Miért nem járul hozzá Washington ahhoz, hogy Ukrajna nagy hatótávolságú nyugati rakétákkal támadja Oroszország mélységi területeit? Ez lenne az egyik „vörös vonal”, amelynek átlépése komoly válaszra kényszerítené Moszkvát?

Az utóbbi időben két meghatározó irány bontakozik ki a nagy hatótávolságú rakéták orosz területeken történő használatával kapcsolatban. Kijev és személyesen Volodimir Zelenszkij folyamatosan ostromolja a Nyugatot, mindenek előtt az Egyesült Államokat azzal, hogy engedélyezze ezeknek a rakétáknak a bevetését az orosz területek mért csapások során. Az ukrán elnök állítólag már a megcélzandó létesítmények – repülőterek, egyéb katonai objektumok és olajfinomítók – listáját is átadta Washingtonnak.

„Zelenszkij elmondása szerint már a „győzelmi tervét” is bemutatta a Fehér Háznak, amelynek sikere attól függ, hogy Joe Biden engedélyezi-e az amerikai nagy hatótávolságú rakéták használatát oroszországi célpontok elleni csapásokhoz”

„Ha szabad kezet kapunk, akkor győzünk” – ígérte Zelenszkij. Arról nem szól a fáma, hogy van-e az ukrán elnöknek B-terve, arra, ha ezt az engedélyt nem kapja meg, avagy ebben az esetben a visszautasítást a tárgyalások megkezdésére használja fel. Kijev azzal érvel, hogy a nagy hatótávolságú fegyverek használatára vonatkozó korlátozások megfojtják háborús erőfeszítéseit.

Eközben a nyugati vezetők óvatosak ezzel kapcsolatban, és nem adnának engedélyt a nagy hatótávolságú rakéták oroszországi bevetésére. Pontosabban, a franciák és a britek hajlanának erre, ám Amerika rábólintása nélkül nem akarnak lépni. E kérdésben a „héják” közé tartozik az Európai Unió vezető diplomatája is. Josep Borrell néhány napja is sürgette, hogy oldják fel az Ukrajnának az orosz katonai célpontok elleni csapásméréshez használt nyugati nagy hatótávolságú fegyverek használatára vonatkozó korlátozásokat.

„Washington egyelőre kitart amellett, hogy nem adja meg Kijevnek az engedélyt. A kormányzat köreiben úgy vélik, hogy amennyiben Ukrajna az általuk biztosított fegyverekkel mélyen orosz területre csaphat le, eszkalációra adhat okot”

Persze, Washingtonban sem mindenki gondolkodik így. Az Ukrajna-barát törvényhozók egy csoportja sürgette a kormányt, hogy lazítsa a Kijev azon lehetőségére vonatkozó korlátozásokat, hogy az Egyesült Államok által szállított fegyverekkel orosz területre lőhessen. Azzal érvelnek, hogy az Egyesült Államoknak fenn kellene tartania a lendületet, miután az ukrán erők augusztus 6-án átlépték a határt Oroszországba. A rakéták küldéséről egyelőre még nem született végleges döntés, de az amerikai kormány most dolgozza ki az ezzel kapcsolatos részleteket. A Politico amerikai kormányzati forrásokra hivatkozva szellőztette meg, hogy a Biden-kormányzat állítólag „nyitott” arra, hogy nagy hatótávolságú cirkálórakétákat küldjön Ukrajnának, ami nagyobb ütőképességet biztosítana a már átadott F-16-osoknak, amelyekkel Kijev tovább folytathatná az előrenyomulást Oroszország területén.

„Ezt a lehetőséget erősíti, hogy a Nyugat idáig minden eszkalációs lépés előtt óvatoskodott, aztán megadta az engedélyt. Ellene szól, hogy Washington az éles helyzetekben mindig igyekezett megelőzni a háború eszkalálódását és főképp a közvetlen ütközést Moszkvával”

Washington nem is titkoltan tart egy ilyen lehetőségtől, az amerikai lapok pedig már egyenesen azt vetik fel, hogy Kijev tudatosan igyekszik belerántani az Egyesült Államokat a háborúba. A nyugati „héják” azzal érvelve állnak ki Kijevnek e kérése mellett, hogy nem kell félni az úgynevezett vörös vonalak átlépésétől, hiszen Vlagyimir Putyin nem reagált keményen sem a Krímet érő támadásokra, sem pedig az ukrán csapatok kurszki betörésére.

A Kreml logikáját követve azonban a betörés a Kurszki területre nem tekinthető „vörös vonal” átlépésének. Putyin ugyanis ugyanígy orosz területnek tekinti Zaporizzsját, Herszont vagy a Donbasszt, ahol szintén harcok folynak. Úgy véli, a Kurszki terület 4,5 százalékának (mintegy 1300 négyzetkilométer) elfoglalása semmit nem változtat a háború menetén, amennyiben az ukrán ellenőrzés nem terjed ki a Kurszki Atomerőműre.

„Persze azért Oroszországban sem mindenki gondolkodik így”

Pánikhangulat a társadalomban sincs, ám a figyelem azért mégis csak a Kurszki területre irányul, és érezhető némi aggodalom a közhangulaton. A társadalom mintegy 15 százalékét kitevő úgynevezett háborús párt szószólói már egyenesen arról beszélnek, hogy ezzel véget ért a különleges katonai művelet, és ez már háború. Éppen ezért a Kreml is kénytelen keményen reagálni a történtekre, és a határozottságot mutatja az Ukrajnát ért tömeges csapások mellett az is, hogy már szó sincs a tárgyalásokról. Ha azonban a nagyképet nézzük, akkor orosz szempontból a történtek nem tekinthetők a „vörös vonal” átlépésének.

„E logika alapján sokan azt gondolhatják, hogy hasonlóképpen reagálna a Kreml a nagy hatótávolságú rakéták bevetésének engedélyezésére is”

A rakétákkal azonban némiképp más a helyzet. Moszkva már 2024 májusában értésre adta, hogy egy ilyen lépés közvetlenül nyugati területekre mért válaszcsapást vonna maga után. S nyomatékul gyakorlatot tartottak a taktikai atomfegyverekkel, legutóbb pedig Szergej Lavrov belengette a nukleáris stratégia úgymond finomítását is. Ezt egyébként az orosz „héják” már jó ideje követelik. Ezt kommunikációs szinten fel-felvetik a Kreml részéről is, főként amennyiben veszélybe kerülne a Kurszki Atomerőmű, míg a külügyminiszter a nagy hatótávolságú rakéták bevetésének engedélyezése kapcsán emlegette a nukleáris stratégiának az új helyzethez igazítását.

„Persze, azt senki sem tudja, hogy a Kreml  a valóságban is kész e fenyegetések beváltására, avagy csak információs hadviselés része mindez”

Azt kimondhatjuk, hogy Moszkva csak a legvégső esetben vetne be taktikai atomfegyvert, ám eljöhet az a pillanat, amikor erre rákényszerül. Főleg, ha a Nyugat túlfeszíti a húrt. Ha az ilyen irányú eszkalációnak akár minimális esélye is van, akkor az eddigi tapasztalatok alapján Washington behúzza a féket, hiszen mindenképpen szeretné elkerülni a közvetlen összeütközést Oroszországgal. Arról nem is beszélve, hogy a választások előtt a háború eszkalációjának komoly veszélye feladott labda lenne Donald Trumpnak. A republikánus jelölt a demokratákra mutogatva enélkül is folyamatosan ijesztget a harmadik világháború kirobbanásával.

„Ebben a helyzetben a Fehér Ház aligha tesz olyan lépést, amely elméletben is az eszkaláció veszélyével járna, és kockáztatná Kamala Harris győzelmét”

Ráadásul a Pentagon szerint Oroszország már kivonta repülőgépeinek 90 százalékát az ATACMS rakéták hatósugarából, így nagyon értelme sem lenne a bevetésük engedélyezésének. Arról nem is beszélve, hogy ilyen rakéták csak korlátozott számban állnak Kijev rendelkezésére. A nagy hatótávolságú rakéták bevetése tehát okozhatna érzékeny veszteséget, komoly károkat Oroszországnak, ám messze nem akkorát, hogy az lényegesen befolyásolná a háború menetét. Eközben pedig nem kívánatos reagálásra késztetné Moszkvát. Ezért aztán az amerikai választásokig aligha lehet számítani arra, hogy e kérdésben változik az amerikai álláspont. Úgy tűnik, ezzel számol Kijev is, ezért aztán felgyorsította a saját fejlesztésű hasonló rakéták gyártását. Persze, tömeges gyártásról egyelőre aligha lehet szó, így a katonai helyzeten ez sem tud lényegesen változtatni.