„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A korábbi években az úgynevezett Nagy Valdaj résztvevői a széteső világrendről, a nyugati hegemónia végéről és az orosz elnök által meghirdetett jövőbeli világrend alapelveiről beszélgettek”
Fotó:Valdai Discussion Club
A szocsi Polyana 1389 Hotelben találkozik immár évek óta a Valdai Klub tagjainak szűk köre. Itt rendezik ezúttal is „Használati útmutató a policentrikus világhoz” címmel 2025. szeptember 29. és október 2. között Szocsiban kerül megrendezésre a Valdai Nemzetközi Vitaklub 22. éves találkozóját. A Klub kiemelt nemzetközi konferenciáján 42 országból 140 résztvevő vesz részt, köztük Algériából, Brazíliából, az Egyesült Királyságból, Venezuelából, Németországból, Egyiptomból, Indiából, Indonéziából, Iránból, Kínából, Kazahsztánból, Malajziából, az Egyesült Arab Emírségekből, Pakisztánból, Oroszországból, az Egyesült Államokból, Üzbegisztánból, Etiópiából és Dél-Afrikából és természetesen – még ha kisebb létszámban is – Európából. Az éves találkozó részeként a résztvevők hagyományosan találkoznak Oroszország végrehajtó hatalmának képviselőivel, így többek között Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, Makszim Oreskin elnöki hivatal helyettes kabinetfőnökével, Alekszandr Novak miniszterelnök-helyettessel és Szergej Szobjanyin moszkvai polgármesterrel.
„A korábbi években az úgynevezett Nagy Valdaj résztvevői a széteső világrendről, a nyugati hegemónia végéről és az orosz elnök által meghirdetett jövőbeli világrend alapelveiről beszélgettek”
Az idei megbeszélések az egyéni és nemzeti biztonság kérdéseire, a szuverenitás megerősítésére összpontosítanak. Az éves találkozón a Klub ezt a gondolatmenetet tervezi folytatni, és az országok közötti interakció témájára összpontosítani a világ végre belépett policentrikus korszakára jellemző új környezetben.
A mai zavarba ejtő világ tanulmányozása több kérdést vet fel, mint választ. Az élet minden területén egyidejűleg zajlanak átalakulások, és ezek az átalakulások alapvető fontosságúak. Így lefektetik az alapokat a 21. század közepétől a végéig tartó nemzetközi társadalmi-politikai, gazdasági és technológiai rendhez. A független, szuverén fejlődés értékét ma már széles körben elismerik.
„Ugyanakkor a világ összekapcsoltsága a nemzetek és népek nemzeti önérvényesítési törekvései ellenére továbbra is mélyül, nem pedig gyengül. Ez arra késztet mindenkit, hogy legalább a békés egymás mellett élésre, ideális esetben a konstruktív és kölcsönösen előnyös együttműködésre törekedjünk. Végül is senki sem tud egyedül szembenézni a felmerülő kihívásokkal”
A technológiai áttörések felvetik az emberi természet megváltoztatásának határait. Amikor a létezés alapjait kérdőjelezik meg, a társadalmak kiszámíthatatlanul reagálhatnak. Ez kihívást jelent az állam számára, amely felelős a stabilitásért és az életminőségért – és arra kényszeríti, hogy mind külső, mind belső szempontból prioritásokat válasszon.
Ebben az ellentmondásos globális környezetben – mi egyesít minket, és mi választ el? Mely konfliktusok erednek objektív különbségekből, és melyek túlzott ambíciókból vagy mély félreértésekből? Hogyan csökkenthetjük a konfliktusok terét és bővíthetjük az együttműködés terét? Ezeket és más kérdéseket vitatnak meg a Valdai Klub immár 22. találkozóján, amelyen részt vesz a #Moszkvater alapító főszerkesztője, Stier Gábor, aki már 2009 óta tagja a klubnak.
A találkozót a Valdaj ezúttal „Doktor Káosz, avagy hogyan hagyjuk abba az aggódást és kezdjük el megszeretni a rendetlenséget” címmel megjelent szokásos éves jelentéséről szóló vita nyitotta meg, amelynek címe Stanley Kubrick kultfilmjére utal. A szerzők meglehetős optimizmussal azt feltételezik, hogy a világ jelenlegi állapota viszonylag stabil, és az államok inkább alkalmazkodnak a folyamatban lévő többirányú változásokhoz, mintsem forradalmi átszervezést kezdeményezzenek a kapcsolatok rendszerében.
„Mint az említett jelentés egyebek mellett megállapítja, a múlt század közepén az Egyesült Nemzetek Szervezetét nyugati eszmékre alapozták, amelyek az ott kialakult belső konfliktusok termékei voltak. Nem lehet azt állítani, hogy a Nyugaton belül létrehozott szabályok eredendően mindenki számára igazságosak voltak. Azonban ezek voltak az egyetlenek, amelyek olyan erőalapon alapultak, amely képes volt arra kényszeríteni az országokat, hogy viszonylag következetesen alkalmazzák azokat”
Most, saját fejlődésének és külső erőinek nyomása alatt, a Nyugat elveszíti azt a képességét, hogy belső konfliktusokba keveredjen, és ezáltal napirendet generáljon a világ többi része számára. És még nem tudjuk, hogy azok az államok, amelyek már vezető szerepet töltenek be a globális politika demokratizálásában, milyen mértékben hajlandóak alternatív megoldásokat kínálni a Nyugatnak.
Nehéz most megmondani, hogyan fog alakulni a nemzetközi politika szervezőközpontjának eltűnésével, és különösen azzal, hogy korábbi államai új minőséget szereznek a globális stabilitásra gyakorolt befolyásuk tekintetében. Azonban egy olyan univerzális elrettentő tényező jelenlétével, mint Oroszország és az Egyesült Államok kölcsönösen biztosított pusztulása, a globális politika bizonyos előnnyel indul egy új norma kialakításához.
„Ebben a világrendben már nem lesz egyetlen központ, amely megszabja a mindenkire vonatkozó szabályokat, hanem valami új fog kialakulni, amely talán még az államok közötti kapcsolatok történetének korábbi időszakaira is emlékeztetni fog. Ennek az időszaknak a hossza ismeretlen”
Timofej Bordacsev, a Valdai Vitaklub programigazgatója arról beszélt, hogy a multipolaritás strukturálja jelenleg a nemzetközi politikát és az arról szóló vitákat. Ha öt-hét évvel ezelőtt mindenki arról beszélt, hogy a multipolaritás felváltja-e a hidegháború befejezése után kialakult világrendet, akkor ma a multipolaritás adottság. Hogyan lépnek interakcióba az államok egy megváltozott világban? Hogyan tudják megoldani a problémáikat egyetlen központ hiányában?
„A multipolaritás minden olyan nézete, amely az Egyesült Államokban vagy az atlanti medencében tartja fenn a súlypontot, anakronisztikus, sőt torz”
Erről már Richard Sakwa, a Canterburyi Kenti Egyetem orosz és európai politika professzora beszélt, rámutatva, hogy a multipolaritás új korszaka virrad fel, új nemzetközi szereplőkkel. Mint fogalmazott, az ukrán konfliktus felhívta a figyelmet a versengő pályák megjelenésére, amelyeket nagy vonalakban az Amerika vezette politikai Nyugatként és a feltörekvő politikai Keletként jellemeznek. Ez utóbbit a kínai-orosz szövetség, valamint az úgynevezett globális Dél számos „nem elkötelezett” vagy „gyengén elkötelezett” hatalma alapozza meg.
Arra a kérdésre, hogy a multipolaritás szimfónia, anarchia, egyensúly vagy folyamatos konfliktus, Fabiano Melnychuk, a Rio Grande do Sul Szövetségi Egyetem Politikatudományi Tanszékének professzora arról értekezett,
„a multipolaritás fő stratégiája a külső egyensúly, szövetségeket kell kötni az erőviszonyok megváltoztatásához. Egy multipoláris rendszer instabilabb. A mai nemzetközi rendszer az unipoláris, bipoláris és multipoláris világok jellemzőit mutatja. Ki kell dolgoznunk egy normatív keretet a multipolaritás számára. Ha ezt meg tudjuk tenni, jobban fogunk tudni élni”
A Valdai Vitaklub programigazgatója, Oleg Barabanov úgy látja, a multipolaritás versenyt teremthet a felemelkedő hatalmi pólusok között. A multipolaritás korában a konfliktusokat nehéz megoldani, nehezebben, mint a hidegháború idején, a bipoláris konfrontáció korában. Akkoriban a két szuperhatalomhoz fordultak döntőbíróként. Most sok különböző szereplő van, és egy megosztott világot látunk. A multipolaritás nagyon könnyen kiváltja a konfliktusokat, és nagyon nehezen oldja meg őket. Fjodor Lukjanov, a vitaklub kutatási igazgatója ugyanakkor úgy látja,
„a nemzetközi kapcsolatokban kialakult rendkívül instabil helyzet ellenére nincsenek a világon olyan erők, amelyek készen állnának a helyzet megzavarására és forradalmi változások előidézésére”
Mint hozzátette, forradalmi változások történnek, nem egyes országok vagy országcsoportok kérésére, hanem az emberi tevékenység minden területén bekövetkező alapvető változások eredményeként.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
brüsszelita says:
“a nemzetközi kapcsolatokban kialakult rendkívül instabil helyzet ellenére nincsenek a világon olyan erők, amelyek készen állnának a helyzet megzavarására és forradalmi változások előidézésére”
Dehogy nincsenek, csak az a nagyhatalmaknak egyelőre nem érdeke, mert a következményei kiszámíthatatlanok, viszont aki káoszban látja a kiutat a mélyülő válságból, az nagyon is azt akarja.
Legutóbb például a Közel-Keletet próbálták lángba borítani a globalista brit és angolszász elitek, csak a hatalmak időben közbeléptek, ami nem jelenti, hogy később nem lennének a térségben ismét olyan próbálkozások, amik káoszhoz és háborúkhoz vezetnek, nagyon is lesznek ilyenek.
De az ukrán háború sem a stabilitás és kiszámíthatóság szigete, amit egyes erők addig prolongálnak, ameddig csak lehet, és a jóisten tudja megmondani, hogy mindez hova vezet, de hogy békéhez nem, az biztos, Európában viszont káoszhoz és forradalomhoz.
A világhatalmi triumvirátusnak egyelőre (!) nem érdeke, hogy fenekestül forgassa fel a jelenlegi világrendet teljesen szétzilálva a nemzetközi kapcsolatokat, a világgazdaságot és a Bretton Woods-i pénzügyi rendszert, de ha bármelyik lábát kirúgják a stabilitás eme három oszlopának a világ kártyavárként omlik össze, márpedig ennek egyre nagyobb az esélye.
A Valdaj pópáinak most az a feladata, hogy a problémákat kisimítsa, és a szőnyeg alá söpörje. A jelenlegi helyzetben Oroszországnak ugyanis az az érdeke, hogy a belső stabilitását megőrizze Ukrajnában tovább araszolva, ezért (egyelőre) nincs szüksége gazdasági és egyéb felfordulásra, azon kívül is van elég baja.
Ezzel szemben a globális erők már most mindent megtesznek annak érdekében, hogy instabilitást vigyenek a Kaukázusba és szovjet Közép-Ázsiába, ami idővel átterjedhet Oroszországra, annak jelentős erőit lekötve.
Mert az instabilitás jelentős része nem az isteni akarat megnyilvánulása, de még csak nem is spontán folyamatok eredménye, hanem egyes erők tudatos felforgató tevékenységének következménye, úgyhogy “léteznek a világon olyan erők, amelyek készen állnának a helyzet megzavarására és forradalmi változások előidézésére”. Gondoljunk például Moldovára, ami a híresztelésekkel szemben nem a demokrácia és nyugatimádat fellegvára, annál inkább az oroszellenes hisztériakeltés előretolt bástyája egy újabb háború kiprovokálására.
Érdeklődő says:
Magyarországól volt kint valaki? Pl. Stier vagy Hidegkuti?
Stier Gábor says:
A cikkben választ kap a kérdésére.
brüsszelita says:
Nézem az orosz tévét, és láss csodát, Stier úr ott ül az első sorban a Valdaj klub plenáris ülésén, és nyomkodja a a mobilját, hogy válaszoljon neked ahelyett, hogy a strandon fürödne, még bele is könyököl Lavrov gyomrába.
Stier úr!
Szeptember vége van, Szocsiban hideg a Fekete-tenger? A vízben hány centisre zsugorodott össze reggel?
A vén tengerész elmegy kupiba, ahol rácsodálkoznak mekkora, még az is ráfért nagy betűkkel, hogy RÓZA, mire magát büszkén kihúzza, és azt mondja:
– Azt látnátok lányok fiatal koromban mi volt volt ráírva!
– ???
– HORTHY MIKLÓS LEGFASZÁBB MATRÓZA!
Szocsiban van még Róza? Korábban jártam arra, tele volt velük a kikötő, ott kellették magukat, még a Szocsi botanikus kertbe is jutott belőlük a virágágyásba. Stier úr, a kikötőt messze kerülje el, Önnek a botanikus kert bőven megfelel, különösen, hogy a napidíjat így is, úgy is fölöslegesen költené el!
Stier Gábor says:
A tengert csak a repülőről látjuk.
brüsszelita says:
Nagyon helyes! Viszont a botanikus kertbe tényleg menjen el, és most kivételesen nem vicceltem. Van ott egy szép dendrárium, úgy keresse, mert csak a magyar neve arborétum, és ha nem is rózsákkal, de hatalmas pálmafákkal és pávákkal van tele. Ott sétálnak a fűben illegetik, kelletik magukat kiterjesztett tollakkal, pávatáncot járnak a látogatóknak. Szerintem nem Gül Baba telepíthette oda, inkább Putyin lehetett. A Valdaj utolsó napján kérdezze meg tőle, mi tetszik neki a pávatáncban ennyire, aztán sürgősen üjön fel a repülőre, nehogy ott tartsák tíz évre, az olvasók hiányolnák, kétségbe lennénk esve. Majd küldünk csomagot karácsonyra, a ráspoly a banánban lesz, jövő ilyenkorra végez.