnak az állammal, hogy az utóbbi garantált részesedése ebben az elosztásban mindössze 4-6 százalék.
„Az állam számára tehát az összmennyiség mindössze 2 százaléka feletti rendelkezés garantált”
„Ez a képlet rendkívül hátrányos Ukrajna számára, és mivel a befektető mesterségesen növelheti a költségeket a lítium lelőhely fejlesztésével nem összefüggő költségek beszámításával, a berendezések költségeinek felfújásával stb., ez meghosszabbítja a költségmegtérülési időszakot, hatékonyan csökkentve a jövedelmező termelés arányát, következésképpen Ukrajna részesedését is” – jegyezték meg a Strana.ua portálnak nyilatkozva az Ecology.Law.Human közjogi szervezet elemzői.
Formális szempontból a modell egyenlő megállapodás benyomását kelti. A Közös Befektetési Alapot kezelő igazgatótanács hat tagból áll, három-három az Egyesült Államokból és Ukrajnából. Ukrajna fenntartja szuverenitását az ásványkincsek felett, míg az Egyesült Államok jogai csak a kitermelésükre vonatkoznak. Kijelentik, hogy a mezők termelésének kereskedelme piaci feltételekkel történik stb. A valóságban azonban ez olyan, mint a régi orosz mesében, én kapom a tejszínt, te pedig a gyökereket. Egy ukrán média által idézett szakértő azt állítja, hogy
„a szóban forgó befektetések legalább 1 milliárd dollárt érnek”
A kitermelt nyersanyagok (lítium ércek és más ritkaföldfémek) lesznek. Ukrajna ezekkel az anyagokkal fogja kifizetni ezt a milliárdot. Eközben az amerikaiak, miután feldolgozták a nyersanyagokat, exportra kész termékekkel rendelkeznek majd, amelyek költsége többszöröse lesz a befektetésnek. Továbbá számos módja van a befektetés mesterséges felfújásának. Így berendezések, alkatrészek és fogyóeszközök vásárlása „független” beszállítóktól a piaci ár 2-3-5-szöröséért, tanácsadói díjak, licencek vásárlása… Lényegében semmi sem akadályozza meg a befektetőt abban, hogy a megtérülési időt a betét teljes kimerüléséig meghosszabbítsa. És mindezen évek során az amerikai kormány és a Lauder megkapja a nyersanyagok 98 százalékát, piacképes fémekké alakítja azokat, és a globális piacon kereskedik velük. Figyelembe véve, hogy a Kínával folytatott kereskedelmi háború felhajtja a ritkaföldfémek árát, az üzlet rendkívül jövedelmezőnek ígérkezik, mégpedig az Egyesült Államok számára.
„Egy másik nagyon figyelemre méltó pont – mutat rá a portál -, hogy az amerikai vállalkozások Zelenszkij elnökkel tartott, idén júliusi találkozóján a Techmetet Volodimir Ignascsenko képviselte. Porosenko elnöksége alatt ő irányította a Petro-Consulting céget, amely Porosenko elnöksége alatt az energiaszektort irányító Igor Kononenkóval állt kapcsolatban”
Érdekes módon a Petro-Consulting akkoriban különleges engedélyt kapott a Dobra mező fejlesztésére, de azt később visszavonták. Ez a történet azonban továbbra sem megoldott, mivel a különleges engedély visszavonása ellen bírósági fellebbezés van folyamatban. Ukrajnában egy sor ilyen vitatott licensz engedély lett kiadva, gyakran olyan befektetőknek, akiknek nincsenek megfelelő forrásaik a tényleges kitermeléshez, ezek a tulajdonosok pedig már élénken keresik a tőkeerős amerikai befektetőkkel való kapcsolatot, hogy némi ellentételezésért cserébe perek és hatósági eljárások nélkül adjanak túl az engedélyeiken. Ráadásul Jegor Pereligin, aki jelenleg gazdasági miniszter-helyettes és a nyersanyag üzlet termelésmegosztási megállapodásainak kidolgozását felügyeli, 2018 májusa és 2019 májusa között vezette a Petro-Consultingot, vagyis abban az időszakban, amikor Ignascsenko irányította a vállalatot.
„Ebben az esetben tehát láthatóan nem zavarja a mindent átszövő korrupció az ügyletben kedvezményezett nyugati cégeket, és természetesen hallgat a politika is. Mint ahogy az is látszik, hogy az állam számára a termelési volumen 2 százaléka garantált, az ukránok azonban tudnak ügyeskedni, így a befektetőknek még meg kell azért küzdeni a helyi viszonyokkal is, és a megegyezés kedvéért azért még a zsebükbe kell nyúlniuk. Ilyen értelemben tehát egymás lerablása folyik”
De Amerika nem csak Ukrajnát rabolja le. Ezt csinálja Közép-Ázsiában is. Még 2025 végén Olzas Bajdilgyinov, az ország kulcsfontosságú stratégiai szektoraiban lévő nemzeti tulajdonban lévő cégek portfólióit kezelő kazah állami szuverén vagyonalap Samruk-Kazyna Alapítvány Köztanácsának tagja közzétett egy jelentést, amely a Rystad Energy tanácsadó cég elemzésén alapul. A szakértők fő következtetése, hogy a Kaszpi-tenger térsége a legnagyobb piaci szereplők, azaz az olyan vállalatok, mint az ExxonMobil, a Chevron és a Shell bevételeinek fő forrásává válik.
„A kazah olajipar három pillérét képező olajmezők – Tengiz, Kasagan és Karacsaganak – legalább 101 milliárd dollárt hoznak a részvényeseknek a következő öt évben, amelyből csak mintegy 17,7 milliárd dollár jut a KazMunayGashoz, míg a nagyobb összeget – 83,5 milliárd dollárt – külföldi vállalatok viszik el”
Kazahsztán ugyanis szintén a termelés megosztására vonatkozó megállapodásokat írt alá. Mivel sokkal előnyösebb helyzetben volt, mint ma Ukrajna, ezért többet kap, de azért így is lerabolják. Miután azonban Kaszim-Zsomart Tokajev hatalomra került, Kazahsztán elkezdte felülvizsgálni az 1990-es években megkötött beruházási megállapodásokat. Ma már csak a Kasagan mező fejlesztőivel szembeni követelések teljes összege kolosszális 160 milliárd dollárt tesz ki.
„Egy másik friss példa Venezuela”
Amerikai vállalatok az 1920-as évektől termeltek ott olajat. Ráadásul az első 20-25 évben a szerződések nagyon hátrányosak voltak a venezuelai nép számára. A vállalatok a termelés 7,5-11 százalékát kitevő fix jogdíjat fizettek, és mentesültek a legtöbb adó alól. Csak hosszú küzdelem után 1948-ban harcolt ki a kormány új feltételeket, így a termelés 1/6-ának megfelelő jogdíj, plusz a vállalatok nettó nyereségének 50 százaléka maradt az országban. A következő fordulópont az 1976-os államosítás volt, de az amerikai olajcégek ezután is maradtak.
„Úgy tűnik, hogy Ukrajna még rosszabb feltételeket kapott, mint Venezuela 100 évvel ezelőtt, vagy Kazahsztán az 1990-es években”
Ennek ellenére Ukrajna elnöke, Volodimir Zelenszkij „tisztességesnek és mindkét fél számára előnyösnek” (Zelenszkij) tartotta a megállapodást, míg akkori miniszterelnök, Denisz Smihal a „diplomácia győzelméről” beszélt. Nem valószínű, hogy az ukránok ennyire elvesztették volna a kapcsolatot a valósággal. Inkább arról van szó, hogy az erőforrásokról szóló megállapodás valóban a diplomácia győzelme. Csak az amerikai diplomáciáé, amely az adósság törlesztést egy ragadozó PSA-rendszeren keresztül hajtották végre.
S hogy nemcsak az állami vállalatok, hanem Trump környezete is profitál ebből, megszokott az Egyesült Államokban. Így volt ez Joe Biden fiával is, aki – azért jegyezzük meg – a mostani megállapodásokhoz képest csak alamizsnát keresett. Trump milliárdos barátait fogja felhasználni, hogy beindítsa a pénz szivattyút.
„Klasszikus amerikai módszer, amelyet Martin Scorsese mesterien mutatott meg a New York bandái című filmben. A kedvenc trükkjük az volt, hogy tüzet gyújtottak, és életmentés ürügyén kirabolták az égő épület lakóit. Ez történik Ukrajnában is”
Hogy is fogalmazott nemrégiben Donald Trump? Arról beszélt, hogy nélküle Oroszország most egész Ukrajnát birtokolná. Nos, most már világos, egész Ukrajnát egyedül akarja birtokolni. Na, jól van, két százalékot azért meghagy Zelenszkij rezsimjének.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
csakafidesz says:
Helyben vagyunk! A kutyák is a koncért marakodnak. Minden háború terület, vagyon (ásványkincsek, és/vagy a civil lakosság karórái, stb.) megszerzéséért folyik. Trump pont azt csinálja ami Amerika érdekeinek megfelel. Mivel az ásványkincsek nem egyformán vannak elosztva a Földön mindig lesznek háborúk.
HandaBandy says:
Summa summárum, ez a Nagy Ukrán Honvédő Háború rendkívül sikeresnek mondható. Tudja valaki Z. úr hivatalos számonkérésének a dátumát?
HandaBandy says:
Avagy ismerjük a régi viccet amikor Szergej és János, szántogatván a határvidéken találnak egy hatalmas aranyrögöt. . .