„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára
„Nyilvánvalóan minden atomhatalom rendelkezik támadó és védő nukleáris tervekkel is, azaz az ellenfélre mért első csapás, illetve egy megtorló, második csapás tervével. Ez a nukleáris elrettentés belső logikájából fakad”
Fotó:EUROPRESS/ROBYN BECK/AFP
A híreket hallgatva megdöbbentő kép áll össze a sokszor saját kárára kíváncsi szakértő előtt. Amikor Donald Trump először arról beszélt, hogy újraindítják az amerikai nukleáris teszteket, akkor sokan azzal igyekeztek mentegetni, hogy nem pontosan fogalmazott. Szavait úgy értelmezték, hogy azok a nukleáris fegyverek hordozására alkalmas eszközök, cirkáló és ballisztikus rakéták területére vonatkoznak, látva az Oroszországban bejelentett új eszközöket, a Burevesztnyiket és a Poszeidónt.
„Azonban egy interjúban Donald Trump egyértelművé tette, hogy ezek az intézkedések nem kizárólag a hordozóeszközökre, hanem magukra a nukleáris eszközökre is igazak. Andrej Belouszov orosz védelmi miniszter a hírt kommentálva bejelentette, hogy a Szovjetuniótól örökölt Novaja Zemlja kísérleti telep rövid időn belül készen áll a hasonló orosz tesztek beindítására”
Az orosz Biztonsági Tanács állandó tagjaival folytatott megbeszélés után a védelmi miniszter arra is kitért, hogy információik szerint az Egyesült Államok megkezdte első rendszerbe állított hiperszonikus fegyverének, az LHRW-nek a telepítését Európába és Ázsiába. A körülbelül 3000 kilométer hatótávolságú fegyver németországi bázisáról 5-6 perc alatt eléri Oroszország európai területeit. Ugyan jelen cikk eredetileg a Burevesztnyik, illetve a Poszeidón képességéről szólt volna, azonban a friss fejlemények miatt érdemes tennünk egy nagyobb kitérőt.
„Nyilvánvalóan minden atomhatalom rendelkezik támadó és védő nukleáris tervekkel is, azaz az ellenfélre mért első csapás, illetve egy megtorló, második csapás tervével. Ez a nukleáris elrettentés belső logikájából fakad”
Az első csapásról való lemondás bármennyire is vonzó, bármennyire elfogadhatóbb a szélesebb, akár a nemzetközi nagyközönség számára, gyakorlatilag garantálja az ország megsemmisülését, ezért minden nagyhatalomnak kell első csapásra vonatkozó tervekkel rendelkeznie. Így van ez az Egyesült Államok, így volt ez a Szovjetunió és így van ez Oroszország esetében is. Erről lehet vitatkozni, de teljesen felesleges. A kérdés sokkal inkább az, hogy melyik ország tesz lépéseket ennek gyakorlati megvalósítására. És a szemünk láttára kibontakozó folyamat emiatt kezd a színdarabokban az asztalon felejtett pisztoly esetéhez hasonlítani. Ugyanis egy első csapással kapcsolatban az adott állam hitelessége, az adott állam szándékai és a nyilvánosságra hozott lépések közötti kapcsolat a meghatározó. Illetve az, ahogy a többiek – mármint azok, akik nem ismerik a belső folyamatokat és a valós szándékokat – hogyan fogják fel, hogyan értelmezik ezeket.
„Ahogy az Egyesült Államok a jelek szerint egyre bizonytalanabbnak érzi magát hegemón szerepében, úgy erősödnek fel azok a hangok – sajnos Trump elnök környezetében is –, amelyek ennek a fölénynek mindenáron megtartásáról értekeznek. Ennek keretében a Dark Eagle-nek is nevezett LRHW szárazföldi telepítésű, körülbelül 3000 kilométer hatótávolságú fegyver megjelenése több okból is aggodalmas”
Az egyik az az, hogy a hidegháborús fejlesztésű, az 1970-es években először bemutatott Tomahawk cirkáló rakéták esetében is, az első változatok légi, illetve tengeri indításúak voltak. A szárazföldi telepítésű változat csak most, nemrégiben jelent meg. Ezt a logikát követve a fenti eszközből is kell, hogy az Egyesült Államok rendelkezzen légi, illetve tengeri indítású változattal, kiegészítve a szárazföldi telepítésűvel, amely 2023-ban állt szolgálatba a hírek szerint. Ez azt jelenti, hogy valóban van olyan képessége, amelyben (levegőből indított fegyver esetén) képes 3000 kilométer feletti távolságra rövid idő alatt nukleáris, első csapást mérni. Nagyon gyorsan. Ha hozzávesszük a Szovjetunió felbomlása körüli aggodalmakat, akkor a súlyos bel-, és külpolitikai, illetve gazdasági problémákkal küzdő Egyesült Államokat nézve felmerül a kérdés az amerikai elit, és gyakran egymással is harcoló csoportjai hogyan menedzselik ezt a helyzetet?
Fentiek fényében érdemes elemezni a Burevesztnyiket, illetve a Poszeidont. A Burevesztnyik (Viharmadár, orosz GRAU-kódja: 9M730, NATO-kódja: SSC–X–9 Skyfall) egy körülbelül 10-12 méter hosszú, az Iszkander TEL platformjáról indítható, manőverező cirkálórakéta, amely zárt ciklusú nukleáris meghajtásának köszönhetően óriási hatótávolsággal rendelkezik. Ez a megfogalmazás azt jelenti, hogy a terep egyenetlenségeit követő, alacsony magasságú repülése során transzszonikus, azaz 1000 km/h körüli sebességel halad. Ezt támasztja alá az a hivatalos bejelentés is, amelyik szerint 14 ezer kilométert repült 15 óra alatt.
„A Burevesztnyik különlegessége, hogy hatótávolsága miatt a Föld bármelyik pontját képes elérni. Ráadásul az eszkalálódó konfliktus elején, még egy ellenséges csapás beérkezte előtt lehetséges az indítása. Emiatt képes hosszabb ideig körözni, vagy várni arra, hogy milyen célpontot jelölnek ki a számára”
Miután egy relatív nagyméretű, súlya miatt repülőgépekről nem indítható, és relatív lassú eszközről beszélünk, ezért a légvédelmi rakéták által történő elfogása az alacsony repülési magassága, illetve manőverező képessége ellenére egyáltalán nem elképzelhetetlen. Fentiek miatt nem egy első csapást mérő eszközről beszélünk, hanem egy klasszikus megtorló fegyverről, amelynek rendszerbe állítása azt szolgálja, hogy az első csapást mérő támadó ne úszhassa meg súlyos következmények nélkül az atomcsapást. Mivel meghajtása a hírek szerint zárt ciklusú, így nem égeti fel a területeket, amelyek felett átrepül, viszont becsapódáskor nyilván az atomreaktor is további károkat okoz. Ez a mini atomreaktor egyébként önmagában is jelentős technológiai eredmény.
„Hasonló a célja a Poszeidon nevű autonóm, nukleáris meghajtású, pilóta nélküli víz alatti jármű tengeralatti fegyvernek”
A korábban Státusz-6 kódnevű (GRAU index 2M39, NATO kód Kanyon) képes hagyományos és nukleáris robbanófejek szállítására. A 100 tonna vízkiszorítású, 20 méter hosszú és 2 méter átmérőjű eszköz, egyfajta önjáró mini tengeralattjáró, amely több megatonnás robbanófejével képes partmenti városok elpusztítására. Miután a tengeri kereskedelem fontossága miatt a világ nagyvárosainak jelentős része tengerparton, illetve a tengerparthoz közel helyezkedik el, egy több megatonnás, víz alatti robbantás által kiváltott radioaktív cunami nagyon komoly pusztításra képes ezekben a városokban. De ez a megoldás ismét nem az ellenség katonai potenciálját, csapásmérő képességét korlátozza, hanem a bosszú, a megtorlás fegyvere, amely azt jelenti, hogy célja a támadó számára súlyos következményeket okozni. Mivel nem repülő eszközről van szó, illetve alkalmazott megoldásai, például a csendes vízsugármeghajtása és nagy sebessége miatt, elhárítása sem egyszerű.
„Ha a fentieket összetesszük, akkor elég aggasztó kép rajzolódik ki, amelyben az amerikai elit egy részének szánt figyelmeztetést láthatunk. Le kell szögezni, nem az egész amerikai társadalom, nem az egész politikai osztály, hanem az elit bizonyos része számára szól a jelek szerint az üzenet. Annak a csoportnak, amelyik retteg attól, hogy elveszíti globális befolyását, ezért olyan folyamat elindításába fogott, amelyre az orosz vezetés szükségesnek ítélte ezen eszközök bemutatását. Bár közvetlen bizonyíték nincs, én a globalistákra fogadnék”
A fentiek persze mindössze a nyilvánosságra hozott információkból levezetett következtetések. De a tényeket egymás mellé téve nehéz más eredményre jutni. Ha hozzátesszük, hogy Kína belátható időn belül 1500-ra tervezi növelni nukleáris robbanófejeinek számát, akkor egy régen látott nukleáris kardcsörtetés, horribile dictu fegyverkezési verseny bontakozik ki.
Ebben a valóban aggodalomra okot adó esetben is van azonban remény. Például a Sztanyiszlav Petrovhoz hasonló józan embereké, aki 1983-ban a hidegháború közepén is képes volt megakadályozni az atomháború kitörését, mert felül merte bírálni az automatikus előrejelző rendszert. Ugyanis ahogy az az egyébként csapnivaló, Feszült helyzet című amerikai filmben is látható, nagyon sok kézen, nagyon sok állomáson kell keresztülmenni a döntésnek egy nukleáris fegyver indításához. És a Petrovhoz hasonló beosztást ellátó amerikai katonák közül is bárki képes lehet megakadályozni egy értelmetlen pusztítást. De a kérdés adja magát. Kinek érné meg és milyen ember az, aki inkább elpusztítja a világot, ha nem lehet a teljesen az övé?
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
csakafidesz says:
Bár lehet, hogy van élet máshol is, de a miénkhez hasonlóan fejlett technikai civilizáció aligha. Kar lenne a fóldí életért.