A herszoni ellentámadásra alapuló ukrán taktika kezdi megbosszulni magát. Ugyanis kellő eszköz híján a leendő offenzívához szükséges csapatokat és tüzérséget Kijev a Donbasszból vonta el, amelynek védelme így drasztikusan megroggyant. Ezt pedig Moszkva abszolút kihasználta. A szoledari és avgyejevkai áttörések hírére Zaluzsnij vezérkari főnök már kapkodva szállítaná vissza a technika legalább egy részét keletre, de Zelenszkij egyelőre hajthatatlannak tűnik. Bár mint egy Financial Times interjúból kiderült, egészen jövő évig nem is lesz elég eszköze Kijevnek egy hatékony ellentámadáshoz. A donyecki ukrán lakosság kötelező kitelepítése pedig inkább már Kelet-Ukrajna feladásának része, mint ténylegesen humanitárius gesztus.

Harcászati szempontból egyre izgalmasabban kezdenek el alakulni az ukrajnai háború eseményei, úgy tűnik igazak lesznek a harcok augusztusi dinamikusabbá válásáról szóló korábbi jóslatok. Egyszerre váltak aktívvá – vélhetően nem függetlenül egymástól – az észak-donbasszi – beleértve a Harkovtól délre eső területeket – Donyeck környéki, valamint a déli frontok. A harci intenzitások növekedését pedig a stratégiai rakétacsapások is követik. Harkov esetében szinte már mindennaposok az éjszakai Iszkander, valamint rakétatüzérséggel végrehajtott orosz támadások, illetve a donbasszi Konsztantyinovka ukrán állásait is több találat érte. Utóbbi esetben az orosz védelmi minisztérium közlése szerint mintegy 400 ukrán katona és 20 haditechnikai eszköz lehetett érintett. A haditechnikához kapcsolódóan hosszabb kihagyás után ismét támadás érte Lvov térségét. Egy, nem sokkal a lengyel határ mellett fekvő Radehov falu melletti, vélhetően nyugati fegyverek tárolására szolgáló raktár került az orosz cirkáló rakéták célkeresztjébe. Érdekesség, hogy még ukrán források szerint is a rakétákat az orosz haderő a Kaszpi-tengerről indította, amelyek 800 kilométer megtétele után képesek voltak a telepített légvédelmet megsemmisíteni. Szakadár oldalon Jelenovka után egy újabb, Donyeck melletti hadifogolytábort ért tüzérségi találat, ám utóbbi esetben csupán egy fogoly halt meg, további ketten – köztük egy őr – pedig megsebesült. Jelenovkához hasonlóan a 124. börtöntábor is az Azov zászlóalj tagjainak elszállásolására szolgált.

„A frontok esetében a felvezetőben bemutatott változó intenzitású dinamizmus figyelhető meg. Miközben az orosz haderő lassan, de biztosan halad a donbasszi területeken, egyre inkább úgy tűnik, hogy a herszoni ukrán ellentámadás veszélybe kerül”

A délnyugati front esetében tovább folytatódtak a kölcsönös csapatösszevonások, mind ukrán, mind orosz oldalról, ám a hadi helyzet drasztikus megváltozásáról vagy bármilyen ellentámadásról még szó sincs. A front vonala gyakorlatilag hetek óta változatlan, és bár az ukrán haderő az Andrejevka-Lozovaja vonal mentén folyamatosan próbálkozik tartós hídfőállás létesítésével az Ingulec folyó partján, azt a konstans orosz tüzérségi aktivitás visszaveri. Orosz oldalról a legutóbbi jelentésünkben is vizsgált zászlóalj-harccsoport átcsoportosítás részeként újabb BM-27 Uragan rakéta-sorozatvetők, illetve egyes jelentések szerint csecsen gyalogság is érkezett a térségbe. Az orosz erősítést támasztja alá Olekszandr Vilkulnak, a krivoj rogi ukrán katonai adminisztráció vezetőjének a nyilatkozata, amely szerint jelenleg a délnyugati front északi szakaszára szentel kiemelt figyelmet Moszkva. Valószínűleg nem véletlenül, mivel az Ingulec folyó mellett főképp Viszokopolje térségében próbálkozik az ukrán oldal áttörési kísérletekkel, ismét csak egyelőre sikertelenül. Egyúttal az ukrán erősítés főképp rotációs alapon érkezik Donbassz mellett a belarusz határ térségéből – Csernyigov, Zsitomir – Krivoj Rog irányába. A legutóbbi jelentések szerint augusztus 7-12 között lehet nagyobb, akár ellentámadásba forduló ukrán műveletekkel számolni.

„Viszont egyes hírek szerint pedig Kijev már elkésett az ellentámadással”

Ugyanis a leendő ellentámadás előkészítése során végbemenő átcsoportosítás épp a kiemelt fontosságú donbasszi védelmet gyengítette meg – például Avgyejevka térségében – kritikus mértékben. Bár magával a kérdéssel jelen elemzésünk későbbi szakaszában bővebben foglalkozunk, érdemes megemlíteni, hogy az ukrán kormányzathoz közel álló források jelentése szerint maga Zaluzsnij vezérkari főnök kérte Zelenszkijt a herszoni támadás elhalasztására, mivel egyszerűen nincs elég tüzérség a Donbasszban. Utóbbit még egyes ukrán haditudósítók is elismerik. Többek közt a Petro Porosenko bizalmi emberének tartott Jurij Butuszov szerint a Donbasszban egyszerűen katasztrofálissá vált a helyzet, illetve akkora mértékű tüzérségi hátrány alakult ki, hogy az már bizonyos szakaszokon a védelmi vonalak összeomlásával fenyeget. Vélhetően a szintén a későbbiekben tárgyalt orosz előrenyomulás nem történhetett volna meg – vagy csak jóval kisebb léptékben/lassabban – akkor, ha a főerők egy részét Zelenszkij nem vezényli át a nyikolajevi frontra. Kérdés, vajon a donbasszi események fényében az államfő megfogadja-e a vezérkar kérését, vagy Liszicsanszkhoz hasonlóan saját feje után menve egy sokkalta rosszabb helyzetbe vezeti a hadsereget. Nem lenne elképzelhetetlen ugyanis, ha minden nehézség és probléma ellenére Kijev mégis megpróbálkozna egy herszoni ellentámadással. Ám ekkor ez szinte biztosan hamar az első világháborús Kerenszkij-offenzívához hasonló katasztrófába torkollna. Viszont magának a háborúnak a logikája kényszeríti arra Ukrajnát, hogy támadásba menjen át. Ellenkező esetben a hadsereg a védekezésben fokozatosan felmorzsolódik, és később a csapatok alapvetően sem magas morálja olyan mélyre eshet, ami után megkezdődhet a tömeges dezertálás.

„Igaz egyúttal egyelőre nincs is mivel igazán ellentámadni”

A Financial Times lapnak nyilatkozó, meg nem nevezett ukrán tisztviselők szerint ugyanis jelenleg csupán a haderő számára szükséges fegyverzet kevesebb, mint 30 százaléka áll rendelkezésre. Ezzel pedig belátható időn belül – azaz idén – egyszerűen nem lehet átfogó és eredményes ellentámadást végrehajtani. Nem is csoda, hogy az ukrán hadvezetés a „melyik kezembe harapjak?” című klasszikus dilemma előtt áll, avagy egy eredményes déli ellentámadáshoz a donbasszi frontról kellene csapatokat kivonni. Viszont, mint látszik, a nem megfelelően előkészített átvezénylés következtében a tervezett ukrán offenzíva nem tud megindulni, miközben pedig az egyes helyeken 8 éve fix állások törnek meg a Donbasszban. Nem elképzelhetetlen, hogy Moszkva szándékosan rájátszva bátorította Kijevet csapatai átcsoportosítására, hogy ezzel juthasson hadászati előnyhöz a Donbasszban. Mindemellett fontos megjegyezni, hogy Kijevvel szemben Moszkva egyszerűen hadereje méretéből adódóan is jóval nagyobb hadászati rugalmassággal rendelkezik, amit egyre inkább saját előnyére tud fordítani. Még ha csak az Oroszországhoz való csatlakozást lehetővé tevő népszavazások megzavarása is lenne csak az elsődleges ukrán cél, a déli front vonalába már akkora mennyiségű haditechnika és személyi állomány lett átvezényelve, hogy egy esetleges ukrán támadás hamar kimerülne. Rosszabb esetben pedig akár a korábbi jelentésünkben vizsgált orosz ellentámadásba fordulna át.

„A Donbasszhoz átkanyarodva pedig a Szoledar-Artyomovszk vonal meggyengülésétől kezdve az Izjum körüli műveleteken át egészen Avgyejevkáig egészen termékenynek mutatkoztak az elmúlt napok”

A leghevesebb harcok egyértelműen Szoledar városában zajlanak, jelenleg a front már a település keleti szélén található Knauf gipszüzem feletti ellenőrzés megszerzéséért folyik. Számos ipari üzemhez hasonlóan – elég csak az Azovsztalt vagy a szeverodonyecki Azotot említsük – a gipszüzem területét is, mint egyfajta megerősített védelmi állást alkalmazza az ukrán haderő, amelyet a múltban már több rakétatámadás is ért. A Luganszki Népköztársaság belügyminisztériumának tanácsadója, Vitalij Kiszeljov szerint Szoledar még a hét vége előtt orosz-szakadár ellenőrzés alá kerülhet. A jelenlegi harcok állását nézve utóbbi jóslat némileg elrugaszkodottnak tűnik, ám nagyjából egy-másfél héten belül Szoledart az ukrán haderő mindenképp elveszti. Ezzel pedig a Szeverszk-Artyomovszk védelmi vonalat is sikerülhet áttörni, megalapozva a későbbi Szlavjanszk és Kramatorszk elleni műveleteket. A szomszédos Artyomovszk esetében a csütörtök esti órákban a Wagner orosz katonai magánvállalat rohamcsapatai szintén keleti irányból megkezdték a város ostromát. Jelenleg a harcok nagyjából a városszéli Patrice Lumumba utca térségében zajlanak. A városban állomásozó személyi és technikai állományt figyelembe véve – hisz a liszicsanszki erőket részben ide vonta vissza Kijev – Artyomovszk esetében Szoledarhoz képest valószínűleg hosszabb ostromra számíthatunk. Egyúttal déli irányból a bekerítés fokozásához szükséges Szemigorje után Kogyema, Zajcevo és Veszjolaja Dolina települések elfoglalása, illetve az átkelés a Bahmutszkoje folyón.

„Avgyejevka esetében pedig a front korábban emlegetett lassú összeomlása figyelhető meg”

A donbasszi front Donyeckhez legközelebbi és egyben leginkább megerősített szakasza mintegy 8 évig – sőt a háború kitörése óta 5 hónapig – volt képes a szakadár és orosz támadási kísérleteket visszaverni. Ám amint a hadvezetés – túlságosan bízva a kiépített védelmi vonalakban – az átcsoportosítás mellett tette le voksát, egyszerűen nem maradt elég tüzérségi löveg a térségben. Gyakorlatilag a nehéztüzérség szinte egésze kivonult Avgyejevkából, mindössze aknavetőket, és egyéb kisebb kaliberű tüzérségi eszközöket hátrahagyva a védelemnek. Ezek pedig mind tűzerő, mind pedig hatótáv szempontjából egyszerűen képtelenek felvenni a versenyt az alapvetően szintén szovjet eredetű társaikkal. Míg a védelem például a 120 milliméteres aknavetőket nagyjából 6-7 kilométeres távolságban tudja eredményesen alkalmazni, addig a választűz 20-25 kilométerről érkezik. Avagy az orosz tüzérség egyszerűen az ukrán hatótávján túl tudja azt semlegesíteni. A korábban idézett Jurij Butuszov szerint csak Peszki térségében naponta 6500 tüzérségi gránát csapódott be, effektíve „húsdarálóvá változtatva a várost”. Egyúttal a mariupoli ostrom tanulságait levéve jelentősen növekedett az orosz tüzérségi belövések eredményessége is, amely főképp az azóta tömegesen megjelenő felderítő drónoknak, illetve kvadrokoptereknek köszönhető. Az ismert szakadár tudósítót, Vladlen Tatarszkijt idézve, míg Mariupolban szinte vakon tüzeltek, addig Avgyejevka esetében „már látják hova hullanak a lövedékek”.

Az említett Vladlen Tatarszkij bejelentkezése Peszkiből

„Egyben a Donyeck melletti Peszki feladását önkéntelenül az ukrán parancsnokság is beismerte”

Noha csütörtökön még ellentmondásos információk jelentek meg, hogy végül sikerült-e elfoglalni a települést, ám péntekre egyértelműen nyilvánvalóvá vált a Peszki egésze feletti kontroll megszerzése. Bár mindezt a kijevi vezérkar, mint „kedvezőbb pozíciókba történő visszavonulást” tálalta, egyértelmű, hogy tüzérség hiányában Ukrajna egyszerűen képtelen a saját maga által kiépített mélységi védelmet megtartani. Az ukrán kormányzathoz közeli források jelentése szerint pont ezért kérte Zaluzsnij vezérkari főnök Zelenszkijt a Nyikolajev-Krivoj Rog térségében felhalmozott haditechnika legalább részleges átcsoportosítására a Donbasszba, ám e sorok írásáig erről nem született döntés. Ellenben azok hiányában további súlyos ukrán veszteségek várhatóak. Amennyiben sikerül Avgyejevkát legalább részlegesen bekeríteni, nemcsak a Donyeck elleni tüzérségi támadások szűnhetnek meg, de egyben a Szlavjanszk-Kramatorszk-Konsztyantyinovka-Toreckoje-Avgyejevka védelmi vonal déli végpontját is sikerülhet áttörni. A bekerítéshez pedig éppen a Peszkiből kiindulva az M04 autóút mentén szükséges tovább haladni Pervomajszkoje és Vogyanoje irányába, ugyanis ezzel el lehet vágni az Avgyejevkát ellátó utolsó fő utánpótlási vonalat. Amint pedig legutóbbi elemzésünkben megállapítottunk, a sűrűn urbanizált Donbasszból a sztyeppésebb vidékekre kiérve az orosz haderő mozgása jelentősen felgyorsulhat majd a jövőben.

„Donyeck kapcsán érdemes röviden megvizsgáljuk a terület kötelező evakuációjáról szóló ukrán határozatot”

Az Irina Verescsuk miniszterelnök-helyettes által július végén bejelentett, majd az elmúlt napokban törvényi erőre emelkedő rendelet alapján Donyeck megye még ukrán ellenőrzés alatt álló részein a megmaradó civil lakosságnak kötelező érvénnyel el kell hagynia eddigi lakhelyét. Ukrán jelentések szerint a határozat nagyjából 220 ezer embert – köztük 52 ezer gyermeket – érint. Bár a döntés mögött a kormányzat szerint az elkövetkező megoldhatatlan fűtési szezon, illetve a civil lakosság „Oroszország által élőpajzsként való használata” áll, az indoklás eléggé gyenge lábakon áll. Félretéve a tényt, hogy még az oroszbarátsággal aligha vállalható brit Amnesty International jelentése szerint is éppen a Kijev által alkalmazott taktikák veszélyeztetik a civileket, miért épp most jutott ilyen döntésre az ukrán kormány? Miért nem már a háború kitörésekor, vagy bármikor az elmúlt 5 hónap folyamán? Plusz többségében miért épp azokba a nyugat-ukrajnai régiókba telepítik át Donyeck megye lakosait, amelyekről számtalan alkalommal kiderült, hogy finoman szólva sem látják szívesen a keletről jötteket? Arról nem is beszélve, hogy épp maga Kijev volt az, amely a donbasszi harcok 2014-es kitörése óta nagyjából másodrangú állampolgárokként kezelte a kelet-ukrajnaiakat. Ráadásul miután a kitelepítési határozat kötelező érvényű, az alól felmentést csakis saját maguk által aláírt és kitöltött kérvény benyújtása alapján kaphatnak a donyecki lakosok. Ekkor pedig nagyon is fennáll annak a veszélye, hogy az ukrán biztonsági szolgálat – SzBU – az állambiztonságra veszélyes orosz kollaborátorként tekint azokra, akik nem akarják lakhelyüket elhagyni.

„Mellesleg, az információáramlást tekintve nagyobb az együttműködés a helyiek és az orosz hatóságok között, mint elsőre gondolnánk”

Számos, Kramatorszkban, a helyben állomásozó ukrán katonákkal készült interjú során kiderült, hogy a helyiek többsége egyáltalán nem együttműködő a kijevi hatóságokkal, sőt jelentős részük kifejezetten felszabadítóként tekint az orosz haderőre. A Donbassz – de alapvetően Dél-Ukrajna esetében is – megdőlni látszik a háború elején hangoztatott tétel, amely szerint nem lenne jelentősebb oroszbarát hangulat a területeken. Csak az ukrán hatóságok irányából érkező lehetséges repressziók általi fenyegetés mellett érthető módon nem fogja az átlag lakos hangoztatni oroszbarát érzelmeit. Ezzel együtt rendszeres az információ átadása az orosz felderítés számára az ukrán katonai mozgásokról, illetve az adott pillanatban a térségben tartózkodó egységek nagyságáról.

 Az interjúban megszólalt artyomovszki ukrán katona egyenesen tagadja a helyiek emberi mivoltját oroszbarát szimpátiájuk miatt. Hol is vannak az említett nyugati értékek?

„Ráadásul a kényszerkitelepítéssel Kijev pont azt hajtja végre, amivel Moszkvát vádolja meg”

Avagy éppen Ukrajna, és egyes nyugati szervezetek azok, amelyek Moszkvát vádolják meg több millió ukrán állampolgár állítólagos Oroszországba deportálásával, miközben ezeknek az eseteknek a többsége nemcsak önkéntes, de jellegét tekintve nagyjából rokonlátogatásnak felel meg. Természetesen nem lehet teljesen kizáróan állítani, hogy nem lennének esetleg olyan esetek, mikor adott – mondjuk feltűnően ukránbarát, vagy a kijevi hatóságokkal együttműködő – személyek nem teljesen önszántukból kerülnek Oroszországba, de utóbbi lényegében hibahatáron belüli arány. Ellenben Kijev tényleg a helyiek megkérdezése nélkül, erőszakkal telepíti át őket Nyugat-Ukrajnába, amit ha esetleg megtagadnának, egyből oroszbarát kollaborátorokká lépnek elő. Egyúttal a kitelepítés részben annak a jele, hogy Kijev sem bízik a Donbassz megtartásában, így inkább még a lakosságot is elviszi onnan. Vagy ha valami elképzelhetetlen hadi fordulat folytán mégis sikerülne a Donbasszt visszafoglalni, akkor már nem kell az ottani oroszbarát lakosság által okozott problémával foglalkoznia. Ne feledjük, egykoron erősen oroszellenes jelleggel, „terrorellenes műveletként” indult a nyolc év alatt tízezrek halálába torkolló donbasszi polgárháború is. Kijevnek a terület, nem pedig a lakosság számít.